Kelet-Magyarország, 2009. november (66. évfolyam, 256-280. szám)

2009-11-09 / 262. szám

685747 2009. november 9., hétfő FÓRUM /5 OLVASÓINK ÍRJÁK Titokdíj és a A szeretet és a törődés nem korfüggő (Fotó: olvasónktól) többi más... Nagy felháborodást vál­tott ki országszerte a BKV- ban történő végkielégítések nagyságrendje. Sok tíz, illet­ve százmilliós kifizetések, akkor, amikor dolgozók ezre­it teszik az utcára, és takaré­kosságot hirdetnek minden vonalon. De ezek az esemé­nyek csak a jéghegy csúcsai! Ugyanis minden vonalon így működtek, működnek a dol­gok még napjainkban is, bele­értve az önkormányzatokat is! Ha egy önkormányzat több­milliós veszteséget mutat ki, senki sem vizsgálja az okokat, de kifizetik a végkielégítést a vezetőnek. Egyesek azt pró­bálják elfogadtatni - bemesél­ni - a „köznek”, hogy ők nem tehetnek már semmit sem visszamenőlegesen, mert szer­ződések védik az érintetteket. Ez a hozzáállásuk is azt bizo­nyítja, hogy nagyon nagy baj van ebben az országban, és ideje lenne radikálisan változ­tatni a dolgok menetén! Mert a szerződések úgy jönnek lét­re, hogy előbb törvényeket alkotnak „honatyáink”. (Igaz, eddig csak a maguk javát szolgáló döntéseket szavaz­tak meg, joghézagokkal, kis­kapukkal tarkítva!) A szerző­dések csak abban az esetben védhetnék az elmarasztalt egyéneket, ha írásos doku­mentumuk van arról, hogy akkor is jogosultak az ilyen nagyságrendű végkielégíté­sekre, ha a vállalatuk veszte­séges és csődbe jut. De ha ez mégis így van, akkor viszont a mindenkori törvényho­zó - esetünkben a parlament - felelős, s nagyobb részben a kormány is! És akár tetszik, akár nem, visszamenőlege­sen köteles a kormány kivizs­gáltatni minden végkielégí­tést, és visszaszedni a kido­bott milliárdokat, vagy rossz törvényhozásuk miatt felállni a bársonyszékből, és átadni a Az ősz virágai A vásárosnaményi Esze Tamás, nyugdíjasklub nemré­giben tartott Művelődési Köz­ponti rendezvényére meghív­ta a kisvárdai, a dögéi és a gulácsi nyugdíjasklub tagja­it. Az összejövetelek minden alkalommal az együvé tarto­zást szimbolizálják, amelyek­ből erőt és önbizalmat merí­tünk a nehéz napokra. Igen hatalmat. És még nem beszél­tünk a „titokdíjról”, ami min­den állami és nagyvállalati vezetőnek, s beosztottnak még pluszba jár. (Három hónap fizetésátlaggal megfejelve.) Ez megint egy nagy szélhámos­ság, felesleges pénzkidobás a törvényhozó részéről! Mert azt már a történelem, az ese­mények, számtalan esetben bebizonyították, hogy nincs, sosem volt, örök titok, s min­den kiderül egyszer! Viszont ideje lenne megkezdeni vissza­menőlegesen is, a fekete priva­tizációk felülvizsgálatát, gon­dolok itt a földmachinációkra és egyéb nagy értékű ingatla­nokra, valamint más értékek­re is kiterjesztve! E. Nagy István mozgalmas volt a klubunk éle­te az eltelt időszakban. Meg­ünnepeltük a jeles napokat, nemzeti ünnepeinket, társ­klubokat hívtunk vendég­ségbe, piknikeztünk, a város lakosságát megörvendeztük egy vidám, szórakoztató esttel. Kirándultunk Olaszországba, Gödöllőre, Budapestre, Mező­kövesdre. Klubtársaim nevé­ben büszkén jelenthetem ki, hogy mindannyian szeretünk Az elszántak Kórházban voltam Kis­várdán, a krónikus sebésze­ten, dr. Mezey Károly főor­vos úr osztályán. A nővérek áldozatos, kemény munkával, kevés fizetésért tevékenyked­nek a betegek