Kelet-Magyarország, 2004. november (64. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-09 / 261. szám

2004. november 9., kedd JUBILEUM /II KIÜT Sipkay Barna Augusztus a kisvárosban A téren hatalmas és vastag vasbeton osz­lop meredezett, körűié állványok és egy se­regnyi munkás. Valamikor itt pocsolya gyűlt, eső után. Langymeleg pocsolya. A közelben két munkás vitatkozott. Aztán az egyik megfordult, és sovány, barna, szen­vedő arca a tanár úr képébe meredt. „Nem - kiáltotta hősiesen -, én nem lóg­tam meg! Az ön lánya volt, aki kidobott!” Valamikor Kompolya tanár úr megragad­ta volna ezt a sovány, barna képű férfit, és két hatalmas pofont csörditett volna a sze­me közé. De egy idegen test nem foglalko­zik ilyen jelentéktelen dologgal. Valamikor mindez úgyis semmi, por és hamu, de a Hei- senberg-féle reláció Kompolya-féle értelme­zése örök. Ezért csupán bólintott, és ennyit kérdezett: „Mi lesz itt?” „Víztorony! A város legmagasabb épít­ménye, tanár úr! Kilátóval és cukrászdával! Én terveztem, tanár úr!” Az idegen test még egyszer bólintott, az­tán megfordult, hogy a Kalarábé utcán ha­ladjon tovább, hátha nyomára bukkan a budipucolóknak. De az a sovány, barna képű fiatalember elébe ugrott. Mögöttük csapódott a lift aj­taja, alattuk volt az egész város. A párkány­ból még csak a vasváz meredezett, és a ta­nár úr szédült.- Hát nem gyönyörű? - mondta rajong­va Pribecz Béla. Ráült a vasvázra és kihaj­lott.- Jöjjön onnan - riadozott Kompolya émelyegve. - Még kiesik. De a költő-építész megittasulva bámult alá. Kompolya tökéletesen összezavarva ácsorgóit a lift csukott ajtajánál, és szerette volna ki­nyitni. Minden pillanatban azt érezte, hogy az ingó torony összedől. A vasak szétkapcso­lódnak, a beton beomlik, és akkor zuhanás ötven méteren. Homályosan sejtette, hogy nem saját akaratából került ide, de hogy ho­gyan vette rá ez a barna legény, aki a lá­nyával csókolózott, azt már nem tudta. Csak hallgatta a rábeszélő szóáradatot, és megin­dult a lift felé, amely kérlelhetetlenül felhoz­ta ide, a bizonytalanságba.- Tanár úr - mondta Pribecz, lélegzet­elállítóan fészkelődve a nagy magasság fö­lött. - Látott már ilyen szép csodát ebben a poros városban? Hát nem kár lett volna kilátó nélkül megépíteni ezt a víztornyot? (részlet) NÉVIEGY Sipkay Barna 1927-ben Nyíregyházán született, itt végezte gim­náziumi tanulmányait, s haláláig a Kelet-Magyaror- szág újságírójaként dolgozott. Az irodalom és a jubiláló megyei lap A Kelet-Magyarország központi szerepet vállal: minden megmozdulásról hírt ad Margócsv József e-mail: kelet@kelet.szon.hu Az első 13 évben kevés „eredményt” mutathat a ké­szítendő áttekintés, hiszen az akkori politikai helyzet in­kább azt tanúsítja, hogy a fegyverek közt hallgatnak a múzsák. Hatvan évvel ezelőtt írói te­kintéllyel csak a fiatal költő, Rá­kos Sándor dolgozott a szerkesz­tőségben. Ő is azonban elsősor­ban riporterfeladatokat teljesít. Iskolatársa Rákosnak Bory Zsolt, aki egy országos pályázaton sze­rez magának költői elismerést, itthon tekintélyt. A népi kollé­giumi igazgató, a kemecsei Ju­hász Ferenc és idősebb nénje, Méreiné Juhász Margit, már is­mert író, költő is csak ritkán ol­vasható a lapban, nemsokára mindketten Budapesten élnek. Az ötvenes évek közepén már J>............................... Sokan szinte sorozatban publikálják írásaik köteteit, hosszabb-rövidebb szerkesz­tőségi alkalmazottként is .................................JJ megjelenik a diák Ratkó József neve néhány rövid vers alatt. Őt viszont éppen a szerkesztőség egyik tagja „látja el” szemrehá­nyásokkal, ahelyett, hogy segíte­né az erős tehetségnek mutatko­zó fiatalember pályakezdését. Vi­szont egyre erősödik a vérbeli új­ságíró, Soltész István munkássá­ga, olykor a történelmi alakok és megyénk kapcsolatainak, kutatá­si eredményeinek irodalmi for­mában történő bemutatásával is. Hétvégi melléklet Majd 1957 tavaszán indul egy hétvégi „melléklet”, Művelődés címmel: előbb egy, majd két olda­lon hoz verseket, honismereti ér­dekességeket. Az új nevek felbuk­kanása igazolta egy ilyen fórum szerepének vállalását a szerkesz­tőségben. - Gyakoriak a pályáza­tok kiírásai, sohasem maradnak „eredménytelenül”, a sok pálya­munka elbírálására a szerkesztő­ség néhány irodalomtanárt is be­bekapcsol. Majd a szerkesztőség veszi „szárnyai alá” az ígéreteket. Ilyeneknek bizonyulnak Szabó György, Sipkay Barna, Győri Il­lés György^ egy másik hullámban: Páll Géza, Csikós Balázs, Szat- márból pedig az anekdotázó Szál­lási László, az ifjú Angyal Sándor. Diákkorában kezd írni a rokon­szenvesen csendes hangú Mester Attila, a gondos riporter Aszta­los Bálint, a Népszabadság gyer­mekrovatában is megjelenő Ölbey Írén, és a szintén diákként indu­ló Cselényi István Gábor. Vala­mint a sajátos hangú, szemléletű Bürget Lajos, sikeresen publikál, főleg krúdys hangulatot keltő „gordonka hangú” cikkeivel. A hatvanas években Budapes­ten él Végh Antal, akinek elein­te e lap biztosít közönséget, Vá­ci Mihály és Galambos Lajos, akik inkább csak „hazatérőben” publikálnak itthon. Egyelőre még csak szorgalmas munkatárs Sipkay Barna, míg aztán a hat­vanas évek elején színdarabíró­ként, novellistaként egyszerre válik közismertté gyorsan egy­mást követő köteteivel. Ezt az utat követi Barota Mihály is, akinek azonban csak később je­lenik meg önálló kötete. Hatalmas pezsgés Ekkoriban, majd a hetvenes években is, amikor a történész­újságíró Kopka János a főszer­kesztő - hatalmas pezsdülésnek lehetünk tanúi. Egymást követik az író-olvasó találkozók nemcsak az egyre szaporodó városaink­ban, hanem a kisebb települése­ken is; megyei kiadványok nép­szerűsítik a fiatal tehetségeket, az országos folyóiratok széles munkatársi gárdájukkal szerepel­nek a megyében, műsorukban helyet adva itthoni „reménysé­geknek”. A megyei könyvtár és Katona Béla támogatását élvezi többek között Jánosi Zoltán, An­tal Attila, a helyi rádióban An­tall István rendez „hangos” iro­dalmi találkozókat a megyénkbe visszatért Ratkó Józseffel, majd nélküle. Ebben a forgatagban a Kelet-Magyarország központi sze­repet vállal: minden megmozdu­lásról hírt ad, a hét végén vi­Margócsy József szonylag bőven biztosít helyet az új nevek megismertetéséhez. így a helytörténet kutatóinak is. Fa­zekas Árpád az orvostörténeti ér­dekességek mellett közli kutatá­si eredményeit az ’56-os forrada­lom körülményeivel kapcsolat­ban, Bene János a megyei lakta­nyák honvédéinek országos, há­borús szerepét teszi közkinccsé, Reményi Mihály tanúként szá­mol be az 1944/45 körüli esemé­nyekről, Koroknay Gyula megyei történelmi, művészettörténeti fel­fedezéseivel, a kortársi kiállítá­sok bírálataival bizonyítja szak­értelmét. Sokan szinte sorozat­ban publikálják írásaik köteteit, hosszabb-rövidebb szerkesztőségi alkalmazottként is: Bodnár Ist­ván, Esik Sándor, Kállai János, Marik Sándor, Nagy István Atti­la, Sipos Béla. A „vonal alatt” életképek írói szerepelnek bekül­dött kézirataikkal: Kulcsár Atti­la, Oláh Gábor, vagy az ungvári szerkesztő-barát Bállá László. Egész oldalas hirdetések És akkor jött... nem a Tenkes kapitánya, hanem a rég óhajtott rendszerváltozás, azzal a gyor­san előretörő szabadsággal és aránytalansággal együtt, ahogy ez lapunkban is bekövetkezett. Az olykor egész oldalas hirdeté­sek, reklámok, terjedelmet köve­telő anyagok visszaszorították a szerkesztőségi igényeket. Igaz, a lapfenntartás költségei is ugrás­szerűen nőttek... Nem szeretném, ha e sorok­ban egy „kriptaszökevénynek” is minősíthető vén ember keserű szavainak afféle elparentáló szándékát vélné felfedezhetőnek bárki. Ezért inkább gyorsan pon­tot is teszek írásom, mondaniva­lóm végére. De azért most bizo­nyos folytatási meggondolást is váró, sejtető három pontot... Ratkó József Üzenet Innen van legmesszebb az ég; rakétával sem érhető el. A rokkant úton szekerek nyikorognak megrakva kővel. Vertfalak közt vert emberek sóhajtoznak megrakva bajjal. Ketyeg a mérhető idő. Éjszaka megőszül a hajnal. Azt mondják, készül a jövő. Jöttment szelek erről gagyognak. Isteni rendelés szerint itt csak a csillagok ragyognak. Tavasz előtt Mint nyílt seb, lüktet ez a táj; fényt csöppent rá a Nap. Megrándul, fölszisszen a szél. Csípnek a sugarak. Amarra domb van, kékre vált ütésnyom, megdagadt. Be irgalmatlan volt a tél! csontot zúzott a fagy! Gyógyul, magához tér a táj. Nézem hallgatagon. Már átüt, mint a vér a kötésen, a föld a gyér havon Névjegy Ratkó József Budapesten született 1938-ban. Állami gondozott­ként nevelkedett, a Kossuth Gimnáziumban érett­ségizett. Egy ideig újságírőskodott, majd haláláig könyvtárvezető volt Nagykállóban. VENDEGSOROK A legújabb magyarítások Minya Károly e-mail: kelet@kelet.szon.hu A mindennapi élet legter­mészetesebb velejárója a dolgok, tárgyak, fogalmak megnevezése. Ez gyakran okoz gondot, hiszen a bekerülő idegen szóra nem talál- tatik mindjárt magyar megfelelő. Az alábbiakban egy kis válogatás következik a legfrissebb magyarítá­sokból, amelyeknek a leghatékonyabb elterjesztője az újság, így a Kelet-Magyarország. A stand-up comedy kifejezésnek éppen e lap munkatársai találtak ki ragyogó szót: dumaszínház. Részben vadonatúj, de mégsem ismeretlen műfaj Magyarországon. Valaki kiáll a színpadra, és egy­folytában beszél, cédula nélkül dumál, improvizál, folyamatosan kapcsolatot tartva a közönséggel (ezzel interaktív). Azért sem ismeretlen, mert Hofi Géza a legjelesebb képviselő­je, sajnos, már csak volt, annak előtte Kellér Dezső, napjainkban pedig Fábry Sándor, Galla Miklós (egyedülálló humorként magyarítot­ta, jelszava: minden mondat poén), Szőke András és Koltai Róbert illetékes elvtársa a legjelesebb képviselője. Mint emlékezhetünk rá, Nyíregyházán, a Vidor Fesz­tiválon minden éjszaka volt dumaszínház. Inkább érdekes, mint gyakori a következő idegen szó és magya­rítása: flashmob. Szó szerinti jelen­tése: villanófény, átvitt értelemben tömegvillanás. Tulajdonképpen ez egy polgárpukkasztó összejövetel, tömeghökkentés, elsősorban az internethasználóké. Arról van ugyanis szó, hogy ismeretlen emberek az interneten előre megbeszélt helyen és időben ugyanazt cselekszik. New Yorkban indult a mozgalom, hogy kimozdít­sa közegükből a hétköznapokba beleszürkült tömeget. Magyarorszá­gon például 2003. aug. 27-én, szerdán 19.00-kor harangszóra kinyitották a résztvevők az esernyőjüket a Deák téren. Október 3-án, a Nyugati pályaud­var 12. vágányánál, a Dankó Pista intercitynél az induláskor kellett meginni a kakaót. Máskor az egyik bevásárlóközpont tetejéről papír repülőgépet kellett ledobni. Jó megfelelője lenne a bolondóra, de lehet, ez a résztvevőket sértené. Sajnálatos, hogy szükséges a magyarítás a következő kártékony tevékenység elnevezésére: hacker, cracker, azaz webmetsző, számítógépbetyár. A két idegen kifejezés hasonló jelentésű: 'betörő, kódfeltörő, titkosított hálózati rendszerekbe behatoló'. Feltöri a weboldalakat, interneten elérhető adatbázisokat, azt átírja, ellopja az adatokat, és pénzért továbbadja. A webmetsző szó hangalakja a kisstílű bűnözőt, a zsebmetszőt idézi fel, ettől válik szemléletessé, vidámmá. S végül egy olyan példa következik, amely­nek használatakor emberek százezreit hozta kommunikációs zavarba az egyik televízióműsor, az, amelyikben a vendégeknek ajándékot szoktak adni. Az egyik közismert színész GPS-t - gé-pé-est/dzsí-pí-eszt (a Global Positioning System betűsza­va) kapott. A nézők nem látták, s nagy része nem is tudta, mit jelent a betűszó, örök titok, rejtély és meglepetés niaradt számukra, pedig lehet magyarul is mondani: műholdas nyomkövető.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents