Kelet Magyarország, 2010. július (67. évfolyam, 152-178. szám)

2010-07-07 / 157. szám

2010. JULIUS 7., SZERDA KELET-MAGVARORSZÁG KELET HWiHI Borbás Lászlóné, fehérgyarmati olvasónktól: A sors kegyes adakozód, s hogy mit vesz el, azt te magad vigyázd! B.L Szeretet, derű és hit vezette A napokban nyugdíjba vonulásának alkalmából szűk körben köszöntünk el Oláh Dénestől, a Vay Ádám Gimnázium Szakközépiskola Szakmunkásképző és Kollé­gium vezetőjétől, munkatár­sunktól. Az értelem és a szív parancsolja, hogy ünnepi alkalmakkor szép szavakat, ünnepélyes gondolatokat mondjunk. A pedagógus egyike a legősibb foglalko­zásoknak. A fiait, a horda fiataljait vadászni, halászni, gyűjtögetni, tüzet gyújtani tanító ősember már nevelt, oktatott, az életre készített fel. Pedagógus volt. Az ókori görögök már pedagógus­nak is hívták, nevezték a gyermeket féltő, óvó, kísérő rabszolgát. És ahogy nőtt a tudás hatalma, az ismeretek fontossága, mind nagyobb, erősebb lett az iskolames­terek, rektorok, lévíták, tanítók, tanárok társadalmi szerepe és jelentősége. így lett a pedagógus lámpás, fáklya, mécses, mert égett, világított, vezetett. így lett a jövő kovácsa, mert izzó sze­retettel, lángoló lelkesedéssel Oláh Dénes fotó: a szerző munkálkodott azon, hogy a jövőt jelentő ifjú nemzedék, alkotó, teremtő, országépítő, nemzetvédő erővé váljon. Volt a pedagógus a nemzet napszámosa, mert szerény bérért is egész szívét és értel­mét adta a nemzetnek. Oláh Dénes apai örökségként közel fél évszázadot dolgozott, tanított szülővárosában. A nyugdíjazásakor az embertől búcsúzom, aki erős tartás­sal készült szép hivatása majdani szolgálatára, akkor is, amikor éppen az emberi rövidlátás adott polgárjogot az embertelenségnek. Aki nehéz körülmények között is szórta, hintette maga körül az emberiség legszebb kin­cseit, ajándékait, a szeretetet, a derűt a hitet. Az embernek köszönöm meg szép, szorgal­mas, áldozatkész munkáját. KIRÁLY ATTILA, R0H0D Szerelmes verseket adott elő a borbá­nyai Váci Mihály Irodalmi Kávéház „Szeretni Tehozzád szegődtem" című rendezvényén Czakó Andrea és Tóth Zsolt. A össze­állításból Shakes­peare, Váci Mihály és Müller Péter gondolatai sem maradtak ki. FOTÓ: ÚJHELYI BEÁTA Tanulj velünk? ) si nyírség szakközépiskola Érettségizetteknek tandíjmentes nappali és esti képzések a 2010/2011. tanévben ■ Idegen nyelvi titkár és 600 óra an./né. I ' * Pénzugp-számyttell ügyintéző és 250 óra an./né. N, E1 • Külkereskedelmi üzletkötő és 600 óra an./né. N 1 Logisztikai ügyintéző és Stó óra an./né, T” Marketing- és reklámügyintéző és 250 óra an, N Webmester és 250 óra an./né. N,E • Ügyintézőtitkár E Nappali (N) képzések heti 12 órában emelt szintű angollal/némettel, középfokú nyelvvizsgára felkészítéssel, diákigazolvány, családi pótlék, árvaellátás, tankönyv- és utazási támogatás kedvezményekkel! Esti (E) képzések diákigazolvány kedvezménnyel! www.nyirsegszaKKozep.hu NAPPALI TAGOZATON OM 200778; OM 200183 TANDÍJ: NINCS! ISKOLARENDSZERŰ KÉPZÉSEK NAPPALI ÉS ESTI TAGOZATOKON Debrecenben, Kisvárdán, Nyíregyházán Telegdl Kata Középiskola és a Tessedik Sámuel Szakképző Iskola ajánlatai 14 éves kortól 8 általános végzettséggel: Fodrász (Gyakorlati hely biztosítva): Plncár (Gyakorlati haty biztosítva); Szakács (Gyakorlati hely biztoaftva); Élelmiszer- és vegyi áru-eladó; Festő, mázoló és tapétázó; Irodai asszisztens; Ruházati eladó; 10 osztályra épülő képzés: Fodrász (Gyakorlati hely biztosítva); Pincér (Gyakorlati hely biztosítva); Szakács (Gyakorlati hely biztosítva); Irodai asszisztens; Számítógép - szerelő, karbantartó; Érettségire! épülő képzések: Kozmetikus; (Gyakorlati hely biztosítva); Pedagógiai asszisztens; Szociális, gyermek- és ifjúságvédelmi ügyintéző; Vámügyintéző; Gyógypedagógiai asszisztens; Marketing- és reklámügyintéző; Informatikai hálózattelepitő és -üzemeltető; Webmester; A kepzesek iskolarendszernek nappali es esti tagozaton folynak. Alsó korhatár betöltött 16. év! Esti tagozaton felső korhatár nincs, (családi pótlék, árvasági, diákigazolvány) Szakiskolai Felnőttoktatás; Érettségire való felkészítés; Felzárkóztató képzé; HIRDETÉSEK Fórum 5 rohanó világunkban i LAKÓHELYEM © TELEPÜLÉSI ALOLDALAINK lakohelyem.szon.hu Egyesítheti a nemzetet A Délalföldi 56-os Vitézi Rend | kárpátaljai tagjai megelége- J déssel és örömmel fogadták a Fidesz-KDNP kormány által benyújtott, és az Ország- gyűlés által az elsők között szentesített törvényeket, amelyek az anyaország hatá­rain túlra kényszerített nem­zettestvéreket érintik. Ezen jogszabályok tartalma ékes bizonyítékai annak, hogy a Szent István-i szellemben gondolkodó és cselekvő kor­mánynak, illetve a T. Háznak nemhogy nem közömbös a trianoni „mészárszéken” feldarabolt nemzet sorsa, hanem felelősséget is vállal érte. Itt, Kárpátalján minden évezredes történelmünk szellemét idézi: a Vereckei szoroson a honfoglaló ősö­ket, az ungvári vár Álmos fejedelmet és Anonymus költői képzeletét, a munkácsi vár Zrínyi Ilonát és II. Rákó- | czi Ferencet, a beregszászi domonkosrendi kolostor az itt élő, időző Erzsébet ki­rálynét, a huszti vár Kölcsey Ferencet, a tiszaújlaki Turul emlékmű, a dolhai emlékosz­lop szabadságharcainkat stb., mindezek együtt egységes és megkérdőjelezhetetlen múl- | tunkat. Bízunk abban, hogy J a keresztény értékrendben | meghirdetett József Attila-i gondolat: „...rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk: és nem is kevés”- ma is érvényes, idősze­rű. Gyógyír lehet a 90 éve sajgó sebekre, egyesítheti a nemzetet, s egy szebb jövő | reményére jogosíthat fel. Valódi megoldás azonban elképzelhetetlen a határon túli közösségek anyaországi támogatása, illetve az auto­A találkozó résztvevői Megállni a Nagy esemény helyszíne volt a vajai Vay-várkastély és Múzeum június első szombatján. Az ódon falak között sűrűn hangzott el az: „Emlékszel?” Az általános iskola 1970-ben végzett 8. b osztálya tartotta 40. éves találkozóját. A 26 ballagó diákból 14 jött el az ország távolabbi részeiből is. Volt, aki nem is látta egymást a hosszú évek során. Sajnos két társunk elhalálozott, róluk virággal emlékeztünk meg a temetőben. Öten betegség miatt hiányoztak. Két volt diákkal nem sike­rült beszélni, hárman nem nómia-törekvések beteljese­dése nélkül. A sok hányatta­tást és hűségpróbát megélt kárpátaljai magyarság, amely mint a világban szerteszóró­dott nemzettestvéreink, ezen belül a Vitézi Rend tagjai, kik esküjükben vallják: „... magyarságomat soha fel nem adom, magyar hazámat és nemzetemet soha meg nem tagadom” - bizalommal és köszönettel fordul az anya­ország kormánya felé, hogy továbbra is hű és hasznos jelentek meg. A Rákóczy te­remben tartott osztályfőnö­ki órán csillogó szemekkel hallgattuk egymást. Az óra megtartására elsős taní­tónkat, Maticsák Lászlóné, Irénke nénit kértük fel, aki bevezetett bennünket a betűk és számok vilá­gába. Oláh Lajosné, Kati néni, aki ötödik osztálytól osztályfőnökünk volt, nem tudott eljönni. Szívhez szóló levélben köszöntött bennünket emlékezve a régmúltra. A valamikori kiskamaszokból nagyma­mák és nagypapák lettek. Iskolánk volt igazgatója, tagja lesz a 15 milliós magyar nemzetnek. KÖVÉR GYÖRGY, POCSAI VINCE, DR.SZÖLLŐSY TIBOR Táblaerdő Állítom, egyik legrosszabb ál­lapotú útja Nyíregyházának a Szarvas utca. Erről már több cikk is megjelent a lapban. Én most egy másik problé­mára szeretném felhívni a figyelmet. A víztoronynál két buszmegálló is található, az Dani Endre köszöntője után - ebéd közben - folytattuk a véget nem érő beszámoló­kat. Jó volt ebben a rohanó világban kicsit megpihenni és nosztalgiázni. Köszönet mindazoknak, akik segítet­tek a nap megszervezésé­ben, lebonyolításában. Első­sorban osztálytársaimnak: Kertészné Kollár Katalinnak és Sólyom Zsuzsannának. Valamint Tóth Bertalanná, László Istvánná, Tamá­si Barnabásné, Paczári Csabáné önzetlen munká­jának. Megfogadtuk, nem várunk újabb 40 évet. DANI SZILVIA Arany János utca fele nincs felfestve a gyalogátkelő hely, ami nagyon veszélyessé teszi így a gyalogos közle­kedést. De az sem kis dolog, hogy mindig újabb és újabb jelzőtábla kerül kihelyezésre. Megszámoltam a napokban, tizenhárom új táblát