Kelet-Magyarország, 2003. január (63. évfolyam, 1-26. szám)
2003-01-18 / 15. szám
2003. január 18., szombat Kelet« Magyarország HÉTVÉGE /8 TARLAT Sótartó, paprikatartó Ágasdoboz Edények fakéregből Borsod megyei Kisgyórben él és dől- gozik Kékesdi László kéregkészítő és fafaragó népi iparművész. Sikerében nagyban hozzájárult a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Népművészeti Egyesület, amikor a 90- es évek elején a budapesti mesterségek ünnepségén bemutatkozási lehetőséget adott a fafaragónak. Elsősorban a fa megmunkálásának új irányával, a kéregedények készítésével hívta fel magára a figyelmet. Legutóbb a nagykállói művelődési házban mutatták be fafaragásait, kéregedényeit. Diódoboz Fűszertartó MÚZSA Juhász Gyula A Hymnus E bús imádságot dalolta ajkam, Mikor nem is tudtam még, mit dalol, Csak éreztem, hogy orgonás szavakban, Ezer év búja búg a hant alól. A Végeken, hol mély magányban éltem S Rodostó gyásza szállt lelkem felett, A néma dacban, büszke szenvedésben Fajtám keserve, megértettelek! E dalt dúdoltam ott fáradt ajakkal, Az éghez oly közel járt e magyar dal, Kárpátok ormán ültem egyedül És gondolkoztam Kölcsey felül, Ki félszemével a jövőbe látott, Szent táltosunk, teljék be látomásod! Peter Pan, ő én magam vagyok Mészáros Árpád: „A betegségem óta átértékelődtek a dolgok, s rájöttem: ez nekem jó.” Matvasovszki József Ámulattal nézem új szerepeiben. Sikerei csúcsokra törnek, gondolom Mészáros Árpádról. Most kell beszélgetni vele. S még bele sem vágunk, máris azzal kezdi, hogy rosszul indult az év. Január 4-én a Made in Hungária című előadás után a Peter Pan-darabra sietett Debrecenbe, amikor elévágódott egy személy- gépkocsi, s egy pillanat alatt az árokban találta magát. Autója totálkárosra tört, s jómaga csak a biztonsági övnek köszönhette, hogy ép bőrrel megúszta. Lelkileg lesújtva egy benzinkút shopjába húzódott be melegedni, s a kólaautomata oldalában pillantotta meg kisminkelt önmagát: Fenyő Miklós nézett vissza rá kisírt szemekkel. KM: - Másodszor születtél meg? M. Á.: - Inkább harmadszor. 1996-ban elveszítettem a bal vesémet, van egy 36 centis vágás a hasamon, s az óta Lucky Boy- nak hívnak. A rémségek kicsiny boltjának fináléjában, amikor megtámadnak a spórák, egy kis rivalizálásnak köszönhetően az egyik kollégámtól nagyobbat kaptam a kelleténél, s a zenekari árokba nem az előírásnak megfelelően estem. A mikroport benyomta a lengőbordámat, ami megnyomta a vesémet. Ennek köszönhetem, hogy ma életben vagyok, e nélkül ugyanis soha nem derül ki, hogy egy 6,5 centis rosszindulatú daganat van a vesémen. A műtőben tudtuk meg, hogy még ettől is nagyobb. De a történet másik érdekessége, hogy a bajt akkor megjósolta egy kedves, ezotériával foglalkozó rokonunk, a múlt karácsonyi találkozásunkkor pedig ismét óva intett bizonyos veszélyektől. Hát nem félelmetes? KM: - Inkább biztató, valószínűleg fontos feladataid vannak még az életben. Egyébként hogy viseli a nyíregyházi direktorod, hogy ennyi szerepre hívnak? M. Á.: - Tolerálja, hogy egy színész számára a megélhetés is lényeges. De az is tudvalevő rólam, hogy az anyaszínházat semmiért nem hagynám el, nincs az a feladat. Én itt nőttem föl, már kezdetben 16 órát töltöttem az épületben a 24-ből. Ez az otthonom. KM: - De közben sok minden változott, kollégák mentek, jöttek, igazgatóváltások voltak. Ez téged nem érintett érzékenyen? M. Á.: - Az elején még nem voltam igazi színházi ember, csak egy vidéki suttyó gyerek, akit legjobban az izgatott, hogyan lesz igazolása a másnapi matekórára. Mészáros Árpád a színpadon Talán senkinek sem volt még annyi igazolatlanja, mint nekem. Futott a szekér, de nem tettem bele semmi pluszt, csak élveztem a sikert. Ebből a nagyképű állapotból Verebes István rázott fel, amikor a meglévő szerződésemet figyelembe sem véve, kijelentette, hogy nem tart még színésznek, talán alkalmas se vagyok a pályára, tehát szerződést sem ajánl fel, de az induló színészképző stúdiumba bekapcsolódhatok. Nagyon rosszul esett, de beálltam a többi kezdő közé Megyeri Zoltán osztályába. Egy év múlva a direktor egy társulati ülésen nyilvánosan megkövetett, s visszavett. Megalázódból elkötelezettjévé váltam, nagyon sokat köszönhetek neki, Kanadában is az ő közbenjárására játszhattam. Azután ismét volt egy igazgatóváltás, Tas- nádi Csabát a társulattal közösen akartuk vezetőül, s egyelőre működik a dolog. KM: - Mikor döntötted el, hogy énekes színész leszel? M. Á.: - A műtétet követően volt alkalmam sok mindent átgondolni. Ott feküdtem egy 30 m2- es színészházban tehetetlenül, édesanyám ápolt, s közben fiatal énekeseket néztem a tévében. Roppant nagy sikerük volt, de nem éreztem azt az intenzitás, átélést mögöttük, amit én belül hordoztam a lelkemben. Belőlem viszont a síp hiányzott, amit meg kellett volna szólaltatnom, s akkor elhatároztam, hogy megtanulok énekelni. Toldi Mária képzését javasolták. Nagy nehezen elértem nála, hogy meghallgasson, A Hairből énekeltem, azt mondta, tetszem neki, csak úgy éneklek, mint egy egér, ami viszont neki kihívás, ezért a létszámhiány ellenére felvesz. S ráadásul annyira megkedvelt, hogy még a tandíjat is elengedte. A szerdai órákra csakis gépkocsival érhettem oda, aminek a költségét úgy oldottam meg, hogy összeszedtem a helyi kofákat, útiköltségért felvittem őket a józsefvárosi piacra, s amíg ők vásároltak én tanultam. Másfél év múltán pedig Nagy Anikó, Miklós Tibor felesége vett a szárnyai alá. KM: - Milyen arányban tartod prózai, ill. énekes színésznek magad? M. Á.: - Elsősorban színész vagyok. Nálam a két dolog nem elválasztható, egy színésznek énekelnie is tudnia kell. De most, hogy csupa zenés szerepet játszom, alig várom, hogy egy olyan drámába szerepelhessek, amibe belehalhatok. Azt meg nem hagyom, hogy beskatulyázzanak. KM: - Az nem zavar, ha valaki hozzád képest alulteljesít az énektudásával? M. Á.: - Erre soha nem figyelek, s még az is meglep, ha a barátaim hívják fel rá a figyelmet. Én ott a kollégát látom, aki emberileg még inspirálja is a munkámat. Jobban zavar, ha egy fővárosi partner többre tartja magát, mint amire képes. Az sokkal inkább felbőszít. KM: - Szeretsz repülni? M. Á.: - Imádok. De ki ne álmodott volna még erről? Állítólag csak a pénzen múlott, hogy nem valósult meg a teljes Cop- perfield-repülés, ami azt jelenti, hogy berepülhettünk volna a nézők fölé is, és nem lehetett volna látni a köteleket. Ez egy technikai váza csak a lehetőségeknek. KM: - De az első berepülésednél a nézőnek az az érzése, mintha a semmiből bukkannál elő. M. Á.: - Annak a titkát nem mondhatom el... De nem bírom ki, mert én találtam ki. Egészen egyszerűen magam elé tartok egy fekete leplet, ami az UV- fényben nem látszik, s fölemelkedve engedem el, s már hintem is a két karommal a csillámport. Nagyon jól sikerült. KM: - Amikor néztelek, azt gondoltam: íme a tökéletes Peter Pan. S az „Én nem növök fel...” kezdetű dal pedig mintha rólad szólna. M. Á.: - Pedig még nem is vagyok készen a figurával. Még minden előadáson nagyon sokat melózok benne, ezért mindig más. Egyébként Peter Pan-nek érzem magam, mert miközben nagyon sok problémával küzd, a környezetének mindig csak a pozitívumot mutatja. Anyaszínház Nyíregyházán 1991-ben már címszerepet játszott a Jancsi és Juliskában. A felkérései miatt rengeteget ingázik, vagyis rohan. Anyaszínháza a nyíregyházi teátrum, de Debrecenbe is leszerződött két szerepre: a Peter Pan-re és A csókos asszonyra. Az Operettszínházban vendég, májusig játszik a West Side Story-ban, de már tanulja Mozart szerepét. Csapatjátékosnak tartja magát, nagyon ad a kollégái véleményére. Peter Panként David Copperfield asszisztensi gárdája teszi lehetővé számára a repülést. Van, hogy 8 operátor irányítja a zsinóron való mozgást. 2003-ban szeretne „sok” pénzt keresni, családot alapítani, lakást venni. Szeretne készíteni egy lemezt, s nagy terve egy zenés táncos önálló est, vendégszereplőkkel. Gajdos József koreográfussal már gyűjtik az ötleteket. I Nevezetességeink Az egyházlátogatások jegyzőkönyve szerint a nagykállói római katolikus templom építése 1749-ben kezdődött és 1780-ban fejeződött be. A Szent Péter és Pál tiszteletére szentelt barokk templom építésze Giuseppe Április volt. A templom kőkeretes ajtaja a megyeháza kőfaragójának a műve. Az utcasorban álló épületet 1827- ben renoválták Fotók: Elek Emil
