Kelet-Magyarország, 2002. január (62. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-19 / 16. szám
2002. január 19., szombat KÄI#Mifp»wif HÉTVÉGE /9 Oroszt tanított, olaszul tanult Marik Sándor Nyomdai leadásra kész a hét nyelvű diplomáciai szótár, már az utolsó tisztázások vannak soron; egy ’98-as európai uniós pályázat, kutatási téma egyik része zárul ezzel a Nyíregyházi Főiskolán. Magyar, angol, finn, francia, német, olasz, orosz nyelven sorol mintegy hatezer sajátos, jobbára szakkifejezés. Ennek egyik szerzője, az olasz részért felelős szakember Laczik Mária.- Roppant érdekes, egyben nagyon aprólékos munka - magyarázza. - Először összegyűjtöttük a magyar címszavakat, aztán az idegen nyelvi részt, majd az óriási anyagból kiválasztottuk a legfontosabbakat, és azokkal dolgoztunk tovább. A szótár uniós törekvéseink valamint a globalizáció térhódítása miatt lehet rendkívül fontos. Megszaporodtak ugyanis az idegen nyelvi szövegek, és fontos, hogy minél hamarabb kialakuljon az egységes magyar terminológia. Előfordul, hogy már teljes mondatokat hallunk csupa idegen szóból, ami nem jó. Viszont az sem, hogy egy-egy fogalomra különböző fordításokat adunk, ez zavarhatja a megértést. Dr. Laczik Mária a Nyíregyházi Főiskola orosz tanszékének docense, érdekes, hogy mégis az olasz rész szerkesztője.- Régi történet mai folytatása - emlékezik. - Magyar-orosz szakon végeztem Debrecenben az egyetemen, és nem sokkal később Nyíregyházán a főiskola oktatója lettem. A küencvenes évek elején Olaszországban, a goriziai nemzetközi kapcsolatok egyetemén tanítottam orosz nyelvet - a két intézmény együttműködési megállapodása alapján. - És egy nyelvtanár nem hagyhat kihasználatlanul egy ilyen lehetőséget. Mielőtt kimentem, már elkezdtem Egy lap a hétnyelvű diplomáciai szótárból olaszul tanulni, kint aztán ebben jótékonyan segített a nyelvi környezet. Amikor lejárt a megbízatásom, itthon a főiskola olasz nyelvtanári szakán diplomát szereztem, ’96 őszén a budapesti ELTE-n a Ro- manisztikai Program keretében hozzákezd- tem egy immár háromnyelvű kutatáshoz. Ez decemberben a PhD-értekezés sikeres megvédésével zárult. A téma - mint a tudományos dolgozatok általában - a nem szakember számára bonyolultak, de érdekességként érdemes a címet leírni: „Tri- lingviális vizsgálatok a relációt/viszonyt kifejező melléknevek körében”. Az olasz- orosz-magyar összevető vizsgálat értéke, hogy míg a kétnyelvű összevetések gyakoriak, a három nyelvet érintők ritkák. A dolgozat értéke - mint a szakmai leírásból kitűnik -, hogy hozzájárulhat az olasz lexikológiai vizsgálatokhoz, (esetleges) szótári előkészületekhez. A tanárnő mindkét idegen nyelvet szereti. A főiskola orosz tanszékén társalgási nyelvet tanít, a harmadéves nyelvszakos hallgatóknak pedig „Európa nyelvei és kultúrái” címmel vezet kurzust, ami teljesen új tantárgy. A lektorátuson az olasz nyelv rejtelmeibe vezeti be a szigorlatra vagy nyelvvizsgára készülő diákokat, a Hittudományi Főiskolán pedig Laczik Mária az egyik nyelvtanár. Természetesen megkérdeztem: igaz-e, hogy a második nyelvet tanulni könnyebb- e, mint az elsőt, illetve valóban könnyebb lehet-e fiatal korban elsajátítani egy idegen nyelvet, mint dolgozó felnőttként.- Ha valaki egy vagy több idegen nyelvet már ismer, az újabbakat tudatosabban tanulja, hamarabb szólal meg, ezért valóban könnyebb lehet - mondja. - Én is gyakran hasonlítottam össze olasztanulás közben a magyar, az orosz, a német, az angol szabályokat, az azonosságokat és a különbözőségeket. A kisgyermekek esetében más a lényeg: hosszabb a letllepedési időszak. Lényeges persze az idegennyelvi környezet is, amely könnyíti a gyorsabb elsajátítást. A szavak (és a szabályok) tételes megtanulását semmi nem pótolja. A hitből ma sem hiányozhat a derű Mindenütt lehet azokhoz szólni, azokért tenni, akiknek a sorsát a szívünkön viseljük Kölcsey szobra Szatmárcsekén (részlet) Racskő Tibor felvételei Nagy István Attila Százhetvenkilenc évvel ezelőtt, 1823. január 22-én Kölcsey Ferenc kirekesztő csekei magányában megírta a Himnuszt. A fohász a múltat és a jelent is drámai színekkel festi, ennek ellenére benne van a várakozásban megfogant hit is: a jövő nem foszthatja meg a magyarságot a teljesebb, emberibb élettől. Krisztusi korban van a költő, az emberélet útjának a felén; számot kell vetnie az elvégzett munkával, s komolyabb, férfiasabb próbák elé állítani a terveket. A világtól elzárt Cseke ezen az éjszakán erre is alkalmas. Elcsendesült a ház, kívülről sem érkezik semmi lárma, álmos neszek halnak el a sötétben. Hatalmas indulatok feszülnek a költőben. A gondolkodás által körülhatá- roltan itt lélegzik most a haza. Honfiúi cselekvés Lelki szemei előtt elvonul a nemzet történelme: a honfoglalás magabízó lendületétől egészen a jelen tragikus képeket szülő, tétovázó pillanatáig. Egyetlen pillanatba sűrűsödik a honfiúi cselekvés ezernyi szándéka: feltartani a haza süllyedését. Az Istenhez fordulás a gondolkodás megerősítését szolgálja, ezért is sorakoztat érveket a teremtő esetleges kételkedésének eloszlatásához. Benne van ebben a gesztusban a középkori ember Istent kikerülni nem tudó félelme is: a nagy döntések az Ő kezében vannak. De a félelem egyre inkább közeledik a formához, a tartalma pedig a nemzet egészéhez való fordulássá válik. Meditáció tárgya lehetne: az áldást kérés megszólító mondata után elsőként a jókedv hiányát panaszolja a költő. Csak a második a sorban a bőség kívánása. Vajon miért tolakodik az első helyre a jókedv, az öröm, a lelki béke és kiegyensúlyozottság? Ilyen erősen jellemző mindezeknek a hiánya Kölcsey életében, társadalmi tapasztalataiban? S ennyire vágyna utánuk az anyagi bőség rovására is? Kölcsey érzi, hogy a nemzet sorosának megjavításához olyan hitre van szükség, amelynek derű fedezete is van. Mi teszi máig érvényessé? Azon gondolkodom, mi teszi máig érvényessé a Himnuszt? Miért hangolódik ünnepélyesre a lelkünk, amikor énekeljük? Mi annak a bőrünkön átfutó borzongásnak a tartalma, amelyet a szöveg végig sem gondolt képei gerjesztenek bennünk? Talán azért, mert a vers megszületése óta alig volt történelmünknek olyan időszaka, amikor ne éreztük volna: „Megbünhödte már e nép / A múltat s jövendőt!” Létigazoló harcot vívott ez a nép, belesodródva a rokontalanság gyötrelmes állapotába. Sorsfordító harcában egymás után érték a kudarcok. Miközben tehetségesnek, szorgalmasnak tartották (tartotta magát) az anyagi javak megtermelésében, az azokhoz való hozzájutásban állandóan hiányérzete volt. A hiábavaló küzdelem hősies, mégis reménytelen keservei fárasztották, emésztették a hitét. Talán ezért időszerű a vers ma is. Kölcsey kirekesztő csekei magányában verset ír, az egész nemzethez szól. Nem akadályozza a világtól való elzártsága, mert mindenütt lehet azokhoz szólni, azokért tenni, akiknek a sorsát a szívünkön viseljük. Százhetvenkilenc évvel ezelőtt a Himnusz megszületése után kinyílt a világ. Aligha lehet arról beszélni, hogy el vagyunk zárva a nagy történésektől, itt lélegzik körülöttünk, bennünk a történelem. De vajon hányán érezzük azt, hogy tennünk is kellene valamit a mindennapok jobbrafordulásáért? Nem a pártcsatározások kicsinyes, az önös érdekekért óriási szellemi erőfeszítéseket produkáló vitézi küzdelmekre gondolok, hanem a hétköznapok reflektorfény nélküli, szürke tetteire. Vannak-e elegen ahhoz, hogy a haza sorsát előbbre vigyék? Nem szavakban, hanem munkában, lemondásban. Gyakran érezzük, hogy nincsenek. Ezért is fordulnak el sokan a közélettől, s keresik a maguk boldogulását, előbbre jutását. Mégis szeretném hinni, hogy Kölcsey erkölcsi tisztasága, a nemzetért való munkálkodása egyszer követendő példa lesz. Emlékünnepség Csekén A magyar kultúra napja, a Himnusz születésnapja alkalmából január 20-án emlékünnepséget rendez a Kölcsey Társaság és Szatmárcseke önkormányzata a református templomban és a temetőben. Délelőtt 11 órakor igét hirdetnek Bölcskei Gusztáv református püspök és Bábel Balázs római katolikus érsek. Ünnepi beszédet mond Kő Pál Kos- suth-díjas szobrászművész. Közreműködik Csikós Sándor színművész és a Maróthy György Pedagóguskórus. Az ünnepség után a szatmárcse- kei református temetőben Kölcsey Ferenc sírjánál elhelyezik az emlékezés virágait. A költő síremléke a csekei temetőben Parainesis Kölcsey Kálmánhoz (Részletek) Szeretni az emberiséget: ez, minden nemes szívnek elengedhetetlen föltétele. Az emberiség egésze nem egyébb számtalan háznépekre oszlott nagy nemzetségnél, melynek mindegyik tagja rokonunk, s szeretetünkre és szolgálatainkra egyformán számot tart. Azonban jól megértsd! az ember véges állat, hatása csak bizonyos meghatározott körben munkálhat. Azért ne hidd, mintha isten bennünket arra alkotott volna, hogy a fold minden gyermekeinek egyforma testvérök s a föld minden tartományinak egyforma polgáruk legyünk. A nap temérdek égitesteket bevilágít, de a világ- egyetem minden részeire mégsem hat ki: így az ember, ha nagy erőt nyert örökül, s erejének megfelelő állást vön a sorstól, ezrek, sőt milliomok előtt jótékony napként világíthat; de az egész emberi nemre jóltevő behatást gyakorolni, az a nagyok legnagyobbikának sem adaték. Sohasem tudtam megérteni: kik azok, kik magokat világpolgároknak nevezik? Az emberi tehetség parányi lámpa, mely egyszerre keskeny kört tölthet meg fényével; s ha egy helyről másra hurcoltatik, setétséget hagy maga után. Bizonyos helyhez kell azért kapcsoltatnunk, hogy azt jótékony világítással állandóúl boldogíthassuk. Minden, ami szerfeletti sok részre osztatik, önkicsinységében enyészik el. így a szeretet. Hol az ember, ki magát a föld minden országainak szentelni akarván, forró szenvedelmet hordozhatna irántok keblében? Leonidás csak egy Spártáért, Regulus csak egy Rómáért, Zrínyi csak egy Magyarországért halhatott meg. Nem kell erre hosszú bizonyítás; tekints szívedbe, s ott leled a természettől vett tudományt, mely szerelmedet egy háznéphez s ennek körén túl egy hazához láncolja. Szeresd a hazát! Boldog le- szesz, ha a férfikor napjaiban e szavakat úgy fogod érthetni, úgy fogod érezhetni, mint kell. Hazaszeretet egyike a kebeltiszteletre legméltóbb szenvedelmeinek; de sok kívántatik, míg annak tiszta birtokába juthatunk. Ezreket fogsz láthatni, kik ajkaikon hordozzák a szent nevet; kik magasztalva említ- nek mindent, ami a honi föld határain belől találtatik; kik büszkén tekintenek az idegenre, s hálát mondanak az égnek, mely őket magyaroknak születni engedé: s véled-e, hogy ezeknek szíveik szeretettel buzognak a haza iránt? véled-e, hogy ezen hazaszeretet az, mely a rények koszorújában olthatat- lan fénnyel ragyog, s a történet évkönyveiben tisztelő bámúlat- tal említtetik? Minden erény önáldozattal jár, feláldozásával pillantatnyi kényünknek, megtagadásával önhasznunknak, s nem ritkán hajlandóságunk vagy gyűlölsé- günk elnémításával: azonban minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van.
