Kelet-Magyarország, 2009. november (66. évfolyam, 256-280. szám)
2009-11-06 / 260. szám
Debreceni Egyetem Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma Az összeállítást támogatta a Debreceni Egyetem Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma RÖVIDEN • Az élelmiszerhiány világméretű problémájára, a biztonságos élelmezés hazai lehetőségeire, továbbá a fenntartható élelmiszer-termelés kihívásaira hívta fel a figyelmet október 12-én az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), valamint a Debreceni Egyetem Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma által rendezett kerekasztal-konferencia, amely egyben a Magyarországi Élelmezési Világnap eseménysorozatának nyitórendezvénye. • A Debreceni Egyetem Agrár- és Műszaki Tudományok Centrumának Gazdálkodástudományi és Vidékfejlesztési Karán 2009. október 29-30*án került megrendezésre a Európai Vidékfejlesztési Hálózat 7. konferenciája. A Hálózat elsősorban Közép-Kelet- Európa kutatóit fogja össze, és célként tűzte ki, hogy feltárja e térség sajátos problémáit. A rendezvényen közel 50 fő: cseh, finn, magyar, lengyel, osztrák, román, szlovák, szlovén, ukrán kutató vesz részt. Az idei konferencián a következő tématerületeken hangzottak el előadások: versenyképesség, fenntarthatóság, méltányosság, új ötletek a vidéki területek társadalmi, gazdasági fejlesztéséhez. Résztvevők az Európai Vidékfejlesztési Hálózat 7. konferenciáján (Fotó: Iklódy János) Kitüntetés Debrecen közgyűlése október 22-én Debrecen Város Hatvani-díja kitüntetést adományo zott dr. Szász Gábor professzor emeritus, az agrártudomány és az MTA doktora részére. PROGRAMAJÁNLÓ • November 11. Comenius I. programbemutató a DE Balásházy János Mezőgazda- sági és Közgazdasági Gyakorló Szakközép- iskolájában Pallag, Mezőgazdász út 1. • November 12. A JÖVŐ TUDÓSAI, A VIDÉK JÖVŐJE doktoranduszok konferenciája DE AMTC, Db., Böszörményi út 138. • November 13. A DE AMTC Gazdálkodástudományi és Vidékfejlesztési Kar valamint a Mezőgazdaságtudományi Kar hallgatóinak Gólyabálja, Debrecen, Böszörményi út 138. • November 18., 19. Nyílt nap a Debreceni Egyetem Balásházy János Mezőgazdasági és Közgazdasági Gyakorló Szakközépiskolájában Pallag, Mezőgazdász út 1. Következő számunk... Következő négyoldalas összeállításunkat november 20-án veheti kezébe a kedves olvasó. Debreceni Egyetem Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma 2009. évi kiemelt támogatója A tudás tudománya Ki kell mondanunk a tudomány az érdekérvényesítésben egyáltalán nincs jó helyzetben. Avar László Mi a tudomány szerepe a fejlődésben? Milyen szerep jut a tudomány képviselőinek napjaink társadalmában? Milyen tanulságok szűrhetőek le az elmúlt 20 évből, s különösen a mostani világgazdasági válságból? Ezekkel a kérdésekkel kerestük meg Glatz Ferenc akadémikust, történészt, aki két cikluson át töltötte be az MTA elnöki tisztét. Dr. Glatz Ferenc: Divatos mondás, nem is alaptalanul, hogy a 20. század a nagy háborúk évszázada volt. A világban kialakult politikai hatalmi központok - Távol-Kelet, Európa, Észak-Ame- rika és a század végén Afrika - egymáshoz törődésében, igazodásában nemcsak a kereskedelemnek, a világkultúrának volt szerepe, hanem ebben közrejátszottak a világháborúk is. Ez egy ismert történelmi folyamat. Van azonban egy olyan tényező, amelyről nem beszélnek eleget: a 20. század igazi meghatározója a tudomány. Erre talán azért sem figyelnek fel, mert a tudomány képviselőinek érdekérvényesítése a politikában gyenge: minden társadalomban csak egy vékony réteget képviselnek, néhány ezer, legfeljebb tízezer emberről van szó. Avar László: A tudomány szerepe a fejlődésben mennyire sorsszerűség, és mennyire tekinthető tudatosnak? Dr. Glatz Ferenc: A gondolkodás a tudomány alapja. Ma a tudományintézményesedés korában erről mind inkább elfeledkezünk. Csak a kutatás, a publikációjelenik meg előttünk. Amelyekből azért nem egyszer hiányzik a gondolat. A felfedezés, az újszerű termelési, gondolkodási megoldások mindig jelen voltak az emberiség történelmében. Azelőtt is, hogy a tudásanyag intézménnyé, tudománnyá fejlődött volna. Ilyenek lehettek - és lehetnek ma is - akár a pásztorok, vagy később a jó gazdatisztek, ők közelről látták meg, hogy melyik fajta mire alkalmas. Vagy az okos derék iparos, amilyen az én apám is volt. De a nagy változás az emberiség történelmében az, hogy a tudás tudomány- nyá szerveződik a 19. században. És ez a meghatározója az élelem- termelésnek, tájgazdálkodásnak, vagyis a mezőgazdaság fejlődésének is. Szerepet kapott, mint minden tudás technikai eredménye, a robbanómotor, majd a gépiesítés gondolata a termelés- szervezésben. Legyen szó akár a szemes-termelésről, a betakarításról és feldolgozásról. A tudománynak köszönhetően jöttek létre az alapanyag-termelésre ráépülő ágazatok, mint például a malom-, vagy a konzervipar. A 20. század eleje és vége között viszont nagy változás játszódott le. Amíg az évszázad elején - gondoljunk 1 kiló kenyérre - a termékből a hozzáadott érték csupán 20 százalék volt, s 80 százalékot tett ki az alapanyag, addig az évszázad végére ez az arány megváltozott: az alapanyag adta a 20 százalékot, s a hozzáadott érték - az emberi ész - képvisel 80 százalékot. Talán jobban figyelhetnénk arra, hogy a világpiacon ne az alapanyaggal akarjunk megjelenni, hanem olyan termékkel, amelyben a hozzáadott érték minél magasabb. Egy új agrárpolitikai koncepció középpontjában szerintem ennek kellene állnia és ezt az állami eszközökkel - adó, jogszabály, támogatás, kedvezmény, befektetés - serkenteni. Az adottságaink mellett, a nagy hozzáadott értékarányt képviselő termékekkel piacon megjelenni. Avar László: Mint tudós történész, Ön szokatlan, néha eretnek gondolatokat vall a mező- gazdaság szerepéről. Dr. Glatz Ferenc: Amikor 1989- ben véletlenül a Kormányba kerültem, Hütter Csabával, az akkori mezőgazdasági miniszterrel azért szerveződtünk baráti szövetségbe, hogy elfogadtassuk: a Kárpát-medence világpiaci érvényesülésében az élelmiszer-feldolgozás kiemelt húzóágazat lehet a magyarországi gazdaság ágazatai közül. És még valami: az éleim iszer-termelés és -előállítás közhaszna nem csak egyszerűen az elfogyasztható élelmiszer-termelésében áll. Az élelem mögött lekaszált rétek, az egészséges állatállomány, a rendben tartott vizes vagy erdei élőhelyek húzódnak meg. Ezek az egészséges természeti környezet megóvásának legjobb formái. A mi emberi életfeltételeink biztosítói. A kiló kenyér közhaszna - sajnos, nem sajnos - nagyobb, riiint az apám által megmunkált bütykös tengely közhaszna. Aztán még valami: a munkaalkalom. A természet karbantartása csak akkor eredményes, ha a vidék belakott. A lakottsághoz munkaalkalom kell. Amennyiben a Kárpát-medence egyedülálló alkalmasságát - részben a szántóföldön, részben az állattenyésztésben - nem kapcsoljuk össze a hozzátartozó feldolgozóiparral, akkor az rossz az ország egész lakosságának. Tehetünk bármit, így a munkahely-teremtési program biztos be fog dögleni. Előre láttuk már 1989-ben, mondogattuk is néhányan: ha leépül a feldolgozóipar, vagy ha külföldi kezekbe kerül, fennáll a veszélye, hogy külföldről fogják a tejet hozzánk behozni és nem a magyarországi gazdáktól fogják az itt megtermelt tejet felvásárolni. Ennek következménye, hogy visszaesik a magyar állat- tenyésztés, a magyar tejelő szarvasmarha-tartás. Ha pedig visz- szaesik a magyar állattenyésztés, akkor biztos, hogy csökken a magyar munkahelyek száma. Hát megtörtént. Az állattenyésztő közösségek kialakítása - mint történész tudom - legalább 20-40 évbe telik majd... Dr. Glatz Ferenc Avar László: Honnan ez az erős agráros vénája? Dr. Glatz Ferenc: A magam részéről ez nem egy népieskedés, hanem egy felismerés. Gondolom legalábbis én. Iparos családból származom, csepeli vagyok, ragaszkodom is apám, anyám iparos múltjához. De tanulmányaimból jutottam a sokak által hangoztatott igazsághoz: a Kárpát-medence vüág- piaci érvényesüléséhez, a mező- gazdálkodáshoz nagyobb érdekek fűződnek, mint amit jelenleg megkap. Ehhez szemléletváltás is szükséges, ismétlem: ne alapanyaggal akarjunk a piacra menni. Ne táblában, ne meny- nyiségi szemlélet szerint gondolkodjunk. A rendszerváltozás óta a váltás egyetlen kormánynak sem sikerült. A feldolgozás központú élelemtermelési rendszer kiépítése. Sajnos, a táblatámogatási rendszer éppen ellentétes hatást fejt ki. A hozzáadott értéknek itt kell keletkeznie. A már említett 80 százalékos mértékű hozzáadott értéket kell az agrárgazdaságban mindenkinek - az állami adminisztrációnak is - megcélozni. Ebben, úgy gondolom, az állami vezetésnek kiemelt feladata van, a piac ugyanis ez nem fogja helyettünk megoldani. Avar László: Mind többen hangoztatják, hogy tévúton járunk! Dr. Glatz Ferenc: Ehhez hozzászólni nem vagyok hivatott. De abban biztos vagyok, hogy az állami adminisztrációnak, és hozzáteszem a tudománynak a szerepe éppen az, hogy egy- egy ágazatban, például az élelmiszer-termelésben figyeljen és figyelmeztessen a meghatározó tényezőkre. Ha azt nézzük, hogy mikor volt sikeres a magyar mezőgazdaság, például Darányi idejében. Érdekes, éppen akkor alakult ki nálunk az agrárértelmiség is. Ők ugyan nem fogalmazták meg, de pontosan tudták, hogy csakis a hozzáadott értékkel piacra vitt termék lehet sikeres. Azaz, nem elég megtermel(Fotó: Avar) ni, hanem fel is kell dolgozni a mezőgazdasági alapanyagot. Ez történt meg a magyar mezőgazdaság második virágkorában, az 1960-as évek második felétől az 1980-as évekig, mert a magyar agrárértelmiséget nem becsülte még meg úgy senki, mint a sokat szidalmazott Kádár-korszak. Ezt bizonyítja a történelem, de ha kíváncsi rá, elmondhatja a kor sikeres minisztere, Dimény Imre, vagy a korszak meghatározó agrárpolitikusa, a nádudvari Szabó István. Vegyük észre, hogy ennek a gondolkodás- módnak a leépítése történt meg 1990 után. És ez egyáltalán nem volt szükségszerű. Kiöntötték a vízzel a gyereket is. Újra kell gombolni a mellényt - mondom mind többször a rendszerváltás 20. évfordulóján. A mezőgazdálkodásban is. Avar László: A tudományt is emberek művelik, ezért számolnunk kell a tévedhetetlenséggel is. Dr. Glatz Ferenc: A Tudomány Napján arról is beszélni kell, hogy a tudomány fejlődésében is érzékelhetők a deformitások. Én is, más is tévedhetünk. Gyakran. De... Abban biztos vagyok, hogy új harmóniára kell törekedni a tudományos műhelyekben is. Az, hogy a 20. század a tudomány százada volt, jelenti, hogy az élet minden kis részletét átjárta a tudományos alapvetés. De ez a részletekbe merüléssel, sajnos elmerülésével is jár. A fiatalok között sok a jó specialista, kevés a szintetizáló, a problémalátó. Az agrártudományt is át kellene tekinteni e szempontból. Vagy például meggondolni, hogy a molekuláris biológia csodálatos felfutása mennyire hozza magával, hogy az ún. alkalmazott gondolkodás háttérbe szorul egyes tudományterületeken. Azért nem árt, ha az agrárosztályon valaki meg tudja különböztetni a rozst a búzától. .. Hát kezdhetjük a múlt század tudományfogalmának újragondolását. Az agrártudományokban is...