tettek ki. Ez egyáltalán nem segíti az autósokat, inkább zavarja. Csak remélni tudjuk, hogy egyszer végre rendeződik az utca sorsa! NAGY LÁSZLÓNÉ y LAKÓHELYEM-| Ön is lehet szerkesztő! Tisztelt Olvasóink! Bizonyára sokan ismerik és böngé­szik lapunk internetes portálját, a Szabolcs Onllne-t (wwwszon.hu) is. Megyei hírportálként fontosnak tartjuk, hogy településeinkről mi­nél több információ jusson el az ott élő emberekhez, ezért indultak el a „lakóhelyem" aloldalak, melyeken az olvasók megtalálhatják a saját településükről szóló híreket. A Szabolcs Online-on jelenleg 21 település aloldala szerepel. Ezek a felületek interaktívak: azaz bárki feltölthet rá képeket, cikkeket, információkat, amelyeket meg akar osztani lakóhelye közösségé­vel, illetve kereshetik az oldalak „felelőseit", akiknek elérhetőségeit feltüntetjük az oldalakon. pályázati pénzből szeretnének korhű kuruc egyenruhát csináltatni a lova­soknak. FOTÓ: BERKI KÁROLY rendszeresen, be­neveztek például a Nemzeti Vágta elő­futamára is. Varga Ferenc az egyesület elnöke elmondta, A tarpai Kuruc Lovasegyesület tagjai gyakorolnak Ezen az oldalon a Kelet-Magyaror- szághoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetősége­inkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. A leveleket az élvez­hetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük. Az oldalon továbbra is csak a teljes néwel és címmel érkező leveleket közöljük. Nagyon messze vagyunk Rómától Már csak pár méter volt, de az autóbusznak hiába integettem, nem várt meg. NYÍREGYHÁZA. Fura eset tör­tént velem június 25-én dél­előtt. Nyíregyházán, a városi könyvtár környékén álltam le a kocsimmal, és bezártam úgy, hogy az indító kulcsot benne hagytam. Megesett ez velem máskor is, még jóval fi­atalabb koromban is... Na, de nekem muszáj volt hazamen­ni a tartalék kulcsért, és így „uzsgyi” a legközelebbi au­tóbusz megállóhoz. Ez a Ko­dály Zoltán iskola előtti volt. Éppen odaérkezett a 2 Y, vagy a sima 2-es. Futottam az út­testen, a „csíkozott” részen, mely ugye „járműforgalom elől elzárt terület”, legalább is a KRESZ szerint. Már csak pár méter volt, de az autóbusz­nak hiába integettem, nem várt meg. Jött nekem, aztán én húzódtam félre. Ő ott két­szeresen is vétett délelőtt 10 órakor. A „csíkozott” úton nem mehetett volna. Nem adják át Az, hogy engem nem várt meg, csak a jó érzés hiányát je­lenti ennél a vezetőnél. Előre tudom a választ: nem várhat rám, tartani kell a menetidőt. Számtalanszor hamarabb és még többször később indul­nak a végállomásokról. Ha pe­dig tarthatatlan a menetidő, akkor miért nem lehet, egy éppen oda futva igyekvő utas­ra 10 másodpercig várni? Csak úgy mellesleg jutott eszembe, hogy az unokám mesélte, mi­képpen „működik” ez például Rómában. Nem a futva igyek­vőket, de még az oda éppen „csak gyaloglókat” is bevárja a villamos, az autóbusz. Más téma: a fent említett városban nem fordul elő olyan eset, hogy a fiatal ne adná át a helyét az idősebb utasnak. Itt fordított eseteket látok. A minap például a 12-es vona­lán egy két botra támaszkodó férfi volt kénytelen álldogál­ni. Ültek ott bőven fiatalok is, de „tűrték” mindezt útjuk vé­géig. Mígnem az INTERSPAR- nál leszállt a „csapat” és „odaszóltak” a kétbotosnak: „üljön le tata!”. Jutott eszem­Van olyan is, a jára­tok utolérik egymást. DOMBÓVÁRI ISTVÁN be rögvest, hogy ilyen messze vagyunk Rómától. Ott, állítólag ha ilyen van, akkor a vezető szól: „kérem, adják át a helyüket ennek és annak”. Tényleg: mi lenne, ha egy kedves hang nemcsak a megállók neveit mondaná be, hanem azt is, hogy „szí­veskedjenek az arra rászoruló utasnak az ülőhelyet átadni”? Álmodozom, pedig ez nem politika és pénz kérdése. Az viszont már az emberi maga­tartás legaljasabb megjelení­tője, aki vagy akik a TESCO- és a PROFI-megállónál, a frissen elhelyezett, korszerű külső padokat kirángatták. (Pár napja láttam, hogy nem lehet rajta emiatt ülni.) Jó lenne ezeket a „morzsákat” közösen felseperni, hogy ne bántsák ezek a szemünket. DOMBÓVÁRI ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents