Kelet-Magyarország, 2001. december (61. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-24 / 299. szám

2001. december 24., hétfő KARÁCSONY /8 KARÁCSONYI TÁRLAT Kerekes Elek képei Kerekes Elek nyíregyházi festőművész tiszteli mestersége múltját. Ecsetjével azt bizonyítja, létezik huszonegyedik századi impresszionizmus. Léteznek valósághű szí­nek, zsánerképek, s talán nem is múlt el oly nyomtalanul a tizenkilencedik század. Belefér a mába, ha egy festő is úgy akar­ja. A mindig hálás törzsközönség szívét pedig megragadják az olajba rögzített tra­díciók. A Képzőművészeti Főiskolán dip­lomázott művész számtalan kiállításon szerepelt már, voltak önálló tárlatai. Ké­peire jellemzőek a belső történések kive­títései, úgy, ahogyan csak ő látja. Egyé­ni, az ő látásmódjának legjobban megfe­lelő színek, formák kerülnek ki az ecsete alól, s ezt bizonyítják korábbi, s legutób­bi alkotásai is. Ezeket a nyíregyházi tár­latlátogatók is láthatták a Városi Galé­riában rendezett kiállításon, de a megye, az ország, a világ művészetkedvelő közön­sége előtt is bemutatkozott már. Mind ide­haza, mind külföldön sok magángyűjte­ménynek megbecsült darabjai Kerekes Elek alkotásai. Páros színjáték Sétálóutca MÚZSA WtWWWF: X -j Reviczky Gyula Karácsony Szeretni nem bűn e hideg, Ez érdekhajszoló világba', Mert szeretett s nagy volt szive, Magdolnának meg lön bocsátva. Ő mondta ezt, az emberek Nagy vértanúja, messiása, Nem bűnös az, ki itt szeret, Szeretni nem bűn e világba'. Mit is tegyen, mit is tehet Az ember itt gömbjén a bűnnek?... Óh, boldog, a ki csak szeret, Míg egy csöpp vér erébe' lüktet. Óh, Betlehem szelíd fia, Szived is megdobbant szeretve! S Magdolna benned annyira, E dobbanó szivet szerette. Ungár sarok, a régi randevúk színhelye Az első világháború előtt már szép kirakatokkal rendelkező boltba térhettek be a vevők Ungár (Urbán) János és felesége tak az akkori művészvilágba is. Bárdos Arthur, a Belvárosi Szín­ház igazgatója, Beck ö. Fülöp szobrászművész, Szenes Árpád festőművész és mások tartoztak a társaságba, akiket Gizella is megismerhetett, s Nyíregyházán az ő révén is nőtt családjának elismertsége. A céget, és annak pénzügyeit Béla irányította. Aránylag jól át­vészelték a háborút, az inflációt, valamint az 1930-as világválságot is. Az Ungár áruház egyre nép­szerűbb lett. A város tisztvise­lői havi részletfizetésre - köny­vecskére - vásároltak és havon­ta törlesztettek, a környékbeli gazdák, a bokrok lakói is mind nagyobb számban odaszoktak, mert az alkalmazottak tudtak a nyelvükön beszélni. Barátságos, egyenrangú kiszolgálásban ré­szesítettek minden hozzájuk be­térő vevőt. Ungár János, a következő ge­neráció tagja már a híres né­metországi Reutlingenben végez­te a textiltechnikumot, s igen nagy lendületet adott a cégnek, amikor munkába állt. Megvásá­rolták a Kossuth tér sarkán lé­vő Hirschler házat, s építettek egy, a város növekedéséhez mél­tó szép, modern áruházat, amely ráadásul az országban az első ilyen jellegű áruház volt! Harminc alkalmazott dolgozott már ekkor, mindegyiküknek sa­ját vevőköre volt. Az áruház a várossal együtt növekedett, a szakmában mértékadó tényező lett. A gyárak, nagykereskedők ügynökei új kollekciójuk vidéki bemutatását szinte mindig itt kezdték, az Ungár ház véleménye pedig nagyban befolyásolta sze­zonális árukészletük alakítását. Az egykorvolt áruház kedelmi iskolaszék tagja volt. Ungár Béla felesége, Giziké ugyancsak aktív tagja volt a vá­ros közéletének. A család sze­rény életmódot élt, a kollégák be­csülték, tisztelték egymást. A 40-es években a megkülön­böztető rendeletek és a háború miatt megváltoztak a körülmé­nyek, s változott természetesen a család, az üzlet élete is. A csa­ládtagok sorozatos betegsége to­vább nehezítette a helyzetet, az áruház is. A régiekre persze ma is sokan emlékeznek. Közöttük is leginkább azok, akik ott dol­goztak, ott vásároltak, vagy ép­pen fiatalként az Ungár sarkon randevúztak. Ott, ahol az összefogásnak, a múlt tisztelőinek, a régenvolt ér­tékek megbecsülőinek köszönhe­tően rövidesen tábla emlékeztet majd Nyíregyháza első korsze­rű áruházára, egy család törté­netére. Ungár Béla közéleti ember is volt, számos funkciót töltött be. Elnöke volt a Kereskedők és gaz­dák körének, az angol Rotary klub nyíregyházi tagozatának, az OMKE egyik alelnöke, a Keres­üzlet irányítása, vezetése János és felesége kezébe került. Amikor 1944. október 30-án Já­nos ismét Nyíregyházára érke­zett, az áruház Kossuth téri ol­dalán hatalmas lyuk tátongott, ablakai, ajtói betörve álltak. Is­mét a nyíregyházi barátok, a volt munkatársak siettek segíte­ni, ennek volt köszönhető, hogy karácsonyra már legalább egyet­len helyen lakni lehetett. Az áruház 1945 után fogadta is­mét a vásárlókat, adott az Ungár családnak megélhetést. így ment ez egészen 1948-ig, az államosítá­sig, amikor is az egész család Bu­dapestre költözött, ott próbált új életet kezdeni. Sokat jelentett, hogy a fővárosban is ismerték az Ungár nevet, amelyet - az idők szellemének engedve - időközben Urbánra magyarosítottak. Urbán János a Corvin áruház­ban kapott előbb csak alkalmi, később állandó munkát, majd az Iparművészeti Vállalatnál veze­tő beosztásba került. Felesége vállalkozásba fogott, filmnyo­mással foglalkozott. A nyíregyházi Ungár áruház valamikor a város ékessége volt, mint ahogyan az az utód, az egy­kori Centrum, legújabban Réno Kovács Éva Ungár Lipót és felesége, Bloch Júlia a kiegyezés után, 1868 körül telepedtek le Nyíregyházán. Megvásá­rolták a Luther utca 4. szám alatti házat és telket, ame­lyen 1871-ben textilüzletet nyitottak. Az üzlet eredményesen műkö­dött, közben a család is gyarapo­dott. A házasságból négy fiú és három lány született. Ungár Lipót 1900-ban meghalt, ezért az üzle­tet az özvegy, és annak két fia, Béla és Ernő vezették tovább. Na- gyobbították, folyamatosan szépí­tették, így az első világháború előtt már egy szép kirakatokkal rendelkező boltba térhettek be a vevők, akik mindig a legszebb portékát, a legnagyobb árukészle­tet találták meg. A boltnak fapad­lója volt, amit az inasoknak min­den reggel, nyitás előtt fel kellett seperniük, seprés előtt pedig egy kis hengeralakú kannából fello­csolniuk, mégpedig úgy, hogy a kannából nyolcas számokat raj­zoltak a padlóra. Innen keletke­zett a gúnynév, amelyet a keres­kedősegédekkel kapcsolatban használtak, amikor vizesnyolca­soknak nevezték őket. Bezárták az áruházát A zsidótörvények alapo­san próbára tették az Ungár család tagjait. Munkaszol­gálat, félelem, rettegés lett az életük. A németek 1944. március 19-i megszállása után ismételten változott a helyzet, szinte megállt az élet. Az áruházat április 10- én bezárták, a teljes áru­készletet kirabolták. Sem a lakásokban, sem az áruház­ban nem maradt meg érték, a család tagjait a gettóba hurcolták. Voltak azonban nagyszerű emberek és bará­tok, akik olykor életük koc­káztatásával segítettek ne­kik, közreműködtek abban, hogy aki tehette, Pestre me­neküljön, ott bujkálhasson, de sajnos többen voltak azok, akik Auschwitz pok­lát nem kerülhették eL Ungár Béla 1909-ben megnő­sült, egy nagy vaskereskedő lá­nyát, Wirtschafter Gizellát vet­te feleségül. Gizella Budapesten végezte a középiskolát, rokonok­nál lakott, akik bejáratosak vol­Kiskarácsony Szívet-lelket melengető karácsonyi műsorral lepték meg a vakáció előtti utolsó tanítási napon diáktársaikat és a szülőket a nyíregyházi Móra Ferenc Általános Iskola tanulói Galambos Béla felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents