Kelet-Magyarország, 2003. január (63. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-18 / 15. szám

2003. január 18., szombat Kelet« Magyarország HÉTVÉGE /8 TARLAT Sótartó, paprikatartó Ágasdoboz Edények fakéregből Borsod megyei Kisgyórben él és dől- gozik Kékesdi László kéregkészítő és fafa­ragó népi iparművész. Sikerében nagyban hozzájárult a Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyei Népművészeti Egyesület, amikor a 90- es évek elején a budapesti mesterségek ün­nepségén bemutatkozási lehetőséget adott a fafaragónak. Elsősorban a fa megmunká­lásának új irányával, a kéregedények ké­szítésével hívta fel magára a figyelmet. Legutóbb a nagykállói művelődési házban mutatták be fafaragásait, kéregedényeit. Diódoboz Fűszertartó MÚZSA Juhász Gyula A Hymnus E bús imádságot dalolta ajkam, Mikor nem is tudtam még, mit dalol, Csak éreztem, hogy orgonás szavakban, Ezer év búja búg a hant alól. A Végeken, hol mély magányban éltem S Rodostó gyásza szállt lelkem felett, A néma dacban, büszke szenvedésben Fajtám keserve, megértettelek! E dalt dúdoltam ott fáradt ajakkal, Az éghez oly közel járt e magyar dal, Kárpátok ormán ültem egyedül És gondolkoztam Kölcsey felül, Ki félszemével a jövőbe látott, Szent táltosunk, teljék be látomásod! Peter Pan, ő én magam vagyok Mészáros Árpád: „A betegségem óta átértékelődtek a dolgok, s rájöttem: ez nekem jó.” Matvasovszki József Ámulattal nézem új szere­peiben. Sikerei csúcsokra törnek, gondolom Mészáros Árpádról. Most kell beszél­getni vele. S még bele sem vágunk, máris azzal kezdi, hogy rosszul indult az év. Január 4-én a Made in Hungá­ria című előadás után a Peter Pan-darabra sietett Debrecenbe, amikor elévágódott egy személy- gépkocsi, s egy pillanat alatt az árokban találta magát. Autója to­tálkárosra tört, s jómaga csak a biztonsági övnek köszönhette, hogy ép bőrrel megúszta. Lelki­leg lesújtva egy benzinkút shopjába húzódott be melegedni, s a kólaautomata oldalában pil­lantotta meg kisminkelt önma­gát: Fenyő Miklós nézett vissza rá kisírt szemekkel. KM: - Másodszor születtél meg? M. Á.: - Inkább harmadszor. 1996-ban elveszítettem a bal ve­sémet, van egy 36 centis vágás a hasamon, s az óta Lucky Boy- nak hívnak. A rémségek kicsiny boltjának fináléjában, amikor megtámadnak a spórák, egy kis rivalizálásnak köszönhetően az egyik kollégámtól nagyobbat kaptam a kelleténél, s a zeneka­ri árokba nem az előírásnak megfelelően estem. A mikroport benyomta a lengőbordámat, ami megnyomta a vesémet. Ennek köszönhetem, hogy ma életben vagyok, e nélkül ugyanis soha nem derül ki, hogy egy 6,5 cen­tis rosszindulatú daganat van a vesémen. A műtőben tudtuk meg, hogy még ettől is nagyobb. De a történet másik érdekessé­ge, hogy a bajt akkor megjósol­ta egy kedves, ezotériával foglal­kozó rokonunk, a múlt karácso­nyi találkozásunkkor pedig is­mét óva intett bizonyos veszé­lyektől. Hát nem félelmetes? KM: - Inkább biztató, való­színűleg fontos feladataid van­nak még az életben. Egyébként hogy viseli a nyíregyházi di­rektorod, hogy ennyi szerepre hívnak? M. Á.: - Tolerálja, hogy egy színész számára a megélhetés is lényeges. De az is tudvalevő ró­lam, hogy az anyaszínházat sem­miért nem hagynám el, nincs az a feladat. Én itt nőttem föl, már kezdetben 16 órát töltöttem az épületben a 24-ből. Ez az ott­honom. KM: - De közben sok minden változott, kollégák mentek, jöt­tek, igazgatóváltások voltak. Ez téged nem érintett érzé­kenyen? M. Á.: - Az elején még nem voltam igazi színházi ember, csak egy vidéki suttyó gyerek, akit leg­jobban az izgatott, hogyan lesz igazolása a másnapi matekórára. Mészáros Árpád a színpadon Talán senkinek sem volt még annyi igazolatlanja, mint nekem. Futott a szekér, de nem tettem be­le semmi pluszt, csak élveztem a sikert. Ebből a nagyképű állapot­ból Verebes István rázott fel, ami­kor a meglévő szerződésemet fi­gyelembe sem véve, kijelentette, hogy nem tart még színésznek, ta­lán alkalmas se vagyok a pályá­ra, tehát szerződést sem ajánl fel, de az induló színészképző stú­diumba bekapcsolódhatok. Na­gyon rosszul esett, de beálltam a többi kezdő közé Megyeri Zoltán osztályába. Egy év múlva a direk­tor egy társulati ülésen nyilvá­nosan megkövetett, s visszavett. Megalázódból elkötelezettjévé vál­tam, nagyon sokat köszönhetek neki, Kanadában is az ő közben­járására játszhattam. Azután is­mét volt egy igazgatóváltás, Tas- nádi Csabát a társulattal közösen akartuk vezetőül, s egyelőre mű­ködik a dolog. KM: - Mikor döntötted el, hogy énekes színész leszel? M. Á.: - A műtétet követően volt alkalmam sok mindent át­gondolni. Ott feküdtem egy 30 m2- es színészházban tehetetlenül, édesanyám ápolt, s közben fiatal énekeseket néztem a tévében. Roppant nagy sikerük volt, de nem éreztem azt az intenzitás, átélést mögöttük, amit én belül hordoztam a lelkemben. Belőlem viszont a síp hiányzott, amit meg kellett volna szólaltatnom, s ak­kor elhatároztam, hogy megtanu­lok énekelni. Toldi Mária képzé­sét javasolták. Nagy nehezen elér­tem nála, hogy meghallgasson, A Hairből énekeltem, azt mondta, tetszem neki, csak úgy éneklek, mint egy egér, ami viszont neki kihívás, ezért a létszámhiány el­lenére felvesz. S ráadásul annyi­ra megkedvelt, hogy még a tan­díjat is elengedte. A szerdai órák­ra csakis gépkocsival érhettem oda, aminek a költségét úgy oldot­tam meg, hogy összeszedtem a he­lyi kofákat, útiköltségért felvittem őket a józsefvárosi piacra, s amíg ők vásároltak én tanultam. Más­fél év múltán pedig Nagy Anikó, Miklós Tibor felesége vett a szár­nyai alá. KM: - Milyen arányban tar­tod prózai, ill. énekes színész­nek magad? M. Á.: - Elsősorban színész vagyok. Nálam a két dolog nem elválasztható, egy színésznek énekelnie is tudnia kell. De most, hogy csupa zenés szerepet játszom, alig várom, hogy egy olyan drámába szerepelhessek, amibe belehalhatok. Azt meg nem hagyom, hogy beskatulyáz­zanak. KM: - Az nem zavar, ha va­laki hozzád képest alulteljesít az énektudásával? M. Á.: - Erre soha nem figye­lek, s még az is meglep, ha a ba­rátaim hívják fel rá a figyelmet. Én ott a kollégát látom, aki em­berileg még inspirálja is a mun­kámat. Jobban zavar, ha egy fő­városi partner többre tartja ma­gát, mint amire képes. Az sok­kal inkább felbőszít. KM: - Szeretsz repülni? M. Á.: - Imádok. De ki ne ál­modott volna még erről? Állító­lag csak a pénzen múlott, hogy nem valósult meg a teljes Cop- perfield-repülés, ami azt jelenti, hogy berepülhettünk volna a né­zők fölé is, és nem lehetett vol­na látni a köteleket. Ez egy tech­nikai váza csak a lehetősé­geknek. KM: - De az első berepülésed­nél a nézőnek az az érzése, mintha a semmiből bukkan­nál elő. M. Á.: - Annak a titkát nem mondhatom el... De nem bírom ki, mert én találtam ki. Egészen egyszerűen magam elé tartok egy fekete leplet, ami az UV- fényben nem látszik, s fölemel­kedve engedem el, s már hintem is a két karommal a csillámport. Nagyon jól sikerült. KM: - Amikor néztelek, azt gondoltam: íme a tökéletes Peter Pan. S az „Én nem nö­vök fel...” kezdetű dal pedig mintha rólad szólna. M. Á.: - Pedig még nem is va­gyok készen a figurával. Még minden előadáson nagyon sokat melózok benne, ezért mindig más. Egyébként Peter Pan-nek érzem magam, mert miközben nagyon sok problémával küzd, a környezetének mindig csak a pozitívumot mutatja. Anyaszínház Nyíregyházán 1991-ben már címszerepet játszott a Jancsi és Juliskában. A felkérései miatt rengete­get ingázik, vagyis rohan. Anyaszínháza a nyíregyhá­zi teátrum, de Debrecenbe is leszerződött két szerepre: a Peter Pan-re és A csókos asszonyra. Az Operettszínház­ban vendég, májusig játszik a West Side Story-ban, de már tanulja Mozart szerepét. Csapatjátékosnak tartja ma­gát, nagyon ad a kollégái vé­leményére. Peter Panként David Cop­perfield asszisztensi gárdája teszi lehetővé számára a repü­lést. Van, hogy 8 operátor irá­nyítja a zsinóron való moz­gást. 2003-ban szeretne „sok” pénzt keresni, családot alapí­tani, lakást venni. Szeret­ne készíteni egy lemezt, s nagy terve egy zenés táncos önálló est, vendégszerep­lőkkel. Gajdos József koreográfus­sal már gyűjtik az ötleteket. I Nevezetességeink Az egyházlátogatások jegyzőköny­ve szerint a nagykállói római ka­tolikus templom építése 1749-ben kezdődött és 1780-ban fejeződött be. A Szent Péter és Pál tisztele­tére szentelt barokk templom épí­tésze Giuseppe Április volt. A templom kőkeretes ajtaja a me­gyeháza kőfaragójának a műve. Az utcasorban álló épületet 1827- ben renoválták Fotók: Elek Emil

Next

/
Thumbnails
Contents