Kelet-Magyarország, 2009. február (66. évfolyam, 27-50. szám)

2009-02-02 / 27. szám

2009. február 2., hétfő KIÜT MINDENFELŐL /2 JEGYZET Párhuzamok? Szaniszló Bálint balint.szaniszlo@inform.hu A napokban volt húsz esztendeje, hogy Pozsgay Imre egy emlékezetes rádióinter­júban bejelentette, hogy 1956-ban nem ellenforradalom volt, hanem a nép jogos felkelése a hatalom ellen. Az ország akkori bizonytalan politikai - és igazán ez később tudatosult - gazdasági helyzetében ez egy több, mint bátor kijelentés volt, amely arra késztette még a legóvatosabbakat is, hogy nyissák nagyra a szemüket és nézzenek szembe az állapotokkal. Nem volt egysze­rű ez a szembenézés, mert eló'tte évtize­deken át mindezek ellenkezőjét sulykolták belénk, és a nagypolitikával kevésbé foglal­kozó többség számára idegenül hangzottak az elősorjázó nagypolitikai problémák. Azt viszont érezhették, hogy anyagi helyzetük labilisabb lesz, a munkahelyek pedig már nem annyira biztosak, mint korábban. Húsz év elteltével is súlyos problémákkal küszködik az ország. A szabadság, a demok­rácia már nem kérdés, ám a családok, az . egyén pénztárcájának vastagsága, az a tény, hogy van, vagy nincs megbízható kerese­ti forrása valakinek, nagyban befolyásolja azt, hogy milyen mértékben érzi a szabadság és a demokrácia meglétét. Ezt tetőzte be a világ­válság, amely az átlagnál lényegesen jobban érintette hazánkat. Akik tehetnék (legyenek a politikai paletta bármely oldalán), vagy nem ismerték fel elég mélyen a veszélyt, vagy (vélt vagy valós hatalmukat féltve) nem merik kimondani a valóságot. És nem tudni, lesz-e olyan személyiség, aki olyan merész lesz, mint a húsz évvef ezelőtti... A POZSGAY-BESZÉDRÓL Szűrös Mátyás az MSZMP központi bizottságának titkára volt húsz éve, a párt reformkommunista szárnyá­ba tartozott:- Pozsgay Imre politikai bátorságot tanúsított nyilatkozatával, hiszen hatalmas kockázatot vállalt. Két tűz közé került, a régi vágású politikai erők keményen rátá­madtak: ki akarták zárni a pártból. Az ellenzéki erők viszont kevesellték, amit mondott, ők már forradalom­ként emlegették '56-ot. Bár jó barátságban voltunk Pozsgay Imrével, meglepett a bejelentés. De nem ijed­tem meg, hiszen ha váratlan is volt, ugyanakkor szük­ségszerű: Pozsgay beszéde alapjaiban rendítette meg a rendszert, utat nyitott. Furmann Imre, ma a Nemzeti és Etni­kai Kisebbségi Jogvédő Iroda vezető­je, húsz évvel ezelőtt az MDF egyik alapító tagja volt Miskolcon:- Meglepetésként ért minket Pozsgay bejelentése. Félelem nem volt ben­nünk, hiszen annyira benne voltunk mi is a sűrűjében, hogy ez a kijelentés ilyen szempont­ból már nem is számított. De azt figyeltük, nem mani­puláció- e ez, nem csak átmenteni próbálják magukat Pozsgayék a párt részéről. Mi magunk ekkorra forra­dalomként emlegettük '56-ot. Viszont a mi hangunk kevesebbekhez jutott el, Pozsgayé viszont mindenki­hez. Ma úgy látom, az ő nyilatkozata járult hozzá ahhoz, hogy ellentétben a környező országokkal, nálunk béké­sen zajlott le a rendszerváltás. ERRE GONDOLTAK AKKOR? Mádi László országgyűlési képvise­lő (FIDESZ), volt államtitkár, Fidesz- alapító:- Történelmi pillanat volt. Kicsit hasonlított Nagy Imre szerepválla­lásához, kommunista létükre mind­ketten képesek voltak felülemelked­ni neveltetésükön, szocialista elkötelezettségükön, és a nemzeti szempontokat fölébe emelték pártelkötelezett­ségüknek. Hasonló bölcsességre lenne most is szükség, mert nem a piacgazdaság és a demokrácia intézmény- rendszere a hibás, hogy a mai helyzetbejutott az ország. Több mindent újra kellene kezdeni. Ez az erkölcsi kiállás azt üzeni, hogy tudni kell fölülemelkedni önös érdekeken az ország érdekében, és új fejezetet nyitni. Daróczy Zoltán akadémikus, a Deb­receni Egyetem Széchenyi-díjas pro­fesszora, matematikus:- Bátor tettnek tulajdonítottam a beje­lentést. Amikor meghallottam, izgul­tam, nem fogják-e eltávolítani a párt legfelső vezetéséből. Ekkor ő egyfajta jelképe volt a változásoknak. Szerencsénk, és az ország­nak is szerencséje, hogy ez nem következett be. A kijelen­tés kockázatát növelte, hogy még létezett a Szovjetunió, s nálunk állomásozott a hadserege, ők pedig axiómának vették, hogy 1956-ban ellenforradalom zajlott. De a Szov­jetunió viselkedését már Gorbacsov határozta meg. Itt­hon a bejelentés felgyorsította a változást, és sokat segí­tett abban, hogy nem polgárháborús körülmények között ment át az ország a változáson. Ezt jól ki lehetett tárgyal­ni, miközben haladtak előre az események. ÉKN-INTERJÚ: Pozsgay Imrével „Féltem, nagy volt a kockázat" Pozsgay Imre egy 2005-ös rendezvényen (Fotó: ÉM-archiv) ■ Pozsgay Imre kijelen­tése bombaként robbant húsz éve: népfelkelésnek minősítette '56-ot. Hajdú Mariann mariann.hajdu@inform.hu Miskolc (ÉM) - 1988. janu­ár 28-án a 168 óra műsora a Pozsgay Imrével, az MSZMP legfelső vezetésének tagjával, államminiszterrel készült inter­jút sugározta. Pozsgay népfelke­lésnek minősítette az 1956. októ­ber 23-ai eseményeket, és kije­lentette, át kell értékelni Nagy Imre egykori miniszterelnök kijelentését is. Bejelentése bom­baként robbant. El lehet képzel­ni: arra az ideológiára épült a rendszer, miszerint az ’56-os esemény ellenforradalom volt. A történészek egy része ettől a naptól számolja a rendszer- váltást. ÉKN: Megosztotta valakivel, hogy mit fog bejelenteni? Pozsgay Imre: Még a feleségem­mel sem. Ő is a rádióból hal­lotta. Volt egy felismerésem, ami nem hagyott békén. Grósz Károly november 29-ei beszéde után féltem (az MSZMP KB elnö­ke fehérterrorral fenyegetőzött - a szerk.), hogy a párt posztkom­munista része megerősödik, és megakasztja a rendszerváltást. Úgy gondoltam, meg kell béní­tani a hatalmat. Bár már sokan kimondták, hogy 1956-ban for­radalom volt, de - ez volt a meg­látásom - újdonságként hathat, ha valaki a párton belül mond­ja ki, hogy a politikai rendszer, az egypártrendszer a hazugság­ra alapozza az uralmát. Ez volt az én kiindulópontom, a szán­dékom alátámasztására viszont valamilyen igazoló dokumen­tumra volt szükség. Az MSZMP KB által létrehozott történelmi bizottság ekkor vizsgálta az ’56-os eseményeket, ismertem az eredményt, amely kimondta, népfelkelés zajlott le. A bizottság viszont jelezte, hogy a vizsgálat eredményét a központi bizott­sággal kell közölni, a nyilvános­ságtól el kell zárni. Tudtam, ha ez így történik, akkor elkezdő­dik az időhúzás, ezért döntöttem úgy, hogy én hozom nyilvános­ságra. Nem szóltam senkinek, a saját nevemben tettem, senkit nem akartam belekeverni. ÉKN: Félt? Pozsgay Imre: Igen, volt ben­nem egy kis félelem, hiszen nagy volt a kockázat. Nem tud­hattam, hogy ki hogyan reagál a kijelentésre. Itt volt a szov­jet hadsereg, 110 ezer szovjet katona, nehéz volt kiszámíta­ni a reagálásukat, ez is benne voit. De az is, hogy a rendszer- váltásra szükség volt, muszáj volt lépni. ÉKN: És mi történt a követke­ző napokban? Tudta-e pon­tosan, mit válthat ki ez a minősítés? Pozsgay Imre: Kétségtelen, a számításom bevált. Elindul­tak a reformfolyamatok, sokan visszaadták a pártkönyvüket. Összehívták a központi bizott­ság rendkívüli ülését - énelle­nem -, ahol mindenki a riasz­tó jövőképről, és mindenki elle­nem beszélt. Sejtettem, hogy így lesz: senki nem állt mellém. Ám a történelmi bizottság dokumen­tumainak birtokában sikerült keresztülvinni, hogy elfogad­ják az új .minősítést. Később is vegyes volt a fogadtatás. A köz­vélemény óriási lelkesedéssel fogadott, mint például a hód­mezővásárhelyi sportcsarnok­ban, február 3-án. De volt, ahol munkásőrök előtt kellett beszél­nem, a Marczibányi téren, ott nyílt gyűlölködés fogadott. De ezt is be kellett kalkulálni. ÉKN: Húsz év telt el. Hogyan gondol ma az azóta eltelt időkre? Pozsgay Imre: Nem állok be azok sorába, akik azt mond­ják, nem is történt rendszer- váltás. Szerintem a diktatúrát sikerült megszüntetni, az állam szuveniritása is helyreállt. Ami történt, az a mi bajunk, a mi felelősségünk, eltékozoltuk a lehetőségeinket. Rosszul éltünk a kivívott vívmányokkal. A nép külső idegenként nézte a törté­néseket, s ajándékként fogadta a rendszerváltást, talán ez is baj volt. A győzelmünket is el tud­tuk veszíteni. AZ ELEMZŐ SZERINT Fazekas Csaba dékán (Miskolci Egyetem):- Igaz-e, hogy attól számíthat­juk a rendszer- váltást, amikor Pozsgay kijelentette, hogy nem ellenforradalom történt 1956-ban, hanem népfelkelés? _____________- Az akkori feszült, izgalmas belpoliti­ka légkörében több olyan esemény is történt, amely még hetekkel korábban is elképzelhetetlen volt. 1988 októbe­rében még rendőrök oszlatták fel a forradalom évfordulójára emlékező- ket, 1989 januárjában pedig már az MDF és az MSZMP delegációja foly­tatott eszmecserét, és az ominózus Pozsgay-interjú előtt a kormány már döntött Nagy Imre és társai újrate­metéséről. E történések közül két­ségtelenül a történészbizottság állás­pontjának Pozsgay általi nyilvánosság­ra hozatala váltotta ki a legnagyobb visszhangot. Ha nem is a rendszervál­tás kezdő időpontja (magam ódzkod­nék egy ilyen dátum merev kijelölé­sétől), tény, hogy az országban a fel­szabadító erejű kijelentéssel tudato­sult: innen már nincs visszaút, a párt­állami rendszer előbb-utóbb lebon­tásra kerül.- Várható volt abban a politikai helyzetben, hogy történik hasonló eset? Várható volt-e, hogy a hata­lom részéről lép valaki? Mennyi­re lehetett önálló ez a kezdemé­nyezés? __________________________- A magyar rendszerváltás sajátos képződménye volt az MSZMP-n belü­li reformerek erős csoportja, s vár­ható volt, hogy az átalakulás útja­it kereső politikának előbb-utóbb 1956 megítélésével is foglalkoznia kell, ki kell mondania, amit a pár­ton kívül az egész társadalom gon­dolt 56-ról. A lényeg éppen ebben keresendő: a Kádár-rendszer mindig az 56-os forradalomhoz képest hatá­rozta meg önmagát, Pozsgay beszéde így az egyik alapvető pillérét rendítet­te meg. Az időszak jellemzője, hogy szinte minden a pártvezetés platform­jai közötti kötélhúzás során dőlt el, nem véletlen, hogy Pozsgay a beje­lentést Grósz Károly főtitkár külföldi útjához időzítette. A reformerek így lépéselőnybe kerültek.- Hozzájárulhatott-e a Pozsgay- beszéd ahhoz, hogy békés lett az- Minden bizonnyal. Az interjú az állampárt megosztottságát és a refor­merek erejét demonstrálta, jelezte, hogy az MSZMP nem akarja és talán nem is tudja erőszakos eszközökkel fenntartani a hatalmát.- Lehetett-e akkor sejteni, hogy ez lesz a következmény? ________-1989 elején azért többféle forgató- könyv is elképzelhető volt. A Pozsgay- beszéd önmagában nem jelölte ki a rendszerváltás későbbi útját, viszont máshoz nem mérhető bátorítást adott ehhez az útkereséshez a Németh-kor- mány és a társadalom egésze számá­ra egyaránt. 199 fős parlamentet kezdeményez a kormány ■ Rendkívüli, kibővített kormányülést tartottak tegnap, több javaslatot fogadtak el. Budapest (MTI, FH) - A kor­mány azt javasolja, hogy a par­lamenti képviselők létszáma 199 legyen - hangzott el vasárnap, a kabinet soron kívüli tanács­kozását követő sajtótájékozta­tón. Gyurcsány Ferenc minisz­terelnök a részletekről szólva elmondta: 176 képviselőt egy for­dulóban, megyei listáról válasz­tanának, 23 fő pedig a mandátu­mot nem eredményező szavaza­tok összesítéséből, országos lis­táról kerülne be a kisebb par­lamentbe. A kormány számítá­sai szerint a jelenlegi választá­si rendszer melletti 8 milliárd helyett a kisebb parlamenttel 4 milliárd forintba kerülne egy választás. Az új rendszerről Az új rendszerben is meg­maradna ugyanakkor a par­lamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos választási küszöb. Gyurcsány Ferenc hozzátette: a kisebb parlamenttel az Ország­gyűlés működési költségei is csökkennének évente 3 milli­árd forinttal. A kormány ezen kívül javas­latot fogadott el arról is, hogy az országgyűlési képviselők tisz­teletdíja a mindenkori átlagbér háromszorosa legyen, valamint szűnjön meg a számla nélkü­li költségtérítés. A képviselők továbbra is jogosultak lenné­nek számla ellenében utazás vagy szállás elszámolására, de a gépkocsi-használatot például csak a kilométeróra-állás szigo­rú dokumentálása mellett szá­molhatnák el. Az útiköltség-térí­tés összege megegyezne az adó­szabályokban rögzített mérték­kel. Az országgyűlési képviselők kötelesek lennének legalább egy bizottság munkájában részt ven­ni, azonban ezért a jelenlegi­vel ellentétben nem kapnának külön díjazást. A RÉSZLETEK A kormány elfogadott egy tervezetet a választott önkormányzati képviselők­kel kapcsolatban is - jelentette be a kormányfő. Ennek értelmében jelentő­sen, a jelenlegi 25 941-ről 13 576-ra csökkenne az önkormányzati tisztségvi­selők száma. A megyei közgyűlések létszáma a jelenlegi 40-59-ről 21 -27-re, a fővárosi önkormányzaté pedig a 66-ról 36-főre csökkenne. Ezen kívül szin­tén drasztikusan csökkenne a települési önkormányzati testületek létszáma is, a lakosság számától függően: például a több mint 200 ezres Debrecenben a jelenlegi 50 helyett csak 19 fős lenne az önkormányzat. A polgármesteri tisztséggel kapcsolatban a kormány azt szeretné, ha a kétezer főnél keve­sebb lakosú településeken csak társadalmi megbízatásban lehetne valaki polgármester. Gyurcsány Ferenc hangsúlyozta: a kormány tervei egy négy­éves ciklusban akár 100 milliárd forint megtakarítást is jelenthetnek. Újratemetés, a Pozsgay-beszéd egyik eredménye: 1989 júniu­sában ünnepélyes kere­tek között temették újra Nagy Imrét. A kopor­só mellett Pozsgay Imre (fent) és Németh Mik­lós. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents