Kelet-Magyarország, 2009. november (66. évfolyam, 256-280. szám)

2009-11-06 / 260. szám

2009. november 6., péntek KIÜT ÉRTÉK ÉS TUDÁS / II A levegő országútján Dr. GyÜRE PÉTER egyetemi tanársegéd DE AMTC Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék A darvak őszi vendégeink (Fotó: Archív) Mostanában benépesül a légtér, hiszen az ősz a madárvonulás ideje. Augusztustól gyüle­keznek és indulnak ez európai vándormadarak telelőhelyeik felé. A vonulás fő oka a téli táplá­lékhiány, ezért a madarak nappalok rövidülé­sével vándorútra kelnek. Szinte kivétel nélkül minden madárra jellemző valamiféle vándor­lás, egyes fajok csak kisebb távolságokat tesz­nek meg, esetleg élő­helyet váltanak, más madarak több ezer kilométert megtéve érik el téli szállás­helyüket. Legfeltű­nőbbek a nagyobb csapatokban vonu­ló fajok (pl. darvak, ludak, récék, fecskék, seregélyek). Október­ben számos madarunk nagy tömegben látogat­ja a fontosabb gyülekező és táplálkozóhelyeket. Külön említést érdemelnek a darvak, melyek októberben a Hortobágyon akár százezret meg­haladó mennyiségben éjszakáznak a sekély vizű halastavakon és mocsarakban, napköz­ben pedig a térség kukoricatarlóin táplálkoz­nak. A vadludak is több tízezres csapatokban láthatók október végétől. A gyakori nagy lilik mellett a ritka és fokozottan védett kis lilik és vörösnyakú lúd is megjelenik a libacsapatok között. A vonuló darvak krúgatása és a vad­libák gágogása gyakran a városokban is hall­ható, amint „V” alakzatban húznak a levegő országútján. Borz-olják a kedélyeket? Dr. Kozák Lajos egyetemi adjunktus DE AMTC Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék Legalábbis egyes területeken pl. a cseme­gekukorica termesztőkét feltétlenül. A borz a menyétféle ragadozók közé tartozik, és bár a tévhittel ellentétben a ragadozók általá­ban véve sem csak hússal táplálkoznak, ez a faj különösen sok növényi eredetű táplálékot fogyaszt, melyek közül az egyik kedvence az érésben lévő kukorica. A borz korábban védett volt, néhány éve azonban már vadászható faj. A változás oka, hogy az elmúlt 15 évben országos szinten stabilizálódott, sőt, jelentős mértékben nőtt az állománya. Napjainkban elvét­ve már a kertvá­rosi részeken is elő­fordulnak táplálék­kereső egyedek. A Debrecen környéki Erdőspusztákon, és A korábban védett borz, a Nagyerdő várost néhány éve vadászható övező területein is (Fotó: Archív) számos helyen él Főleg éjjel aktív, ezért nehéz vele összefutni, de az általában sok kijáratú, jellegzetes földalatti járatrendszerei, a borzvárak elárulják a jelen­létét. Téli álmot nem alszik, de ilyenkor akti­vitása csökken. Nagyon tiszta állat, területén belül latrinákat ás és használ ürülékgödörként, és a szintén kotoréklakó rókával ellentétben száraz fűből és levelekből álló almot halmoz fel a földalatti lakóüregeiben. Güzülnek a güzük! Dr. Bihari Zoltán egyetemi docens DE AMTC Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék Az autóval, vonattal járó embernek szemet szúr, hogy október-november időszakában jóko­ra dombocskák láthatók a tarlókon. Vakondtú­rástól jóval nagyobb földkupacok ezek, melyek átmérője akár a 2 métert, a magassága pedig a fél métert is elérheti. Egy nagyobb táblán akár több száz ilyen rejtélyes halmot látunk, melyek egyenletesen 10-15 méterre helyezkednek el egymástól. Ezek a güzü hordások! GÜZÜ hordás (Fotó: Archív) gon gyomnövények kalászait, de akár kukori­caszemeket is felhalmoznak, melyet 20 centimé­ternyi földdel fednek be. így alakul ki a „hor­dás”. Egy megásott hordásban akár 75 ezer db muhar kalászt is összegyújthetnek, ami elké­pesztő munkát követel meg ezektől a piciny egerektől. Ez akkor is nagy teljesítmény, ha nem egyedül dolgoznak életük főmúvén, hanem a 6-8 példányos nagycsalád kezd az építésbe. Miután elkészült a hordás, pontosan az alatt ássák ki a fészküket, amit száraz fűvel bélel­nek. A biztonság kedvéért több kijáratot is léte­sítenek, ha menekülni kellene. V « A güzük apró kis rágcsálók, a házi egérhez hasonlítnak legjobban. Ősszel kitakarítanak néhány négyzetmé­ternyi földfelszínt, és arra 20 cm vasta­Dr Szabó Zoltán, a tanár ■ Sok hazai és külföldi egyetemmel, kutatóinté­zettel alakult ki jó mun­kakapcsolatunk. Avar László „Tolna megyében, falun töl­töttem gyermekéveimet. Már óvodás koromban részt vettem nagyapám kertjében a szőlő és gyümölcs telepítésében és ápo­lásában. Kertészeti Egyetemet végez­tem Budapesten 1984-ben. A Gyümölcstermesztési Tan­széken harmadéves korom­ban bekapcsolódtam a kuta­tási munkába, ahol dr. Nyéki József irányította a gyümölcs- fajták honosításával kapcsola­tos munkát, vele ma is együtt dolgozunk a Debreceni Egye­tem Agrár- és Műszaki Tudo­mányok Centrumában. A Sió­foki Állami Gazdaság területén kialakított fajtagyújtemény- ben európai és japán szilva­fajták termesztési- és áruérték tulajdonságainak értékelésével kezdtem kutatói pályámat. Eredmények A Kertészeti Egyetem elvég­zése után a Gyümölcstermesz­tési Tanszéken helyezkedtem el. Az összes csonthéjas gyümölcs­faj virágzási- és termékenyü- lési viszonyait, fagytűrését és gyümölcstulajdonságait vizs­gáltam. Elsősorban a gyakor­latban is hasznosítható eredmé­nyekkel kecsegtető témák érde­keltek. Foglalkoztam a külön­böző koronaformák kialakítá­sával és termőkori metszésével, vegyszeres termésszabályozás­sal és a termésbiztonság foko­zásának lehetőségével. Mun­kásságom eredményeként 50 új gyümölcsfajta terjedt el a termesztésben, bevezettük a kajszi kompakt váza koronát és egy a tavaszi fagyok elleni új védekezési módszert (para- fin kannák kihelyezése). A Kertészeti Egyetemen 10 évig dolgoztam. Debrecenbe, az Agrártudományi Egyetemre, Dr. Szabó Zoltán egyetemi tanár kettő év keszthelyi és három év szarvasi oktató-kutató munka után éppen 10 éve, 1999-ben jöt­tem dolgozni. Debrecen - sokan nem is gondolnak rá - kivéte­lesen jó helyzetben van a zöld­ség- és a gyümölcstermesztés tekintetében. A magyar gyü­mölcs 50-60 százalékát, a zöld­ségnek is több mint felét az ország északkeleti térségében termelik meg, így a Debrece­ni Egyetemre az oktatás-kuta­tásban ebben a témakörben kiemelt szerep hárul. A kutatás mellett természe­tesen részt veszek az egyete­mi oktatásban, a graduális és posztgraduális képzésben is. A Kerpely Kálmán Doktori Isko­lán belül a kertészeti progra­mot vezetem. Örömmel tapasz­talom, hogy az Agráron min­den évfolyamon akadnak olyan hallgatók, akik fontosnak tart­ják a tudásukat bővebb kerté­szeti ismeretekkel kiegészíte­ni. Innen nagyon sok, a kerté­szet iránt elkötelezett szakem­ber került már ki. Magam is termelem Debrecenben, az Agráron a Kutatási és Fejlesztési Intézet­ben dolgozom. Új fajták és tech­nológiák adaptálása és fejlesz­tése az Intézet fő tevékenysé­ge. Nagyon sok hazai és kül­földi egyetemmel, kutatóin­tézettel alakult ki jó munka- kapcsolatunk. Olyan élenjáró magyarországi cégekkel dolgo­zunk együtt különböző kuta­tási témákban, mint a Havita TÉSZ, a Tedej Zrt. vagy a boldogkőváraljai Gyümölcsért TÉSZ. Az oktatás-kutatás mel­lett évente rendszeresen 8-10 előadást, szakmai bemutatót tartunk, közel 100 publikációt jelentetünk meg. Eredménye­inket rendszeresen ismertetjük hazai és nemzetközi tudomá­nyos rendezvényeken. Június­ban a Nemzetközi Őszibarack termesztési Szimpóziumon, (Fotó: Avar) Spanyolországban léptünk fel több előadással és poszterrel, most novemberben Chile-ben a Nemzetközi Cseresznye- és Meggytermesztési Szimpóziu­mon veszünk részt. Feleségem szintén kertész, két egyetemista lányom már nem követte a szülők példáját. Az egyik közgazdász hallgató, a másik bölcsész. Viszont nagy zöldség- és gyümölcsfogyasz­tók, s amire büszke vagyok, hogy a lányaim és a feleségem is kitűnően tudnak gyümölcs­fákat metszeni. Nemcsak hir­detem az'igét, hanem, magam is termelem a kajszit és az őszi­barackot, kell az oktatáshoz a gyakorlati ismeret. A tanítványaim közül szí­vesen említem azokat, akik maguk is a kedvenc gyümölcse­immel, a csonthéjasokkal fog­lalkoztak. Tóthné Dani Mária Nyíregyházán dolgozik. Nem­csak a szakmát szerette, hanem ért a pályázatkészítéshez is.” Tóth-Dani Mária, a tanítvány ■ A tanulás mellett a kapcsolati tőke építésé­ben adott sokat a deb­receni Agrár. Avar László „A természet és a biológia gye­rekkorom óta érdekelt. Pályavá­lasztás előtt körülnéztem a deb­receni Agráron, s megfogott az ottani családias hangulat, a bensőséges légkör. Úgy ítél­tem meg, hogy az agrármérnö­ki diploma sokoldalúbb képzett­séget és lehetőséget ad számom­ra, mintha csak biológiával fog­lalkoznék, ezért kizárólag az Agrárra adtam be jelentkezé­semet, s ott több szakot jelöl­tem meg. Végül az általános agrármérnöki képzést válasz­tottam. Nagyszerű lehetőségek Körösszegapátiban nőttem fel és mint vidéki lánynak a mező- gazdaság soha sem volt idegen. Az általános iskola elvégzése után a debreceni Irinyi János Élelmiszer-ipari Szakközépisko­la és Gimnáziumot választot­tam, melynek az élelmiszeripa­ri szakán végeztem. Már akkor tanultam mikrobiológiát és élel­miszer kémiát, ami a későbbi­ekben hasznosnak bizonyult az egyetemen is. A Debrece­ni Agrártudományi Egyetem­re 1998-ban vettek fel. Bekerültem az egyetemi kol­légiumba, ami igazi élmény volt, hiszen mi kollégisták szin­te valamennyien személyesen ismertük egymást. Azon belül a kisebb-nagyobb társaságok nagyon összetartóak voltak, s ez a baráti kapcsolatokban, az ismeretségekben a mai napig megmaradt. A tanulás mellett számos lehetőség nyílt a szabad­idő hasznos eltöltésére. Jártam a Kartács utcába lovagolni és „fotószakkörösként” sok szép hazai túrán gyűjthettem témát és élményeket egyaránt. A tanulás kemény volt, de - ahogy mondani szokás - az idő megszépíti az emlékeket. Az első időszakban - mint sokan mások - kemény harcot vívtam a kémiával és a növényélettan­nal. Az Agráron több tantárgy is tetszett, vagy a témája, vagy az előadó stílusa miatt. Később a vadgazdálkodás és a növény- termesztés kötött le leginkább. A vadgazdálkodásban sokat tanulhattam Plavecz János és Szendrei László tanár uraktól, míg a növénytermesztésen belül annak alternatív irányzatai, például az ökológiai gazdálko­dás keltették fel a figyelmemet. Pepó Péter tanár úrnak köszön­hetően lehetőségem nyílt több hazai és külföldi biogazdaság megismerésére is. Téveszme, hogy mindent meg lehet ter­melni ökogazdálkodásban, de vannak területei, amelyekről ma is vallom, hogy az a jövő útja. Az egészséges életmód és a fenntartható fejlődés kapcsán bízom benne, hogy egyre fonto­sabb szerephez jutnak majd az így előállított termékek és ez a gazdálkodási mód. Előbbieken kívül üde színfolt volt számom­ra Vinczeffy tanár úr gyógynö­vény ismeret című tantárgya. Kapcsolati tőke A mostani barátaim több­ségét is az egyetemen ismer­tem meg. Leginkább a kollégi­umi szobatársak azok, akikkel rendszeresen tartom a kapcso­latot. A tanulás mellett a kap­csolati tőke építésében, hazai és nemzetközi szin­ten is sokat adott a Debreceni Agrártu­dományi Egyetem. Agrármérnöki dip­lomámat 2004-ben kaptam meg, s ezt követően nappalin folytattam tanulmá­nyaimat PhD ösztön­díjasként. Az akko­ri Szaktanácsadási és Fejlesztési Inté­zetben találkoztam Szabó Zoltán tanár úrral. Témám az őszibarack gyü­mölcsminősége és termésbiztonsága volt. A gyakorlati éle­tet egy pályázatíró cégnél kezdtem, de a szakma hamar visszacsábított az ere­deti agráros pályára. Így kerül­tem a nyíregyházi székhelyű ABO Holdinghoz, azon belül is a takarmánygyártással fog­lalkozó ABO MIX-hez. Ez nem­csak Magyarország egyik leg­nagyobb gabonaipari vállala­ta, hanem jelen van Szlováki­ában, Ukrajnában és Románi­ában is. Férjemet, Tóth Árpádot is az Agráron ismertem meg, aki a KITE-nél dolgozik fejlesztőmér­nökként. Lányunk, Zsuzsanna 3 hónapja született, így termé­szetesen minél több időt igyek­szünk hármasban eltölteni!” Tóth-Dani Mária (Fotó: Avar)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents