Kelet-Magyarország, 2001. október (61. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-22 / 247. szám
2001. október 22., hétfő ÉVFORDULÓ /8 MÚZSA Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz! Eredj, ha tudsz ... Eredj, ha gondolod, Hogy valahol, bárhol a nagy világon Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, Eredj ... Szállj mint a fecske, délnek, Vagy északnak, mint a viharmadár, Magasából a mérhetetlen égnek Kémleld a pontot, Hol fészekrakó vágyaid kibontod. Eredj, ha tudsz. Eredj, ha hittelen Hiszed: a hontalanság odakünn Nem keserűbb, mint idebenn. Eredj, ha azt hiszed, Hogy odakünn a világban nem ácsol A telkedből, ez érző, élő fából Az emlékezés új kereszteket. A lelked csillapuló viharának Észrevétlen ezer új hangja támad, Süvít, sikolt, S az emlékezés keresztfáira Téged feszít a honvágy és a bánat. Eredj, ha nem hiszed. Hajdanában Mikes se hitte ezt, Ki rab hazában élni nem tudott, De vállán égett az örök kereszt S egy csillag Zágon felé mutatott. Ha esténként a csillagok Fürödni a Márvány-tengerbe jártak, Szelíd emlékek: eszeveszett hordák, A szívét kitépték, S hegyeken, tengereken túlra hordták... Eredj, ha tudsz. Ha majd úgy látod, minden elveszett: Inkább sem, mint hordani itt a jármot, Szórd a szelekbe minden régi álmod: Ha úgy látod, hogy minden elveszett, Menj őserdőkön, tengereken túlra Ajánlani fel két munkás kezed. Menj hát, ha teheted. Itthon maradok én! Károgva és sötéten, Mint téli varjú száraz jegenyén. Még nem tudom: Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, De itthon maradok. Leszek őrlő szú az idegen fában, Leszek az alj a felhajtott kupában, Az idegen vérben leszek a méreg, Miazma, láz, lappangó rút féreg, De itthon maradok! Akarok lenni a halálharang, Mely temet bár: halló fülekbe cseng És lázit: visszavenni a mienk! Akarok lenni a gyújtózsinór, A kanóc része, lángralobbant vér, Mely titkon kúszik: tíz-száz évekig Hamuban, éjben, Míg a keservek lőporához ér És akkor...!! Még nem tudom: Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, De addig, varjú a száraz jegenyén: Én itthon maradok. Kilőtt szovjet harckocsik az Üllői út és a Nagykörút kereszteződésében 1956. október 29-én Anders Engmann felvétele Forradalom az Isten háta megett Részlet Kabay Dezső Tibor nemzetőrparancsnok visszaemlékezéséből „Meg kell vallanom, hogy én ugyan egyetértettem a forradalom eszméivel, de kezdetben nem éreztem különösebb hajlandóságot tevékenyen részt venni az események irányításában. Ennek talán az volt az oka, hogy engem - valószínűleg egész véletlenül - nem ért különösebb sérelem az elmúlt években. A háború befejezésekor, 1945-ben 19 éves fejjel én is, mint sok más hasonló korú fiatal, egy jelentős változást vártam az új rendszertől. Nem tartottam nagy bűnnek, ha 300 nagybirtokos tulajdonát elveszik és ezáltal hárommillió „magyar koldusnak” biztosítanak jobb jövőt. Kezdetben híve voltam a földosztásnak, hogy ez hová fog fajulni, akkor még nem tudtam megítélni. Fiatal és lelkesülésre képes voltam. Jelentős állomás volt életemben honvédelmi jellegű kiképzésem és vezénylésem az MSZHSZ, előbb Szabolcs megyei, majd Baranya megyei vezetésére. Segítette politikai ítélőképességem kialakulását. Kinyílt a szemem, mivel beláthattam a kulisszák mögé. Kiábrándultam a rendszerből és egészségügyi okokra hivatkozva lemondtam jelentős pozíciómról. Úgy döntöttem, a jövőben minden képességemet csak egy elviselhetőbb, jobb és kellemesebb életmód elérésére fordítom. Sikerült is párttámogatás nélkül elhelyezkednem egy megyei vállalatnál, ahol nem kellett tönkredolgoznom magamat. De ez a jó állás sem elégítette ki növekvő igényeimet. 1953- ban, amikor a Nagy Imre vezette kormány korlátozott mértékben megengedte az egyéni kezdeményezést, kútfúró vállalkozásba kezdtem, az akkori viszonyoknak megfelelően, igencsak jelentős jövedelemmel. A hatóságok békén hagytak, nem voltak személyes sérelmeim. A követelések A késő délutáni órákban a legnagyobb tömörülés a városháza előtt volt. Több szónok beszélt az erkélyről. Követeléseikkel egyetértettem, részben azonban illúziónak tartottam. Ácsorogtam a A kötet borítója KM-reprodukció tömeg szélén, hallgattam a beszédeket, amikor Szilágyi László - akit régebben ismertem - megszólított: „Jó, hogy látlak - mondta - gyere be kérlek a városházára, a te segítségedre lenne szükségünk.” Eddig ugyan még nem tűnt fel nekem, hogy valami vezető szerepet töltött volna be, meg sem kérdeztem, milyen célból kel- lenék, hanem bementem vele az épületbe. Egy irodába vezetett, ahol egy asztalnál ülve többen is izgatott hangnemben tanácskoztak. Nem ismertem közülük senkit. Szilágyi László bemutatta őket, mint az Ideiglenes Városi Munkástanács tagjait. Tájékoztattak arról, hogy éjszaka igen nagy veszély fenyegeti a várost. Azzal lehet számolni, hogy a felizgatott tömeg a sötétség leple alatt valódi vagy vélt sérelmei miatt bosszút áll a város és a megye eddigi vezetőin. Az ÁVH, a rendőrség és a honvédség csak a saját testületét hajlandó védeni, a város közbiztonságával nem törődik. Arra is lehet számítani, hogy sötét elemek lopásra, betörésre vagy rablásra fogják felhasználni a látszólag törvény nélküli állapotot. Az Ideiglenes Munkástanács már megkísérelte részben telefonon, részben küldöttek útján a rendőrség és a honvédség vezetőit a beavatkozás szükségességéről meggyőzni. Sajnos, eredménytelenül. Szilágyi László ismerte pályafutásomat és arra kért a munkástanács nevében vessem latba korábbi összeköttetéseimet - mint MSZHSZ megyei vezető - és világosítsam fel a honvédséget, a helyőrség vezetőit a helyzet komolyságáról, és tolmácsoljam a munkástanács kérését a közbiztonság megőrzésére. A törvény ereje Arra az esetre, ha a honvédség nem hajlandó átvenni a felelősséget a város biztonságáért, azt tették feladatommá, hogy kérjek 12 fegyvert egy alakítandó önkéntes polgárőrség felfegyverzésére. Ennyire szerények voltak kívánságaik. Azonnal beláttam, hogy nem hatalmuk megerősítésére kívánják a fegyvereket, hanem mint felelősségtudó állampolgárok, a törvény erejét akarják biztosítani ebben a nehéz időben. Nem mindenki gondolkozott így ezen a napon. Az ÁVH, a rendőrség tűrte, hogy a tömeg kiszabadítsa a börtön foglyait. A börtönőrök sem álltak ellen a nép akaratának. Ki várhatja el ezektől, akik délután bizonyságot tettek gyávaságukról, hogy éjszaka bátrabbak legyenek. Most az eddigi rendszer minden felelős vezetője csak a saját bőre megmentésére gondolt, a nép már ellenségnek számított.” Kabay Dezsőt november 6-án letartóztatták és a forradalom megyei és nyíregyházi vezetőivel együtt vezetőivel, Szilágyi Lászlóval megyei nemzeti bizottság elnökével, Dandos Gyulával a Forradalmi Diáktanács vezetőjével, Pintér Istvánnal a MOKÉP igazgatójával, Rácz Istvánnal a városi munkástanács elnökével, Lengyel Antallal a Szabó les-Szatmári ^ Néplap főszerkesztőjével együtt 1 Ungvárra deportálták, 1956 decem- f herében szabadult. 1957. február- f jóban ismét bujkálni kényszerült, < miután tudomására jutott, hogy Szilágyi Lászlót ismét letartóztatták. 1957. május 9-én lépte át a jugoszláv határt, s csak 1989 szeptemberében a rendszerváltás évében lépett ismét hazája földjére. Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger... Föltámadott a tenger, A népek tengere; Ijesztve eget-földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók, Sűlyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg. Tombold ki, te özönvíz, Tombold ki magadat, Mutasd mélységes medred, S dobáld a fellegekre Bőszült tajtékodat; Jegyezd vele az égre Örök tanúságúi: Habár fölül a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr! uyujies A forradalom alatt őrizetlen ládákban gyűjtöttek pénzt a hősi halottak hozzátartozóinak Az 1956-os forradalom jelképévé vált zászló, amelyből kivágták a címert Sípos Béla montázsa lasztják. Páka Márton századost, a hadkiegészítő parancsnokát bízzák meg a nemzetőrség megszervezésével. A járási székhely után a környező községekben megalakulnak a forradalmi bizottságok. (1956. október 29.) Mátészalkán felfegyverzik a nemzetőrséget Mátészalkán a járási nemzeti bizottság a járási tanács pincéjébe szállíttatja a kiegészítő parancsnokságon őrzött fegyvereket, és azokat a nemzetőrség rendelkezésére bocsátja. A honvédség és a rendőrség tagjainak birtokában csak a személyi fegyverek maradnak. A nemzetőrség megkezdi a fegyvertartási engedéllyel rendelkezők fegyvereinek begyűjtését. (1956. október 30.) A sorsdöntő napok megyei Kh 12opt/z'i> Nemzeti bizottság alakul Nyírbátorban Délelőtt nagygyűlésen választják meg a község nemzeti bizottságát, melyben a lakosság különböző csoportjai arányos képviseletet nyernek. Elnöke Nánássy István, a nagykállói járás volt főszolgabírója. A nemzeti bizottság elrendeli nemzetőrség felállítását. A határőrség parancsnoka, Lóczi János őrnagy támogatásáról biztosítja a nemzeti bizottságot, ezt követően őt nevezik ki a fegyveres erők (határőrség, rendőrség, nemzetőrség) parancsnokává. A határőrök leszerelik az elhárító tiszteket, a pártbizottság tagjai is elhagyni kényszerülnek a laktanyát. (1956. október 29.) Kisvárdán újjáalakítják a községi munkástanácsot Kisvárdán újjáalakítják a községi munkástanácsot, kimaradnak belőle a párt- és tanácsi vezetők. Elnökévé Bujdos Géza egykori főjegyzőt, a villanyszerelő vállalat dolgozóját, a nemzetőrség parancsnokává Varga Károlyt választják. Mészáros András főhadnagy a forradalom mellé állt rendőrség parancsnoka marad. Különböző szakbizottságokat állítanak fel, a kijelölik ezek vezetőit. (1956. október 29.) Fehérgyarmaton újjáalakítják a munkás-paraszt tanácsot Fehérgyarmaton délelőtt 3-400 fő jelenlétében újjáválasztják a munkás-paraszt katonai tanácsot. Két fő kivételével kibuktatják a párt- és tanácsi vezetőket. A tanács elnökévé Nagy Gyulát váhíradásaiból Záhonyi katonák Miskolcra menekülnek A záhonyi légvédelmi tüzérosztály személyi állománya forradalmi katonatanács megalakítását követeli, valamint azt, hogy az egység tagjai a miskolci felkelők segítségére mehessenek. A parancsnok ez utóbbit elutasítja, engedélyezi azonban katonatanács alakítását. (1956. október 31.) Nyíregyházán munkás-paraszt forradalmi bizottság alakul A megyei forradalmi munkás- tanács, a fegyveres szervezetek, valamint az MSZMP és volt tanácsi vezetők részvételével megyei forradalmi munkás-paraszt bizottság alakul Nyíregyházán. Elnöke Benkei András, az MSZMP egyik helyi vezetője. Tagok: Oláh László, Orosz Ferenc, Molnár Jenő, Szilágyi László, Fekszi István, Unatenszki Pál és Hubicska Zoltán őrnagy. Felhívásában bejelenti, hogy szorosan együtt kíván működni a megyei forradalmi munkástanáccsal és a munkástanácsokkal, a Kádár-kormány meghirdetett célkitűzései talaján áll, de követeli a Szovjet Hadsereg kivonását. (1956. november 5.) Nyíregyházán letartóztatják a forradalom megyei vezetőit A KGB a hajnali órákban a forradalom több helyi vezetőjét letartóztatja: többek között Szilágyi Lászlót, Rácz Istvánt, Kábái Dezső nemzetőrparancsnokot, Lup- kovics Györgyöt, a Kisgazdapárt megyei elnökét. Mindannyiukat Ungvárra szállítják. (1956. november 6.)
