Kelet-Magyarország, 2002. augusztus (62. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-17 / 192. szám

2002. augusztus 17., szombat KblsiwMftgyiionság HÉTVÉGE /9 Szent István Reprodukció: KM Festmény a XVII. századból A Szent Istvánt megjelenítő, fatáb­lára festett, 1600 körül készült kép, Szent Lászlót és Szent Imrét ábrázoló párdarabjaival együtt, eredetileg ta­lán egy nagyobb magyar királysoro­zathoz tartozott. Szent Istvánt - miként a sorozatba tar­tozó Szent Lászlót is - ezúttal ugyanis uralkodóként és történelmi személyként jeleníti meg az ábrázolás. Kárpittal díszí­tett, szeszélyes formájú trónusa jellegzete­sen manierista megformálásű, míg a ke­zében tartott felségjelvények, illetve az an­gyalok által hordozott magyar korona a kor felfogása szerinti hűséggel idézik fel a magyar koronázási jelvényeket. Szent István - s a másik képen fia is - a XVI. század végi, XVII. század eleji magyar öl­tözetet viseli, mivel személyükhöz ez időtől fogva a nemesi-nemzeti érzés ezt a megjelenést társította. Államalapító. Nagy Lajos Imre szob­rászművész alkotása a Nyíregyházi Főisko­la előtt látható Fotó: Sipeki Péter Ratkó József: István imája Mert látja Isten az egész időt, jövőt, múltat, jelent egyszerre lát, lát téged is - halálod eltörölte, szemében élsz ezredévekig. Új életed nincsen, élsz, ahogy velünk. Összevegyül sírásod, mosolyod, kisbaba moccanásod, férfi lépted. És néha látlak, mert Ő engedi. Élet és halál Ura, Istene, hálát adok, hogy Imrét nékem adtad, és örömömre megtartottad eddig. A Te irgalmad ajándéka volt, s most visszavetted végzésed szerint. Őt szerettem minden ember közül leghívebben, s magadhoz vetted őt. Adj neki boldog nyugalmat, Uram. Emelj magadhoz, bűnöst, engem is, vagy világosíts meg szándékod felől. Kisemmiztél, mert úgy tetszett neked. Magvam szakadván mégse panaszkodom, csak azt áruld el: müveddel mi lesz? Király nélkül a nép elözvegyül, elvadul Tőled, árva s nyughatatlan lészen újra világ végezetig, más nép cselédje lészen, ha nem segítsz. Keríts körül irgalmad köntösével, Uram, és ne veszíts el minket! Ámen. István kivívta kortársai elismerését is A XI. század végén keletkezett kislegenda szerint Esztergomban látta meg a napvilágot A Szent Korona és a hatalmi jelvények Reprodukció: km Reszler Gábor „Az oroszlánt megigézni / A nagy Sámson kelletik: / Magyaroknak prédikálni / Erős király küldetik...” - egy XIII. századi verses zsolozs­mában vadállatok szelídítő- jeként jelenik meg Szent Ist­ván alakja. Olyan határozott és keménykezű királyként, aki pogány népét kérlelhetet­len következetességgel a ke­resztény hitre térítette. A kor avatott kutatói úgy vé­lik, ennek az ábrázolásnak vaj­mi kevés köze van István király igazi egyéniségéhez. Hasonlóan azokhoz a képi ábrázolásokhoz, melyek dús, hosszú szakállú sze­líd öregemberként jelenítik meg az államalapító ködbe veszett alakját. A kevés és töredékes kortársi feljegyzésből, valamint István gondolkodását valószínű­síthetően tükröző Intelmekből al­kothatunk pontosabb képet első királyunkról. Géza fejedelem A magyarság jövőjét tekintve döntő elhatározást hozó 970-es évek derekán született Géza fe­jedelem fia, aki a sorsfordító át­menet tükröződéseként pogány és keresztény nevet egyaránt ka­pott. A XI. század végén kelet­kezett kislegenda szerint Eszter­gomban látta meg a napvilágot. Géza befejezetlen művet hagyott hátra, halála után erőfeszítései ellenére kiéleződött a trónörök­lés kérdése. Koppány lázadásá­nak hírére István Esztergomba maga köré gyűjtötte a főem­bereket és a vitézeket. Jelenlét­ükben nagyfejedelemmé tétette magát, és seregével elindult Kop­pány ellen. A csatában Koppány is elesett. Testét felnégyelték, és négy vár - Esztergom, Győr, Veszprém és Gyulafehérvár - ka­pujára tűzték ki elrettentésül és figyelmeztetésül: így jár minden­Balogh József Ünnep közeledik: a ma­gyarság legnagyobb ünnepe. Nem véletlen, hogy az első szabadon választott parla­ment a három nagy ünnep - március 15., augusztus 20. és október 23. - közül éppen augusztus 20-át nyilvánította állami ünneppé. Magyarságunk ünnepe ez, amióta István király megalapí­totta országunkat. Igaz, első meg­ünneplése csak századokkal később kezdődött, mert ehhez a szent ereklyének, Szent István Jobbjának előbb haza kellett jut­ni Magyarországra. És ez nem volt egyszerű dolog. A 16. században a török elől menekített Szent Jobbnak Ragu- za - mai nevén Dubrovnik - adott biztonságos és méltó védel­met. Az ottani domonkos kolos­torban őrizték csaknem két év­századon át, mígnem Mária Te­réziának - többszöri próbálkozás után - sikerült haza, illetve Bécsbe vinni a szent ereklyét. Ekkor rendelte el Mária Terézia, hogy augusztus 20-át mindenki tekintse szigorúan betartandó munkaszüneti napnak. Az or­szággyűlés húsz évvel később, 1891. január 28-án nyilvánította Szent István napját nemzeti ün­neppé. Voltak gyászos évek a ko­rona, az ország életében. Tria­non után az elcsatolt országré­szek miatt árnyékolta be gyász az ünnepet, de a 20. század má­sodik felében is megszenvedte a történelmet a Szent Jobb. Eltörölni nem merte még a ki, aki nem ismeri el a nagyfe­jedelem hatalmát. Az államteremtés Géza által felerősített folyamata az ezred­fordulón fontos és jelképes pont­jához érkezett azzal, hogy István a pápától koronát kért. Az állam- alapítással összefonódó ese­ményt, a koronázást a Krisztus utáni második évezred első nap­ján, azaz 1001. január elsején Esztergomban tartották. A nagy- legenda írója a hagyományra és részben a későbbi koronázáso­kon szerzett élményre támasz­kodva így írja le a történteket: „Miután elhozták a levelet az apostoli áldással, a főpapok a papsággal és az ispánok a nép­pel együtt dicséreteket énekel­tek, az Isten szeretetében álló Ist­vánt királlyá kiáltották, a szent olajjal felkenték és a királyi mél­tóság koronájával szerencsésen megkoronázták.” Az államszervezet kiépítésének és erősítésének szerteágazó teendői, az új rend ellen lázadók megfékezésének uralkodót próbá­Rákosi-rendszer sem az ünnepet, ám először 1948-ban, majd 1949- ben átkeresztelték, hogy elterel­jék róla a figyelmet. Előbb az új­kenyér lett a névadó, mert azt remélték, ha örül a nép, hogy megtermett az új búza, és kisült a kenyér, elfelejtkeznek az ál­lamalapító királyról. Aztán jött 1949-ben az alkotmány, az a sztá­linista alaptörvény, amelyből mindössze annyi volt igaz, hogy Magyarország fővárosa Buda­pest. Az ország vezetői azt hit­ték: ha a nép megéljenzi a Nép- köztársaságot, azzal elutasítja a királyságot. Nem számoltak az­zal, hogy ha Szent István nem is hagyott ránk alkotmányt, a fi­ához írt intelmei tisztábbak, fé­nyesebbek, követhetőbbek, mint a szovjet mintára megformált, a szocialista rendhez, a kérész­ié esztendei a koronázás után kö­vetkeztek. A Géza fejedelemsége alatt elkezdett királyi vármegye­rendszer kiépítését István kiegé­szítette az egyház szervezetének megteremtésével. A koronázással egybefonódott diplomáciai aktus­nak tekinthető az esztergomi ér­sekség felállítása. Erre az ese­ményre minden bizonnyal 1001 húsvétján kerülhetett sor. Uralkodói gyakorlata István király uralkodói gya­korlatában a keresztény uralko­dóeszmény tükröződik vissza, olyan uralkodói erényeknek a követése, mint amilyen az igaz­ságosság és a jámborság, az el­lenfeleivel szembeni kíméletes­ség. István uralkodásával kivív­ta a kortársak elismerését. Nem tekinthető üres formulának az, hogy az elterjedt uralkodói jelzők - „legyőzhetetlen”, „legdi­csőbb” - helyett István király ne­ve mellé az oklevelekben a ke­gyes és a legjámborabb kifejezé­ténységtől idegen eszmékhez és törvénytelen hatalmakhoz igazí­tott törvények. Aztán elérkezett a rendszer- váltás ideje, s 1989. augusztus 20- án nemcsak az országos Szent Jobb-körmenet éledt újjá, hanem a remény is: már nem az alkot­mányt, de az alkotmányosságot, a jogállamiságot is ünnepelhet­jük Szent István napján. Azóta minden évben hatalmas tömeg, az ország minden részéről oda zarándokolt vallásos emberek se­regének kíséretében indul el a Szent Jobb a budapesti Szent Ist­ván Bazilika előtti térről, hogy minél többen tiszteleghessenek annak az ereklyének, amely jel­képe, szimbóluma Szent István királyunknak, aki ezer esztende­je megteremtette a keresztény Magyarországot. sek kerültek. Az Imre herceghez intézett Intelmek szellemisége is ezt az uralkodói eszményt sugá­rozza, mintegy sejtetve, milyen is lehetett István király gondol­kodásmódja, egyénisége. A korai feudális államot veszélyeztető belső és külső ellenfelek legyőzé­se, kiszorítása után az idős ural­kodónak szembesülnie kellett a trónutódlás gyötrelmes kérdésé­vel és az új államberendezkedés­re leselkedő veszélyekkel. Imre herceg váratlan halála szinte megoldhatatlan feladat elé állí­totta a királyi családot. István király Imre herceg halála után szakított a fiági öröklés rendjé­vel, és nővére fiát, Orseolo Pé­tert jelölte utódául. Viharos évtizedek István király fiának elveszté­sét, a dolgok ilyetén alakulását Isten rendelésének tekintette, és abban megnyugodva érte a halál 1038. augusztus 15-én, „Szent Má­ria mennybevitele napján”. Bár a feljegyzések nem örökítették meg a helyszínt, István halála valószínűleg Esztergomban, eset­leg az Esztergomhoz közeli nyá­ri szállásán következett be. A ki­rály holttestét Székesfehérvárra szállították, és az általa építtetett bazilikában temették él. Viharos évtizedek szakadtak az országra, melyek már-már az államalapítás művének összeom­lásával fenyegettek. A trónviszá­lyok és pogánylázadások katak­lizmájából végül a Vazul-ágból kikerült uralkodók vezették ki az országot. Ők ismerték fel először, hogy István király és műve elválaszthatatlanok, és az ősüket ért sérelem jogosnak tet­sző megtorlása helyett az első ki­rály kultuszának erősítését te­kintették céljuknak. Ez a felis­merés vezette I. Lászlót 1083-ban I. István szentté avatásakor, Kál­mán király pedig már Szent Ist­vánt nemcsak „nemzetsége első királyának” tekintette, hanem követendő példaképnek. István király intelmei X. Az erények mértéke teszi teljessé a királyok koroná­ját, és a parancsok közt a ti- zédik. Mert az erények ura a királyok királya, miként égi serege áll kereken tíz karból, úgy életed vitele ke­rekedjék ki tíz parancsból. Kell, hogy a királyt kegyes­ség s irgalmasság díszítse, de a többi erény is hassa át és ékesítse. Mert ha a ki­rályt istentelenség és kegyet­lenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsar­noknak kell nevezni. Ennek okából hát, szerelmetes fi­am, szívem édessége, sarjam jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy min­denütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és ro­konságodhoz, vagy a főem­berekhez, avagy a gazdagok­hoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád já­rul. Mert a szeretet gyakor­lása vezet el a legfőbb bol­dogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedő­höz, őrizd szívedben mindig az isteni intést... Mindez, amit fentebb érintettünk, alkotja a kirá­lyi koronát, nélkülük sem itt nem tud senki uralkodni, sem az örök uradalomba be­jutni. Ámen. (Részlet) A jogállamiságot is ünnepeljük I. Istvánt 1083-ban avatták szentté, amikor Is felnyitották koporsóját. Mumlflkált jobb kezét azóta Is áhítatos tisztelet övezi. Augusztus 20-án körmenetben hordozzák hívektől kísérve Reprodukció: km

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents