Kelet-Magyarország, 2002. december (62. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-14 / 291. szám

2002. december 14., szombat HÉTVÉGE /8 TÁRLAT Karcsú torzó Megformázza a valóságot Nagy Lajos Imre szobrászművész Gu- lácson született. A Bessenyei György Tanár­képző Főiskolán tanári oklevelet szerzett, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán (1982) kitüntetéssel diplomázott. Csaknem harminc éve kiállító. Kisplasztikákat, dom­borműveket, több száz érmet készített. Köz­tereken több mint harminc plasztikáját he­lyezték el. Pajzs Reggel Fotók: Elek Emil MÚZSA Petőfi Sándor Síkos a hó, szalad a szán... Síkos a hó, szalad a szán, Esketőre viszik babám, Esketőre viszik szegényt Mások kívánsága szerént. Hej, ha mostan hó lehetnék: A szán alatt beroskadnék*; Fölfordulna, s kedves babám Még egyszer átkarolhatnám. Átkarolnám, ajakára Csókot nyomnék utójára, S melegétől hű szivének Elolvadnék... úgy halnék meg! Debrecen, 1843. december Kutyát tartani tizenöt évre szóló szenődés Aki állatotthonból fogad be kutyát, cicát, kettőn segít: azon, amit hazavisz és egy következőn Fotó: A szerző CSERVENYÁK KATALIN Orrát, mancsát dugja ki a rácson, minden tudományát beveti, hogy felfigyeljek rá. Kedveskedik, csóválja a far­kát, s vakkant, ha elfordu­lok. Mindenképpen velem akar jönni, hiába magyará­zom, hogy nekem már van kutyám... Folyamatosan száz gazdátlan kutyáról gondoskodnak a nyír­egyházi Állatotthonban. Ennyien várják, hogy valaki végre értük jöjjön, befogadja őket. Félreértés ne essék, jó dolguk van itt, ese­tenként jobb, mint azoknak a gazdás kutyáknak, akiknek éle­tüket 1-2 méteres láncon kell leélniük. Kapnak enni, ken- neleik tiszták, gondozóik szere­tettel gondoskodnak róluk - de hát a kutya természete már csak olyan, hogy ő egyvalakihez akar ragaszkodni, annak a nyomában járni, óvni, védeni - az pedig a gazdája. Felelősség és lelkiismeret Az Állatbarát Alapítványt kö­zel tíz éve azzal a szándékkal hozták létre néhányan, hogy az utcákon kóborló négylábúaknak segítsenek gazdát találni - s míg ez nem sikerül, gondoskodjanak róluk. Nem volt sétagalopp, míg elfogadtatták: egy ekkora város­ban szükség van erre. Van, aki sajnál minden egyes fillért, amit mások kedvtelésből tartott állat­ra költenek, a kóborkutya-kér- désre pedig a megmentés helyett jóval egyszerűbb, olcsóbb megol­dást is elfogadna. Nem lennének kóbor kutyák, de legalábbis ennyi semmiképp, ha éreznénk a felelősséget, ami­vel tartozunk annak az állatnak, amelyet megszelídített az ember, mert szüksége volt rá. Meg per­sze akkor, ha felnőtt ésszel vé­giggondolnánk: ha egy kutya- kölyköt fogadunk a lakásunkba, azzal az érző, lélegző, szerető, gondoskodásra szoruló négylábú­val - ha nem is pecsétes papíron - körülbelül 15 évre szóló szer­ződést kötöttünk. Bornemisza Andrea, az Állat­barát Alapítvány elnöke több év tapasztalatából azt mondja: nincs szükség ennyi kedvtelésből tar­tott kutyára. S bár a szervezet a kóbor és azon kutyák befogadá­sára jött létre, amelyeknek gaz­dái meghaltak, vagy betegség miatt nem tudnak gondoskodni róluk, a helyzet az: sokan a lel­kiismeretük megnyugtatására fordulnak az állatbarátokhoz. Nem egyszer néhány napos(!) kiskutyákat hoznak be anyjuk alól, esélyt sem adva nekik, hogy életben maradjanak. De nyugtat­ják magukat: jó kezekbe került a szaporulat. Nem árt, ha tudják: Vigyél haza! többségük anya nélkül elpusztul. Az alapítvány emiatt fektet hangsúlyt az ivartalanítási prog­ramra. Azt a szemléletet szeret­nék erősíteni, hogy az a gazda, aki tudja, nem kívánja tenyész­teni kedvencét, nem is találna gazdát a kölyköknek - ivartala- nittassa a jószágot. A Csatorna utcai állatotthon­ban a közelmúltban rövidesen átadják az új szociális épületet, igy végre a dolgozók is jobb kö­rülmények közé kerülnek, irodát kapnak. Itt rendezik be az orvosi rendelőt, és kutyafürdető is van. Csak oltással A macskaházat pedig bárme­lyik állatmenhely szívesen elcse­rélné a sajátjára. Az utóbbi he­tekben sok cica talált innen gaz­dára, most épp 18-an várnak örökbefogadóra. Szépek, tiszták mind, egy ke­rékpárral érkező idősebb fér­fi mégsem tud választani közü­lük. Mint kiderül, azért, mert ezer forintot kellene fizetnie ér­te. Hiába magyarázzák neki: ez az oltások ára, amit az alapít­vány már nem tud magára vál­lalni. A bácsi akkor sem érti, miért kell egy macskát veszett­ség ellen beoltani. Nem tudja: ez nemcsak a macska (amelyik ugyanúgy kaphat veszettséget, mint a kutya), hanem a gazdája érdekében is fontos. A férfi távo­zik, mondván: majd szerez egy cicát ingyen. Keverék kutyáért egyébként 2000, fajtatisztáért (mert ilyen is van itt) 4000 forintot kell fizet­ni. Ez az oltások önköltsége és némi hozzájárulás a bentmara- dók etetéséhez. Egyfajta tesztelé­se is ez a leendő gazdának, aki, ha ennyi pénzt sajnál az álla­tért, vajon gondoskodik-e majd róla rendesen, viszi-e orvoshoz, ha keü. Egy év alatt ötszáz kutya is megfordul itt, míg jó gazdát lel­nek neki. Aztán olyan is előfor­dul, hogy a kiválasztott kedven­cet egy év után visszahozzák, mert meggondolják magukat: mégsem akarnak kutyát. Két öreg jószág pedig már biztos itt is marad, ők nem kellettek sen­kinek... Bornemissza Andrea egy olyan nagyobb testű kutyát mu­tat ezután, amelyiknek az éle­téért egy lyukas garast nem ad­tak volna. Elgázolta egy autó, úgy hozták be sérülten, csont- soványán. Most pedig már élén­ken figyeli, eszik, szépen gyó­gyulnak a sebei is, köszönhetően az állatorvosi gondoskodásnak. S míg erői beszélgetünk, meg­jelenik egy zsemleszínű közép- termetű kutyus, és rácson kívül­ről incselkedni kezd az összes bentlakóval. Épphogy csak meg nem szólal: bibi, én szabadon járhatok... Borzas, mert ez a neve, rop­pant kedves az idegenhez. így az­tán nem csoda, hogy ez a kedves kis pimasz vörös ma már nem is az otthon lakója, egy család meg­látta és azonnal be is fogadta. Aki állatotthonból fogad be kutyát, cicát, kettőn segít: azon, amit hazavisz és egy következőn, aki a helyére kerülhet. Két hete ebbefogás volt a Tüzér utca kör­nyékén. Tizenöt jószágot fogtak be a gyepmesterek és a közterü­let-felügyelők, közülük tizenhá­rom az otthonba került. A két hiányzó sorsát kitalálják. A meg­mentett állatokat azonban nem tudják befogadásra kínálni, annyira riadtak. Fogóval gyűjtöt­ték be őket, ami ellen már olyan régóta küzdenek az állatbarátok. A 13 kutyára most még képtelen­ség pórázt tenni, mindentől és mindenkitől félnek. Egyre több adomány A lakossági támogatás évről évre emelkedik, idén már a ta­valyi több mint duplája, 7,5 mil­lió forint folyt be az adószáza­lékokból. A működési költség nagy részét ebből fedezik. Szí­vesen fogadnák a kétkezi mun­kát is: lakatosmunkára, járdaépí­tésre, parkosításra itt mindig szükség lesz. „Szeretgetős” program Azt tervezik, jövőre iskolai programokat indítanak, cso­portokat fogadnának, hogy a gyerekek itt is tanulmányoz­hassák az állatok viselkedését. Lehetne itt jelképesen örökbe­fogadniuk kutyát, cicát azok­nak a gyerekeknek, családok­nak, akik szeretnének, de la­kásukba nem vihetnek állatot. Itt látogathatnák, sétáltathat­nák a kedvencüket, lehetne ez egy hétvégi „szeretgetős” elfog­laltság számukra. Mindenkép­pen nyitottabbá kívánják ten­ni az otthont, s ehhez a felté­telek egy része (a szociális épület) már adott. Tervezik, fi- lagóriát építenek, amely alatt tavasztól őszig foglalkozásokat tarthatnának az iskolásoknak. Az önkormányzattal már korábban együttműködési megállapodást kötött az alapít­vány, hiszen részben önkor­mányzati feladatot lát el a kó­bor állatok befogadásával. A megállapodást most már sze­retnék igazi tartalommal meg­tölteni. Nevezetességeink A kemecseiek 1809-ben szorgalmazták az új temp­lom építését. 1819-ben Czvenger József egri kő­művesmester készítette el a tervet, az építés 1821-től 1824-ig tartott. A fatorony 1829-ből való, Uher Mátyás nyíregyházi kőműves munkája. 1830-ban készült Egerben az István királyt ábrázoló főoltárkép. A tég­latornyot 1873-ban Bodnár Imre építész tervezte. A templom jellegét tekintve homlokzati tornyos, késő barokk építmény, két csehsüveg-boltozattal. Fotó: Elek Emil

Next

/
Thumbnails
Contents