érdekében. Saj­nos néha ez sem vezet ered­ményre, s a beteg meghal. Sok nővér azért hagyja el a pályát, mert kevés fizetésért, nehéz fizikai munkát kell végez­nie. Csak a legelszántabbak maradnak meg a pályán, még­sem becsülik meg őket. Nekik kellene adni a nagy fizetést, nem sok más léhűtőnek, akik nap mint nap csak bejárnak a munkahelyükre. Mi kelle­ne ahhoz, hogy megbecsül­e közösségben alkotni, tevé­kenykedni. Jelenlegi taglét­számunk 60 fő. Az évek telnek, múlnak felettünk, a testünk mindezt igazolja, azonban a lelkünk, és a szívünk most is örökifjú. A szeretet, a törődés, a megértés és az odafigyelés nem korfüggő. Nekünk sike­rült megőriznünk e nemes tulajdonságokat, s bízom ben­ne, még ilyenek is maradunk! Sápi Istvánné, klubvezető jék és tisztességesen megfi­zessék a nővéreket? Nagyobb odafigyelésre lenne szükség az egészségügyi vezetői részé­ről is. Nehogy későn kapja­nak észbe, amikor az összes nővér elhagyja a pályát, vagy külföldre megy. A kórházban egyébként történtek velem rossz és jó dolgok, amikért köszönetét mondok. Köszönöm Olgi nővérnek, hogy megne­vettetett, mert addig elfelej­tettem a bajomat. Köszönöm Erzsiké nővérnek, hogy meg akart tanítani járókával járni. Köszönöm az összes nővérnek, a főorvos úrnak a főnővérnek, hogy türelmesek voltak velem. Munkájukhoz sok kitartást kívánok, szükségük lesz rá! Molnár Ágnes, egy hálás beteg Újra együtt. Harmincéves érettségi találkozót tar­tottak a nagykállói Budai Nagy Antal Óvónői Szakközép- iskola volt diákjai Babosi László osztályfőnökkel. (Fotó: Pásztorné Nagy Gyöngyi) Tisztelt Olvasóink! EzenazoldalonaKelet-Magyarország- hoz érkezőolvasói leveleket, fényképe- ketközöljük.Lehetőségeinkhezmérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik ér­vényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogo­kat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részlete­ket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szer­kesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szer- kesztőségünknemkésztetlevélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. Aleveleketaz élvezhetőbb olvasha­tóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mon- dandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemé­nyek számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha sze­mély szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasó­ink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, termé­szetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, tele­fonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval ren­delkező leveleket közöljük. VENDEGSOROK Örök nyugvóhelyek Angyal Sándor kelet@kelet.szon.hu INyáron - amint azt már írtam röviden - Ameriká­ban járva, felkerestük az egyik cle­velandi temetőt, azt ahol a roko­nunk is nyugszik több magyar­ral egyetemben. Őt három éve, éppen halottak napján temették szerettei. Kerestem volna, de sehol egy fejfa, vagy magasba törő sír­emlék. Amerre néztünk, sima zöld fű, vagy egy-egy bánatosan a föld­re hajló dúslevelű tölgyfa. Köze­lebb érve aztán láttuk, hogy a puritán temető ápolt fűrengetegé­ben, a földdel egy síkban, már­ványtáblák sorakoznak, aranybe­tűs feliratokkal. Itt ez már régen így van - mondta kísérőnk, - mert így praktikus: a fűnyirógépet semmi sem akadályozza meg a gondozás­ban. Virágot is vittünk persze, egy- egy szálat csupán, mivel a már­ványból egy mozdulattal felemel­kedő kehelybe csak kevés fér el. Emlékezésre, tiszteletre éppen ele­gendő, néhány nap után -a soros fűnyíráskor - a temetőgondnok úgyis síkba állítja a kelyhet, a her­vadó virág pedig a tartályba kerül. Ez a kép játszódott le előttem az elmúlt héten, amikor szülőfalum- mely immáron városi rangra emel­kedett - temetőjében felkerestük régen örökre elment szüléink és a nagymama sírját. Vittünk ide is sok virágot, élő koszorút, gyújtot­tunk gyertyát, mécsest, ahogy szo­kás, ahogy illik. Talán még nem mondtam, hogy elég elhagyatott ez a Kraszna-töltés mentén húzó­dó régi temető, mely valaha pedig tele volt obeliszkszerű márvány- fejfákkal, melyeknek sok-sok láto­gatója volt. Itt nyugszik ugyanis az egykori, Móricz Zsigmond által is megírt nagy ököritófülpösi tűzvész több száz fiatal áldozatának egy része, azok, akik a bereteszelt, bál­teremnek használt csűrben lelték a halálukat. A síremlékek jó része a földre dőlve jelzi az idő múlá­sát,- ezért is nyitottak új temetőt már régebben. Most viszont dóze­rek kerültek-fordultak a part men­ti, a temető szegélyét borító bozó­tosban: egyengették a talajt, bizo­nyára hozzáláttak a régóta terve­zett emlékpark kialakításhoz. Úgy, ahogy ez az utódoktól, a város­közösség tagjaitól illik és elvárható. Ecseden is kevés a pénz az ilyen­re, de szépen, lassan elkészülnek ezzel is. Aztán a megye másik irányá­ba szólított bennünket a tisztesség, meg az emlékezés. A rétközi tele­pülés „kapuja" vadonatúj házak, gyönyörű porták, „digi" tévéan­tennák sorával fogadja az érke­zőt, úgy, mintha errefelé nem is járt volna, nem járna a válság, vele együtt a messzire látszó szegény­ség. Sőt! Az egykori szőlődombon a színes új házak mellett nemrég épült templom, frissen avatott óvo­da díszeleg. S amikor az ember a temetőhöz ér, ott is felújított rava­talozó és szemben a bejárattal piramisszerű faemlékmű fogadja... Hanem a síremlékek! A gondo­zott sírhantok elején fekete és szür­ke márványból készült valóságos képzőművészeti alkotások, tucat számra! Akármelyik pesti nyug­vóhellyel vetekedhet, a Kerepesi­től a Cinkotán lévőig. Van közöt­tük többszázezres, de akár milli­ón felüli értéket képviselő is: míves aranybetűkkel jelezvén a már elmenteket és csak a születésév- számmal felírt majdani ott nyugvó­kat. De nem csupán a dolgos falu tehetősebbjei, hanem az „alsóso­riak" meg a cigánysoron elhuny­tak is szép emlékműveket állítanak, de legalábbis rendbe teszik, körbe- gerebíyézik, krizantémmal tűzde­lik a sírhantot, mert itt ők is min­dig szerették, ha munka akad a kezükbe. h\eg érzik, tudják, hogy egy falut, vagy várost az örök nyugvó­hely után is meg lehet ítélni. Bazár sas*,; 990a Zalakerámiás I. o. A AAJ pj „ 30x30 PMLÖUPOKIíjDö V ___________) Aktuális heti ajánlatunk: —u— Nyomtató vásárlás esetén a hirdetés C / ^ felmutatóját megajándékozzuk egy — Genius X Scroll Nyíregyháza Kossuth u.48. ' y www.gomax.hu optikai egérrel. Rf 42/407-870,30/218-8625--------------------------—5.--------------- [bruttó: 17.49üTi Samsung ML 1640 mono lézer nyomtató \ 'ÁtofiRC- 7 Sebesség: 16lap/perc 7 WflfiMH ( Felbontás: 1200 x 600 dpi C / 3 Egy lapra jutó nettó nyomtatási költség: 7,6 Ft jjV I Nyitvatartási H-P 8-17 Szó: 9-13

Next

/
Thumbnails
Contents