Kelet-Magyarország, 2002. augusztus (62. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-17 / 192. szám

2002. augusztus 17., szombat Kelet «»Magyarország HÉTVÉGE /8 TÁRLAT Állandó és változó Fodor llda keramikusművész 1959-ben született Makón. 1990-ben szerzett diplomát a Magyar Iparművészeti Főiskola kerámia szakán. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének és a Ma­gyar Keramikusok Társaságának. 1987 és 1998 között a nyíregyházi Művészeti Szak- középiskolában tanított. Számos hazai és külföldi kiállításon vett részt. Művei több múzeum gyűjteményében szerepelnek. Tengeri herkentyűk II. Tengeri herkentyűk I. Tengeri herkentyűk III. Fotók: Elek Emii MÚZSA Juhász Gyula: Új ének István királyhoz Hol vagy István király: Énekeltük árván, Rontó béke útján Botorkálva járván. Népünk drága kincse, Szent jobb, sírva néztünk, Míg a bontó balsors Karja verte népünk. Nagy öröme vagy ma Lángoló szívünknek S neved áldott napja Új diadalünnep. Ott vagy István király, Hol a hadak járnak Vágva széles útját Nagy Magyarországnak. Dicsőséges jobbod Délre és keletre Vezeti népünket Örök győzelemre! Mintha Hollyvoodba cseppent volna Barangolás a „titkok földjén”: Kárpátalján, a fantasztikus Szinevéri Nemzeti Parkban Sokan mondják napjaink­ban is, hogy Kárpátalja a tit­kok földje. Az Ung folyó völ­gyétől az Észak-Keleti Kárpá­tokkal szegélyezett Tisza völ­gyéig húzódó terület sok ér­dekességgel szolgál az oda egyre gyakrabban ellátogató kíváncsiskodók részére. Igazi csemege azonban a Má- ramarosi-havasokban meghúzó­dó Vihorlát hegységben találha­tó Szinevéri Nemzeti Park. Be­regszászról elindulva Munkács, Szolyva, Alsóvérecke és Volóc érintésével, kétórás autózás meg­tétele után érkezünk Ökörmező­re az egykori kamarai birtok központjába, amely rendkívül gazdag a ruszin faépítészet em­lékeiben. A városból északkelet­nek fordulva hamarosan úgy érezzük, egy másik történelmi korba jutottunk. A Talabor folyó völgyében (ennek a forrásához igyekszünk budapesti és gyön­gyösi barátaimmal) az 1578 mé­ter magas Kamjanka csúcs köze­lében elérjük a II. világháború­ban legendává vált Árpád-vona­lat. A bunkerek, erődök, lövész­árkok olyan jó állapotban ma­radtak meg, hogy szemünk lehu- nyása után megjelenik előttünk az őrséget álló sapkarózsás ma­gyar honvéd, aki 1944 őszén vi­gyázza a Kárpátok gyepűit. A sorompón túl Lassan elfogy alólunk az asz­faltút, amikor leeresztett sorom­pó állja útunkat. Egyenruhás parkőr mindenkitől 1 hriveny belépési díjat szed, mert bizony itt kezdődik a Szinevéri Nemze­ti Park. később megtudtuk, hogy a belépési díjat a park fenntar­tására fordítják. A sorompó után elfogyott az aszfaltút is. Réges- régen terméskőből kialakított út vezet Felsőszinevéren át a 975 m magasságban található 10 hek­táros 30 méter mély tengerszem­hez, a Szinevéri-tóhoz. Felsőszinevér a Talabor folyó két partján terül el. Lakói ruszi­nok. Közülük néhányan törve beszélnek magyarul. Megállunk a falu közepén. Az ember azt hinné, hogy egy hollyvoodi dísz­let faluba cseppent. Mindenütt faházak, kápolnák, templomok, rúd és deszkakerítések. A házak körül kecskék, az útszélen szür­ke tehenek legelésznek. Itt azon­ban hús-vér emberek élnek. Ru­szin kalapos, bőrcsizmás férfiak, díszes keszkenős asszonyok, nagy masnyis kislányok és tor­nacipős fiúk. Gyöngyösi barátom csendesen megjegyezte: Már azon sem lepődnék meg, ha ma­ga Nagy Péter cár jönne velünk szemben az úton. A falu végén az egyik udvar­ról vidám csilingelőssel kigördül egy gumikerekes, alacsony épí­Felső-Szinevér, ukrán-ruszin favágó falu a Vlhorlát-hegységben tésű szekér két kicsi hegyi ló ál­tal vontatva. A szekérderékban 45 év körüli férfi a feleségével együtt hajtanak az erdő irányá­ba. Megállítom őket. Megkérde­zem, milyen az út fel a tóhoz és beszédbe elegyedünk. Nagyon törve beszélnek magyarul. A fér­is: magyar szalonna jó, Puszkasz jó (így ejti Puskás Ferenc nevét). Beinvitál a házába. 12 méter hosszú, 5 méter széles faháza kö­rül tornácos, - oda van berakva a hasogatott téli tüzelő - négy részből áll. Első részben van az istálló, innen lehet átmenni a la­kószobába, majd a konyha és ka­mara következik. A lakószoba fa­lán szentképek és ikonok van­nak, látszik rajtuk igen régiek. Vodkával kínál és kecskesajtot harapunk hozzá. Megkérdeztem boldog-e? Igen - válaszolta, hi­szen van hite, családja, munká­ja, két lova, 5 kecskéje, egy fe­jőstehene és néhány tyúkja. Nyugodt helyen él, ami nagyon, de nagyon szép. A szobában van televízió és rádió is, amelyen ke­resztül tud a világ dolgairól. El­mondja még, hogy 1998 telén rengeteg segélyt kaptak Ma­gyarországról, amikor az árvíz őket öntötte el. Sajnál engem, rém) egyébként Ivánkának hív­ják. Tizenhárom éves fia, Szer- hij kint futballozik a falubeli gyerekekkel, egymásnak minden jót kívánva a viszontlátás remé­nyében elköszönök. Irány a Szinevéri-tó. Medvenyom, borjúszelet A Szinevéri-tó hamvas víztük­re felett vékony páraréteg lebeg. Körülötte 1500 méteres fenyőfák­kal borított hegycsúcsok. A tó vi­zén tutajok ringanak, vízisétát lehet velük tenni 5 krivenyért egy órára. Csend van. A saslik- sütő jurta tetején száll a kékes füst. A sült hús ínycsiklandozó illata terjeng. A tóparti Tengerszem Szálló­ban elhelyezkedünk, majd sétát teszünk a víz körül. Az érintet­len természetben haladva csak le kell hajolni és máris ehetjük a frissen, feketére érett áfonyát. Táblák és feliratok segítenek eligazodni és bemutatni a táj fló­ráját és faunáját. Megtalálható itt a barnamedve, farkas, vad­disznó, hiúz, borz, vadmacska, hermelin, nyest, szarvas, mókus, róka, nagypele. Madarak közül a sas, sólyom, kánya, bagoly, sza­lakóta, jégmadár, hajnalma­dár, stb. A növényzetben vörös, fekete és erdei fenyő, jegenye, bükk, tölgy, szil, juhar, cserfa. Védett őshonos növények: szegfűk, er­délyi ibolya, ciklámen, nárcisz és havasi gyopár. Vacsorára ökörmezői borjú­szeletet tálal fel ismerősünk leá­nya - rengeteg zöldséggel és sa­látával, kapros krumplival. (Itt még zöld a kapor levele.) Egy ku­pica ogyesszai konyak után jól­esik a vacsora, amelyet egy po­hár grúz borral öblítünk le. Az éjszaka csendjében felhang­zik a harmonikaszó. A napi él­A Szinevéri-tó fi Ruszlan Szerhijevics Vigoda feleségével Szvetlánával az erdő- gazdaságban dolgoznak és men­nek az előző napi vihar által ki­törött fákat összeszedni és haza­vinni téli tüzelőnek. Vissza a múltba Elmondja, hogy nagyapja 1939- ben az országegyesítés után Tar- pán volt dolgozni a gazdáknál és ő szereti a magyarokat. Sorolja Magyar turisták a Kraszna-havasokban a Talabor folyó medrében amikor megtudta, hogy én is ár­vízkárosult vagyok. Tizenkilenc éves lánya a Tengerszem Szálló­nál pincér (este majd megisme­ményekkel és bőséges vacsorá­val telítve térünk nyugovóra. Gulács, 2002. AUGUSZTUS. Lakatos József Nevezetességeink Az eperjeskei templomépítés­ről nem sokat tudunk. A fa­tornyot 1872-ben bontották le, amikor kőtornyot építettek. Az 1840-es években földren­gés következtében meghasadozott a templom, bi­zonyára ez késztette a gyüle­kezetei arra, hogy új és ma­radandó templomot építsen. 1872-ben Király Sándor terve alapján kezdték építeni a je­lenlegi templomot, melynek alapkövét egyházi ünnepség keretében helyezték az észak­keleti sarok alá. A meglevő toronyhoz csatlakozott az újonnon épülő, és a torony falait is feljebb rakták. Az építkezés 1883-ban fejező­dött be Fotó: Elek Emil

Next

/
Thumbnails
Contents