Kelet-Magyarország, 2003. június (63. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-07 / 132. szám

2003. június 7., szombat HÉTVÉGE /8 Magyar Mónika: Cet I TÁRLAT Művészházaspár A Magyar Mónika, Szőcs Géza művész­házaspár alkotásait a technikai sokszínű­ség jellemzi. Mindketten Nyíregyházán vé­gezték középiskolai tanulmányaikat, jelen­leg Sopronban élnek és alkotnak. Magyar Mónika alkotásai 1998-tól rendszeresen vesznek részt hazai és nemzetközi rajzbien- nálékon és tárlatokon. Szőcs Géza munkái szinte minden évben jelentős díjakat nyer­nek el a szakmai zsűritől. Alkotó munkája mellett 2001-től vezeti a Barcsi Nemzetközi Művésztelep rézkarc műhelyét. Magyar Mónika: Cet Ili Szőcs Géza: Anzix Szőcs Géza: Genus IX. VERS Reviczky Gyula Nyár Ki tavaszát el nem fecsélte, Gyümölcsöző leszen nyara, S mire amit vetett megérik Learathatja mind maga. Az élet és természet egykép Bevált sok dús Ígéretet. Virágból lesz gyümölcs a fákon, S ábrándokból lesz férfitett. A fészek-építési gondot Majd kárpótolja víg család. Ki ifjan gyűjtött lelki kincset, Élvezni fogja kamatát. De a kinek életvetését Megcsípte dér, elverte jég, S gyümölcsfájáról életének Hullatja bőven férgesét: ­Kinek szivét, mint puszta tarlót, A nap kopárrá égeti: A szép nyár ragyogó egével Csak lassú fonnyadás neki. Mintha volna még mellettem valaki... Lapunk segítsége a tizenhat éve kerekesszékhez kötött, nyolcgyermekes asszonynak Férjével, Miklóssal. A fénykép kedvéért Marika székéből átült a ka­napéra... lőotthonba kerül. Most ugrunk egy nagyot - az Egyesült Izzó­„járja be” a fürdőszobát, ahová a kocsival már nem fér be... Almok, könnyek között- Szoktál álmodni? - kér­dem.- Elég rosszakat. Nyug­tátokat szedek, hogy ne kia­báljak. Nekem kislány korom­ban sem volt jó. Kereszt­apám ivott, ütött-vágott, úgy kerültem otthonba. Ami kicsi koromban lezajlott, életem végéig elkísér. Nem ja­vul a lábam sem, nem tudok úgy jönni-menni. Látom, egyik is, másik is megy, én meg csak hátramara­dók - csüccs. De a múlt hé­ten olyan jólesett, hogy Mar­gó lányomék kocsival elvittek az esküvőjükre, Aranyosapá­tiba.- S álmodozni szoktál-e? Voltál már életedben nyaral­ni?- Soha... Nem vittek, de hát ki is vitt volna... De jó volna egyszer!... Legtöbbet úgy érzem ma­gam, mint egy eldobott kutya. Amit tőletek, az újságtól ka­pok, olyan érzés, mintha vol­na még mellettem valaki. Né­ha elbújok és akkor kisírom magam. Kicsit könnyebb utá­na. Bánatból van bőven az én életemben. CSERVENYÁK KATALIN E-MAIL: cseka@inform.hu Már megint otthon felejtet­tem a kosarat - dohogok ma­gamban, míg két kezemben, hónom alatt igyekszem úgy elrendezni a vásárolt holmit, hogy ne potyoghassak el sem­mit a kocsiig. Átugrom egy pocsolyát, kikerülök két göd­röt, pár lépés, néhány pilla­nat, s már indítom a motor...- Akkor most gondolatban csi­náld ezt végig kerekesszékben! - utasítom magamat, s Mariká­ra gondolok, aki a kiskapuból még utánamszólt: vigyázz ma­gadra. Kerekesszékéből addig in­tegetett utánam, míg el nem ka­nyarodott az út. Két éve irt először levelet la­punknak. Mosógépet, porszívót, kályhát kért - és kapott hozzá még rádiót, használt kismagnót is.-1- Mert jók az emberek - mondja, s egy pillanatra elmoso­lyodik. De ezt a mosolyt sosem tudom elkapni, hiába van ke­zemben a fényképezőgép. Mire kattintok, elkomorul az arc. Bagonyi Miklósné, született Bánki Mária Margit kétévesen lett árva. Annyira kicsi volt még, hogy nem is emlékszik édesanyja arcára, ölelésére, nem tudja maga elé idézni édesapja alakját sem. Még fényképe sincs róluk, amit maga elé tehetne oly­kor... Árván felnőni Az elárvult kislányt a kereszt- szülők vették magukhoz, három saját gyermekük mellé. Marika itt sem maradhatott soká, neve­Fia örökölte Átmegyünk a fiúk szobá­jába, ahol pedáns rend fo­gad. Itt lakik Attila, Miklós és János.- Attila és Janika ikrek. Janikának ugyanúgy fáj a lába, mint nekem. Ha meg­halok, neki még rosszabb élete lesz, mint az enyém volt. Kerékpárral még jár- kel, de másképpen röstell emberek közé menni, mert megszólják. Pedig a betegsé­get nem kell szégyellni. ba, Pestre, ahol dolgozott. Innen ment férjhez a demecseri Bagonyi Miklóshoz. Nyolc gyere­kük - négy fiú, négy lány - szü­letett, köztük egy ikerpár. A legidősebb 28, a legfiatalabb 18 éves. Sorolja a neveket, előbb a fiúkét: Sanyi, Miklós, Attila, Ja­nika, majd a lányokét: Kati, An­na, Margó, Erika. S van már egy unoka is: Alízka, most másodi­kos. Marika egészen 16 évvel ezelőttig teljes életet élt. Jött, ment, dolgozott, nevelte a gye­rekeket. Az utolsó szülés után azonban úgy érezte, jó beleka­paszkodni a babakocsiba, mert lábai meg-megbicsaklanak... Kocsiból minden házimunkát elvégez, főz, mos, takarít. Végig­vezet a lakáson, s még azt is megmutatja, két erős kezével a kád szélén kapaszkodva hogyan Ha jön a tél Legfőbb támasza a férje:- Ha ő nem állna mellettem, már rég nem lennék - mondja őszinte tekintettel. Érdekes, mint minden családban, náluk is ak­kor történik baj, ha az apa nincs otthon. Egyszer főzés közben rá­borult a forró viz, megégett a lá­ba. Nem tudott elugrani... Férje, aki betanított kőműves, már szintén nyugdíjas. Ő tartja rendben a kertet, végzi el a fér­fimunkát a ház körül. Most is, míg beszélgetünk, maltert kever, a melléképületet javítgatja. Persze, beszélünk a pénzről is. Kettejük nyugdíja alig több 50 ezer forintnál, ebből kell segíte­ni a még itthon lévő három gye­reket.- Mire minden számlát kiren­dezek, bevásárolom a legszüksé­gesebbet, már semmi nem ma­rad - mondja keserűen a 48. élet­évét áprilisban betöltött asszony. Pedig nagyon szeretnék bevezet­ni a gázt, hogy ne kelljen annyi villanyszámlát fizetni. A szobá­ban ugyanis villanykályha van, de inkább egy adományként ka­pott vaskályhával tüzelnek. A villany csak pörgeti az órát. A konyhában le is szerelték a kály­hát, így ott nincs fűtés. Szerinte amiatt ment tönkre a lába, hogy télen a hidegből a melegbe Járkál”. Régi hűtő Szeretne egy hűtőt is, a mos­tani már nagyon régi, a fagyasz­tó részének nincs ajtaja se. Ter­vezgetünk még egy kicsit a sze­gényesen berendezett konyhá­ban. A mosogató alá és fölé jó volna egy-egy szekrény. Felülre épp csak akkora, amit elér, hogy a száraz edényt oda tehesse el, ne kelljen mozogni vele. Meg nem kéne mindig mosni azt az anyagot, amivel most a lefolyó­csöveket takarja el... Lenne itt hely sok mindennek, cipőnek, ruhának, ágyneműnek, szívesen fogadnak mindent. És köszönik az eddigi segítséget. Marika többször is elismétli: az emberek segítő szeretete tartja benne a lelket. A kertkapuig kísér Kerekesszékben Kétoldali csípőficammal született, mindkét lábán bo­kasüllyedéssel. A terhessé­gek, szülések után állapota folyamatosan romlani kez­dett. Műtét? Az orvos nem ígért biztos javulást, így nem merte vállalni. Tizen­hat éve beült tehát a toló­kocsiba, s azóta csak ezzel képes a helyváltoztatásra. A lakásban, a kertben biz­tonságosan mozog, nem gá­tolják útját küszöbök. Pár­ja a ház bejáratáig vezető lépcsőket rámpára cserélte. A kapun kívülre azonban csak ritkán merészkedik. Gidres-gödrös földút az övék, többször billent már meg vagy tört ki a kocsija kereke. Nevezetességeink Kállósemjéni görög­katolikus templom. Már egy 1319-ből származó oklevél is említést tesz a temp­lom létezéséről, de a legpontosabb infor­mációk az 1864-es adatgyűjtés során lát­tak napvilágot. Ek­kor írták le, hogy a tatárok által teljesen szétrombolt épületből csupán a szentély maradt meg, melyet az új templom építé­sénél felhasználtak. A templombelső kialakítása a XIX. századra tehető, neo­barokk festés és gaz­dagon faragott iko- nosztáz jellemzi. Fotó: Elek Emil ... . ....J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents