Kelet Magyarország, 2013. január (70. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-19 / 16. szám

2013. JANUÁR 19., SZOMBAT KELET uz&iust Kovács Lajos hűséges olvasónktól: A nőket nem a csillagok érdeklik, hanem a négy fal, amely menedéket nyújt, amikor fúj a szél, a tűzhelyen rotyogó fazékra figyelnek és jól táplált, alvó gyerekek arcát ügyelik. AGATHA CHRISTIE Postánkból Tábori levélemlék édesapám tollából Sipos Ferenc a háború idején 28 napot töltött a Donnál, és másfél hónapon át jött haza gyalog. Édesapám megsár­gult fényképét és tintace­ruzával írott tábori levelét szeretném megosztani a Kelet-Magyarország olvasói­val: „Szívem asszonykájának küldöm haza én, mert nagy Oroszországban csak az Isten van velem, meg egy kicsi fénykép, az a mindenem. Megcsókolom százszor, megremeg a szám, ugye, kicsi asszony, hű leszel hoz­zám? Mert a szívem lángját a bomba oltja el, ugye, kicsi asszony, hű leszel hozzám? Sipos Ferenc fotó: magánarchivum Hull a hó, fehér hó lepel. Ugye, kicsi asszony, hű leszel hozzám, jó leszel hozzám? SZALÓSZKINÉ SIPOS MAGDOLNA, SIPOS FERENC LÁNYA Tisztelt olvasónk! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azo­nos mondandójúakat összevonjuk. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhe­tő, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. Nekrológ Örökre elment az oktató-nevelő gépészmérnök Súlyos betegségben, mégis váratlanul, 2013. január 2-án, 71 éves korában elhunyt Beleznai András gépész- mérnök tanár, aki Kisvárdán született és ott végezte középiskolai tanulmányait. A Budapesti Műszaki Egyete­men szerzett diplomát, majd a Vulkán gyárban dolgozott. 1969-ben került Nyíregyház­ára, a Mezőgazdasági Techni­kumba (szakközépiskolába). Nyugdíjazásáig részt vett az akkor induló mezőgazda­sági-gépészeti oktatásban. A semmiből hozta létre a a négy megye (Borsod, Hajdú, Heves, Szabolcs) diákjai oktatását biztosító gyakorlati és elméleti képzés feltételeit. Országos hírű gépészeti szer­tárt létesített, amelyben meg­találhatók voltak a legegy­szerűbb és a legbonyolultabb munkagépek, erőgépek met­szetei is. Tevékenyen részt vett az Újmajorban felépített, a gyakorlati oktatást szolgáló tanműhelyek létrehozá­sában, számtalan hasznos munkát is végző mezőgaz­dasági gépek beszerzésében. Szigorú, következetes tanár volt, tanítványai mégis tisz­telték, szerették, mint ahogy kollégái is. Hamvait január 16-án, Kisvárdán helyezték örök nyugalomba, szűk csa­ládi körben. Emlékét meg­őrizve, fájó szívvel búcsúztak tőle a volt Mezőgazdasági Szakközépiskola tanárai, munkatársai, tanítványai. SIMON BÉLA TANÁR, KOLLÉGA A porcsalmai kórus megyénk számos kulturális rendezvényén sikert aratott már fotó: palicz istvAn Böllérversenyen a Búzakalász Régi emlékek, őseink öröksége Nem is olyan régen, tavaly decemberben alakult meg Szamosszegen a helyi refor­mátus gyülekezet kórusa. Azt szeretnénk, ha Sohajda Béla lelkész és az idősek révén tovább élnének a régi református énekek. Fontos­nak tartjuk, hogy a fiatalok is megismerhessék a hit és a szeretet szívből jövő szavát. Amikor a hagyományőrzésről, múltunk kincseiről beszélget­tünk, az egyik szomszédom, aki presbiter, előhozott egy féltve dédelgetett, majdnem 50 éves fényképet. Filep Gábor bácsi elmondta, hogy a néhai Szabó Antal tisztele- tes az akkori gyülekezet férfi tagjaiból alakított egy kórust. „Aratás volt, mégis, heteken át kitartóan próbáltak, a kórust a békesség, az egymás iránti tisztelet és a szívből jövő hit tartotta össze” - me­sélte. A fél évszázados emlék megérintett, sőt, megszólí­tott minket, így szeretnénk tovább vinni. Bízom benne, hogy az összetartó kapocs ugyanaz lesz, mint akkor: a hit és a szeretet. Hiszem, hogy az összetartozás érzése és egymás megértése elegen­dő lesz ahhoz, hogy méltók legyünk őseink örökségére, hogy falunk rendezvényein és az egyházi ünnepeken tovább élhessen a megfakult, de soha el nem feledett érték. VIRÁNYINÉ PARAGH KATALIN, SZAMOSSZEG Erre van pénz? A Kelet-Magyarország pén­teki lapszámában megjelent „Elhúzták a csíkost” című jegyzethez és a szintén 3. oldalon közölt „Vezetői tiszt­ségviselők jutalma 2012-ben” című összeállításhoz fűznék rövid kommentárt. Először is a tiszalöki rabok közül azokat Szatmári katonadalokkal, lakodalmas és szórakoztató nótákkal, valamint szerel­mes dalokkal lép színpadra ma délben a XII. Nemzet­közi Böllérversenyen civil szervezetünk, a porcsalmai Búzakalász Férfikórus 10 férfi tagja. Büszkék vagyunk arra, hogy részt vehetünk egy ilyen színvo­nalas rendezvényen, ahogy sajnálom, akik azért kerül­nek rács mögé, mert a havi rezsijüket képtelenek voltak kifizetni. Persze, vannak oda­bent köztörvényes bűnözők is, ezeknek az embereknek csak akkor adnék fizetést a munkájuk után, ha levonnák belőle a benntartózkodásuk költségét, hiszen manapság a versenyszférában dolgozó, de nem vezető beosztású ember örül, ha a keresetéből a víz-, villany- és gázdíjra futja! A milliós jutalmazásokról any­tavalyi teljesítményünkre, sikereinkre is: bemutatkoz­tunk Budapesten a Polgá­rok Házában, a Történeti Múzeumban, szerepeltünk a Rákóczi jubileumon, a szatmári megnyitón, Tarpán, Balmazújvárosban, illetve Nyírbogáton a Bogáti Forgatagon is. A besztereci megmérettetésről ezüst minősítéssel tértünk haza. nyit, hogy egyik-másik céghez én is elmennék dolgozni. Van három diplomám, két nyel­ven beszélek, egy valamim azonban nincs, protekcióm, így kevés esélyét látom, hogy bekerüljek a szerencsések közé. Az újságban megjelent nevek mellett szereplő ösz- szegek elképesztően nagyok. Ha a vezető tisztségviselők ennyi jutalmat kapnak, joggal merül fel bennem (és bizo­nyára sokakban) a kérdés: miért fizetünk mi olyan magas 2007 óta működünk egye­sületi formában, a jövőben is arra törekszünk, hogy őrizzük s ápoljuk hagyomá­nyainkat, bővítsük reperto­árunkat és taglétszámunkat, valamint, hogy öregbítsük lakóhelyünk, Porcsalma hírnevét. BAJNAI JÓZSEF ELNÖK, BÚZAKALÁSZ FÉRFIKÓRUS, PORCSALMA számlákat? Hol van ilyenkor a kormány, aki gátat hirdetett az „arcpirítóan magas” juttatá­soknak? Talán jobb lett volna, ha ezek az adatok, tények nem kerülnek nyilvánosságra és az egész titokban marad! Lassan nem lesz Magyarországon, aki adót fizet! Úgy gondolom, ezeket a pénzeket, amiket kifizettek, befizethették volna például adósságkezelésre, hogy kevesebb kisember jus­son a perifériára! R. JÓZSEF Megújult erővel kezdik az új évet Mint azt korábban hírül adtuk: ma 14 órától a Váci Mihály irodalmi Kávéház tart rendezvényt a Magyar Kultúra Napja alkalmából a Borbányai Művelődési Házban. Február 2-án a Borbányai Baráti Kör szervez Valentin-napi táncmulat­ságot a kulturális centrum­ban. A közösség(újra)építő rendezvény célja, hogy a baráti kör nevéhez méltón, generációkat összekötve működjön 2013-ban is. FOTÓ: KM Reflektorfényben a fogyatékosok foglalkoztatása Fogyatékkal még nehezebb A hallás*, látás- és moz­gássérültek is munkára, fizetésre, teljesebb, esé­lyesebb életre vágynak. «Atémauu. A kistérségi»« rendelkezésre álló képzési és i'lheh'P.zkedéHi lehetőségek feli érkép««* és a térségi»« élő romák munkawó-piaci helyzetének kiértékelés«' re el­leti a látássérültek, a hallás- sérültek «■ a inuagásséruhek foglalkoztatási lehetőségei is terítékre kerültek a Gollesr. Viktor Speciális Szakiskola, Általános Iskola és 8GYMI Esé­lyesebb életet! című pályáza­tának Mátészalkán rendezett szakmai záfókonfetenciáián. ■ A hallássérültek speciális helyzetüknél fogva gyakran kérnek segítséget tőlünk az álláskeresésben - kezdte CJpf ■ ■ Anyagi te i # # erkölcsi meg-1 becsulestis jaki ad szamukra TTjr Rögös út vezet a munka világiba tLUSZTRACIŐ SlPfMetTBÍ ként keresik a kenyerüket. A évi programjaink szintén a Magyarországon éló siketek és munka világára fókuszálnak végrrzní vei adott ftíiadrnokat A lépíHt «nópai országok!);«*; a fugvaiékkal «Hók fr-glalkoz tatot tságii 40-45 százalék, Ma- gyár országon azonban ormó­sokkal rosszabb a helyzet. Rájuk is szükség van! Kákóci Kiára. a koazoixiumve- zető Góllesz iskola igazgatóhe­lyettese rámutatott: rendkívül fontos a fogyatékkal élók m; né) szélesebb körben és egyre nagyobb létszámban történői foglalkoztatása, hiszen a mun­Munkalehetőség által a rokkant közvetlen se­gítséget kap az önálló életvitelhez, a társadal­mi beilleszkedéséhez. Mátészalka. Tartalmas cikk­ben számolt be nemrégiben a Kelet-Magyarország (2012. december 28., 6. oldal) arról a mátészalkai szakmai konfe­renciáról, melyen többek kö­zött a látássérültek, a hallás- sérültek és a mozgássérültek foglalkoztatási lehetőségei is terítékre kerültek. Üdvözlendő, hogy a meg­változott munkaképességű és fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatása egyre gyak­rabban kerül reflektorfénybe Magyarországon, illetve me­gyénkben. Mint tudvalevő, a rehabili­táció hosszú fejlődési folya­maton ment át addig, amíg az általunk ismert, nemzetközi összefogással gyakorolt össz­társadalmi tevékenységgé változott. Az embernek már régen rá kellett döbbennie arra, hogy ha szervezetének bizonyos funkciói elvesznek, akkor az egyet jelent az élet­képtelenséggel. A rokkantak, fogyatékosok létét, rehabili­tációját a korai társadalmak nem támogatták, ha mégis be tudtak illeszkedni a közössé­gükbe, az csak önrehabilitáció útján történhetett. Az állam feladata lett A rokkantak sorsában számot­tevő változást csak a francia forradalom hozott 1789-ben, ekkor fordult elő először a tör­ténelem folyamán, hogy az emberi jogokról szóló nyilat­kozatot úgy szövegezték meg, hogy abba a rokkantakat meg­illető jogokat is belefoglalták, a róluk való gondoskodást az államra, a társadalomra ruház­ták rá. A nyilatkozat szövege szerint a társadalom feladata, hogy szerencsétlen polgárai­nak támogatást nyújtson, le­gyen az munkalehetőség vagy a létfenntartásához szükséges feltételek megteremtése. A munka által a rokkant köz­vetlenül kapott segítséget az önálló életvitelhez, a társadal­mi beilleszkedéséhez. Változás volt továbbá, hogy az eddigi esetleges, jótékonyságon ala­puló segítség helyébe a kötele­ző állami, támogatás lépett. Nagy árat fizettek az életért A rehabilitáció iránti igényt ug­rásszerűen fokozta a XX. szá­zad két nagy világégése, az I. és II. világháború. Járványok, betegségek áldozatai, azelőtt menthetetlennek számító ese­tek - az orvostudomány fejlő­désének köszönhetően - bár életben maradtak, de gyakran csak a rokkantság, fogyatékos­ság árán. A második világhá­ború után a rehabilitáció min­den területe óriási fejlődésnek indult világszerte. KATONA FERENCNÉ, A MOZGÁS- KORLÁTOZOTTAK SZ-SZ-B MEGYEI EGYESÜLETÉNEK MÁTÉSZALKAI CSOPORTVEZETŐJE Ügyeletes állatorvosok Január 19-én és 20-án a következő állatorvosok adnak ügyeletet megyénk­ben: a kisvárdai-záhonyi ügyeleti körben dr. Sás István (30/968-1107), a baktalórántházi ügyeleti körben dr.Gyene Bálint (30/958-7919), az ibrányi ügyeletben dr. Pájer Béla (30/324-3520), a nyíregyházi kerü­letben dr. Bánhidi László (06-30/606- 8469), a tiszalöki ügyeleti körben dr. Kokas Gyula (20/414-2880), a má­tészalkai térségben dr. Drabik Sándor (30/477-4821), a csenged körzetben dr. Sohajda András (06-30/9851- 567), a nyírbátori térségben dr. Vágó Árpád (20/9513-441), a nagykállói körzetben dr. Vonza András (30/555- 4479), a fehérgyarmati térségben dr. Herczeg Károly (30/303-4680), a vásárosnaményi körzetben dr. Kiss János (30/303-8859).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents