Kelet-Magyarország, 2004. január (64. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-03 / 2. szám

2004. január 3., szombat KeS*t*Magfafország HAZAI TÁJAKON /7 HÍREK 0 Újra kinyitnak. A megyei levéltár ja­nuár 5-től ismét várja az ügyfeleit és ku­tatóit. A Móricz Zsigmond Megyei és Vá­rosi Könyvtár felnőtt részlege szintén hét­főn, egészen pontosan 13 órakor nyit ki. 0 Hosszabbít a Volán. Az év eleji mun­kakezdésre és tanításkezdésre tekintet­tel a Szabolcs Volán Rt. a december ha­vi és második félhavi bérletek érvényes­ségét két nappal, január 7-én 24 óráig meghosszabbítja. 0 Szálkái emlőszűrés. Január 7-től a Má­tészalkai Területi Kórház Szűrőállomás mammográfiás emlőcentrumában vizs­gálatra várják a Vásárosnamény terüle­téről behívólevelet kapott 45-65 éves hölgyeket. Adó-visszaigénylés tandíjból Nyíregyháza (KM) - Egy korábbi ren­delet lehetővé teszi, hogy aki felnőttkép­zésben vesz részt és tandíjat fizet érte, a befizetett összeg 30 százalékát személyi jö­vedelem-adójából visszaigényelheti. Erre a lehetőségre hívja fel a Nyíregyházi Sipkay Barna Közkereseti Társaság a 2003-ban ná­luk végzett hallgatók figyelmét. Január 30-ig Nyíregyházán, a kereske­delmi iskolában, vagy azokban a városok­ban, ahol tanfolyamokat tartottak, a cso­portvezetőktől átvehetik a befizetett tandíj 30 százalékának visszaigénylésre jogosító igazolást. Öt évig összegyűjthető A rendelet szerint akinek nincs adókö­teles jövedelme, netán munkanélküli, vagy minimálbéren foglalkoztatják, az nemcsak saját nevére, hanem a házastársa, szülője, nagyszülője, testvére, nevelőszülője, eltar­tója nevére is kérhet igazolást, s ennek alapján visszaigényelheti a tandíj 30 szá­zalékát. Van egy másik lehetőség is: öt évig összegyűjthető az adó-visszatérítés és újabb további képzésre, vagy a képzéshez szükséges eszközök beszerzésére felhasz­nálhatja. TÜSKÉS SAROK Mega, meg a többi... Ladányi Tóth Lajos e-mail: lada@kelet.szon.hu IVIiután az utcai árusok rekedtre hir­dették portékáikat az óév hajrájában („Tűzijáték... Petárda... Rakéta...”), képle­tesen eldördült a startpisztoly, országszer­te eleresztették a hajakat, hömpölygött a bulifolyam. Sokan cserélték fel az otthon melegét a forró hangulatú szórakozóhe­lyekre. Előzőleg a legkülönfélébb csábítási trük­kökkel lehetett szembesülni, a házigazdák minél több vendéget szerettek volna ma­gukhoz édesgetni. A felfokozott várakozás napjaiban nem győzték fokozni a jelzőket, nem tudtak határt szabni a képzeletnek. Határozottan állították, hogy márpedig a rendezvényüknél nincs jobb, ugyanis az gigantikus, hogy tőlük nincs különb, mert az egyszerűen mega, meg aztán az egész csúcs, szuper, fenomenális... No itt, ezen a ponton elfogynak a sza­vak. Mert ha egy szilveszteri buli ürügyén eldurrannak az effajta szópetárdák, kifogy a szókincstár, ugyan miként lehet jelle­mezni a ténylegesen a fantasztikum kate­góriájába tartozó dolgokat!? Talán ez egy monumentális talány. Jó volt magyarnak lenni Brezánban... Szinte hallani lehetett a nagyságos vezérlő fejedelem lépteinek neszét a romok között A Rákóczi-év megyei rendezvényeit szervezők 2003. december 9-én koszorúztak a brezáni várban A Rákóczi-szabadságharc zászlóbontásának 300. évfor­dulója alkalmából az óévben szép számú hanfitársunk for­dult meg Brezánban. Az ódon vár falai között ünne­pélyesen emlékeztem meg a Brezáni Kiáltvány kiadásáról a szabadságharc jelmondatának megfogalmazásáról és arról, hogy Rákóczi Ferenc itt adta át a szabadság zászlóit a tarpai Esze Tamásnak, hűséges jobbá­gyának. Túl messze volt Brezán túl messze volt ahhoz, hogy a bécsi udvar kémei és int­rikái elérhessék a fiatal herce­get, de elég közel ahhoz, hogy a mint „francia hadmérnök Rákó­czi Ferenc meghallja a haza, a nemzet sóhaját, óhaját és akara­tát. Ez így is történt. Biztonság­ban érezhette magát, hiszen erei­ben csörgedezett az egykori lengyel király Báthori István vé­re és kiváló kapcsolatban volt Egykor lengyel volt Brezán (Berezsany) váro­sa a jelenlegi magyar-uk­rán határtól mintegy 300 ki­lométerre található, túl a Kárpátokon, földrajzi érte­lemben Podólai-hátságon, Ternopil megyében az egy­kori Galíciában. Rákóczi Ferenc idején a város a Lengyel Nemesi Köztársa­sághoz tartozott, majd a tör­ténelem viharai során ke­rült Ukrajnához. vezető lengyel arisztokratákkal. No meg vala volt hűséges barát­ja, későbbi főgenerálisa gróf Ber­csényi Miklós. Rákóczi Brezánban is látta a magyarság könnyeit, hallotta a nemzet szabadságvágyát. Tudta, hogy fegyverrel kell harcolni a császári önkényuralom ellen. Hi­tét erősítette, nagy elhatározását megalapozta, hogy a ruszinul is jól beszélő, okos, tájékozott és bátor Esze Tamás s annak bará­tai felkérték a szabadság iránti harc vezetésére. Kevesen tudják 1703 április és május havában nagy volt a sürgés-forgás a vár falai között. A város lakói meg­lepődve tapasztalták az idegen lovasok, szekerek érkezését és távozását. A várban lázas mun­ka folyt. Amikor Esze Tamás is eljött Rákóczi Ferenchez, meg­született a döntés. Hazame­gyünk! Megszületett a Brezáni Kiáltvány, melyben harcba hív­ja a nemzetet. „Cum deo pro patria et liber­tate.” Istennel a hazáért és sza­badságért. Esze Tamás átvette a szabad­ság piros selyemzászlóit. A nagy­ságos vezérlő fejedelem 1703. jú­nius 16-án Vereckénél Magyaror­szágra lépett. Manapság Brezánban kevesen tudják, hogy nekünk magyarok­nak mit jelentenek az egykor itt történt események. Ezen kevesek közé tartozik Bogdan Vaszilje- vics Sopur, az egyik brezáni ál­talános iskola igazgatója. Ő ka­lauzolt el először a városközpont­ban hatalmas park közepén ta­(Fotő: amatőr) lálható ódon, omladozó várhoz, melynek délkeleti bástyáján van elhelyezve II. Rákóczi Ferenc portréjával díszített emléktábla - magyar és ukrán felirattal - amelyet hála Istennek egyre több piros-fehér-zöld szalagos ko­szorú ékesít. Baráti kézfogás Az ünnepségek során a ma­gyar Himnusz hallatán a járó­kelők odajöttek hozánk. Meghall­gatták nemzeti imánkat, és élén­ken érdeklődtek nációnk iránt. Németek, esetleg lengyelek va­gyunk? Mikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, baráti kéz­fogással mondtunk búcsút egy­másnak. Szép volt, jó érzés volt ma­gyarnak lenni Brezánban. Lakatos József Bemutatjuk a három legjobb előfizetés-szervezőt A „dobogósok” együttesen, több mint hatszáz új megállapodást kötöttek új olvasóinkkal Nyíregyháza (KM - S. M.) - Évről évre nő a Kelet-Ma- gyarország előfizetőinek szá­ma, s ebben vitathatlan a szervezők érdeme. Talán nem is lehetne felsorol­ni a teljesség igénye nélkül azt, hogy ki, milyen formában talál­kozik először lapunkkal, hiszen megtalálhatók vagyunk az újsá­gosstandok mellett, akár kis élel­miszerboltokban és nagy áruhá­zakban is, nem is beszélve az im­már számítógépen lapozható di­gitális formátumról. De a legtöbb új előfizető a szervezőinktől kap sok-sok infor­mációt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a verseny, mely­ben részt vettek az elmúlt fél év­ben, hiszen a megmérettetés el­ső három helyezettje, több mint hatszáz új előfizetővel gyarapí­totta a lap olvasótáborát. A harmadik helyezett A verseny harmadik helyezett­je Szászi Istvánná lett, aki Má­tészalka, Fehérgyarmat, Vásáros­namény környékén tevékenyke­dik. Két éve dolgozik szervező­ként az Inform Médiánál. A si­keres munkához kell ugyan né­mi adottság, mondja, de legfon­tosabb a kedvesség és a Kelet- Magyarország jó ismerete. Azt tapasztalta, hogy elsősor­ban a középkorúak közül kerül­nek ki az új előfizetők, de a fia­talok körében is egyre népsze­rűbb a lap. Nem titkolja, hogy vannak olyanok, akik kritikával élnek lapunkkal szemben, de nem ez a jellemző. Körzete la­kói részéről legtöbbet az az igény fogalmazódik meg, hogy több írást szeretnének olvasni a me­zőgazdaság helyzetéről, jelenéről és jövőjéről, hiszen a Szatmári részen élők többségének a meg­élhetését jelenti a mezőgazdaság. A második Nagykállóból A verseny ezüstérmese Széles István lett, aki Nagykálló von­záskörzetében ismerteti meg a lapot a leendő előfizetőkkel. Alig egy fél éve dolgozik szerve­zőként lapunknál, és mégis a meghirdetett verseny második helyezettje lett. Ez idő alatt kö­zel kétszáz előfizetővel gyarapí­totta a Kelet-Magyarország olva­sóinak táborát. Bár negyedszázadot töltött postai dolgozóként, ahol vezetői szinten vett részt a terjesztésben, mégis azt vallja, hogy ez a szer­vezői munka jelentősen eltér a korábbitól, újszerű, a modern kor piaci igényeihez alkalmazko­dó formája alakult ki mára, mely az önkéntességen alapul. Érdekességképpen mondta el, hogy nem lehet általánosítani az előfizetők életkorára vonatko­zóan, hiszen a legfiatalabb előfi­zetője 18 éves volt, míg a legidő­sebb betöltötte már a 84. életévét is. Aranyérmet szerzett A képzeletbeli dobogó legma­gasabb fokára Bállá Sándorné állhatott, aki Kisvárda és kör­nyékén foglalkozik az új előfize­tőkkel. Ő lett a verseny győztese és 244 új előfizetővel kötött megál­lapodást az elmúlt hat hónapban. Az eltelt másfél év alatt, mióta szervezőként dolgozik, ő is sok érdekes dolgot tapasztalt. Nem ritkaság, hogy a Kelet- Magyarország előfizetésért sokan mondják le az országos napila­pokat, de találkozott olyan em­berekkel is, akik bár a megyé­ben élnek, soha nem hallottak rólunk. Kevesen tudják, hogy különö­sen az idős emberek nem tud­ják elképzelni az életüket a me­gyei napilap nélkül, de részük­ről fogalmazódik meg legin­kább, hogy nagyon örülnek az úgynevezett falusi oldalaknak és örömmel olvassák Nyíregy­háza hírei mellett, a megye más nagyobb városairól szóló íráso­kat is. VENDÉGSOROK A kultúra bölcsőjénél Hajnal Béla e-mail: kelet@kelet.szon.hu j y j j j j j j j j j j j j j j j j j l M . , : ' í ■ ;-j M ’ jjjjjjjjjjjj j 'A j j j j j j j j j j s y > T yj- j j ' > w Evek óta egyre több hon­fitársunk száguld át Macedó­nia autópályáin a görög par­tokhoz igyekezvén. Közülük azonban csak kevesen néz­nek szét e kis országban, ahol nem számítva az ókort, mindig elnyomás vagy erős befolyás alatt éltek az ott lakók. Magam egy éve a ma­cedón népszámlálás nemzet­közi megfigyelőiéként három hétig éltem közöttük. E kétmilliós országban a lakosság kétharmada mace­dón, egynegyede albán, a többiek számos kisebbség­hez tartoznak. A fő gond, hogy a macedónok alig sza­porodnak, míg az albánok és a más nemzetiségűek aránya évről évre nő. A macedónok alig kötnek házasságot más nemzetiségűekkel, de az al­bánok és a törökök egymás­sal igen, összeköti őket a kö­zös vallás, a mohamedán. A kultúra bölcsőiéként és a természet gyönyörűsége­ként hirdető, sok helyen lát­ható igen szép poszter, von­zóvá kívánja tenni az orszá­got az idegenforgalom szá­mára is. A Magas-Tátrához hasonlítható hegyeitől, a fél- balatonnyi, tiszta vizű Presz- pa és Ohridi-tótól festeni sem lehetne szebbet. Az utóbbit a világörökség részét képező Ohrid városával együtt kezdik felfedezni a nyugat-európai turisták. Cirill és Method városá­nak a IX. században épült kis templomocskája lélegzetelál­lítóan szép. E kivételes fekvé­sű, ezeréves falak között 2002 szeptemberében pl. 120 olasz család gyermeke mondta ki a boldogító igent. Az ország déli határán a népsűrűség rendkívül ala­csony. Az egyik kistérség­ben, pl. csak 800 ember él, amelynek 200 fős település- központjában az iskola felől érdeklődtem. Kísérőim el­mondták, hogy iskolára itt nincs szükség, mivel az egyetlen 7 éves gyermek az 50 km-re lévő városban kol­légista. A legfiatalabb felnőtt 42 éves, a többiek 60 és - ahogy mondani szokták - a halál között. A háború óta egyetlen új ház sem épült, a pravoszláv pap hetente csak egyszer tart misét. Nem cso­da, hogy a filmgyártók Euró­pa számos országából elő­szeretettel forgatnak itt régi témájú filmeket, a díszletek költségeit ugyanis megtaka­ríthatják. A görög határtól néhány kilométerre fekszik Heraklea, az ókori romváros, Macedó­nia egykori legnagyobb tele­pülése, melynek régészeti feltárása külföldi szakértők bevonásával még ma is tart.

Next

/
Thumbnails
Contents