Kelet-Magyarország, 2001. augusztus (61. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-04 / 181. szám

2001. augusztus 4., szombat Mt« HÉTVÉGI 8. oldal Kitüntetések iVjfllc éve látható Nyíregyházán a Kállay-gyűjtemény. Lakatos Saroltának, a gyűjtemény vezetőjének nagy szerepe van abban, hogy a kiállított tárgyak folyamato­san gazdagodnak. Újabb és újabb adomá­nyok érkeznek külföldről is. A megmentett családi emlékek (döntően fotók, levelek, né­hány viselt tárgy) mind kortörténeti, pótol­hatatlan források. A muzeális értékeket a látogatók kiállításokon láthatják, így töb­bek között a szemet gyönyörködtető régi rendjeleket, kitüntetéseket is. Van közöttük olyan, mely Magyarországon, egy részük pedig Európában csak itt található. Összeállításunkban Apor Gábor kitünteté­seiből mutatunk be hármat. Magyar Királyi Szent István Rend (1764) nagykeresztje és csillaga Brünni Maria Schul (1654-1918) Nemesi Kisasszonyintézet díszjele „Lengyel Polonia Restituta Rend (1921) nagykeresztje, parancsnoki keresztje csil­laggal Balázs Attila felvételei MÚZSA Juhász Gyula: Augusztus Sötét szemem az éjbe réved, Köszöntelek, dús álmú élet! Ott künn a rózsák násza van ma: Az örök vágynak diadalma! Az éj szerelme szerteárad, Mámor ölébe hull a bánat, Halk dal száll, száll, erőre kapva És sziláján törtet az agyba. S a szentiváni boldog éjjel Szűz fátylát oldja, bontja széjjel, S én álmodom gyönyörűt, mélyet, Felüled Élet, Élet, Elet! Gabi bácsi nem ismer lehetetlent Még életében nem volt nyaralni; neki az a nyaralás, ha egy napra otthon maradhat Itt júniusban még árpa volt - egy hónap múlva pedig már csövezni fog a tengeri a szerző felvételei CSERVENYÁK «ATAUN Már azt hittem, nem jön - siet elém a kapuba Gabi bá­csi. Félórát késtem ugyanis. Hatra ígértem magam Nyír­telekre, de úgy gondoltam illetlen ilyen hajnali órán zavarkodni, ezért húztam ki­csit az időt az indulással. Pedig Battáékhoz nehéz olyan korán menni, hogy ne lenne már talpon az egész család. Gabi bácsi, a családfő két do­logra nem fecsérli az időt: üldö- gélésre és alvásra. Őt igazából a munka élteti. Mire a templomto­rony elüti a hajnali öt órát, már a jószágot eteti, ha ezzel végez, kezdődhet a munka - merthogy egyáltalán nem mellesleg kőmű­ves, nem is akármilyen! ha ott végez, folytatja, amit otthon el­kezdett, s este tíz (sokszor éjfél) előtt nemigen megy be a házba. Ég a keze alatt a munka. Tőle még azt nem hallottam, hogy va­lamit nem lehet megcsinálni. Csak akarni kell, és sikerül. Fecskék, galambok Az etetést a disznóknál kezdjük. Velük most nincs sok gond, nin­csenek kismalacok, akikre min­dig jobban kell figyelni.- Egyszer, évekkel ezelőtt, az­zal fogadtak a gyerekek, mikor hazajöttem: baj van, apu, az egyik kismalacra rálépett a ko­ca... - meséli. - A malacka az egész belső részét a földön húzta a fűrészporban... Gabi bácsi azonnal ölbe kapta, bevitte a házba, s már műtötte is. Bealtatta a kismalacot, sebét kitisztogatta, belül, kívül össze­varrta. Nyolchetes korában már semmi sem látszott rajta. Battáéknál egyéb csodák is megesnek. A fecskék hozzájuk érkeznek leghamarabb a faluba. Március 24-ére le kell pókhálóz­ni a melléképületekben, mert olyan még nem fordult elő, hogy nem érkeztek meg Gábor-napra - ez az ő ajándékuk a gazdának. Az első fészekalja már itt kö­röz fölöttünk, a másodikat még etetik szüleik, s lesz még őszig egy harmadik is. A fecskék itt háromszor költenek... Jópofa társaság a kecskéké, és isteni a frissen fejt tejük. Most kicsit kevesebb, mert a három kecskemama nemsokára megel­lik. A Nagyfiú (így becézik a ba­kot) addig odavan víkendezni az egyik rokonnál (nem nehéz kita­lálni, miért...). Egyszer az egyik kecske éjjel ellett meg. Hideg volt, hát addig ügyeskedett, kapart lábaival, míg szalmával betakargatta gi- dáit. Úgy találtak rájuk reggel. Gabi bácsi közben hozza az edényt, mert a fejés következik. Méghozzá sorban. És az sem mindegy, hol. Egyik az akol bal sarkában, másik középen, a har­madik pedig a bejáratnál. Legin­kább a galambjaira büszke Gabi bácsi. Lehet is! Egyik szebb, mint a másik. Az ott, mintha sebtiben parókát húzott volna a fejébe, s még nem volt ideje ifleg- fésülködni. A másik meg a pává­tól kölcsönözte a farktollait. Lát­hatóan nagyon büszke rájuk, mert míg a többi egymás elől kapkodja a magvakat, addig ő égnek emelt csőrrel, fennhéjázón lépdel közöttük. De van itt olyan, amelyiknek mintha fris­sel dauerolták volna a tollazatát, barna, fekete, vörös, meg irom­ba, összesen legalább húsz fajta: strasser, pergő, debreceni pergő, satinetta, blondinetta. És persze a postagalambok... Gabi bácsi még életében nem volt nyaralni. Azt mondja, neki az a nyaralás, ha egy napra ott­hon maradhat. Utaznak, világot látnak hát helyette a galambjai. Legutóbb Regensburgból, Mag- deburgból tértek haza. Évek óta előkelő helyezéseket érnek el, de a legutóbbi út után úgy döntött, nem versenyeztet tovább. Ahhoz túlságosan is szereti őket. Csak akkor tudja pontosan, hányán vannak, amikor az évi rendes ol­tást adja nekik. Merthogy el ne feledjük: Gabi bácsi másik szak- képzettsége szerint állatgondozó. Kaposvárott végzett még a hetve­nes években. Meséli, onnan el akarták csábítani a Dunántúlra. Tíz évet kellett volna aláírni la­kásért, mesés fizetésért. Nem írt alá semmit. Hazajött. Bekukkantunk a terményrak­tárba, ahol csontszárazon betá­rolva a korai árpa. Ennek is tör­ténete van. Emlékszem, tanult kollégám elég furán nézett rám, amikor június elején azt mond­tam neki: de bizony, hogy van, ahol, már aratnak. Még üzent is valamit - amit persze jobbnak láttam nem átadni.- Tavaly már május 15-én learattuk az árpát, de idén egy hónapot késtünk az időjárás miatt - mondja Gabi bácsi. Ne­vetve teszi hozzá: bolondnak hit­ték Nagycserkeszen, amikor be­ment, hogy intézze a kom­bájnozást: - Rámnéztek: ember! Mit akar? Tiszta zöld a határ! Kénytelen voltam bemutatóba vinni nekik, hogy elhiggyék. Az­tán a kombájnos, mikor kijött a földre, rögtön betelefonált a köz­pontba, hogy elmondja: nem vicc, tényleg aratás lesz. Azóta is emlegetik (visszahallottam): van Nyírtelken egy kisöreg. Annak milyen az árpája!... Árpa helyén tengeri- Most meg itt az árpa helyén a tengeri. Ott fényképezzen le, és mutassa meg a kollégájának, hogy már a mellemig ér. Ha így marad az idő, egy hónap múlva ez a tengeri csövezni fog. Mindig azt mondom: nem a rengeteg föld kell - művelni kell. És megadni neki, ami jár. A szerves trágyát, a műtrágyát. Meghálálja. A földről visszafelé a római katolikus templom előtt visz az utunk. Ezt is Gabi bácsi tette rendbe. Kívül-belül restaurálta, s mert az épület műemlék, a munkálatokat folyamatosan el­lenőrizte a műemléki felügyelő­ség szakembere. Nem kis feladat volt a teljesen leromlott épület díszeit ismét eredeti állapotába visszaállítani. Voltak olyan ré­szek a belső falon, amelyeket motívumait elsőáldozáson ké­szült, régi, megsárgult fényké­pek alapján tudtak csak rekonst­ruálni. A végeredmény azonban gyönyörű lett. Amikor elkészült, misét mondtak Gábor bácsiért. Vagy tizenöt éve, hogy megre­pedt a nyírteleki iskola fala. Ol­vasni lehetett a résen. Senki nem vállalta a felújítását. Még egy debreceni céget is megkeres­tek, de mindenki azt mondta: le kell bontani. Családfenntartóként Az iskolát lebontani? Na, azt már nem! Jött Gabi bácsi, és há­rom méterenként aláalapozott. Azóta is áll, most azt tervezik, tetőtérrel bővítik. Ha Gabi bácsi azt mondja, hogy megbírja, ak­kor az úgy is van. A jövő hónapban hatvanadik életévét betöltő Batta Gábor na­gyon korán megtanult dolgozni. Tizenhét éves volt, amikor meg­halt az édesapja. Legidősebb gyermek lévén neki kellett át­vennie a családfenntartó szere­pét. Hatan voltak testvérek, leg­kisebb húga alig másfél évesen lett félárva...- Akkor azt mondtam, a kishúgomat fel kell nevelnem. Aztán, hogy csak nőjenek fel a saját gyerekeim. Most meg, hogy az unokáimnak tudjam még felépíteni a házat... Én mindig másoknak éltem, nem magam­nak. Nekem mindegy, mit csiná­lok. Olyan akaraterő van ben­nem, hogy elvégzem. A műemlék templom egyes részleteit megsárgult fotók alapján ál­lította helyre , Nevezetes­ségeink A híres tiszadobi Andrássy-kas- télyt Andrássy Gyula, volt mi­niszterelnök építette 1880-85 kö­zött, valószínűleg Alpár Ignác ter­vei alapján. A tornyokkal gazda­gon tagozott, a historizáló várkas­télyok modorában épült neogóti­kus épület falai közöt működik ma a Gyermekváros. Gazdag neo- reneszánsz elemekből felépített és dekorált burkolatok, tagozatok te­szik változatossá, tobzódóvá a kastélybelsőt. Az épület északi ol­dalán még látható a nyírt tisza­fákból és bukszusokból kialakított „labirintus kert” sövénnyel szegé­lyezett útvesztője. A Tiszáig le­nyúló egykori angolkert is felújít­va várja a látogatókat Balázs Attila felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents