Kelet Magyarország, 2009. december (66. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-28 / 302. szám
2009. december 28., hétfő FÓRUM /5 ÜZENET if® A * Nyesti Csaba, fiW' ' ' nyíregyházi olvasónktól: Annyit még sose tudtunk, mint ma- az áttekintést sose veszítettük el, ^ úgy mint ma... Wilhelm Willms >> Mesés díjátadás Karácsonyi műsorral kedveskedtek a nyíregyházi Benczúr Gyula Általános Iskola tanulói óvodásoknak, az iskola diákjainak és a város nyugdíjasainak. Az Alvégesi Művelődési Ház jóvoltából betekinthettünk egy nyíregyházán élt tirpák család adventi készülődésébe. A Luca napi hagyományoktól a karácsonyi szent este meghitt együttlétéig. A Szántó Hedvig könyvtáros által koordinált Comenius- program eseményével spanyol és lengyel testvériskoláink is megismerkednek a magyar népi hagyományőrzéssel, a karácsony meghitt ünneplésével. Az igazgató, Czomba György karácsonyi meséjét a gyerekek előadása követte, majd saját készítésű mézeskaláccsal kedveskedtek a meghívott vendégeknek. Mivel az év vége is közeledik, kiosztottuk a kiváló tanulóknak a Suszter Csaba, önkormányzati képviselő által adományozott ösztöndíjakat. Dr. Albertné Tátrai Rita, tanító A gyerekek műsora (Fotó: olvasónktól) iNSÁGOK Tóth Jánosnak, Demecserbe! Nagyon sok, boldog névnapot kíván: felesége, lányai Mónika, Szandika és anyósa: 70/2678494____________________________________ _____________________________-Jókívánságait születésnap, névnap, évforduló alkalmából SMS-ben a 90/612-222-es, emelt díjas (162 Ft+áfa) telefonszámra küldheti. Amennyiben 16 óráig ezt megteszi, a másnapi Kelet-Magyarországban megjelenik jókívánsága. A jókívánságot kjk (utána szóköz) betűkkel kell kezdeni. Kozák Gábor ha Nyíregyházán jár, mindig megnézi a Hatzel téri régiségpiacot, ahol már sok érdekes dolgot talált. További fotók: [g] (Fotók: Sipeki Péter) ÍQ(% l'i&'Z OLVASÓINK ÍRJÁK Nagy sikert aratott a kézműves foglalkozás Megtisztelő Rakamaz község mára már várossá nőtte ki magát. Jól megférnek itt a dolgos kezű svábok a magyarokkal. A település a történelem folyamán igencsak kivette részét a sorsfordító háborúkból. Rákóczi Ferenc az 1700-as években a rakamazi csatából zsákmányolt fegyverekből öntetett harangot. A debreceni Nagytemplom harangja is ezekből a fegyverekből készült. A második világháború, a „málenkíj robot”, a Rákosi-rezsim után, 1956. október 23-án Rakamaz népe is fellázadt a szovjet megszállók ellen. Nem akartam hinni a szememnek, amikor a Kölcsey tv-ben Farkas Ernő polgármester, az idei ’56-os megemlékezésen az elsők között említette unokatestvérem, Cseh László nevét, a város ’56-os hőseként, akik közül 64-en disszidáltak, mert féltek a megtorlástól. A forradalom idején Cseh László és barátai sokszor meglátogattak bennünket a tanyán, ahol éltünk. Hozták a friss híreket, teherautóval akkor is, amikor már nagy volt a baj. Nagy örömmel fogadta a hírt Ausztráliában élő rokonom (akit távollétében halálra is ítéltek), hogy nevét a rakamazi ’56- osok között említették, olyany- nyira, hogy fel is vette a polgármester úrral a kapcsolatot. A napokban magam is látogatást tettem a kis város első emberénél, aki megmutatta a város címerét, amelyet a feltárt honfoglalás kori leletek ihlettek, s az idén felállították a Turul-emlékművet is, amely szintén a város határában talált honfoglaláskori hajfonat-korongot mintázza. Búcsúzóul egy általam írt életrajzi regénnyel köszöntem meg a polgármester Betlehem kenyérbélből Adventi nyílt napot rendeztek karácsony előtt pár nappal Tiszadadán a helyi közösségi házban. A Holló László Általános Iskola és a Hagyományőrző Tájház közös rendezvényének otthont adó épülete, zsúfolásig megtelt érdeklődő gyeúrnak szíves vendéglátását. Ez a könyv bőven foglalkozik Cseh László életútjával is. Végezetül egy kérés: ha valaki tud információt adni arról a bizonyos „Fehér könyvről”, amelyben az ’56-os halálraítéltek nevei voltak, kérem, értesítsen! (Tel.: 42/455-552.) Teschmayer Andrésné GulAcsi Margit Többet adnak Karácsonyi ünnepség volt az anarcsi óvodában. Korcs- márosné, Katika óvó néni meleg köszöntő szavai után a nagycsoportos óvodások betlehemi játékkal kedveskedrekekkel. Először videofilmen keresztül ismerkedtek meg a gyerekek az advent, valamint a karácsonyi népszokások történetével, majd Kovácsné Botrágyi Mónika foglalkozás- vezető - szaktanár irányításával - kreatív módszerekkel, csoportmunkában, kézműves tevékenységeket végeztek. A karácsonyi üdvözlőlapok alkotása mellett különötek szülőknek, nagyszülőknek, majd az óvónők, dadák és gyerekek finom süteménynyel, gyümölccsel és ivólével vendégeltek meg mindenkit. Végül a gyermekek szüleikkel közösen asztali díszeket készíthettek. Szeretném megköszönni az óvónők és a dadák egész éves fáradozását, szeretetét, amivel a gyermekeket tanítgatják. Katika óvó néni szavai mindig köny- nyeket csalnak a szemembe. Ő pár évvel ezelőtt elveszítette egyetemista gyermekét egy vízi balesetben, mégis nagy lelkiereje van, hogy a kicsiket nevelgesse, tanítgassa. Talán ők nyugtatják meg fájó lelkét. (Fotó: a szerző) sen nagy sikert aratott a résztvevők körében a kenyérbetlehem elkészítése. De a betlehemi szokások elsajátítása e foglalkozással nem ért véget, hiszen hagyomány már, hogy karácsony előtt a helyi iskolás gyerekek betlehemi játékot tanulnak be, s ezen előadással járják körbe az intézményeket, az otthonokat. A másik óvó néninek nem adatott meg az anyaság öröme, de hihetetlen szeretettel, gondoskodással veszi szárnyai alá a csöppségeket. Ők talán épp ezért még nagyobb lelkierővel rendelkeznek, és úgy érzem, többet adnak gyermeknek, szülőknek, mint általában érezzük. Úgy gondolom, itt Anarcson vannak a legjobb óvónők, dadák, akik hivatásuknak tekintik választott szakmájukat. Szeretném megköszönni egész éves gondoskodásukat, munkájukat, és kívánni nekik és családjuknak sikerekben gazdag, boldog új évet! Egy nagymama Ifj. KovAcs Géza Tisztelt Olvasóink! ____ Ezen az oldalon a Kelet-Magyarország- hoz érkező olvasói leveleket, fényképe- ketközöljük. Lehetöségeinkhezmérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részieteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mon- /// dandójúakat i/J , összevonjuk. ím' Az oldalt .... civil vélemé- ffr nyék számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. LM3£lluvciiJ<». Az urszagutaK vándorai tsarati t ársaság a napodban tartotta hagyománynak számító disznóvágását. Az egésznapos rendezvényen mindenki jól érezte magát. (Fotó: Szilágyi Bogi) A hajléktalan ebédje J I Angyal Sándor kelet@kelet.szon.hu Különös ötleteim támadnak így az esztendő' fordulója táján, amikor sokfelé és sokféle mérleget készítenek megszokásból az emberek. Nem lelkesedem értük, mert minek összeadni azt, ami rossz volt, a jó dolgok meg mostanság elkerülnek bennünket, nem nagyon van mit összeadni. Jósolni, jövőbe látni pedig ott vannak a politikusok, akiknek aztán sokszor azt sem hisszük el, amit kérdeznek, nemhogy amit ígérnek. Ezek helyett én számokkal nehezen összegezhető jelenségeket, tüneteket, ha úgy tetszik, sorsokat képzelek el, melyekből, mint a kis legóelemekből kirakhatnánk országunk arculatát. Szeretném tudni például, hogy hány csalódott ember él körülöttünk. Nemcsak a munkájukat elvesztőkre, a vállalkozásukba belebukókra volnék kíváncsi, hanem a megcsalt szeretőkre, a kihűlt, de még együtt lévő házaspárokra, meg a szomorú tekintetű gyermekeikre, akik mindebből már sokat sejtenek és félnek a naptól, amikor már nem jön haza apukájuk. Érdekes lenne megtudni a családok válsága, a harácsolok tehetetlensége miatt, vagy az átvertek és a becsapottak szeméből egy év alatt kicsordult cseppek milliárdjait. Aztán persze összegezhetnénk az öröm könnycseppjeit, mert ugye nincs olyan rossz, amiben ne volna valami jó. Amíg a pórul jártak, a lecsúszottak, s a megvezetettek ököllel törölték a könnyeiket, addig a túloldalon zajlott az édes élet, csak úgy csillogtak a derű, a jókedv örömcseppjei az újgazdag feleség szemében, miközben fogadást adott a saját úszómedencéjük partján, fülétől a bokájáig teleaggatva aranyakkal. Persze, az élet nagyobbrészt nem ilyen flancos partikból áll, hanem például családi perpatvarokból is. Bizonyára meglepődne a végeredményen, aki összegezné, vajon hány pofont kaptak részegen hazatérő férjuruktól a tehetetlen feleségek, majd menekültek családostul a hatodik szomszédba. Vagy: hány újabb kisemmizett apuka kényszerült hajléktalanként a csillagos ég alá? Mert ennek is két oldala van, mint mindennek. Egyszer jeles fotós kollégám mutatott nekem egy képet, az volt a címe: A hajléktalan ebédje. Hát ezen a képen egy borostás, rossz bőrben lévő férfi kutyaelede- les konzervdoboz tartalmát kanalazta... Vajon milyen képet kapnánk, ha vennénk a fáradságot és összeállítanánk a maguk hibájából is perifériára szorultak „étlapját", melyhez az alapanyagot a kukákból szerzik be esztendőn át? Netán ha arra volnánk kíváncsiak, hány felírt gyógyszer receptje maradt kiváltatlan, mert a kisnyugdíjasok - s már nemcsak ők! - képtelenek megfizetni az árát. Milyen magasra érne ez a papírhegy? Folytathatnánk aztán azoknak a boldogságával, akik csak mesterséges megtermékenyítés után vehették karjukba várva várt gyermeküket, nem megfeledkezve közben a sok ezer éhező kisiskolásról, akinek az állam kénytelen adni legalább naponta egyszer melegételt. Aki belenézett már egy ilyen kissrác szemébe, ott megláthatta a szomorúságot s az értetlenséget: neki miért és nekem miért nem?... Nem volna haszontalan kimutatni, hogy az érettségiző nagylányok vagy felnőtté vált fiúk közül hány különórát fizettek tehetős szüleik, s a sikeres felvételi után hánynak vettek lakást az egyetemi városban, meg hozzá kocsit is, mondván, semmiben se szenvedjen hiányt az a gyerek. Akkor valamiképp ki kellene mutatni azt is, hány tehetséges fiatal nem jut el a felsőoktatásba, mert nincs rá fedezet, de még a diszkó után is hiába vágyakozik, mert egy olcsóbb farmert sem tudnak kiszorítani a családi kasszából, ha még van ilyen náluk egyáltalán. Ki tudná megszámolni a sokmillió reményt, titkolt álmodozást egy jó munkahelyért, egy jobb albérletért, kis csendes lakásért, vagy a lottó főnyereményért? M indez persze csak az én különcségem, agyrémem, demagógiám, aminek ugye semmi köze a való élethez. Vegyék úgy, hogy le sem írtam.
