Kelet-Magyarország, 2003. április (63. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-12 / 86. szám

2003. április 12., szombat Kelet«» Magyarország HÉTVÉGE / 8 TÁRLAT Modem emlékművek Lous Stuijfzand holland képzőművész tanulmányai végeztével kerámiával, plasz­tikával foglalkozott. A művész több egyé­ni tárlatot rendezett Hollandiában, 1977- től Magyarországon is. Egy-egy forma el­sőként mint „objeet” bronzban jelenik meg. Egyéniségének racionális része elő­ször konkrét tárgyi megvalósítást kíván. De a művekben az eredeti formák már átalakultak, adaptálódtak, a művész teremtményeivé váltak. A mezőn elhagyatva 7. Föld templom A természet emlékére Fotók: Elek Emii VERS József Attila Kedves Jocó! 1. só strófa De szeretnék gazdag lenni, Egyszer libasültet enni, Jó ruhába járni kelni, S öt forintér kuglert venni. 2. strófa Mig a cukrot szopogatnám, Uj ruhámat mutogatnám, Dicsekednél fűnek fának, Mi jó dolga van Attilának. 1916-1917[?] Egy szabolcsi Kossuth-kutató Amerikában Március a magyar forradalom és szabadságharc emlékhónapja volt New York államban A Capitollumban Tom Lantossal és feleségével Fotók: családi archívum Tóth Sándor alezredes a bicentenárium alkalmából - egyéves kutatómunka ered­ményeképpen - megjelentette Kossuth-emlékek Szabolcs­ban című könyvét. Mint honismerettel és helytör­ténettel foglalkozó kutató, 2002- ben részt vett Sátoraljaújhelyen egy honismereti akadémián. Ott hallott először a Kossuth nagy zarándokútról Amerikába, mely a 75 évvel ezelőtti New York-i szoboravatáshoz kapcsolódik. Az előzmények Akkor ezt tudomásul vettem, de annyiban is maradt a dolog - mondja Tóth Sándor. - Hisz nem volt rá pénzem. Aztán februárban fölhívott Kiss Gábor, a megyei közgyűlés alelnöke, és közölte: a zarándokút szervező bizottsága arra kérte a közgyűlést, a megyé­ből delegáljanak valakit. Meglepe­tésként ért, hogy Kiss Gábor, aki részt vett a könyvem bemutató­ján, rám gondolt. Sőt, azt is kö­zölte: a közgyűlés 300 ezer forint­tal támogat. Nekem még ki kel­lett egészítenem az utazási költ­ségeket kétszázezer forinttal és persze a költőpénzzel. Igaz, a Hon­védelmi Minisztérium és a nyír­egyházi önkormányzat is segítet­te a zarándokutat. A zarándok nagybizottság a Parlamentben jött össze, melyen részt vett az országgyűlés elnö­ke, a pártok képviselői, az ame­Parányi pont Igen parányinak érzi ma­gát az alföldi ember New Yorkban, a felhőkarcolók tövében. Az arányokat nem adja vissza sem a fotó, sem a videofelvétel. Az ENSZ- palotánál már érezhető volt az igen közeli háború okoz­ta feszültség. A Central park is óriási, igazi oázis a kőrengetegben, melyet - most tudtam meg - egy negyvennyolcas magyar honvédtiszt, Asbóth Lajos, tervezett, aki már ott lett tábornok. rikai nagykövet, a kultúrattasé. Eredetileg úgy volt, hogy Szili Katalin lesz a csoport vezetője, de más elfoglaltsága miatt nem jöhetett velünk. Végül is a Kos­suth Lajos Koszorúja Alapítvány vezetette küldöttségünket. Március 12-én indultunk Fe­rihegyről. Bárki jöhetett, aki a fél millió forintos részvételi dí­jat befizette. Nyíregyházáról még ketten jöttek. Az országból har- mincketten utaztunk, volt közöt­tünk országgyűlési képviselő, polgármester, vállalkozók, refor­mátus esperes Egerből, állator­vos Zalából, katona, költő, fes­tő, szalmafonó. Ettől volt érde­kes. Zömében azonban vállalko­zók voltak. New York, New York Megérkezéskor a New York-i magyar főkonzulátusra men­tünk, ahol dr. Horváth Gábor fő­konzul és munkatársai fogadtak bennünket. Másnap a lerombolt World Trade Centernél állított emlékműnél koszorúztunk a fő­konzul és felesége társaságában. Aztán hajóról gyönyörködtünk a világváros látványában. Március 14-én este a főkonzulátuson volt a hivatalos ünnepség. Ezen részt vettek a helybeli magyarok, a meghívott vendégek. Magyar zongoraművész adott elő magyar darabokat. Ezen a napon találkoztunk George Patakival, New York ál­lam kormányzójával, aki szabol­csi illetőségű. Megajándékoztuk egy Kossuth-portréval. A Duna Televízión - melynek adását már Amerikában is lehet fogni - lát­hattuk is a híradást, és a helyi magyar sajtó is bő terjedelemben foglalkozott az eseménnyel. Másnap megkoszorúztuk Kos­suth Lajos szobrát, ahol a főkon­zul, és csoportvezetőnk, dr. Me­zei László, a zarándokút szerve­zője mondott beszédet. Igen so­kan jöttek el az ünnepségre az itt élő magyarok közül, akik őszintén örültek a találkozásnak. Kossuth a Capitoliumban Aztán buszra szálltunk, hogy eljussunk az 500 kilométerre fek­vő Washingtonba. Március 15-én városnézéssel kezdtük a napot. A nevezetes épületek: a Capitolium, a Pentagon, a Fehér Ház három­szöget alkotnak, s közöttük a ha­talmas tér két oldalán kormány­zati épületek, múzeumok sorakoz­nak, melyek ingyen látogathatók. Én a repüléstörténeti kiállítást néztem meg, és a galériát. Nagy élmény volt a kong­resszusi könyvtár, mely a vilá­gon a legnagyobb. A földkerek­ség legfontosabb művei sorakoz­nak itt földrészek, államok sze­rint. Természetesen amerikai magyarok is dolgoznak itt, akik eligazítottak ebben a „rengeteg­ben”. Szerencsém volt itt „elhe­lyezni” a Kossuth-emlékhelyek Szabolcsban című könyvemet. Másnap a Capitoliumban jár­tunk. Érdekesen szervezték meg bejutásunkat, hiszen előbb meglá­togattuk a kormányzati épületek egyikében Tom Lantost. Innen egy alagútrendszeren keresztül ju­tottunk el a Capitoliumba. A ku­polacsarnokban az ötven állam két-két nevezetes emberének em­lékműve mellett egyedüli, hogy ott van Kossuth és Wallenberg mellszobra is. A különteremben fogadott bennünket Tom Lantos és felesége, akitől ajándékba kap­tunk egy angol nyelvű könyvet, melyből megtudhatjuk, hogyan került a Capitoliumba Kossuth Lajos mellszobra. Aztán Simonyi András wa­shingtoni nagykövet adott foga­dást. Ott is angol nyelvű Kos- suthról szőlő könyvvel és emlék­éremmel ajándékoztak meg ben­nünket. A református gyülekezet megmutatta a házukban lévő Kossuth-emlékszobát, a ház falán megkoszorúztuk az emléktáblát a nagykövettel és a helyi magya­rokkal együtt. Az első generációsok még őr­zik magyarságukat, ápolják Kos- •suth Lajos szellemét. Amerikai magyar fiatalokkal, sajnos, nem nagyon találkoztunk. Ez sejteti: a második-harmadik generáció Ünnepség a 75 éves Kossuth-szo- bornál A szobor A 75 éves Kossuth-szob- rot Berkó D. Géza amerikai magyar író kezdeményezé­sére állíttatták a New York- i magyarok. Az avatáson 488 anyaországi magyar vett részt. Megyénket 13-an képviselték, Nyíregyházáról például dr. Bencs Kálmán, az akkori polgármester volt jelen az avatáson. már nemigen érdeklődik ilyen nemes dolgok iránt, mint Kos­suth, vagy a magyar szabadság­küzdelmek. De az, hogy az állam részéről volt fogadókészség a há­borús készülődés közepette is, jelzi: az amerikai-magyar kap­csolatok jó irányba haladnak. Érdeklődéssel fogadták a me­gyénkről, a városról szóló kiad­ványokat, a CD-t. A magyar szabadság Részlet az MTI tudósításá­ból: „2003 márciusát George Pataki, New York állam kor­mányzója a magyar forradalom és szabadságharc emlékhónap­jává, míg James E. McGreevey, New Jersey állam kormányzó­ja 2003. március 15-ét a magyar szabadság és függetlenség nap­jává nyilvánította.” Tóth Sándor a hajókiránduláson, a háttérben New York ] Nevezetességeink Mátészalkán 1961-ig a Kossuth utcában lévő községháza volt az iskola épülete. Ekkor költö­zött a ma is működő és időköz­ben ismét kinőtt „A” épületbe. 1977-ben a gimnáziumból önál­lósodott a Gépészeti Szakközép- iskola. 1984-ben a megszűnt nagyecsedi József Attila Gim­názium osztályaival bővült a tanulói létszám. 1985-ben az is­kola épülete az új „B” szárny­nyal bővült. 1986-ban egy „D” típusú sportcsarnokkal gazda­godott az iskola. Felújítás után az intézmény teljesen megszé­pült. Fotó: Elek Emil

Next

/
Thumbnails
Contents