Kelet-Magyarország, 2003. április (63. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-19 / 92. szám

2003. április 19., szombat HÉTVÉGE /8 TÁRLAT Formák és tervek Lóránt János festőművész tanulmá­nyait a szegedi Tanárképző Főiskolán foly­tatta, majd 1967-től különböző tanulmány­utakon, nemzetközi alkotótelepeken vett részt, fejlesztette ismereteit. Alkotásaival számtalan díjat, elismerést nyert el. A Ma­gyar Művészeti Műhely, a Magyar Festők Társasága és a Magyar Vízfestők Társasá­ga tagja. 1962 óta rendszeresen bemutat­kozik egyéni és csoportos tárlatokon ha­zánkban és külföldön egyaránt. Mezőtú­ron él és alkot. Forma I. Forma II. Alak Fotók: Elek Emil VERS József Attila Tedd a kezed Tedd, a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna. Úgy szeress, mint ha jó volna, mintha szívem szíved volna. Sóstóra költözött egy csipetnyi sarkvidék A jegesmedvék Kanadában születtek, Dublinban nevelkedtek, s itt fognak bocsaik születni CSERVENYÁK KATALIN Ez a fotó még Kanadában készült az egyik bocs befogásáról. A dub- llnlak mostanáig őrizték, s most átadták a nyíregyházi parknak Talán a gyönyörű, dús, fe­hér bundája, talán a kedves arca, nagy, kerek mancsa, bumfordi alkata miatt sze­retjük annyira - s gondoljuk azt, hogy a jegesmedve simo- gatásra, babusgatásra ter­mett. Pedig ő a világ legna­gyobb szárazföldi ragadozó­ja, tehát jobb lesz vele vi­gyázni! 1 Most persze egy kicsit büsz- f kék is lehetünk, meg dicseked- * hetünk, hogy nekünk már jeges- $ medvénk is van, bibi, méghozzá kettő. Nyíregyházán kívül az or­szágban ezzel a gyönyörű sark­vidéki állattal tudniillik csak a fővárosban találkozhatunk. Kamionban utaztak De hogy miként és honnan ju­tottak el ezek a „csöppségek” Nyíregyházára, arról már Szán­thó János, a Nyíregyházi Állat­park igazgatóhelyettese mesél, ő utazott el értük Írországba. Azért oda, mert a dubliniak úgy döntöttek, nem akarják tovább tartani a két macijukat, így ők új helyet, a nyíregyháziak pedig jegesmedvét kerestek. Az igé­nyek találkoztak... Európai állatkertben egyéb­ként nem könnyű jegesmedvét találni. Nem szaporították őket, mert nehéz helyet találni a bo- csoknak. Dublinban tágas kifu­tót építettek a két jegesmacinak, de nem tudták megoldani, hogy - amikor valamelyiküknek szük­sége lett volna egy kis magány­ra - különzárják őket. A dubli- niakkal nagyon jó a nyíregyhá­ziak kapcsolata, így kerülhetett képbe a nyírségi állatpark. Szánthó János a pingvinekkel ták Dublinba - egészen pontosan 1978-ban. Ha most ebből valaki arra gondolna: jó öreg két med­vét sikerült szerezni, téved. Ők még fiataloknak számítanak, a jegesmedvék 40-50 évig élnek. Megmaradnak a dubliniak tulaj­donában, csak nálunk fognak él­ni, s remélhetőleg szaporodni is. Egészen a mostani költözésig semmilyen változás nem történt Spunky, a medvehölgy és párja, Ootek életében. Viszont az övék volt a park eddigi egyik leg­hosszabb és legveszélyesebb szál­lítása. Szánthó János - aki ko­rábban már több állatot hozott Sóstóra, így zsiráfot, jaguárt is - április 4-én, pénteken indult el harmadmagával, kamionnal a két jegesmedvéért és a 12 ping­vinért. A kamion a Tulipa Kft.-é, felváltva vezette Krajnyák Csaba és Kruták Tibor. A cég már rutinos szállító, a park minden állatát a Tulipa hoz­za, bár jegesmedvék és pingvinek még nem szerepeltek az „utaslis­táján”. A franciaországi Cher­CgQ www.szpn.hg szágban ugyanis a vakcinát már nem alkalmazzák, ott régen fel­számolták ezt a betegséget. S míg a dubliniak a macikkal foglalatoskodtak, útnak indult Belfastból a 12 humboldt pingvin, hogy csatlakozzék a sarkvidéki „delegációhoz”. Igaz, a vártnál ki­csit nagyobb ládákban érkeztek, de ezen az ezermester dubliniak pillanatok alatt segítettek. Jó fű­rész és lelemény kérdése az egész. Túlsúlyos medvék A medvék befogása rendkívü­li rendőri biztosítás mellett zaj­lott. A ketreceket daruval emel­ték a 7,5 tonnás kamionba. A meglepetés ekkor, a mérlegelés­nél történt: kiderült, az 500 ki­lósra saccolt macik sokkal jobb húsban vannak. Ootek 850 kiló, míg neje 600. Persze, egyből túl­súlyos lett a kamion, amit aztán az osztrák határon még csekkel is „jutalmaztak”. Az utazás legizgalmasabb ré­sze azonban visszafelé is a hajón volt, ahol már várták a nyíregy­háziakat Kivételes figyelem kí­sérte a csapat minden megmoz­dulását. S bár komphajón nem szabad lemenni a raktérbe, a ka­pitány külön engedélyével és a matrózok kíséretével Szánthó Já- nosék rendszeresen lejárhattak ellenőrizni, etetni, itatni az ál­latokat. A maciknak egyébként nem volt étvágyuk az úton (ket­tejüknek összesen 25 kiló hal meg se kottyan), csak vizet ittak, a pingvinek viszont jókat lakmá- roztak a tengeri halakból. Adag­juk fejenkét egy kiló. A komp spanyol legénységé­nek egyáltalán nem esett nehe­zére a nyíregyháziak kísérgeté- se, hiszen természetesen mind­annyian látni szerették volna a különös szállítmányt. Nem min­dennapos, hogy egy hajó fedélze­tén jegesmedvék utaznak pingvi­nek kíséretében. Persze, hogy ne legyen olyan egyszerű az élet, in­dulás előtt befutott egy írorszá­gi szarvasmarha-szállítmány is. Nem nehéz kitalálni: egyáltalán nem lett volna bölcs dolog egy­más szomszédságában utaztatni a két csapatot. Ügyes szervezés­sel megoldották, hogy ne kerül­jenek egy szintre... A spanyolok akkor még nem tudták, hová is viszik a medvé­ket. Mikor meghallották, hogy Magyarországra, annak is a ke­leti csücskébe, Nyíregyházára, nagyon elcsodálkoztak. Nem gon­dolták, hogy itt is van állatkert, de legott megígérték: ha erre jár­nak, meglátogatják a macikat. Miután sikeresen kikötöttek Franciaországban, immár a szá­razföldön folytatták útjukat ha­zafelé. Négyóránként tartottak pihenőt, ilyenkor kicsit átleve­gőztették a kamiont, megetették, megitatták az állatokat. Parko­lásnál mindig ügyeltek arra, hogy ne legyen nézőközönség, a lehető legnagyobb nyugalmat biztosítsák az állatoknak. Me­netközben néhányszor érezték, meg-meglibben a kocsi, amikor a hatalmas tömegű jószágok he­lyet változtattak. Határokon át A határon (leszámítva a túl­súly miatti büntetést, ami igazán nem volt nagy összeg) minden flottul ment. A 4,5 kilométeres kamionsor első látásra persze ag­godalmat keltett a nyíregyháziak­ban, de a vámosok nagyon előzé­Ritkán látni jegesmedvét az oszt­rák-magyar határon... kenyek voltak. Mikor megtudták, élő állatot szállítanak, előrevet­ték a kamiont és 25 perc alatt elintéztek minden formaságot. Még az is belefért, hogy vala­mennyi, a hegyeshalmi határon akkor szolgálatot teljesítő határ­őr egy pillanatra bekukkantson a jegesmedvékhez. Elvégre lehet, utoljára lépte át a határt itt je­gesmedve. Nem azért, mert nem jöhet több, hanem azért, mert jö­vőre már nem lesz itt határ... A macik és a pingvinek ápri­lis 11-én, pénteken reggel érkez­tek meg Nyíregyházára. Szánthó János két nappal később már in­dult is tovább: Lengyelországba, a sirályokért. Ez a szállítmány súlyra már könnyebb volt, vi­szont ezúttal két határon és vá­mon kellett jó sokat várni az át- jutásra. De mint tudjuk: jövőre már se itt, se ott nem lesz határ. A Nyíregyházi Állatpark új látványossága, a Sarkvidék pa­noráma lakói - jegesmedvék, pinvinek, sirályok, rénszarvasok és fókák - mostanra mind beköl­töztek, ma délelőtt 11-kor pedig megtartják a „lakásavatót”. Nevezetességeink A nyíregyházi Vasutas Művelő­dési Ház 1916-ban Vasutas ott­honként nyitotta meg kapuit. Azóta az épület és a benne lévő intézmény folyamatosan működik és mindig alkalmazkodott a közönség igényeihez. Ma a fel­nőttképzés a fő profilja, a nyugdí­jasok, a társadalmilag hátrányos helyzetben lévők művelődési, önművelési igényeit elégíti ki. Azon kevés intézmények közé tartozik, amelyet teljesen aka­dálymentesítettek, így a fogyaté­kossággal élők is biztonságosan megközelíthetik, látogathatják Fotó: Elek Emil 1928. máj.-jún. Kelet*» Magyarorszag bourgból 20 órás hajóúttal jutot­tak el az írországi Rosslare kikö­tőbe, onnan pedig már ismét sa­ját kerekeken Dublinba -, csak­hogy az út bal oldalán, mert ott az a szabály. Ahogy megérkeztek, vendéglátóik már altatták is a két hatalmas jószágot. Erre egyrészt a szállítás miatt volt szükség, másrészt, mert ellátták őket mik- rochippel és - mivel az öreg kon­tinensre költöztek - oltást is kap­tak veszettség ellen. A szigetor­A két dublini jegesmedve nem fogságban született. Kanadában, Manitoba környékén illetve Win­nipegben éltek. A féléves bocsok bejártak a város szeméttelepére - guberálni. A helybéli hatósá­gok egy darabig szó nélkül elnéz­ték a dolgot, aztán ahogy csepe­redni kezdett a két szőrmók, úgy vált egyre veszélyesebbé a lakos­ságra. Nem volt más választás: be kellett fogni a két bocsot. Elaltatták őket, aztán elszállítot­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents