Kelet-Magyarország, 2001. december (61. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-15 / 292. szám

2001. december 15., szombat HÉTVÉGE /8 TÁRLAT A szobor és a valóság Krupiczer Antal szobrai, a fából, a már­ványból, a bronzból készültek egyaránt, nem kötik meg a szemlélődő figyelmét. Ar­ra késztetnek, hogy elszakadjunk attól a beidegződéstől, hogy a műalkotásnak, kü­lönösképpen a szobornak ábrázolnia kell a valóság valamelyik szegletét: tájat, fi­gurát, arcot, mozdulatot. Pedig a szobor, ha csupán annyit ér el, hogy azonosíthat­juk a látványt a valóság egy darabjával, akkor nem sok minden történik velünk. Aligha mozdul meg a képzeletünk, ame­lyik arra vágyik, hogy a maga tapasztala­tait szembesítse a műalkotással. Rügyezés Bonczus Meteor Elek Emil felvételei Akik megszenvednek a diplomáért Mások többet költhetnek ruhára, de ha az élet ilyen sorsot szánt, meg kell békélni vele Újra itt a vizsgaidőszak: aki segélyt, ösztöndíjat akar, nem mindegy milyen eredménnyel zár Balogh József A fiatal leérettségizik, ha jól sikerült, jelentkezik főis­kolára, vagy egyetemre, ha okos vagy szorgalmas, diplo­mát szerez. Ilyen egyszerű lenne? Sokaknak igen, de saj­nos nem kevés azoknak a szá­ma sem, akiknek nem csak a tankönyvvel kell megküzdeni. Tóth Krisztina harmadéves angol nyelvtanár szakos hallga­tó, most végez. Budapestről jött a kollégium reményében, mert ha ottmarad, albérletet kellett volna fizetni. De miből?- Szüleim elváltak, a nyolcva­nas évek vége felé, apukám nem törődött velünk, tudomásom sze­rint börtönben van, de ez sem biztos. Amikor a válóper volt, a bíróság próbálta keresni, de nem találták. Anyukám akkor már nagyon beteg volt, 1989-ben meg­halt. Hogy ne kerüljünk húgom­mal nevelőotthonba, a kereszt­anyám vett minket magához. Ne­ki is volt két gyereke, így let­tünk négyen testvérek, s nevelt egyedül, mert ő is elvált. Érett­ségi után kezdtem el saját élete­met. Ekkor határoztam el, hogy eljövök ide tanulni. Az egyete­mi képzést azért nem vállaltam, mert az ötéves, az árvasági se­gély pedig csak 25 éves korig jár, ami nagyon sokat segít abban, hogy az ember meg tudjon élni. Motiváció a tanulásban Honnan van Tóth Krisztiná­nak pénze?- Eddig kaptam az ár­vaságit a nyugdíjfolyó­sítótól, ez elég szép összeg 25 699 forint volt, _ ebből meg lehetett élni. Koráb­ban pályáz­tam a szociális juttatásokra, meg is kaptam. Amikor bejött a Bur­sa Hungarica ösztöndíj, azt is megpályáztam az önkormányzat­nál, azóta a szociális ösztöndíjra nem pályázok, mert ez azt az összeget már tartalmazza. Tavaly megtudtam, hogy van egy Esély a tanulásra pályázat, ezt is megpá­lyáztam és megkaptam. Ilyen pá­lyázati pénzekből próbálom össze­szedni ami a megélhetéshez kell. Ettől függetlenül nagyon meg kell nézni Tóth Krisztinának mi­re költ, de ez azt is jelenti, hogy sokkal motiváltabb a tanulásban. Ha bukdácsolna, kitennék a kol­légiumból, s kimaradna a tanul­mányi ösztöndíjból. Ilyen veszély nem fenyegeti, a legutolsó fél év­ben 4,61 vólt az átlaga, de mindig is négyes fölött volt. Spórol a ka­ján, azt mondja: olcsóbban kijön, ha maga főz, ráadásul ő inkább megeszi a zsömlét felvágottal, mint a meleg ételt. Azt is látja, hogy mások többet költhetnek ru­hára, de tudomásul vette, hogy neki ez a sors jutott. Azért ami kell, megveszi, legfeljebb nem a belvárosi boltban, hanem a pia­con vagy a kínai boltban, mert ott olcsóbb. Kriszti már nemigen megy vissza a fővárosba, ott albérlet­ben nemigen tudna megélni. Most kínálkozik egy lehetőség egy Nyíregyháza-közeli város­ban, s ha ő nyeri el a pályáza­tot, szolgálati lakást is adnak. Ez óriási lehetőségnek látszik, ab­ból élhetne, amit megkeres, le­hetnének magántanítványai. És a barátja is abban városban él... Más is van így Szalai Erzsébet elsőéves törté­nelem-ukrán szakos hallgató. Ő öt évig lesz a kollégium lakója, mert az ukrán nyelvből egyete­mi diplomát ad az intézmény. Az alapokat a baktai gimnáziumból hozta, ahol négy évig ukránt ta­nult. Segítség nélkül. Erzsébet sem szerezhetne diplomát. Édes­apám 1999- ben meghalt, négyen élünk édesanyám minimálbéré­ből. Van egy 17 éves öcsém, ő kö­zépiskolás és szalai Erzsébet egy 12 éves húgom. Már kínálkozott egy lehe­tőség, azt megpályáztam, aztán ut­cabeliektől, akik itt tanulnak, itt a főiskolán, megtudtam, hogy van más lehetőség is szociális támo­gatásra, így mertem belevágni. Először az Esélyt a tanulásra pályázaton nyert el Erzsébet ha­vi hatezer forintot, ezt Pesten ál­lapították meg, itt pedig négyezer forint szociális ösztöndíjat kap. A kollégium 3500 forintba kerül, azt leveszik az ösztöndíjból. A pusz­tadobosi önkormányzattól - oda való a család - nem kapta meg a Bursa Hungarica ösztöndíjat, pe­dig az üyen címen kapott össze­get az állam megduplázza. Természetesen szóba kerül, mennyi gondot okoz neki, hogy kevesebb a pénze, mint a nagy átlagnak. Válasza egyszerű: nem szégyelli, más is van így, de nem is büszke rá. Sok mindent nem vehet meg amit szeretne, vagy gyűjtögetni kell rá, míg összejön a pénz. Annak örül, hogy édes­anyja büszke rá, mert talpraesett lánya van, aki képes - pláne ha majd tanulmányi ösztöndíjat is kaphat - gondoskodni saját ma­gáról. Addig azonban még fontos az anyai segítség. Aztán ha meg­lesz a diploma, egy tolmácskép­zőt szeretne elvégezni, hogy mi­re a húga is eljut valamelyik fel­sőfokú intézmény kapujába, már ő is segíthessen neki. Nem hálás feladat Tóth Zita nem segítséget kér, hanem segít, ő a főiskola hallga­tói önkormányzata szociális bi­zottságának elnöke. Általános is­kolás korától benne volt a közös­ségi életben, itt is hiányzott va­lami. Először bizottsági tag lett, aztán egyre több feladatot kapott, végül a bizottság úgy döntött, hogy ő legyen a vezetője.- Nem há­lás feladat - mondja Zita rengeteg morgás, felhá­borodás kísér minden eluta­sított döntést. A kollégium­ban óriási le­hetőség nyílik arra, hogy megismerjük azokat is, akikkel nem találkozunk sem előadáson, sem szemináriumon, így az em­ber fel tudja mérni, ki milyen anyagi helyzetben él. Persze így sem egyszerű, a vállalkozók egy része papíron minimálbéren él, sokan nulla forintos jövedelmet vallanak be, s hiába jár be a hall­gató történetesen márkás kocsi­val, ha az APEH-nek azt jelentet­te a vállalkozó, hogy nincs jöve­delme, tehetetlenek vagyunk. Annyit adunk, amennyivel segítünk A DJB az Esélyt a tanulás­ra és a rendszeres szociális se­gélyek ügyében dönthet. A böl­csész kar 1300 hallgatója kö­zül ötszázan vittek el igénylő lapot, s háromszáz körüli kére­lem érkezett vissza. Az idén nagyon jól sikerült osztani, mindössze kb. ötven hallgató nem kapott. Amikor tavaly elindították a Bursa ösztöndíjat, óriási felhá­borodást váltott ki, hogy nem volt rá kerete a minisztérium­nak, ezért az előző fél év vége a szociális juttatások szem­pontjából bizonytalan volt. Ki­jött egy törvény, amely ki­mondta: ha adunk szociális tá­mogatást, akkor az minimáli­san 3000 forint legyen, utána kiderült, hogy nincs pénz. Ak­kor találták ki, hogy a Bursa Hungarikások ösztöndíját is a mi szociális keretünkből kell fizetni, ami szintén lehetetlen volt. Találtunk egy köztes megoldást, így a minimális 3000 forint összeg magmaradt, de van még egy négyezer forin­tos és egy ötezer forintos ha­tár. Szerintem ez nem kis összeg, más városok egyete­mén, főiskoláján lényegesen kevesebb a szociális támogatás. Mi arra törekszünk, hogy ha adunk, annyit adjunk, amennyivel segíteni tudunk. Tóth Zita Reviczky Gyula Karácsony Szeretni nem bűn e hideg, Ez érdekhajszoló világba', Mert szeretett s nagy volt szive, Magdolnának meg lön bocsátva. Ő mondta ezt, az emberek Nagy vértanúja, messiása, Nem bűnös az, ki itt szeret, Szeretni nem bűn e világba'. Mit is tegyen, mit is tehet Az ember itt gömbjén a bűnnek?... Óh, boldog, a ki csak szeret, Mig egy csöpp vér erébe' lüktet. Óh, Betlehem szelíd fia, Szived is megdobbant szeretve! S Magdolna benned annyira, E dobbanó szivet szerette. Nevezetességeink A fehérgyarmati reformá­tus templomot Báthory Ist­ván erdélyi vajda építtette gótikus tornyával és főka­pujával, a kenyérmezei csata zsákmányából a két nyírbátori templommal együtt. Az építkezést, mely 1486-ra befejeződött, megte­kintette János barát, Má­tyás király olasz építőmes­tere. A templom az itt élő néppel 1550 körül reformá­tussá lett. 1559-ben a gyar­mati református egyház négy papja volt jelen a vá- radi zsinaton. Az eredeti­leg gótikus stílusú, de többször átépített templom műemlék Elek Emil felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents