Kelet-Magyarország, 2001. augusztus (61. évfolyam, 178-203. szám)
2001-08-04 / 181. szám
)1. augusztus 4., szombat HÉTVÉGÉ 9. oldal A HÉT SZTORIJA <\ tudós ezermester jyörke László \nyai nagyapjától. Varga Miklóstól a cézügyességet, a műszaki érzéket, a creativitást, apai nagyapjától. Nagy :erenctől a szívósságot, nyakasságot, i kitartást örökölte. Vagy Ferenc, a Megyei Levéltár igazgatója íem vált hűtlenné azokhoz a szakmákhoz, nelyeket élete folyamán - hol kényszerből, tol hobbiból - megtanult.- Az általános iskolában kitűnő tanuló /oltam, ennek ellenére mindenáron traktoros akartam lenni. Édesanyám azonban násként gondolta, beíratott a Vasvári Pál jimnáziumba. Sőt, fél évig haza se mehet- em. A Bessenyei-kollégiumban volt mű- tely, barkácsgépek, sőt, eszterga is, de nem /olt hozzá kés. Sebaj, reszelőbői kést készí- :ettem, hiányzott a lengőtekéhez egy bábu, ilkészítettem. Negyedikben beiratkoztam Hársfalvi Péter levéltárszakkörére, mert ériekeit a történelem. Akkor döntöttem: négsem leszek traktoros. Az akkor induló :anárképző főiskolán folytattam magyar- :örténelem szakon, ahol akkor még rész- íépzés folyt: amikor a diák három évfolya- not elvégzett, már mehetett is tanítani. Lakása valóságos múzeum- A történelmet aztán levelező tagozaton fejeztem be. Ibrányban tanítottam, s azzal íezdtem, hogy levétári, majd honismereti szakkört indítottam. Rengeteg régiséget Dsszegyűjtöttünk tanítványaimmal, a lakásom valóságos múzeummá vált. Amikor 1964-ben megszerveztük az első honismereti kiállítást, akkora sikere volt, hogy utána a felnőttek is bekapcsolódtak a gyűjtésbe. Később megkaptuk a kultúrház díszletraktárát, ahol aztán én szereltem még a villanyt is. Nagy élmény volt az első ásatás az A Csillagszem - tatján alkotójával ibrányi református templom melletti régi temetőben. A leleteket a megyei múzeumnak adtam, s akkor figyelt fel rám Németh Péter igazgató. Tovább akartam tanulni, s beiratkoztam az ELTE hároméves kiegészítő, történelem szakára, de tanulmányi szabadságot nem kaptam, feleségem helyettesített. Szabad György professzor volt a témavezetőm, aki igen alapos munkát követelt meg, ráadásul ő maga is foglalkozott Ibrány történetével, tehát nem engedte meg, hogy felületes legyek. Akkor egy kicsit orroltam rá emiatt, de később, amikor már a doktori disszertációmat írtam, hálás voltam neki, hisz a szakdolgozatom kitűnő alap volt. Basszusgitáros is volt Az már meg sem lep, amikor megtudom: a Zephyr együttes basszusgitárosa volt, s az igen népszerű bandát állandóan foglalkoztatták. Barkácsolni mindig szeretett. Annak idején saját kezűleg épített fel egy melléképületet. Nevelőapja dohányt termesztett, a gépesítést úgy oldotta meg, hogy egy Pannónia-motorból kerti traktort fabrikált, mely szállítóeszköznek sem volt utolsó. Az Ezermesterben olvasta, hogyan lehet házilag rotációs kapát csinálni. Nem sokat habozott, egy Danuvia-motorból megszületett a remekmű. Azóta ezzel kapálja kertjét. Fűnyírója is keze munkája. A lambériázáshoz abriktert, gyalugépet készített. A legnagyobb alkotás azonban - legalábbis e sorok írója szerint - a Csillagszem, azaz a motoros lakóhajó, bárka, katamarán, melyet 1993-ban épített Barna György szomszédjával.- Eléggé kimerült voltam, az orvos azt javasolta, sokat pihenjek. Gondoltam, milyen jó lenne a Tiszán le s fel hajókázni. Úgy építettük meg, hogy akár napokat el lehet rajta tölteni anélkül, hogy ki kellene kötni. A Csillagszemet minden nyáron össze kellett rakni, idény végeztével pedig szétszedni. Az idén az ibrányi Tisza-parton lévő nyaraló mögött hajógarázst épít. Természetesen saját kezével... A békítő-építő polgármester: Krasznay Nyíregyháza város hajdani közéletének kiemelkedő egyéniségei (3) Krasznay Gábor a városháza olajfestményén (részlet) KM-reprodukció Margócsy József Az 1870-es évtized túlnyomóan kedvező változásokat hozott a nyíregyháziak közéletében. Az 1871. XVIII. törvény megváltoztatta a rendezett tanácsú városok képviselő-testületének ösz- szetételét. Ezentúl a tagok felét a szokásos módon választják, a másik felét azonban a legtöbb adót fizető lakosok sorrendje szerint alakítják ki. így növekedhetett a város polgárságának, értelmiségének a szerepe a város közéletében, önkormányzatában. Annál is inkább, mert a magasabb iskolázottság útján nyert diplomások esetében az egyébként kivetett adónak kétszeres összegét kellett alapul venni a besoroláskor. Nem Kallóba- Ugyancsak 1871-ben jelent meg a XXXI. törvény, amelyik az országosan felállítandó törvényszékek egyikét Szabolcs körzetében a megyeszékhely mellőzésével nem Kálióba, hanem Nyíregyházára telepítette. Az immár 20 ezernél népesebb tirpák város ekkoriban a régi földesurak curiális fundusán álló központi épületet használta városházául: ez a mai városháza telkén állt. 1871 nyarán ennek helyére korszerű, emeletes székház építését határozták el, hogy - nyílván csak átmenetileg - ennek déli-keleti felét bocsátják majd a törvényszék, ügyészség, járásbíróság, telekkönyv elhelyezésére. Párhuzamosan, a homlokzat teljes hosszában az irodák helyébe üzlethelyiségeket alakítanak ki, jelentős bevétel reményében, hiszen az épület előtti tér régóta - és még sokáig, a központi piac tere. A hivatali szobák pedig a szélesebbre méretezett (sötét) folyosókból nyílva majd az udvarra néznek. A sebtében elhatározott terv- változtatást minden felsőbb hatóság - sürgős közérdek fennforgásaként kezelve - hasonló gyorsasággal hagyta jóvá, s a bontási és építési munkák igen zűrzavaros körülmények között indultak és folytak. - 1872 tavaszától egymásután gyorsan beköltöztek az igazságügyiek, 1873. február 27-én az újmódi szerint már itt ült össze a városi képviselő- testület. Első ülése egyben az induló új ciklusra tisztújítással is foglalkozott: sem a 67 óta polgár- mester Meskó Sámuelt, sem az 1852 óta főjegyző Riszdorfer Jánost nem jelölték újra, és kötelezték az újonnan választott polgármestert, hogy szigorú vizsgálóbizottság derítse ki a rendkívüli költségnövekedés okát, módját. Inkább önzetlen szorgalmat, mintsem privát hasznot állapítottak meg, a túlköltekezés lényegében a város, a közügy érdekét szolgáló sietség, nem hanyagság következménye. 1873 végére már lecsillapodtak a szenvedélyek. Az év eleji tisztújításon a közbizalom az 52 éves helybeli ügyvéd, Krasznay Gáborban találta meg a helyzetnek is megfelelő, alkalmas polgármestert. Ez a döntés azért is figyelemre méltó, mert a túlnyomórészt protestáns lakosságú város bizalma a római katolikus egyházhoz tartozó személyben fedezte fel a nehéz időkben szükséges városi vezető személyét. Jogászok Krasznay Gábor 1821-ben született a Szatmár megyei Ököritón. Édesapja Debrecenben kincstári ügyész. Fia is a jogászpályát választja; 1843-ban Debrecenben szerez ügyvédi képesítést, ott kezdi el gyakorlatát is. A forradalmi események hírére jelentkezik katonának, a Jellacic elleni harcokban mindjárt kitünteti magát, főhadnagyként folytatja szolgálatát; 1849-ben - immár századosként - Komáromban fejezi be a haza közvetlen védelmét. Akkor már családjának több tagja Szabolcsban telepedett le, őmaga Nyíregyházán vezeti ügyvédi irodáját és sokoldalúan vesz részt a város közéletében. Egy időben a városi iskolaszék elnöke, 1870-74 között a Polgári Olvasó Egylet elnöke, később a kaszinó-egylet választmányának tagja. A 80-as évek elején kezdeményezi az önkéntes tűzoltóság megszervezését - sikerrel. Megye, s székhelye Polgármesterségének nehéz feladata a megyével folytatandó- folytatott tárgyalások okos vezetése, mivel 1876-ban az ország- gyűlés Szabolcs megyei székhelyét Nyíregyházára jelölte ki. Nem ment ez minden súrlódás, sértődés, színvonaltalan intrika nélkül: Krasznay azonban mindig megtalálta a szükséges hangot a „szíves vendéglátás” elfogadtatásához, végrehajtásához. A nemsokkal előbb elkészült új városházának északi felét vette birtokba a megyei apparátus, s mivel a városháza déli-keleti szárnyát már előbb az igazságügyiek szállták meg, így a polgármester íróasztalának, irodájának nem jutott hely saját székházában. - Ugyanez a higgadt vezetési stüus szolgálta a város érdekét, békéjét, nem sokkal később: az eszlári heccpernek országosan zaklatott időszakában. 1885 nyarán szélhűdés érte: a türelmes képviselő-testület, az ügyszerető vezető munkatársak, Bencs László első tanácsnok és Májerszky Béla főjegyző pontosan és kellően intézkedtek a város érdekében a köztiszteletben álló, beteg Krasznay helyett, és majd csak 1890-ben bekövetkezett halála után keresték hivatali utódját. Érdemes felidézni a Borovsz- ky-féle monográfiában róla olvasható elismerést: „Hasznos szolgálatát a város közügyei körül elvitázhatatlanul jóakarattal és szelíd természetével nem csekély érdemeket szerzett az olykor elkeseredett és szenvedélyektől is lángoló polgárok viszálykodásainak lecsillapításában s a békés haladás megteremtésében.” (122,) VENDÉGSOROK Egyik örömforrásunk a munka Mottó: Legyél kedves az emberekhez, amíg felfelé törsz, mert akkor is találkozni fogsz velük, ha leáldozik a csillagod. /Wilson Mizner/ Szokták mondani, hogy a piac- gazdaságoknak legalább kétféle betegsége van: az egyik az infláció, a másik a munkanélküliség. A két jelenség egymással is összefügg, sokáig úgy gondolták, hogy ez a kapcsolat fordított irányú, de ez az elmélet mára megdőlt. Hogy melyik a súlyosabb betegség arról vita van, a többség arra hajlik, hogy az infláció a nagyobb kártevő, mert az minden állampolgárt, minden gazdasági egységet érint, míg a munkanélküliség csak az abban részt vevőket sújtja, igaz őket igen súlyosan. Rekord 1996 A munkanélküliek száma 1996- ban rekordmagasságot ért el 35 millió fővel az iparilag fejlett világban. Hogyan lehetséges, hogy emberek vannak munka nélkül, amikor egyébként olyan sok elvégzendő munka lenne? A válasz a piac törvényeiben keresendő. Hosszú fejtegetés helyett talán elég itt megemlíteni az árak emelkedésének és süllyedésének * * (A szerző egyetemi docens, a KSH megyei igazgatója) piactisztító szerepét, a bérek rugalmatlanságát és a központi bankok kamatpolitikáját. A munkanélküliség a bruttó hazai termék (GDP) alakulására is hatással van. Egy híres törvény szerint a GDP minden 2 százalékpontos visszaesése a munka- nélküliség ráta kb. 1 százalék- pontos növekedésével jár. Ha a munkanélküliségi ráta emelkedik, akkor a gazdaság igazából elherdálja azokat a termékeket és szolgáltatásokat, amelyeket a munkanélküliek meg tudtak volna termelni. A visszaesést úgy is felfoghatjuk, mintha ezalatt autók, házak, ruházati cikkek és más termékek óriási halmai egyszerűen megsemmisülnének. A magas munkanélküliségből eredő gazdasági veszteségek a modern gazdaságok legnagyobb veszteségei közé tartoznak. E hatalmas kárral járó munkanélküliség enyhítését az Európai Unió csúcsszerve az Európai Tanács is felismerte: 2000 márciusában Lisszabonban tartott ülésükön azt hangsúlyozták, hogy a versenyképes gazdaság a munkaerő minél teljesebb foglalkoztatását igényli, ezért a nem túl távoli cél a teljes foglalkoztatás megvalósítása. Hasonló célokat jelen évtized végére prognosztizálva Magyarországon is megfogalmaztak. A munkanélküliség gazdasági költsége hatalmas, de nincs pénzösszeg, amely megfelelően ki tudná fejezni, hogy milyen emberi és lelki terhet jelentenek a kényszerű munkanélküliség hosszú időszakai. Pszichológiai tanulmányok utalnak arra, hogy az elbocsátás, egy közeli barát halálához vagy a tanulmányi kudarchoz fogható trauma. A munkanélküliség és a gazdasági visszaesés legdrámaibb következményeit talán Oroszországban élték meg az elmúlt évtizedben. Az emberek egészségi állapota katasztrofálisan romlott, a férfiak születéskor várható élettartama 64 évről (1990) 57 évre esett vissza (1995). Az emberek egészségi állapotának ilyen elképesztő hanyatlását egyetlen ipari ország sem tapasztalta soha. Több módszer A munkanélküliség mérésére két módszert alkalmaznak. Az egyiket a Központi Statisztikai Hivatal számítja, a másikat az Országos Munkaügyi Kutató- és Módszertani Központ. A két mutató értéke az eltérő számítási módszer miatt szükségképpen különböző. Az elsőt a KSH havonta, véletlen mintavételi eljárással a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) ajánlása alapján méri, a 15-74 éves korcsoportra vonatkoztatva, amely alkalmas nemzetközi összehasonlításra is. A mintavételes módszer miatt viszont nem alkalmas megyei, kistérségi és településszintű vizsgálatokra, de az országos változások mellett a régiós eltéréseket is jól mutatja. A meghatározás szerint nem munkanélküli, hanem foglalkoztatott az a személy, aki az adott héten legalább egy órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett. Munkanélküli viszont az, aki az adott héten nem dolgozott, a megelőző négy hét folyamán aktívan keresett munkát, a kikérdezés időpontjában rendelkezésre ált, azaz két héten belül munkába tudna állni, ha megfelelő állás kínálkozna számára. E szerint a munkanélküliek száma 2001 március-májusában 232 ezer fő volt hazánkban, 35 ezerrel kevesebb mint egy évvel korábban. A munkanélküliségi ráta 5,7 százalékos értéket mutatott, ami 2 százalékponttal kisebb az EU-országok 7,7 százalékos átlagától. A munkanélküliség átlagos időtartama mintegy 16 hónap volt, valamivel rövidebb mint egy évvel ezelőtt. Ebben az európai trendek ismerhetők fel, ellentétben az Amerikai Egyesült Államok meglepő sajátosságával, ahol pl. 1996-ban a munka- nélküli dolgozók több mint kétötöde 5 hétnél rövidebb ideig volt állás nélkül, a hosszú távú munkanélküliség ritkaságnak számított. Európában ahol csekélyebb a munkavállalói mobilitás, a hosszú távon munka nélkül lévők aránya már elérte az ötven százalékot a kilencvenes évek közepén. A hosszú távú munkanélküliség súlyos társadalmi probléma, hiszen a családok forrásai - megtakarításaik, a munkanélküli-segély, az egymás iránti megértés - néhány hónapot követően bizony apadni kezdenek. A 15-24 éves fiatalok 10,5 százalékos munkanélküliségi rátája tendenciájában szintén csökkenő és jóval kisebb, mint az ugyanerre a korcsoportra számított EU-országok átlaga (15 százalék). A másik módszert, amely a regisztrált munkanélküliek számát mutatja (május végén 369 ezer fő) később ismertetjük.
