Kelet Magyarország, 2009. július (66. évfolyam, 152-178. szám)
2009-07-03 / 154. szám
2009. július 3., péntek KELET ÉRTÉK ÉS TUDÁS / II ÖRÖKNAPT# Medárd után..., aratás előtt... Dr. Szász Gábor Professzor emeritus OE AMTC MTK Agrometeorológiai obszervatórium Medárd megérkezett, június első 25 napjában az ország északkeleti részén több mint 100 mm csapadékmennyiséget hozott. Élvezhettük a 31 °C feletti szubtrópusi meleget (június 9.), átvonult felettünk néhány ciklon, kiadós károkkal pusztított a jégeső, és sok egyéb olyan kárt okozva a mezőgazdaságban, amelyek súlyos következményeket váltottak ki. A csapadékos időszak megérkezését kell megemlíteni, melynek mennyisége lényegében felszámolta a korábbi aszályhelyzetet, de természetesen nem ellensúlyozta azokat a száraz időszak alatti károkat, amelyek ezt a gazdasági évet súlytani fogják. A továbbiak nem tekinthetők előrejelzéseknek, csupán az ismeretekből és a tapasztalatokból származó következtetések vázolására adnak lehetőséget. A légkörben lezajló fizikai események - az időjárás - mindenkor valamilyen hatást fejtenek ki az élettelen és az élő szervezetre, egyaránt emberre, állatra és növényre. Az elkövetkező időszak a szántóföldi növénytermesztés egyik legfontosabb eseményének kezdetét jelenti: rövidesen kezdődik az aratás. Különös figyelemmel fordul mindenki ezen ősi tevékenység felé, ekkor dől el, mennyi és milyen lesz a következő év kenyere. Végiggondolva az elmúlt hónapok klimatikus adottságait, a jelenlegi helyzetet, a hivatalosnak tekinthető tájékoztatás szerint ez évben közepes terméssel számolhatunk. A mennyiség alakulása mellett szükséges figyelembe venni a termés minőségét. A magyar búza minősége évszázadok óta világhírű, egykor élénk figyelemmel kísérte minden búzaimportőr a minőséget, melyet mindenkor a búza fajtája és az évjárat időjárása határozott meg. A búza minőségének jellemzésére a sikértartalom szolgál, amelynek értékét egyebek mellett a mindenkori évjárat határozza meg, s amely megszabja a liszt sütőértékbeli sajátosságát. Az előttünk álló napok időjárásának fontos szerepe van a termés minőségének alakulásában. Amennyiben a Medárd csapadékossága tartósan fennáll, a június végi - július elejei csapadék már kedvezőtlenül hat a búzatermés minőségére. Aratás előtt (Fotó: Archív) Repce 200 ezer hektáron Kátai Zoltán, PhD-hallgatő DE AMTC MTK Növénytudományi Intézet A nemzetközi és a magyarországi folyamatok is arra utalnak, hogy a repce jelentősége az elmúlt években fokozatosan növekszik, és ez a tendencia tovább folytatódik. A repce termőterülete alig néhány év alatt megduplázódott hazánkban. Ezt a jelentős fejlődést elsősorban annak köszönheti, hogy a biodízel-előállításban egyre nagyobb szerepet tölt be. A termelési szerkezetben keletkezett hézagok, a megújuló biomassza-eredetű energiaforrások iránti növekvő igény és az ebből eredő szinte korlátlan értékesíthetőségi lehetőségek fokozzák a repce jelentőségét, élénkítve ezzel az európai és a hazai termesztési kedvet. Az EU egyre inkább szorgalmazza, és elő is írja a bioüzemanyagok használatát, ez nagy terhet ró az EU-tagállamokra. Magyarország viszonylag kedvező helyzetben van, mivel adottságaink megfelelőek a szükséges repcemennyiség megtermelésére. A repce lehetséges vetésterületének közel maximumát elértük Magyarországon, mivel a jelenlegi termesztésszerkezetbe csak más haszonnövények kárára illeszthető be. Éppen ezért válik fontos tényezővé a termesztés hatékonysága, jövedelmezősége. A termelés hatékonyságán azonban még sokat kell javítanunk, hiszen Európa vezető repcetermesztő országai a hazai termésátlagok mintegy kétszeresét is el tudják érni. Virágzó repcetábla (Fotó: Archív) Dr. Hodossi Sándor, a tanár Dr. Hodossi Sándor professzor emeritus (Fotó: Avar) ■ Kiemelt szerepet kaptak azok a növények, amelyek a tájkörzetben kedveltek, ismertek. Avar László „A 61-es villamoson dőlt el, hogy kertészmérnök leszek. Édesapám, aki Bácsalmáson a Teleki grófok uradalmában főkertészként dolgozott, 1945 után Budapestre, a Fajtaminősítő Intézetbe került. így én is pesti diák lettem, ott érettségiztem. Az idő tájt az édesapám az említett helyen összetalálkozott egy régi barátjával, aki ajánlotta, menjek kertészetet tanulni. 20 év a ZKI jogelődjénél Az egyetem elvégzése után a Budapesti Fajtaminősítő Intézetbe, közismert nevén a Keleti Károly utcába kerültem. Ott dolgozott az édesapám, s korosztályának megannyi jeles képviselője is. Tőlük rengeteget tanultam, főleg a gyakorlati ismeretük nyűgözött le. Aztán mégis úgy döntöttem, hogy fiatalemberként elmegyek Kecskemétre állomásvezetőnek. Ez rövid ideig tartott, mert Mészöly Gyula akadémikus akkor szervezte a ZKI jogelődjét, s ő hívott magához dolgozni. Döntöttem, s 20 évig itt dolgoztam, ma azt mondhatom, hogy a szakmában mindent annak köszönhetek. Később Balázs Sándor akadémikus került az intézet élére, ő pedig korábban TDK- konzulensem volt. Jól éreztem magam, s amikor az akadémiai doktori védésen Tamás István megkínált egy tanári állással a Kertészeti Egyetemen, egyből igent mondtam. Megpályáztam, majd elnyertem, de elfoglalni már nem tudtam ezt a beosztást, mert Váncsa Jenő akkori MÉM-miniszter 1988-ban Szarvasra irányított. Szarvas akkor a Debreceni Agrártudományi Egyetem Főiskolai Kara volt. Az új helyemen kialakult egy nagyon erős kertészeti szakirány, benne a hajtatás, a korai termesztés, a fóliázás. A rendszerváltás után került előtérbe a gombatermesztés oktatása. A főiskola pincéit rendeztük be erre a célra, s a hallgatók ott töltötték a gyakorlatukat, hétről hétre láthatták a szakmai részleteket is. Amikor 2000-ben Debrecenben az egyetemek az integráció mellett döntöttek, akkor Szarvas ebből kimaradt, s én nem akartam velük máshová csatlakozni. Szinte az utolsó pillanatban saját hatáskörében áthelyezett Debrecenbe Csizmazia Zoltán, akkori rektor, s meg kell jegyeznem, hogy ezt nagyon támogatta Nagy János centrumelnök is. Debrecenben, az Agráron hamarosan beindult a kertészmérnökképzés. Előbb csak a főiskolai szintű, később együtt a BSc és MSc, ma pedig már távoktatással is foglalkozunk. Zöldségtermesztés Az új környezetben az általános agrármérnököknek a zöldségtermesztés termelési részét, gazdasági mérnököknek az áruismereti részét tanítottam. Minden évben több hallgató választotta TDK-témájául a kertészetet, s ezek jól szerepeltek mind a helyi, mind az országos megmérettetésen. Várakozáson felül népszerű lett ez a szak. Torma, burgonya... A Debreceni Egyetemen a kertészeti oktatásban kiemelt szerepet kaptak azok a növények, amelyek a tájkörzetben kedveltek, ismertek. így számunkra fontos növénnyé vált a torma, amelynek 80-85 százalékát Hajdú-Bihar megyében körülbelül 10 községben termelik meg. Nem mellesleg Európa tormakereskedelmének felét mi, magyarok adjuk. Itt találkoztam Karcza Veronikával, aki a diplomadolgozatában érdekes dologra irányította rá a figyelmet. A tormatermelők nem vásárolják meg a hatóságilag ellenőrzött szaporítóanyagot, hanem mindenki magának szaporít és így termel. Kiderült, hogy a minősített szaporítóanyag több mint 20 százalékkal növeli meg a termelési költségeket, s ez gazdaságtalanná tenné a tormatermesztést. A korai burgonya, főleg a nyári ültetésú burgonya kutatásában és gyakorlati elterjesztésében Kruppa József kollégámmal működtünk együtt sikeresen. Takarással sikerült elérni a paprikánál, hogy a fagyokig lehessen a termést betakarítani, mégpedig 100 százalékban. Sláger lett a görögdinnye, annak különböző termesztési módjai. Főleg olyan hallgatók jelentkeztek a kertészeti szakra, akiknek a szülei maguk is valamilyen kertészeti növény termesztésével foglalkoztak, s jól jött, ha a gyerek egyetemi szinten megtanulta a legkorszerűbb ismereteket.” Tankönyvek „Jelenleg professzor emeritus vagyok, kifejezetten a szakirányú képzésben tartok órákat. Terbe István kezdeményezésére tankönyvet írtunk, amelyet a hároméves BSc-képzésben résztvevők használhatnak eredménnyel. Elkészült egy többszerzős könyv is (Terbe-Hodossi-Kovács), hogy az országos oktatási programban is legyen miből tanulni. Több szerkesztőbizottságnak vagyok a tagja, ugyanígy a Fajtaminősítő Tanácsnak is. A Doktori Iskola törzstagjának számítok a Debreceni Egyetemen.”- a Babicz Szabolcs, a tanítvány ■ Egyetemi évek foglalkoztatott: miként lehetne tőkét kovácsolni a megszerzett tudásból. Avar László „Nyíregyházi vagyok, a közvetlen család városi, a mező- gazdasághoz nem sok köze volt. Nagyszüleim Nádasbokorban éltek, szerencsémre én nemcsak a nyaraimat, hanem a hétvégéimet is náluk töltöttem el. Bebarangoltam a nádasokat, Babicz Szabolcs (Fotó: Avar) az erdőket, meg mindent, s úgy látszik ez nagyon erős hatással volt rám. Döntőnek bizonyulhatott a későbbi pályaválasztásban, hogy 6 éves korom óta a családban minden évben termeltünk 2 hektár dinnyét. A termést hordtuk Borsodba, a teljes Észak-Alföldre, s ezt a könyököm mostani állapota keményen megőrizte. Általános iskolába (a 9. számúba) jártam Nyíregyházán, s a Kossuth Lajos Gimnázium és Szakközépiskolában érettségiztem. A biológiai fakultás érdekelt, s ebből következett, hogy Agrár, mégpedig Debrecenben. Nem ölbe tett kézzel Már az egyetemi évek alatt azon töprengtem, sőt, töprengtünk többen, hogy miként lehetne egy kis tőkét kovácsolni a megszerzett tudás által, magunknak. Komolyan gondoltuk, hogy ne pucéran kerüljünk ki az életbe, hanem megfelelő- anyagi alappal, mert akkor tudunk mihez kezdeni. Az egyik kollégista társammal, Deák Gáborral belefogtunk egy kisebb szamócaültetvény kialakításába, még harmadéves egyetemistaként. Hozzáteszem, hogy a kollégiumi szobatársaim sem ültek ölbe tett kézzel, hanem valamilyen vállalkozásba kezdtek. Volt, aki hajtatott paradicsomot termesztett, mások fóliáztak. Nem hiába tanultunk többen is zöldségtermesztést. Sikerélmény Harmadéves koromban intenzív almaültetvény létrehozását határoztam el. Ennek is köze van az Agrárhoz, Gonda István professzor úr tett bogarat a fülembe. Ebből azért nem lett valóság, mert akkor 1,5 millió forintba került 1 hektár szuperintenzív almaültetvény telepítése, pénzem pedig ennyi nem volt. Maradt hát a szamóca, fél hektáron. Szakmailag, anyagilag óriási sikerélményt hozott. Ugyanakkor gondot is okozott, mert a szamóca érése egybeesett a vizsgaidőszakkal, s ez nagyon megnehezítette a tanulást is, a munkát is. Este még szedtük, csomagoltuk a szamócát, reggel meg rohantunk vizsgázni Debrecenbe. Fél hektárról sikerült 10-12 tonna termést betakarítani, s én annyira megszerettem ezt a növényt, hogy a végén ebből írtam a diploma- dolgozatomat, sőt, bennmaradtam Debrecenben, az Agráron, a Kertészeti Tanszéken 2 évig. Ez az időszak mély nyomot hagyott bennem, megalapozta a szakmai elkötelezettségemet. A nettófizetésem 23 ezer forint volt, de én a szamóca termőterületet fokozatosan felfuttattam, s valójában ebből éltem, éltünk meg. Lakást, majd 1 év múlva házat tudtam belőle venni Nyíregyházán. Aztán úgy alakult, hogy eljöttem az egyetemről, mert az én elképzelésem más volt az életről. Ehelyett nagyban szamócáz- tam. Kellett is, mert időközben megszületett két gyermekünk, Ábris és Ágoston. A kíváncsiság hajtott, kutattam, mértem, számoltam, s az eredményeket publikáltam. Legvégül 7 év szamócatermesztési tapasztalattal a hátam mögött összeállítottam egy szamócatermesztési kézikönyvet. Nagyrédétől Szatmárig jártam ebben az időben szaktanácsot adni a gazdáknak. Csemetetermesztés A szamócatermesztés már nem kötötte le a teljes energiámat. Olyan kihívást kerestem, ami 1 évben 365 nap ad feladatot. Piricsére mentem el a Holland Alma Kft.-hez. Előbb gyümölcstermelési ágazatvezető voltam, s egy hét után javasoltam, hogy azt számoljuk föl, majd egy év múlva bekapcsolódtam a kertészeti-faiskolai feladatokba. Ma már inkább erdészeti csemetetermesztéssel foglalkozunk, illetve a rövid vágásfordulójú energetikai ültetvények szaporítóanyagát állítjuk elő. A faiskola 200 hektáros, ennek lettem 2006-ban a kereskedelmi vezetője, majd mai napig a faiskola teljes ügyvezetését is ellátom.”
