Kelet-Magyarország, 2002. december (62. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-14 / 291. szám
2002. december 14., szombat HÉTVÉGE /8 TÁRLAT Karcsú torzó Megformázza a valóságot Nagy Lajos Imre szobrászművész Gu- lácson született. A Bessenyei György Tanárképző Főiskolán tanári oklevelet szerzett, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán (1982) kitüntetéssel diplomázott. Csaknem harminc éve kiállító. Kisplasztikákat, domborműveket, több száz érmet készített. Köztereken több mint harminc plasztikáját helyezték el. Pajzs Reggel Fotók: Elek Emil MÚZSA Petőfi Sándor Síkos a hó, szalad a szán... Síkos a hó, szalad a szán, Esketőre viszik babám, Esketőre viszik szegényt Mások kívánsága szerént. Hej, ha mostan hó lehetnék: A szán alatt beroskadnék*; Fölfordulna, s kedves babám Még egyszer átkarolhatnám. Átkarolnám, ajakára Csókot nyomnék utójára, S melegétől hű szivének Elolvadnék... úgy halnék meg! Debrecen, 1843. december Kutyát tartani tizenöt évre szóló szenődés Aki állatotthonból fogad be kutyát, cicát, kettőn segít: azon, amit hazavisz és egy következőn Fotó: A szerző CSERVENYÁK KATALIN Orrát, mancsát dugja ki a rácson, minden tudományát beveti, hogy felfigyeljek rá. Kedveskedik, csóválja a farkát, s vakkant, ha elfordulok. Mindenképpen velem akar jönni, hiába magyarázom, hogy nekem már van kutyám... Folyamatosan száz gazdátlan kutyáról gondoskodnak a nyíregyházi Állatotthonban. Ennyien várják, hogy valaki végre értük jöjjön, befogadja őket. Félreértés ne essék, jó dolguk van itt, esetenként jobb, mint azoknak a gazdás kutyáknak, akiknek életüket 1-2 méteres láncon kell leélniük. Kapnak enni, ken- neleik tiszták, gondozóik szeretettel gondoskodnak róluk - de hát a kutya természete már csak olyan, hogy ő egyvalakihez akar ragaszkodni, annak a nyomában járni, óvni, védeni - az pedig a gazdája. Felelősség és lelkiismeret Az Állatbarát Alapítványt közel tíz éve azzal a szándékkal hozták létre néhányan, hogy az utcákon kóborló négylábúaknak segítsenek gazdát találni - s míg ez nem sikerül, gondoskodjanak róluk. Nem volt sétagalopp, míg elfogadtatták: egy ekkora városban szükség van erre. Van, aki sajnál minden egyes fillért, amit mások kedvtelésből tartott állatra költenek, a kóborkutya-kér- désre pedig a megmentés helyett jóval egyszerűbb, olcsóbb megoldást is elfogadna. Nem lennének kóbor kutyák, de legalábbis ennyi semmiképp, ha éreznénk a felelősséget, amivel tartozunk annak az állatnak, amelyet megszelídített az ember, mert szüksége volt rá. Meg persze akkor, ha felnőtt ésszel végiggondolnánk: ha egy kutya- kölyköt fogadunk a lakásunkba, azzal az érző, lélegző, szerető, gondoskodásra szoruló négylábúval - ha nem is pecsétes papíron - körülbelül 15 évre szóló szerződést kötöttünk. Bornemisza Andrea, az Állatbarát Alapítvány elnöke több év tapasztalatából azt mondja: nincs szükség ennyi kedvtelésből tartott kutyára. S bár a szervezet a kóbor és azon kutyák befogadására jött létre, amelyeknek gazdái meghaltak, vagy betegség miatt nem tudnak gondoskodni róluk, a helyzet az: sokan a lelkiismeretük megnyugtatására fordulnak az állatbarátokhoz. Nem egyszer néhány napos(!) kiskutyákat hoznak be anyjuk alól, esélyt sem adva nekik, hogy életben maradjanak. De nyugtatják magukat: jó kezekbe került a szaporulat. Nem árt, ha tudják: Vigyél haza! többségük anya nélkül elpusztul. Az alapítvány emiatt fektet hangsúlyt az ivartalanítási programra. Azt a szemléletet szeretnék erősíteni, hogy az a gazda, aki tudja, nem kívánja tenyészteni kedvencét, nem is találna gazdát a kölyköknek - ivartala- nittassa a jószágot. A Csatorna utcai állatotthonban a közelmúltban rövidesen átadják az új szociális épületet, igy végre a dolgozók is jobb körülmények közé kerülnek, irodát kapnak. Itt rendezik be az orvosi rendelőt, és kutyafürdető is van. Csak oltással A macskaházat pedig bármelyik állatmenhely szívesen elcserélné a sajátjára. Az utóbbi hetekben sok cica talált innen gazdára, most épp 18-an várnak örökbefogadóra. Szépek, tiszták mind, egy kerékpárral érkező idősebb férfi mégsem tud választani közülük. Mint kiderül, azért, mert ezer forintot kellene fizetnie érte. Hiába magyarázzák neki: ez az oltások ára, amit az alapítvány már nem tud magára vállalni. A bácsi akkor sem érti, miért kell egy macskát veszettség ellen beoltani. Nem tudja: ez nemcsak a macska (amelyik ugyanúgy kaphat veszettséget, mint a kutya), hanem a gazdája érdekében is fontos. A férfi távozik, mondván: majd szerez egy cicát ingyen. Keverék kutyáért egyébként 2000, fajtatisztáért (mert ilyen is van itt) 4000 forintot kell fizetni. Ez az oltások önköltsége és némi hozzájárulás a bentmara- dók etetéséhez. Egyfajta tesztelése is ez a leendő gazdának, aki, ha ennyi pénzt sajnál az állatért, vajon gondoskodik-e majd róla rendesen, viszi-e orvoshoz, ha keü. Egy év alatt ötszáz kutya is megfordul itt, míg jó gazdát lelnek neki. Aztán olyan is előfordul, hogy a kiválasztott kedvencet egy év után visszahozzák, mert meggondolják magukat: mégsem akarnak kutyát. Két öreg jószág pedig már biztos itt is marad, ők nem kellettek senkinek... Bornemissza Andrea egy olyan nagyobb testű kutyát mutat ezután, amelyiknek az életéért egy lyukas garast nem adtak volna. Elgázolta egy autó, úgy hozták be sérülten, csont- soványán. Most pedig már élénken figyeli, eszik, szépen gyógyulnak a sebei is, köszönhetően az állatorvosi gondoskodásnak. S míg erői beszélgetünk, megjelenik egy zsemleszínű közép- termetű kutyus, és rácson kívülről incselkedni kezd az összes bentlakóval. Épphogy csak meg nem szólal: bibi, én szabadon járhatok... Borzas, mert ez a neve, roppant kedves az idegenhez. így aztán nem csoda, hogy ez a kedves kis pimasz vörös ma már nem is az otthon lakója, egy család meglátta és azonnal be is fogadta. Aki állatotthonból fogad be kutyát, cicát, kettőn segít: azon, amit hazavisz és egy következőn, aki a helyére kerülhet. Két hete ebbefogás volt a Tüzér utca környékén. Tizenöt jószágot fogtak be a gyepmesterek és a közterület-felügyelők, közülük tizenhárom az otthonba került. A két hiányzó sorsát kitalálják. A megmentett állatokat azonban nem tudják befogadásra kínálni, annyira riadtak. Fogóval gyűjtötték be őket, ami ellen már olyan régóta küzdenek az állatbarátok. A 13 kutyára most még képtelenség pórázt tenni, mindentől és mindenkitől félnek. Egyre több adomány A lakossági támogatás évről évre emelkedik, idén már a tavalyi több mint duplája, 7,5 millió forint folyt be az adószázalékokból. A működési költség nagy részét ebből fedezik. Szívesen fogadnák a kétkezi munkát is: lakatosmunkára, járdaépítésre, parkosításra itt mindig szükség lesz. „Szeretgetős” program Azt tervezik, jövőre iskolai programokat indítanak, csoportokat fogadnának, hogy a gyerekek itt is tanulmányozhassák az állatok viselkedését. Lehetne itt jelképesen örökbefogadniuk kutyát, cicát azoknak a gyerekeknek, családoknak, akik szeretnének, de lakásukba nem vihetnek állatot. Itt látogathatnák, sétáltathatnák a kedvencüket, lehetne ez egy hétvégi „szeretgetős” elfoglaltság számukra. Mindenképpen nyitottabbá kívánják tenni az otthont, s ehhez a feltételek egy része (a szociális épület) már adott. Tervezik, fi- lagóriát építenek, amely alatt tavasztól őszig foglalkozásokat tarthatnának az iskolásoknak. Az önkormányzattal már korábban együttműködési megállapodást kötött az alapítvány, hiszen részben önkormányzati feladatot lát el a kóbor állatok befogadásával. A megállapodást most már szeretnék igazi tartalommal megtölteni. Nevezetességeink A kemecseiek 1809-ben szorgalmazták az új templom építését. 1819-ben Czvenger József egri kőművesmester készítette el a tervet, az építés 1821-től 1824-ig tartott. A fatorony 1829-ből való, Uher Mátyás nyíregyházi kőműves munkája. 1830-ban készült Egerben az István királyt ábrázoló főoltárkép. A téglatornyot 1873-ban Bodnár Imre építész tervezte. A templom jellegét tekintve homlokzati tornyos, késő barokk építmény, két csehsüveg-boltozattal. Fotó: Elek Emil
