Kelet-Magyarország, 2002. március (62. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-02 / 52. szám
2002. március 2., szombat HÉTVÉGE /8 TARLAT Ablakok a nagyvilágra Pristyák József 1953 szeptemberében született Nyíregyházán. Tanulmányait is ebben a városban végezte. Mesterei Berecz András, Huszár István és Pál Gyula voltak. Gyermekkora óta foglalkozik rajzolással, jelenleg alkalmazott grafikusként dolgozik. A Szakszervezetek Házában lévő tárlata a rendhagyó kiállítások közé tartozik, hiszen az alkotó nem grafikusként, hanem fotómontázsok készítőiéként mutatkozik be a nagyközönség előtt. Fotómontázs 1. Fotómontázs 3. Elek Emil felvételei MÚZSA Tóth Árpád Március Március hónapra nem vagyok zavarban: Ibolyadivat lesz a barna avarban, Beljebb az uccákon s kijjebb a tereken Ott is friss csokrait nyitja a szerelem. Drága, szép, vad hónap, mely még hóval csapkod, De félkézzel már a rügyek selymén kapkod, Nyílik a kénytelen hosszú szobafogság, S édes szájjal kurjant az ifjú Szabadság. Petőfi hónapja! közibénk suhanva, Bár lennél szabadság új, tündéri anyja, Anyja szabad szónak s másnak, ami kell még, Ne csüggednének a magyar szívek s elmék! 1928 Három nemzetlek köbe vesett alma A legkisebb Varga ötlete, a márványból faragott szekér ma egyre szépül, rövidesen el is készül Három nemzedék: Varga Gábor, Varga Gabika és Varga József Kovács Éva- Te mit tanultál kiskorodban? - kérdezte a hatéves nyírbátori Varga Gábor óvodás a nagyapjától, aki a világ legtermészetesebb hangján válaszolta: kerékgyártó mesterséget, kisfiam. Mi az a kerékgyártó? - firtatta az unoka, mire a kérdezett papírt és ceruzát vett. Amikor a hófehér lapon kirajzolódott egy gyönyörű szekér élethű vonala, a gyermek rácsodálkozott, majd ismét kérdezett: Miért nem csinálod ezt meg kőből, nagyapa? Talán nem is kell mondani: a márványból faragott szekér ma egyre szépül, rövidesen el is | készül. | A szekérhúzó kisökröket car- ^ rarai és francia feketemárvány- | ból, a szekér többi részét és a tá- < jat pedig tardosi vörös, illetve indiai zöld márványból faragta ki a nagyapa. A munka igencsak sziszifuszi. A márványökrök alig egy centiméteres nagyságúak, nemhogy csiszolni, de kézbefogni sem könnyű őket. A majd egyéves munkával még csak fele van kész a kompozíciónak, pedig a nyírbátori Varga József minden szabad percében ezen dolgozik. Az ihletet, no meg az ötletet is unokája adta. A hatéves Gabika, aki a harmadik nemzedék, s aki szinte minden szabad percét a nagyapa mellett tölti, és nem mellékesen örökölte az ősök tehetségét, a rátermettséget és kézügyességet, és aki hatéves létére - egyetlenként- már térben készíti óvodai rajzait. A legidősebb: kerékgyártó Varga József Fülpösdarócon született, ott nevelkedett, családot is ott alapított. Minden úgy indult, hogy az öregség is ott éri, az élet azonban másképp rendelkezett. A hetvenes árvíz az egész falut, őt is földönfutóvá tette. Egyetlen zetorra ráfért, ami egy egész élet munkájából megmaradt. Pedig a munka nem volt kevés. Hajnaltól késő éjszakáig tartó robotolás, a kerékgyártó mesterség melletti folytonos gazdálkodás. A Jóska bácsi almásának mindenki a csodájára járt, az ő kertéjében mindig példás volt a rend, mint ahogyan az most is. Varga József nem véletlenül lett kerékgyártó mester. Ma úgy mondanák a modernek, meghívásos pályázaton nyerte el a helyet. Tízéves sem volt, amikor - amúgy passzióból - kifaragott egy lőcsös szekeret. A művet megpillantó a helyi kerékgyártó, azonnal „leszerződtette”, invitálta a gyermeket, sehová, csakis hozzá jöjjön szakmát tanulni. Jóska bácsi azonban nemcsak a fával, de a kővel és minden anyaggal kezdetektől jó viszonyt ápol. Amikor Fülpösdarócon felnőtt fejjel a saját házát építette, az alapban elhelyezett egyetlen nagy követ, amelybe egy gyermekét szoptató anya alakját faragta. Az árvíz a falakat elvitte, a kővel azonban nem tudott mit kezdeni. így történhetett, hogy a katasztrófa következményeit felmérő budapesti mérnök, meglátva a kőbe faragott szoptató anyát, a leghatározottabban arra biztatta Jóska bácsit, menjen vele Pestre, ő majd segít abban, hogy kibontakoztathassa, kamatoztathassa veleszületett tehetségét. Jóska bácsi maradt, és dolgozott tovább. Mindig éppen azt, amiből eltarthatta családját. Nemcsak kerékgyártó, de bognár, hentes és mészáros, öntözési és növényvédelmi szakmunkás-bizonyítványt is szerzett, de soha nem csak egyetlen dologgal foglalkozott. Számára a munkaidő soha nem nyolc óra volt, jelenleg is pirkadattól sötétedésig tart. Ha pihenni akar, öreg fejjel is barkácsol, kertészkedik, köveket farag. Büszkén mutatja kedvencét, a márványba vésett fülpösdaróci Luby-kastélyt, miközben a benne lakókra, vele gyermekkorára emlékezik.- Ismertem a kastély urát, hogyne ismertem volna. Huszárezredes volt, aki rendszeresen lovon járta a határt. Nagyon rendes embernek tartottuk, szerette az egész falu. A fiú: kőfaragó mester Varga Gábor, - a második nemzedék - kőfaragó, műemlékfelújító mester örökölte apja tehetségét. Nyírbátorban végezte a gimnáziumot, majd érettségi bizonyítvánnyal a kezében egymást követő két évben is szobrásznak, majd a hamadik évben szobrászrestaurátornak jelentkezett. A felvételi vizsgák sikertelensége nem keserítette el, annál is inkább, mert a második rostáig mindig eljutott, amivel simán bekerülhetett volna a tanárképző főiskolára, annak is a rajz szakára. Ő azonban úgy döntött, hű marad eredeti álmához, ezért inkább Süttőre, a kő szülőhazájába ment, hogy kitanulja a kővel kapcsolatos minden tudományt. Még tanuló volt, amikor az Országház felújításán dolgozó brigád tagja lett, s azontúl számos nevezetes műemlék restaurálásán, újjáépítésén munkálkodott. Amikor 1986-ban megszerezte a szakmunkás-bizonyítványt, frissen végzett építő-kőfaragóként egy budapesti GMK-nál helyezkedett el, ahol alpinista munkával műemlékeket restauráltak. Varga Gábor ezzel a munkával keresett meg annyi pénzt, hogy hazajöhetett Nyírbátorba, és kiválthatta az ipart. Ma is jogos büszkeséggel emlékszik arra, hogy ezzel az ország legfiatalabb kőfaragó mestere lett. Megnyitotta műhelyét, amit azután röpke hat év alatt szépen ki is nőtt, így új telephelyet kellett keresnie. Mostanra már elmondhatja: az ország szinte minden pontjára eljutott, gyönyörű venndég házak, templomok, kastélyok, görög luxususzoda dicséri ízlését és igényességét. Útravaló a pulyáknak Ha minden összejön, legnagyobb álma válik valóra. Gábor, aki a munka, az anyag megbecsülését, a régmúlt tiszteletét szüleitől tanulta, maga is megtapasztalhatta: kihalóban vannak a régi mesterségek, s ha semmi nem változik, alig marad ember, aki képes lesz bizonyos feladatokat elvégezni. A fiatal kőfaragó és műemlékfelújító mester ezért gondolkodott és döntött: olyan manufakturális oktatást vezet be, amelynek során a régi mesterségek és szakmák megtanulhatók. Jómaga már eddig is hat. szakembert nevelt ki, most azonban másról, ennél többről van szó: az országban elsőként Nyírbátorban - úgynevezett OKJ-s program keretében, 11 hónapos tanfolyam során összesen tizenhat tanuló kezdhette meg a szakma alapjainak elsajátítását. Varga Gábor saját erőből szervezte meg az iskolát, alakította ki az oktatáshoz szükséges helyiségeket, amelyekben regisztrált munkanélküliek juthatnak olyan szakmához, amely ismét biztos megélhetést jelent majd számukra. A diákok legfiatalabbja 18, legidősebbje pedig 40 éves. Arra, hogy szakmával a zsebükben nem maradnak munka nélkül, maga a mester, Varga Gábor a garancia: mint mondja,a végzettek nyolcvan százalékát ő maga kívánja foglalkoztatni. A Varga család három nemzedéke számára a munka mellett legfontosabb a családszeretet. Jóska bácsi ma sem felejti, amit annak idején 86 éves édesapja útravalóul gyermekeinek mondott:- Pulyáim, szeressétek egymást, mert szinte egy pillanat ez a földi élet... A szülőfalu kastélyát márványból faragta ki a nagyapa A tákosi református templom létét egy 1700. február 18-i levél, majd egy 1733- beli adat igazolja. 1784-ben nyugat felé bővítették, feltehetően ekkor épült a bejárati előcsarnok is. A XX. század elején a nyugati végfal elé külső karzatfeljárót építettek. 1961-től kezdődően sor került a XVIII. századi faanyag restaurálására. A karzat fölötti táblák festése alól áttetszik egy korábbi festés, valószínűleg az előző templom kazettái lehetnek. A tavalyi árvíz után jelentős helyreállítási munkálatokat végeztek a templomon. Elek Emil felvétele
