Kelet-Magyarország, 2003. augusztus (63. évfolyam, 178-202. szám)
2003-08-02 / 179. szám
2003. augusztus 2., szombat Kelet« Magyarország HÉTVÉGE /8 TÁRLAT IVIészáros Gyula festőművész alkotásaiból legutóbb Nyíregyházán, a Szakszervezetek Házában rendeztek bemutatót. Az 1948-ban Nyíregyházán született művész a mai napig itt él és dolgozik. A festményekből is nyomon követhető városunk egy-egy jellegzetes utcája, tere, enteriőrje. Sörház utcai ház Kálvin tér Sötét felhő Állványozás alatt VERS Juhász Gyula: Augusztus Sötét szemem az éjbe réved, Köszöntelek, dús álmú élet! Ott künn a rózsák násza van ma: Az örök vágynak diadalma! Az éj szerelme szerteárad, Mámor ölébe hull a bánat, Halk dal száll, száll, erőre kapva És sziláján törtet az agyba. S a szentiváni boldog éjjel Szűz fátylát oldja, bontja széjjel, S én álmodom gyönyörűt, mélyet, Felüled Élet, Élet, Élet! Ájultéba beköszönnek a csillagok íjászok a földvárban; a hagyományok nélkül élő ember elvész Nyéki Zsolt e-mail: nyeki@inform.hu tLOOh vmm Nem tudom, milyen magas a szabolcsi földvár sánca, de azt igen, hogy messzire lehet onnan látni. Különösen akkor, ha az ember becsukja a szemét. Behunyt szemmel ugyanis valami ismeretlen érzékünk láthatóvá teszi a földvár igazi életét, amely több mint ezer évvel ezelőtt kezdődött. Honfoglaló Árpád vezértársa, Szabolcs nevéhez fűződik az erődítmény, amely stratégiai pont volt turul fiai megtelepedésében. Titokzatos erő Aztán meglepetés éri az időutazót, ha felpillant: célba csapódó nyílvesszőket, süveges férfiakat, asszonyokat, gyerekeket láthat, sőt, jurta körvonalain is megpihenhet tekintete. Visszaköltözik az élet a szó szerint holt lelkű földvárba, amely - talán Mária Terézia idejétől - temetőnek adott helyet 1972-ig. A sáncok öleléséből azóta lassan kiszabadultak a sírok, teret adva régészeknek, történészeknek és a hagyományok őrzőinek.- Nem költséges reklám, hanem barátság és nehezen leírható erő csalogat évről évre egyre több embert ide. Amikor hat évvel ezelőtt íjászversenyt hirdettünk, húsz nevező volt, most pedig száznál is többen tették próbára íjfeszltő tudományukat. A hozzátartozókkal, érdeklődőkkel együtt közel félezres közösség kovácsolódott össze - utal az el^^•••••••••••••••• Éppen akkor olvastam egy könyvet a magyar történelemről s úgy éreztem: Itt maradandót lehet alkotni. Wilhelm Jöstl múlt hétvégi eseményre Nagy Géza, a Szabolcs Vezér íjászai Hagyományőrző Egyesület elnöke. Főként az ő eltökéltségének köszönhető, hogy mára több napos rendezvénnyé nőtte ki magát a szabolcsi íjászverseny. Tisztelet, tudás Az ország minden részéről érkezők estelente tűz köré ülve históriás dalokat hallgatnak, nappal pedig a magyar monda, mitológia és mesekincs elemeinek felhasználásával összeállított célok várnak rájuk. Hirdetnek győzteseket, de itt aztán tényleg nem ez a fontos. Hogy is áll a meghívóban? „A hagyományok, az Ősök tisztelete nyomán ráismerhetünk a gyökereinkben rejlő erőkre, hittel rátalálunk veszni látszó önvalónk és megkopott magyarságunk igaz ösvényére.” Célban a nyílvesszők: közös az élmény Fotók: sipeki Péter A világ öröksége „Miként a pusztuló gyökerű fa sem hoz gyümölcsöt, úgy az ember sem folytathat értelmes életet az ősei által ráhagyományozott tudás nélkül” - áll ez is a levélben. Néztek is nagyot a szervezők, amikor az esemény hírére vállalkozó szellemű ember ringlispilt, felfújható várat akart felállítani a földvár ölében. „Jó lesz: vár a várban!” - hangzott az üzleti ajánlat. Köszönték, nem kértek belőle. Itt másról van szó. Például arról, hogy az újfehértói Györki Attila és barátai elkészítették a már említett jurtát, melynek füstkürtőjén át éjjel beköszönnek a csillagok. Aki nem aludt még így el, elképzelni sem tudja, milyen érzés. a vár tövében álló Árpád Ház, melyet Wilhelm Jöstl üzemeltet. Az űr három éve vetődött erre Bécsből, s amikor meglátta az ezArról van szó, hogy adott egy európai mércével is egyedülálló történelmi emlékhély, amely a miénk. Ez a térség a Kárpát-medencei magyarság történetének kiinduló pontja, s méltatlan állapotban van. A tulajdonjogot a Magyar Államkincstár gyakorolja, de gazda az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség is, a megye is - az együttműködés jó, de lehetne jobb is... Az alig négyszáz lelkes település polgármestere, Lakatos Dénes több tervet sző, s közben messze tekint: olyan folyamat elindítását reméli, melynek végén a világörökség részévé válhatna a szabolcsi földvár. Az úthoz pénzt kell szerezni - államtól és vállalkozóktól. Ők is sokat segíthetnek, igazolja ezt Egyre több a követő redéves erődítményt s a mellette álló, eladó rozzant házat, másnap megvette. „Nyugdíjas lettem és kezdeni akartam magammal valamit. Éppen akkor olvastam egy könyvet a magyar történelemről, s úgy éreztem: itt maran- dót lehet alkotni” - mondja el vállalkozásáról, a különleges hangulatú vendégfogadóról. Befektetett és úgy véli, ha lassan is, de évről évre jobban megy. Szurkolhatunk neki is, meg a földvárnak is. Művészeink tükre A Vay Ádám körút Pál Gyula terme ebben az évben is bemutatta, hogy nélkülözhetetlen. A jelenleg látható kiállítás olyan merítés a megye jelentős képzőművészeinek munkájából, amely hosszú ideig tart majd tükröt az itt élő művészeknek. Méltán kapott díjat két festő, Székhelyi Edith és Kerekes Elek. Mivel művészetükről a lap hasábjain bővebben szóltunk, most részletesen nem elemezzük őket. Soltész Albert, a rajzolónemzedékek nevelője ismert munkáival jelentkezett. Krupiczer Antal szobrász bemutatta pályatársainak a mesterség lényegét. Horváth János festőisége lényéhez hasonlóan ragadja meg a nézőt és el nem engedi. Huszár István arcain keresztül szól hozzánk: mondanivalója hogy „nana”. Balogh Géza megmutatta önmagát. Kerülő Ferenc fest- mémyein a mester kéznyoma látszódik és talán ez az erényük. Nagy Lajos Imre plasztikái nagyrészt arról szólnak, ami számára a legfontosabb, és ez a második nem. Sebestyén Sándor korrekt, mint mindig, hiszen mestere „beleverte” a korrektség évszázados hagyományát, de ha Dianája életre kelne, kiirtana minden vadat. Hangulatok Csizmadia Attila 1808-as városképe előlegezi a jövőt. Szepessy Béla színre fordított grafikája a lenyugvó nap pompájában úszik. Havasi Tamás bukfencsorozata szellemi bravúr. Tőkey Péter megpróbálta megmutatni, mi a különbség a Fény és az Árnyék között. Z. Erdei Anna nemcsak a képén, hanem önmagában is átváltozott. H. Németh Katalin finomságai most is elbűvö- lőek. Dr. Vikár István „Széttört rácsai” életszimbólumok. Takácsné Bartha Éva „Forgószele” szinte a nézőt is megperdíti. Madácsy István, képein nem sokat teketóriázott. Tarr János őszi hangulata üdítően hat a forróságban, és Gál Ludmilla kitekert nyakú macskája csodálkozva néz a nézőre. Petkes József hazagondolt, ahonnan jött és ahol nem voltak vízszintes alapú házak. Kovács Zoltán üvegjei a lehetetlenség kihívásai. Tóth Sándor érmeivel tündököl, különösen az ezüstökkel, Botrágyi Károly lélegző városa pedig fuldokol. Papp D. Tibor művészeti író Nevezetességeink Akik Mátészalka irányába veszik útjukat, a 49-es főúton Járminál érdemes egy kis kitérőt tenni Papos községbe. Itt található a XIV. században épített késő gótikus római katolikus templom. A szépen rendben lévő műemléképület a Megyei Múzeumok Igazgatóságának tulajdona - benne nem tartanak szentmisét. Akik betérnek rövid időre, helytörténeti tablókat láthatnak, illetve Nagy Sándor szobrászművész alkotásait tekinthetik meg. Fotó: Elek Emil
