Kelet-Magyarország, 2002. január (62. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-19 / 16. szám
2002. január 19., szombat Kelet« Magyarország • HÉTVÉGE /8 TÁRLAT Az alföldi festészet nyomán Az alföldi festészetet, Tornyai János, Rudnay Gyula festészeti törekvéseit, Medgyessy Ferenc emberábrázolását tekintette követendő példának. Csizmadia Zoltán 1933-ben született Mátészalkán. 1958- ban fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, 1964-ben Veszprémbe ment, majd másfél évtized után visszaköltözött Budapestre. Tíz éve állandó résztvevője a hajdúböszörményi nemzetközi alkotótábornak. Kő-Krisztus Szigliget télen Elek Emil felvételei Reviczky Gyula Bál után A mély gyönyörtől szédülök még, Ragad a lázas képzelet. Melletted ülök, czifra párok Fel és alá keringenek. A zene szól, de hangosabban Dobog, majd megszakad szivem. Szeretnék sírni, mint a gyermek, A boldogságtul, azt hiszem. Egy valczer édes áriáját Lágyan merengve hallgatom; De édesebb minden zenénél A mosoly édes ajkadon. S ha szólsz, óh, mennyei hatalmak! Eszemet bontja meg e szó. Én nem tudom, szférák zenéje Lehet-e ilyen megható? Honnan jövél? hol van hazád?... tán A mennyből szálltál ide le?... Ah, ép' most kér föl egy fajankó! S keringesz fel s alá vele. Hobbiból szenvedély: a dallamok fogságában A Pro Musica Leánykar három alapítója tizenöt év után még mai is lelkes kórustag A 15 éves jubileumi koncert egyik pillanata sipeki Péter felvétele M. Magyar László Ötvenkilenc tinédzser leány úgy döntött a nyolcvanas évek közepén: bár „kiöregedtek” egykori általános iskolájuk énekkarából, a Cantemus Gyermekkórusból, az éneklést azonban mégsem hagyják abba. A dalolás már annyira a mindennapi életük része lett, hogy létrehoztak végül egy új énekkart, amely a „keresztelőn” a Pro Musica Leánykar nevet kapta. Az együttes az elmúlt év végén ünnepelte megalakításának 15. évfordulóját. A másfél évtized alatt háromszáznál több leánynak nyújtott felejthetetlen élményeket az énekkar, amelynek a vezetője a kezdetek óta Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagy. A jubileum alkalmából rendezett decemberi koncerten külön is köszöntöttek három kórustagot, akik 1986 óta mind a mai napig részt vesznek az énekkar munkájában. Megoldhatatlannak tűnő feladatot kapna az, akinek azt kellene kiszámolnia, hogy mennyi próbán vett részt, s mennyi kilométert utazott a 15 év alatt ez a három énekes: Szabó Barbara, M. Bódi Viktória és Susla Mariann. Édesapa és karnagy Szabó Barbara különleges helyzetben van, hiszen a karnagy egyben az édesapja is.- Számomra természetes, hogy apa a kórusvezető, hiszen általános iskolás korom óta az ő énekkaraiban énekelek, illetve énekeltem. Nem tudom, milyen az, ha nem ő lenne a karnagy. Az igaz, hogy régebben ennek inkább a hátrányát éreztem, hiszen velem szemben nagyobbak voltak az elvárásai, szigorúbb volt velem, mint a többiekkel. Felső tagozatos diákként nem értettem, tőlem miért vár többet. Ha megkérdezte, ki akar bemutatni egy dalt, nekem jelentkeznem kellett, ha fel kellett mondani a dalokat, az elsők között kellett lennem. Később ezt is megszoktam, s természetessé vált. Szerettem versenyezni, szerettem utazni, s megértettem, hogy mindehhez dolgozni kell. Muszáj volt az élen lennem, hogy ne érhessen támadás apa miatt - mondja Barbara, aki az általános iskola elvégzése után a debreceni Kodály Zoltán Zene- művészeti Szakközépiskolában érettségizett, majd az ottani zeneművészeti főiskolán szerzett diplomát hegedű szakon. Napjainkban a miskolci Nemzeti Színház zenekarának másod koncertmestere. Nemcsak az ő élete, de a Pro Musica Leánykar története is szorosan kötődik a cívis városhoz.- A 4. sz. iskola befejezése után én is visszajártam a Cantemus próbáira több volt kórustaghoz hasonlóan. Számomra két év telt el így, amikor 1986 tavaszán jött a debreceni nemzetközi kórusverseny felhívása. Arra a versenyre alapítottuk meg a Pro Musica Leánykart, amely már az első versenyén nagy sikert aratott: megnyertük a kategóriánkat, s indulhattunk a nagydíjért, amely szintén a miénk lett. A 15 év alatt nagyon sok élményt szereztem. Kedves emlék marad ez az 1986-os verseny, s szívesen emlékszem az 1996-os debreceni kórusversenyre is, ahol megnyertük az Euró- pa-nagydíjat. Nehéz műveket választott arra a versenyre apa, s nagyon kellemes érzés volt a sok jó kórus között a legjobbnak lenni.- Most számomra Miskolc jelenti a megélhetést, Nyíregyháza pedig, pontosabban a Pro Musica Leánykar a kikapcsolódást, a feltöltődést. Az énekkari próbák, a szereplések erőt adnak a többi munkához. Szinte észre | sem vettem, hogy eltelt közben | tizenöt év. Talán az furcsa egy .0 kicsit, hogy akik most bekerül- | nek a Pro Musicába, akkor szü- < lettek, amikor mi megalapítottuk a leánykart. Sevillában szabadon M. Bódi Viktória csupán a kislánya, Alma megszületését követő két hónapban nem vett részt az énekkar munkájában. Áldott állapotban sem hiányzott a próbákról. 1999 októberének egyik szombatján még próbán volt, vasárnap éjjel pedig világra hozta a kisbabát. A következő év januárjában már ismét elfoglalta helyét a kórusban.- A Kodály iskolás diákokhoz hasonlóan harmadik osztályos korom óta énekelek kórusban. Az éneklés végül annyira életformává és szenvedéllyé vált, hogy amikor Alma megszületése után péntekenként jött a próba ideje, a 17 óra, nem bírtam elviselni, hogy én ne legyek ott - vallja meg érzéseiről Viktória. - Szerencsére a nagyszülők besegítettek, illetve segítenek mind a nai napig, így ismét járhatok énekkarra. A hosszú énekkari múltban szerepe van Dénes bá' személyes varázsának is. Egyénisége, közvetlensége, a zene iránti elkötelezettsége mind meghatározó volt abban, hogy én is pedagógus lettem, a Nyíregyházi Főiskolán szereztem ének-zene és karvezetés szakon diplomát.- Szinte felsorolni is lehetetlen, mennyi élményben volt részen az éneklésnek köszönhetően. Talán legszívesebben az 1992-es sevillai világkiállításra emlékszem vissza. Csak húsz leány utazhatott, s már az nagy dolog volt, hogy tagja lettem ennek a „kamarakórusnak”. Igaz, hogy esténként énekelnünk kellett a világkiállítás helyszínén a magyar pavilonban, azonban mi inkább üdülésnek éreztük az ott eltöltött napokat, hiszen egész nap szabadok voltunk. Apartmanokban laktunk, az ellátásunkról magunk gondoskodtunk, s bármikor, bemehettünk a világ- kiállításra. A nagyobb utak közül említhetném még az 1988-as ausztráliai turnét, 1990-ben Amerikában jártam az együttessel, 1994-ben pedig három hetet Japánban tölthettem. Az énekkari próbák felüdülést, kikapcsolódást jelentenek Viktóriának, azonban az utóbbi években már szakmai szemmel is figyeli a foglalkozásokat.- Szinte minden próbán tanulok valami újat, s ellesek néhány vezénylési módot, ugyanis nekem szintén van egy énekkarom, a nagykállói Cantarella kórust vezetem. Nem másolni akarom Dénes bá’-t, csak ötleteket merítek.- A kislányomnak, Almának szinte mindig énekelek, s most már ő is énekel. Volt már velem Pro Musica-próbán, ameddig bírta, addig maradtunk. Aki nem énekelt ilyen közösségben, az meg sem érti sohasem azt a varázserőt, amely újra és újra arra kényszerít, hogy ott legyek a próbákon. Elvonási tünetek” Az éneklés belső késztetése Susla Mariannt sem hagyja nyugton. Most még otthon van a hét hónapos Lucával, de nagyon várjá már, hogy mikor mehet vissza az énekkarba.- Úgy érzem magam, mint akinek „elvonási tünetei” vannak, nagyon hiányzik az éneklés. Decemberben az együttes több fellépését is megtekintettem. Jó volt hallgatni őket, de ugyanakkor el is sírtam magam, hogy én nem vagyok ott közöttük. Nem érzem igazán azt, hogy eltelt 15 év a Pro Musica megalapítása óta. Az idő múlását az jelezte inkább, hogy elvégeztem a középiskolát, a tanárképző főiskolát, s elkezdtem dolgozni, a tizenöt év élményei azonban az énekkarhoz kötődnek.- Számomra is nagy élmény volt a sevillai világkiállítás, valamint a két évvel ezelőtti japán turné. Mozgalmas hetek vártak ránk Japánban, hiszen harminc önálló koncertet adtunk, tévéfelvételeken vettünk részt, iskolákban énekeltünk, de felejthetetlen emlékek kötődnek a szigetországhoz. Az ember visszavágyik oda. Szeretem az utazásokat, még akkor is, ha fárasztó, strapás turnékról van szó. Sokszor ahogy kiszállunk a buszból, már fittnek kell lennünk, s irány a színpad, de éppen ettől jó és izgalmas. Remélem, hogy a nagyszülők hamarosan besegítenek Luca gondozásába, s ismét járhatok a próbákra. A férjemmel együtt támogatják a visszatérésemet, mert tudják, mennyire szeretem az éneklést. Szabó Barbara M. Bódi Viktória Susla Mariann Nevezetességeink Az orosi református templom az újabb kutatások szerint a XIII. század második felében épült. 1823-ban javították. Ekkor még a torony nélküli, egyenes szentélyzáródású egyha- jós templomon három pár rézsűs támpillér volt a szentély keleti végfalán két résablakkal. A késő román eredetű, erősen átépített templom kis dombon áll a falu közepén. Orgonáját Barakovits János építette 1930-ban öt változattal. A templom mű- j emlék jellegű Balázs Attila felvétele
