Kelet-Magyarország, 2002. augusztus (62. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-03 / 180. szám
2002. augusztus 3., szombat HÉTVÉGE /8 Új szerzemények Nyírbátorban A nyírbátori Báthory István Múzeumban a nyári hónapokban gazdag képzőművészeti kiállítások fogadják a látogatókat. A saját gyűjteményükből és a polgármesteri hivatal által vásárolt képekből változatos anyagot mutatnak be az emeleti folyosón. Szende Gábor: Havas Alja Andruskó Károly: Gyulaji utca Szentgyörgyi Kornél: Tornácos ház Hegedűs László: Balaton Fotók: Elek Emil MÚZSA Juhász Gyula Augusztus Sötét szemem az éjbe réved, Köszöntelek, dús álmú élet! Ott künn a rózsák násza van ma: Az örök vágynak diadalma! Az éj szerelme szerteárad, Mámor ölébe hull a bánat, Halk dal száll, száll, erőre kapva És sziláján törtet az agyba. S a szentiváni boldog éjjel Szűz fátylát oldja, bontja széjjel, S én álmodom gyönyörűt, mélyet, Felüled Élet, Élet, Élet! Nekik Sóstó a tenger, nem a Balaton Az évek óta visszajáró vendégek a világért sem cserélnék szállodára a sátrat Pawel gyerekkora óta Itt nyaral - most már saját családját hozza Ide. A képen balról Likas, a tolmács Fotók: a szerző CSERVENYÁK KATALIN Nyíregyháza (KM) - Sátorral nekivágni a világnak - kell ahhoz azért egy kis kurázsi. S bár sokan azt mondják, így érezheti magát igazán közel az ember a természethez, mások (velem együtt) idegenkedve kérdezik: de ennyire?! Sátorozni - életforma. S bár eleink elsőrangú „kempingezők” voltak, ebben a műfajban azért Európában (túlzás nélkül állíthatjuk) a lengyelek a legnagyobbak. Hajdan csodáltuk őket: kis polszkijaikkal - amelyekkel mi magunk a város határát jelző táblát sem mertük elhagyni a szükséges óvintézkedések (vontatókötél, mentéshez ugrásra kész jármű, több napi hideg élelem) megtétele nélkül - úgy járták be az egész kontinenst, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Csodájára jártunk pakolási tudományuknak is: hoztak sátrat, hálózsákot, hetekre elegendő ruhát, cipőt, élelmet, mégis befértek a kocsiba négyen, s jutott hely annyi portékának is, melynek eladásából az utazásuk költségeit fedezni tudták. Pakolásban verhetetlenek Régi, kedves kis kocsijaikat mára nagyobbakra, jobbakra cserélték, nyaralási, utazási szokásaik azonban mit sem változtak az idők során. Honi kempingjeinkben számarányukat tekintve ők viszik el a pálmát. Nincs ez másképp Sóstón, az Igrice Kemping- és Nyaralófaluban sem, ahol a lengyelen kívül alig hallani más idegen szót. És most akár dagadhat is a keblünk: akikkel a minap a tóparti kempingben találkoztam, valamennyien évek óta visszajáró vendégek, akik csak itt képzelik el a nyaralásukat. Nekik Sóstó jelenti az igazi pihenést, kikapcsolódást. Pawel a testvérvárosból, Rzeszów-ból érkezett:- Tőlünk a legtöbben ide járnak nyaralni - mondja a fiatalember. - Én már úgy ismerem Sóstót, mint a tenyeremet, hiszen a szüleimmel is mindig itt töltöttük a szündőt. Most már én hozom a családomat: feleségemet, gyermekeimet.- Különösebb felkészülést nem igényel a sátorozás. Itt mindent megkapunk, ugyanabban az áruházláncban vásárolunk, mint otthon, és még az árak is hasonlóak - veszi át a szót felesége, Magdalena. - Azért jövünk ide, mert biztosabb, hogy jó az idő, s tudjuk, itt nyugalmat, csendet találunk. Sokkal kisebb a zsúfoltság, mint például Hajdúszoboszlón, s igaz, kevesebb a szórakozóhely is, a gyerekekkel épp emiatt érezzük jobban magunkat.- Volna pénzünk arra, hogy máshová utazzunk - folytatja a családfő -, de mi ezt a környezetet szeretjük. Sajnos, a kulturális élet egyre gyengébb. Nagy bánatunk, hogy bezárt a Krúdy- terasz, így a közelben semmilyen szórakozási lehetőség nem maradt. Pedig a tavaly nagyon kellemes volt a zene. Hiányzik a terasz A fiatalabbak is mind a terasz bezárása miatt panaszkodnak. Többen mondják: lehet, jövőre már nem is jönnek ide. Semmi lehetőségük a szórakozásra, ki- kapcsolódásra. Néha bemennek a városba, de az már körülményesebb. A lengyel szülők a magyaroktól szigorúbbak (vagy inkább mondjuk úgy: elővigyázatosabbak), és nem adják oda a kocsit 17-18 éves gyerekeiknek. A taxi költséges, a busz késő este már ritkán, még később egyáltalán nem jár. Mi mást tehetnének hát a fiatalok esténként: lézengenek, tengenek-lengenek. Kínálgatják ugyan nekik a megyei köruta- kat, de hát őszintén megmondják: a lekvárfőző bemutató nem igazán hozza lázba őket. Nem kell ezen csodálkodni, elég visszagondolni mindenkinek saját fiatal korára, mire vágyott nyaraláskor. Napközben fürdésre, napozásra, este pedig táncra, kikapcsolódásra, szabadtéri mozira... A befőzést mind szívesebben hagytuk a nagyira. Kuba és Jonatán Nowakows- ki írnoka testvérek. Szinte egyidősek, egyikük Katowicéből, másikuk Piotrków Tryb városából érkezett. Nemrég jöttek meg a strandról - sajnos, hiába épült a tó partjára a kemping, itt fürödni tilos -, most épp nagy köröket rónak a kempingben. Nézelődnek, érkeztek-e új vendégek. Ők már nagyon otthon érzik magukat, évek óta 3-4 hetet töltenek el szüleikkel Sóstón. A Novakowski család - hat fiútestvér feleségeikkel, gyerekeikkel - itt jön össze minden évben. Most éppen húszán vannak, de voltak már ettől jóval többen is. És persze barátoknak, ismerősöknek folyton ajánlják ezt a remek helyet, így aztán sokszor velük kibővülve nyaralnak. A testvérek egyikének felesége, Lidia idén magával hozta édesapját, Heinrich Krollt is, aki mellékesen Németországban, Essenben él.- Nagyon szeretünk sátorozni - mondja az egyik Novakowski fiú édesanyja, Seweryna. - Az a jó benne, hogy 24 órán keresztül a természet közelében él az ember. Mezítláb járkálhat, könnyebben elengedi magát. A szálloda már nem nyújtja ugyanezt az élményt. Nagyon tetszik, hogy közvetlenül a tó partján verhetjük fel sátrainkat. Az egész felszerelésen látszik, hogy Sewerynáék már rutinos kempingezők. Kényelmes, tágas „lakosztályokat” alakítanak ki, négyszemélyes, két hálószobás sátrakat vernek, s külön alszanak a nagyobbak, a kamaszok, mert ők este később fekszenek, így nem zavarják a már alvó többieket. Minden sátor előtt filagória, alatta asztal székekkel; a teraszok textilkorátokkal biztosítanak egy kis intimitást. A szülők sátrát csipkefüggönnyel tette még barátságosabbá a háziasszony, igaz, nem elsősorban az esztétika, sokkal inkább a repülő rovarok elleni védekezés érdekében. Mindenesetre jól mutat. Este a tóparton A fiúk is a szórakozási lehetőségek hiánya miatt panaszkodnak. Tavaly sokkal jobb volt, mondják, idén már többet unatkoznak esténként. Egyszer körbe lehet este sétálni a tavat, de három-négy héten keresztül minden áldott nap már nem valami változatos. De azért szívesen elüldögélnek a vízparton, gyönyörködnek a lenyugvó nap visszatükröződő, utolsó, fáradt sugaraiban. Alkonyattájt, vacsora után egész kocsisor indul a kemping kijárata felé. Érdeklődöm, hová mennek, mire megtudom: misére, a sóstóhegyi templomba. Történetesen lengyel a pap. Kicsi a világ... Tökéletesen megtanult magyarul Tolmácsom, segítőm a kempingben Ukas Szamota volt. S bár az elején bemutatkoztunk egymásnak, nem figyeltem fel az idegen hangzású névre. Mástól tudtam meg: a fiatalember varsói egyetemista, született lengyel. Négy hónap alatt tanult meg magyarul (sokat segített ebben magyar felesége), s olyan tökéletes a kiejtése, hogy senki nem mondaná meg: nem ez az anyanyelve. Most épp arabul tanul (németül, angolul már perfekt), teljesen önállóan, azt mondja, felesleges a nyelvekre időt pocsékolni az iskolában, azért hallgat az egyetemen számítástechnikát. A nyár elejétől kétnaponta jár ki a kempingbe, ahol nyelvtudásának igen nagy hasznát veszik honfitársai. A fiúk: Kuba és Jonatán Nevezetességeink A kisvárdai római katolikus templomról, melyet Péter és Pál apostolok tiszteletére emeltek, 1293-ban hallhattunk először. írott források szerint Szent László korában építették. 1788-1805 között bővítették, ekkor készült el a kétszakaszos hajó, a nyugati torony, és a szentély fiókos boltozata. A későbarokk stílusú épület szentélye sokszög záródású. A napfény a karéjos, kőrácsú, csúcsíves ablakon át szűrődik be. A nyugati, kőkeretes bejáratú tornyon 1806-os évszám látható. A torony háromszintes, órapárkányos törtvonalú sisakkal. Egy - a templom falán elhelyezett - tábla igazán hirdethetné történelmi múltját, mely szerves részévé vált Kisvárda történelmének Fotó: Elek Emil KMwllafpiMiái TÁRLAT
