Kelet-Magyarország, 2002. november (62. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-30 / 279. szám
2002. november 30., szombat HÁTTÉR /3 0 Továbbképzés. Információs és kommunikációs technológiák a gyermekkönyvtári munkában cfmmel továbbképzést tart december 2-án a megyei könyvtár. A gyakorlati munkát segítő program 9 órakor kezdődik. 0 Zenei est. December 1-jén, vasárnap a nyíregyházi Evangélikus Nagytemplomban 17 órától zenei est kezdődik. A vendég: Laborczi Erzsébet orgonaművész. NÉZŐPONT Politikai alku Angyal Sándor A tét nagysága miatt sokan egy percig sem kételkedtünk benne, hogy végül is egyezség születik a parlamenti pártok között az EU-csatlakozásunkhoz szükséges alkotmánymódosításról, de, amikor ez a héten végül is megszületett, egy kicsit fellélegeztünk. Mint a legtöbb politikai alkunál, ennél a fontos kérdésnél is kölcsönösen tettek engedményeket egymásnak a szembenülő felek. Az eredményből az tetszik ki, hogy ezúttal a kormányoldal volt engedékenyebb s hogy az ellenzék elképzelése lett dominánsabb. Ennek több okból is örülhetünk. Kampányolásuk során a most kormányzó erők nem is egy ízben hangsúlyozták, hogy ha hibáznak, majd igyekeznek kijavítani azt és nem magyarázzák a rossz bizonyítványt. Azt is mondták, csak azért, mert valami az ellenzék javaslata, nem fogják lesöpörni az asztalról. A másik oldalról nézve pedig azért tölthet el megelégedéssel bennünket a mostani kompromisszum, mert - mondjuk ki - az ellenzék tette a dolgát és javaslatai elfogadtatásával jobb, az érdekeinket inkább szem előtt tartóbb lesz módosítandó alkotmányunk. Tehát innen, a választó oldaláról nézve nem az a lényeges most, ki engedett öt centivel többet, hanem az, hogy - ritka dolog! - ezúttal nem csak hajlandóságról, hanem bölcsességről is tanúbizonyságot tettek a tárgyaló felek, amelynek nyertesei a választópolgárok, a közelgő, EU-ba lépést szentesítő, ügydöntő szavazás milliói lehetünk. Az ember eljátszik a gondolattal: miért nem lehet ezt a mostani megoldást gyakorlattá tenni? Mert, ha a szándék bármi áron történő megtorpedózása helyett többször irányulna a megegyezésre, bizonyára változnék az egész parlamenti munka, aminek feltétele a korrekt politikai kultúra. Bizonyára kevesebbszer hangoznék el szitokszó (hazudik, tolvajbanda, nemzetellenes) és mi jobban felnéznénk az általunk választottakra: lám, nem hiába ajándékoztuk meg őket a vok- sunkkal. A csatlakozás ügyében még lesznek viták, lesz húzd-meg-ereszd meg, de a mostani példa sejtteti: végül a józanság kerekedik felül. Kész Cirkusz! Kilencedik alkalommal látogatott Nyíregyházára Mikulás-műsorával pénteken a Bujtosi Szabadidőcsarnokba a Magyar Cirkusz és Varieté társulata. A játékokkal tűzdelt, atmoszferikus előadásra, több ezer gyerek volt kíváncsi Fotó: Sipeki Péter Könyvet és menetrendet kapott az első utas Az új vasútállomás tervezői gondoltak a mozgáskorlátozottakra, a Impozáns látványt nyújt az új utascsarnok Fotó: Balázs Attila Lefler György Nyíregyháza (KM) - Az állomásátadásra meghívottak mellett szép számban voltak jelen a városlakók is az eseményen. Valamennyien ünneplő ruhát öltöttek, hiszen ünnepelni jöttek, a megújult vasútállomásuk avatására. Az ünnepélyes átadás előtt a Nyíregyházi Városvédő Egyesület tagjai szerény ceremónia kíséretében elhelyezték az utasváró falán a korábbi három állomásépület képét, és egy emléktáblát. Lábossá Gusztávot, az egyesület elnökét az új épületről kérdeztük. Tíz évet dolgoztam- Mielőtt egy régi épületet elbontanak, igyekszünk, hogy annak emléke megmaradjon a várostörténet, a jövő nemzedék számára. Jól emlékszem az 1944-ben lebombázott régire. Ez egyből elnyerte tetszésemet a nyitottságával. Nemrégiben a Nyíregyházán járt Winkler Gábor és Ráday Mihály városvédőkkel megnéztük az új épületet, s annak külön is örültek, hogy a feliraton Vasútállomás szerepel. Az új lejáró előtt találkoztunk a 84 esztendős Fekete János nyugdíjassal.- Tetszik az új állomás. Ismertem a háború előttit is. Ugye, akkor az a rendszer volt, az volt a jó. Mindig az a jó, ami jön, nem ami elmúlt. De, ilyet még nem láttam. Tíz évet dolgoztam itt a vasútnál, emiatt is érdekelt, hogy néz ki az új állomás. Az állomás környékén lakik Kozma Péter nyugdíjas tanár.- Kíváncsi voltam, ezért jöttem el sokadmagammal az avatására. Tetszik! Ezt az újat nem lehet a régihez hasonlítani, két külön világ. Sok idelátogatónak szemet fog szúrni, ejh, de szép állomás! Reméljük, hamarosan megszépül az előtte lévő park is! Régóta várjuk Az új épület Nagy Géza távközlő mester elismerését is kivívta.- Gyakorlatilag ez egy európai színvonalú állomás, amelyhez hasonlót Párizsban láttam. Számos technikai újdonságot fedezhetünk fel: a holland mintájú jegypénztárakat, a német hangoszlopokat, a modern vizuális táblát. A tervezők gondoltak a mozgáskorlátozottakra, a gyengén látókat optikai sáv segíti. Szóval, pazar egy épület! Az állomásfőnök titkárnői feladatát ellátó Zsvér-Vadas Sán- dorné naponta láthatta az épület átváltozását.- Régóta várjuk ezt a napot, hiszen tavaly december 10-től egy kicsit mindenkinek nehezebb volt, nekünk is, de az utasoknak is. Az ő érdekükben épült meg ez a szép állomás, amelyet, megvallom, féltek is. Reméljük, tudunk rá vigyázni! Az első utas, Botrágyi Anita gyengénlátókra is ajándékot vett át Smid János állomásfőnöktől.- Fehérgyarmatra utazom három napra, ahol mint magyar szakos főiskolai hallgató, kihelyezett szemináriumon veszek részt 21 társammal. A kapott ajándék: a Magyar Vasúttörténet 1846- 2000 című, millenniumi kiadású könyve, a legújabb menetrend, illetve egy szép tolikészlet és egy mappa. Az állomás nyomban megfogott, annyira modem, szép. Úgy gondolom, nem a másik embertől kellene megóvni, elegendő lesz, ha ki-ki vigyáz rá. A tervet a nyíregyházi Art Vitai Tervező, Építő és Kereskedelmi Kft. fémjelzi. A cég neve mögötti tervezőpáros: Végh József és Kovács Rita, akik mertek merészet álmodni! Azt, hogy miként sikerült a kivitelező, szintén nyíregyházi Ke-Víz 21 Rt.-nek megvalósítani a tervezők elképzelését, Végh Józseftől kérdeztük. Elégedett vagyok- Az volt a filozófiánk, hogy Nyíregyháza fiatalos arculatához illő modern épületet rajzoljunk meg. A felhasznált anyagok, a nagy felületen érvényesülő üveg és fém is e célt szolgálta. Ami a kivitelezést illeti, teljes mértékben elégedett vagyok, a menet- közbeni kisebb kompromisszumok miatt sem kell az épületet szégyellnünk. Hogy mennyire kell vigyáznunk rá? Úgy gondolom, komoly lecke lesz a nyíregyháziaknak és a MÁV-nak is. ÉLETKÉPEK Nevetés Tóth-Máthé Miklós Usy nevetni, mint Tamás Ernő, talán senki nem tudott a faluban, de talán másutt sem. Mert életem folyamán sok embert hallottam már nevetni, de olyan elementáris, kirobbanó, szívből jövő hahotára csak Ernő volt képes. A legkisebb poénra is kiviháncolt belőle, ha meg nagyobb poén következett, alig tudta abbahagyni. Olyankor az egész ember egyetlen nevetéssé állott össze. Nyerített, nyüszített és már attól lehetett tartani felemelkedik ettől és valahová a felhők fölé szárnyaltatja saját röhögésének az ereje. Apja, Tamás bácsi, a falu népszerű borbélya is nagyon tudott nevetni, de Ernő fia magasan túlszárnyalta ebben. Ha hazamentem, felüdülés volt találkozni vele, mert már a látásától is jókedvre derültem. Amikor meglátott, csillogó szemmel várakozóan nézett rám, hogy mondjak már valamit, amitől egy nagyot nevethet. Nem volt nehéz a kedvére tenni, mert ha egy viccet indítottam el, már az elején elkezdett nevetni, hogy aztán a poén után mindez a tetőfokára hágjon. Ott lakott egy nagy házban a templom közelében agglegényként, egyedül. Az évtizedek alatt nem sokat változott. Sovány volt, kopaszodó feje búbját néhány hajszál takarta. Miskolcon dolgozott valamelyik gyárban művezetőként. Naponta bejárt és gondolom a többiekkel együtt végignevette az oda-vissza távolságot a vonaton.- Miért nem nősülsz már meg? - kérdeztem.- Minek? - és már nevetett is. - Egyedül sokkal jobb, mintha idevennék egy nőt. Pláné amilyen peches vagyok, még kifognék egy humortalant. Attól kezdve már csak magamon nevetnék. Felnyerített, mintha már látná magát egy humortalan asz- szony mellett. Megnézett a főiskolai vizsgaelőadásomban, később ezt sokszor emlegette. Kivágta azt a képet is a Film Színház Muzsikából, amelyen, tablószerűen a végzős évfolyamunk látható.- Büszke vagyok rád - mondta -, nincs mindenkinek színész barátja. Egyszer - talán legutolsó találkozásunkkor - adott nekem egy kis festett porcelán csészét.- Ha ránézel - mondta -, jusson eszedbe egy fura kis figura, egy bizonyos Tamás Ernő. Nem az juttatja eszembe, hanem a nevetése, amit, ha vi- háncol a szél, hallani vélek valahonnan a felhők mögül. Vizsgadrukk. A Nyíregyházi Alapfokú Művészeti Iskola moderntánc tagozatának növendékei teljes erőbedobással készülnek féléves vizsgájukra
