Kelet-Magyarország, 2001. december (61. évfolyam, 280-303. szám)
2001-12-15 / 292. szám
2001. december 15., szombat HÉTVÉGE /8 TÁRLAT A szobor és a valóság Krupiczer Antal szobrai, a fából, a márványból, a bronzból készültek egyaránt, nem kötik meg a szemlélődő figyelmét. Arra késztetnek, hogy elszakadjunk attól a beidegződéstől, hogy a műalkotásnak, különösképpen a szobornak ábrázolnia kell a valóság valamelyik szegletét: tájat, figurát, arcot, mozdulatot. Pedig a szobor, ha csupán annyit ér el, hogy azonosíthatjuk a látványt a valóság egy darabjával, akkor nem sok minden történik velünk. Aligha mozdul meg a képzeletünk, amelyik arra vágyik, hogy a maga tapasztalatait szembesítse a műalkotással. Rügyezés Bonczus Meteor Elek Emil felvételei Akik megszenvednek a diplomáért Mások többet költhetnek ruhára, de ha az élet ilyen sorsot szánt, meg kell békélni vele Újra itt a vizsgaidőszak: aki segélyt, ösztöndíjat akar, nem mindegy milyen eredménnyel zár Balogh József A fiatal leérettségizik, ha jól sikerült, jelentkezik főiskolára, vagy egyetemre, ha okos vagy szorgalmas, diplomát szerez. Ilyen egyszerű lenne? Sokaknak igen, de sajnos nem kevés azoknak a száma sem, akiknek nem csak a tankönyvvel kell megküzdeni. Tóth Krisztina harmadéves angol nyelvtanár szakos hallgató, most végez. Budapestről jött a kollégium reményében, mert ha ottmarad, albérletet kellett volna fizetni. De miből?- Szüleim elváltak, a nyolcvanas évek vége felé, apukám nem törődött velünk, tudomásom szerint börtönben van, de ez sem biztos. Amikor a válóper volt, a bíróság próbálta keresni, de nem találták. Anyukám akkor már nagyon beteg volt, 1989-ben meghalt. Hogy ne kerüljünk húgommal nevelőotthonba, a keresztanyám vett minket magához. Neki is volt két gyereke, így lettünk négyen testvérek, s nevelt egyedül, mert ő is elvált. Érettségi után kezdtem el saját életemet. Ekkor határoztam el, hogy eljövök ide tanulni. Az egyetemi képzést azért nem vállaltam, mert az ötéves, az árvasági segély pedig csak 25 éves korig jár, ami nagyon sokat segít abban, hogy az ember meg tudjon élni. Motiváció a tanulásban Honnan van Tóth Krisztinának pénze?- Eddig kaptam az árvaságit a nyugdíjfolyósítótól, ez elég szép összeg 25 699 forint volt, _ ebből meg lehetett élni. Korábban pályáztam a szociális juttatásokra, meg is kaptam. Amikor bejött a Bursa Hungarica ösztöndíj, azt is megpályáztam az önkormányzatnál, azóta a szociális ösztöndíjra nem pályázok, mert ez azt az összeget már tartalmazza. Tavaly megtudtam, hogy van egy Esély a tanulásra pályázat, ezt is megpályáztam és megkaptam. Ilyen pályázati pénzekből próbálom összeszedni ami a megélhetéshez kell. Ettől függetlenül nagyon meg kell nézni Tóth Krisztinának mire költ, de ez azt is jelenti, hogy sokkal motiváltabb a tanulásban. Ha bukdácsolna, kitennék a kollégiumból, s kimaradna a tanulmányi ösztöndíjból. Ilyen veszély nem fenyegeti, a legutolsó fél évben 4,61 vólt az átlaga, de mindig is négyes fölött volt. Spórol a kaján, azt mondja: olcsóbban kijön, ha maga főz, ráadásul ő inkább megeszi a zsömlét felvágottal, mint a meleg ételt. Azt is látja, hogy mások többet költhetnek ruhára, de tudomásul vette, hogy neki ez a sors jutott. Azért ami kell, megveszi, legfeljebb nem a belvárosi boltban, hanem a piacon vagy a kínai boltban, mert ott olcsóbb. Kriszti már nemigen megy vissza a fővárosba, ott albérletben nemigen tudna megélni. Most kínálkozik egy lehetőség egy Nyíregyháza-közeli városban, s ha ő nyeri el a pályázatot, szolgálati lakást is adnak. Ez óriási lehetőségnek látszik, abból élhetne, amit megkeres, lehetnének magántanítványai. És a barátja is abban városban él... Más is van így Szalai Erzsébet elsőéves történelem-ukrán szakos hallgató. Ő öt évig lesz a kollégium lakója, mert az ukrán nyelvből egyetemi diplomát ad az intézmény. Az alapokat a baktai gimnáziumból hozta, ahol négy évig ukránt tanult. Segítség nélkül. Erzsébet sem szerezhetne diplomát. Édesapám 1999- ben meghalt, négyen élünk édesanyám minimálbéréből. Van egy 17 éves öcsém, ő középiskolás és szalai Erzsébet egy 12 éves húgom. Már kínálkozott egy lehetőség, azt megpályáztam, aztán utcabeliektől, akik itt tanulnak, itt a főiskolán, megtudtam, hogy van más lehetőség is szociális támogatásra, így mertem belevágni. Először az Esélyt a tanulásra pályázaton nyert el Erzsébet havi hatezer forintot, ezt Pesten állapították meg, itt pedig négyezer forint szociális ösztöndíjat kap. A kollégium 3500 forintba kerül, azt leveszik az ösztöndíjból. A pusztadobosi önkormányzattól - oda való a család - nem kapta meg a Bursa Hungarica ösztöndíjat, pedig az üyen címen kapott összeget az állam megduplázza. Természetesen szóba kerül, mennyi gondot okoz neki, hogy kevesebb a pénze, mint a nagy átlagnak. Válasza egyszerű: nem szégyelli, más is van így, de nem is büszke rá. Sok mindent nem vehet meg amit szeretne, vagy gyűjtögetni kell rá, míg összejön a pénz. Annak örül, hogy édesanyja büszke rá, mert talpraesett lánya van, aki képes - pláne ha majd tanulmányi ösztöndíjat is kaphat - gondoskodni saját magáról. Addig azonban még fontos az anyai segítség. Aztán ha meglesz a diploma, egy tolmácsképzőt szeretne elvégezni, hogy mire a húga is eljut valamelyik felsőfokú intézmény kapujába, már ő is segíthessen neki. Nem hálás feladat Tóth Zita nem segítséget kér, hanem segít, ő a főiskola hallgatói önkormányzata szociális bizottságának elnöke. Általános iskolás korától benne volt a közösségi életben, itt is hiányzott valami. Először bizottsági tag lett, aztán egyre több feladatot kapott, végül a bizottság úgy döntött, hogy ő legyen a vezetője.- Nem hálás feladat - mondja Zita rengeteg morgás, felháborodás kísér minden elutasított döntést. A kollégiumban óriási lehetőség nyílik arra, hogy megismerjük azokat is, akikkel nem találkozunk sem előadáson, sem szemináriumon, így az ember fel tudja mérni, ki milyen anyagi helyzetben él. Persze így sem egyszerű, a vállalkozók egy része papíron minimálbéren él, sokan nulla forintos jövedelmet vallanak be, s hiába jár be a hallgató történetesen márkás kocsival, ha az APEH-nek azt jelentette a vállalkozó, hogy nincs jövedelme, tehetetlenek vagyunk. Annyit adunk, amennyivel segítünk A DJB az Esélyt a tanulásra és a rendszeres szociális segélyek ügyében dönthet. A bölcsész kar 1300 hallgatója közül ötszázan vittek el igénylő lapot, s háromszáz körüli kérelem érkezett vissza. Az idén nagyon jól sikerült osztani, mindössze kb. ötven hallgató nem kapott. Amikor tavaly elindították a Bursa ösztöndíjat, óriási felháborodást váltott ki, hogy nem volt rá kerete a minisztériumnak, ezért az előző fél év vége a szociális juttatások szempontjából bizonytalan volt. Kijött egy törvény, amely kimondta: ha adunk szociális támogatást, akkor az minimálisan 3000 forint legyen, utána kiderült, hogy nincs pénz. Akkor találták ki, hogy a Bursa Hungarikások ösztöndíját is a mi szociális keretünkből kell fizetni, ami szintén lehetetlen volt. Találtunk egy köztes megoldást, így a minimális 3000 forint összeg magmaradt, de van még egy négyezer forintos és egy ötezer forintos határ. Szerintem ez nem kis összeg, más városok egyetemén, főiskoláján lényegesen kevesebb a szociális támogatás. Mi arra törekszünk, hogy ha adunk, annyit adjunk, amennyivel segíteni tudunk. Tóth Zita Reviczky Gyula Karácsony Szeretni nem bűn e hideg, Ez érdekhajszoló világba', Mert szeretett s nagy volt szive, Magdolnának meg lön bocsátva. Ő mondta ezt, az emberek Nagy vértanúja, messiása, Nem bűnös az, ki itt szeret, Szeretni nem bűn e világba'. Mit is tegyen, mit is tehet Az ember itt gömbjén a bűnnek?... Óh, boldog, a ki csak szeret, Mig egy csöpp vér erébe' lüktet. Óh, Betlehem szelíd fia, Szived is megdobbant szeretve! S Magdolna benned annyira, E dobbanó szivet szerette. Nevezetességeink A fehérgyarmati református templomot Báthory István erdélyi vajda építtette gótikus tornyával és főkapujával, a kenyérmezei csata zsákmányából a két nyírbátori templommal együtt. Az építkezést, mely 1486-ra befejeződött, megtekintette János barát, Mátyás király olasz építőmestere. A templom az itt élő néppel 1550 körül reformátussá lett. 1559-ben a gyarmati református egyház négy papja volt jelen a vá- radi zsinaton. Az eredetileg gótikus stílusú, de többször átépített templom műemlék Elek Emil felvétele
