Kelet-Magyarország, 2001. július (61. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-18 / 166. szám

2001. július 18., szerda Kelet«» A HU VILÁGA 5. oldal HÍREK □ Orgonakoncert Karasszon Dezső orgo­naművész ad koncertet július 22-én 19 órá­tól a nyíregyházi római katolikus társszékes­egyházban. □ Ruhavásár Hétfőn egyhetes ruhavásár kezdődött Nyíregyházán, a Zrínyi Ilona utcai karitászboltban. A bevételt a rászorultak gyógyszerellátására fordítják. Ortodox zsidók megemlékezése New York (KM) - Kelet-Európába in­dult a világ ortodox zsidó közösség több száz tagja Moses Teitelbaum pátriárka, szatmári főrabbi vezetésé­vel, hogy részt vegyenek szellemi és családi őseik sírjánál szervezett megemlékezéseken. Magyarországon Sátor­aljaújhelyen lesz a leg­nagyobb esemény július 19-én 8-12 óra között, ahol a szent Moses Teitelbaum sátoraljaúj­helyi főrabbi halálának 160. évfordulója alkal­mából tartanak megem­lékezést a New York-i szatmári közösség által Mechon Simon Alapít­vány együttműködésé­vel felépített emlékhe­lyen (Esze Tamás u. 81-83.). Az eseményen megemlékeznek arról is: július 28-án lesz évfordulója annak, hogy 1849-ben a szegedi országgyűlés törvénybe foglalta a „mózes vallásúak” politikai és polgári egyenjogú­ságát Magyarországon. A Magyarországra látogató nagy létszámú csoportban többen vannak olyanok, akiknek ősei megyénkből szóródtak szét a nagyvilágban. Teitelbaum fő­rabbi KM archív felvétel Ajándék ez a kötet ­Nyíregyháza (Csermely Tibor) - Tavaly nyáron távolkeletről hazalátogatott egy missziós paptanár. Diákköri ismerősének hozott egy magyar nyelvű verseskötetet. Az 1991-ben 60 éves Zsoldos Imre tisztelgé­se volt ez akkor az őt elbocsátó haza előtt, hiszen 1965 óta a tajvani főváros Tajpei ka­tolikus egyetem francia tanszékének veze­tője. Többek kezébe került ez a szokatlan és széles körű érdeklődésre joggal számot tartó kötet. Megszületett az ötlet, 10 év múltán bővített újra kiadását határozták el az illetékesek. Néhány hete jelentette meg a könyvet a nyíregyházi Rím Kiadó. A válogatás és a sajtó alá rendezés munkáját Török Ferenc- né vállalta magára, mig Garancsi Borbála művész tanár belső illusztrációi a maga­sszínvonalú képi megjelenést biztosítják. Kedves ökumenikus gesztus, hogy a nyír­egyházi történelmi egyházak lelkészei me­leg szavakkal ajánló sorokat írtak a kötet elejére: Dr. Váradi József római katolikus püspöki helynök, Sipos Kund Kötöny re­formátus esperes, dr. Pregun István görög­katolikus püspöki helynök, Hieronom Efrém magyar ortodox parókus és Labor- czi Géza evangélikus lelkész. Ki és mi vagyok? - teszi fel a kérdést a kötet első, bemutatkozó verse: Paptanár S költő vagyok, Színement szavak Dóré zsonglőré, Lelkek őre. Vadászok hát minden főre, S tudásszomjas diákcsőrre És a versekben megjelenik töretlen opti­mizmusa, életre kelnek az elmúlt évtize­dek emlékei, tanúságtételei, a politikai és társadalmi tendenciákról alkotott vélemé­nye. Jó olvasni ezeket a verseket, mert benne feszülnek az egyetemes emberi kul­túra értékei csakúgy, mint az őt befogadó távoli otthonának világa. Amikor ő maga szól a kötetről, a kétely és a bizonyosság egyszerre van jelen sza­vaiban. Másoknak - mint írja - biztosan sikerült sokkal jobb verseket írniuk, de ezüsthajas fejjel ma már látom, hogy azt, amit én mondok el, csak én mondhattam el így, és senki más. Nekünk öröm és ajándék ez a kötet! (P. Zsoldos Imre: Fűjén. Szeretetben szol­gálni Nyíregyháza, 2001) Szeretet tonnákban és milliókban Az egyházmegyei karitász segítő tevékenysége az árvíz első napjától Szatmár-Beregben Váci Mihály szerint „Bal ol­dala ez a hazának, a szív is e tájra esik". Ez a szív kapott sebet a Tiszától a tavaszi árvíz során. A televízió képernyőjén átsugárzó jajkiáltás élőben még fájdalmasabban hal­latszott. A Magyar Karitász, és a megyénkben is működő Debre- cen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász a kezdetektől jelen volt az árvíz sújtotta területen. Egy beregi születésű római katolikus pap, Varga János ibrányi plébá­nos, és civil segítője Kakuk György állandó információkkal látták el a segélyszállítmányokat szervező főtitkárt, Adányi Lász­lót és Gégény Béla karitászigaz- gatót. Már az árvíz megjelenését követő harmadik napon megér­kezett az első segélyszállítmány Szombathelyről. Befogadó közösségek A friss információk, a Katasztró- falehárítási Központtal és a Vé­delmi Bizottsággal kialakított napi kapcsolat segítségünkre volt, hogy lehetőleg minden ár­víztől szenvedő településre jut­tassunk adományt. Folyamato­san kaptuk a jelzéseket az egész ország területéről. Juttattunk élelmiszert, ruhaneműt, tisztító- szereket, palackozott ivóvizet, mindent amivel segíteni tud­tunk. Jándra és Lónyára a vizen keresztül, a honvédség segítségé­vel, terepjárókon vittük el az adományokat. Nyírmadán a Magyar Karitász RÉV Szenvedélybeteg segítő szolgálatának munkatársai Márton Andrea vezetésével ol­dották a kitelepítés feszültségét, segítettek a befogadó közössé­geknek a körülmények elviselhe­tővé tételében. Ha kellett, a gyer­mekeket kötötték le közösségi já­tékokkal, vagy a felnőttekkel folytatott személyes beszélgetés­pakolják az árvízi segélyt be igyekeztek emberükké lenni a házat, sokszor mindenüket el­vesztő beregieknek. A Debrecen- Nyíregyházi Egyházmegye püs­pöke, Bosák Nándor, Gégény Bé­la karitászigazgatóval megláto­gatta a Baktalórántházi és Nyír- madai befogadó közösségeket és a Gergelyiugomyai védekezést, ahol kispapok is segítettek a víz megfékezésében. Az adományok szervezett fogadására raktárt nyitottunk Vásárosnaményban, ahol minden segítséget megkap­tunk Jüttner Csaba polgármes­KM archív felvétel tér úrtól. A szállítmányokat Szervánszky István fogadta. A raktár felszámolását követően a Vásárosnaményi Önkormány­zattól kaptunk tárolási lehetősé­get és Tarpán létesítettünk rak­tárt. Az árvíz levonulásával nem hagyta el a Karitász a terü­letet. Gulácson kihelyezett köz­pontot hoztunk létre, ahol a Ma­gyar Karitász vezetésével a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola szociális munkás sza­kos hallgatói készítettek felmé­réseket a lakosság szükségletei­Zarándoklatok Máriapócsra Nyíregyháza (KM) - A Debre- cen-Nyíregyhází Egyházme­gyei búcsú július 29-én lesz a máriapócsi kegytemplom­ban. A pápalátogatás 10. évfordulója alkalmából tartandó búcsú nagymiséjét Karl Jozef Räuber pápai nuncius és Bosák Nándor, az egyházmegye főpásztora ce­lebrálja az egyházmegye papsá­gának asszisztenciájával. A bú­csút megelőző szombati napon ifjúsági programokat szervez­nek a zarándokhelyen. Az ifjú­ság gyülekezési helye a nyírbá­tori minorita plébánián lesz, on­nan indulnak gyalogzarándok­lattal 10 órakor Máriapócsra. A zarándoklat napján délután kettőkor kezdődnek a progra­mok a görögkatolikus zarándok­házban: előadások, elmélkedé­sek, megbeszélések lesznek, de lesz tábortűz és éjszakai szent- ségimádás. Egy héttel koráb­ban, július 22-én a görög katoli­kusok Illés próféta búcsúját tartják meg Máriapócson. Ez a nap hagyományosan a Miskolci Exarhátus zarándoklatának ideje is. ről. Az önkéntes karitász mun­katársak Nyíregyházáról, Debre­cenből, Nyírtelekről, Demecser- ből segítettek Gulácson, Jándon, Vámosatyán az élelmiszercsoma­gok házhoz szállításában, idősek­nek bútorok mozgatásában, gyermekek foglalkoztatásában. A személyes kapcsolatok révén sok lelki segítséget is tudtak nyújtani a hozzánk fordulóknak. A Cseh Karitásztól 130 falszárító berendezést kaptunk, amelyeket kikölcsönöztük a téglaházban la­kóknak. Napok alatt jelentősen csökkent így a falak víztartalma és elviselhetővé vált a lakhatás az ár levonulása után. Az árvi­zes települések már nem tudták a ruhaadományokat fogadni, így azokat a megye beregi települé­seinek önkormányzataihoz jut­tattuk, akik ilyen módon tudták segíteni a rászorulókat. A bere­gi térségbe juttattunk 218 tonna segélyszállítmányt 64 millió fo­rint értékben. A segítségnyújtá­sunk ezzel nem ért véget. A ko­rábban is gyűjtött bútorokat az újjáépítést követően juttatjuk el a felépült házakba. Gulácson 20 sátor kölcsönzésével tesszük el­viselhetőbbé a házak felépülé­séig a várakozást és a bútorok tárolását. Az adományozók szán­dékainak megfelelően személye­sen is segíteni akarjuk a káro­sultakat. A Magyar Karitász az országos gyűjtésből jelentős tá­mogatást nyújt a települések la­kóinak. Sokszorosan adja vissza A Magyar Karitász és a Debre- cen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász is kiveszi részét a mun­kából. Köszönjük támogatóink­nak az eddigi adományokat! A minket szerető Isten sokszoro­san adja vissza a szívből jövő gyors segítségüket. Gégény Béla karitászigazgató Megújulás Nyíregyháza (KM) - Egy­házmegyei karizmatikus megújulási találkozót tarta­nak szombaton Sóstóhegyen. Délelőtt szentségimádás, dél­ben kiscsoportos megbeszé­lés lesz, délután szentmisét tartanak. A találkozó záró dicsőítéssel ér véget. Jó döntés volt e gyülekezet szolgálatát vállalni Nyíregyháza (KM - L. Gy.) - Kétféle keresztény létezik: az egyik az örökölt, a vallási tradíciókat követő, a másik, a Jézus Krisztusban tudatos hittel élő. Ez utóbbi külön jegyek birtokosa, s én ma­gam is ilyen szeretnék lenni. Ekként fogalmazta meg hitvallá­sát Bozorády Zoltán nyíregyházi evangélikus esperes, püspökhe­lyettes, amikor a közelmúltbeli kerek születésnapja apropóján megkerestük az Emmaus Szere­tetotthonban. Hatvanadik szüle­tésnapján együtt volt családja: a szintén evangélikus lelkész fele­sége és négy felnőtt gyermeke. A gyermekek egy kivételével Nyír­egyházán élnek, Zsuzsa középis­kolai tanár, Zoltán garázsmes­ter, Kriszta szociálpedagógus, mig a legkisebb fiú, András Du- naharasztiban lelkész.- Sárospatakon születtem, édesapám mezőgazdász, édes­anyám pedagógus volt. Azt, hogy a teológiára kerültem, inkább a külső körülményeknek, mint­sem akkori benső késztetésnek tartom. Igazi mély, tudatos hívő­vé csak a későbbiek során vál­tam. A tanulás mellett gyakorta végeztem úgynevezett kiegészítő szolgálatot, igehirdetést. Emlék­Bozorády Zoltán esperes szem, a Miskolc melletti Amó- ton az első számycsapásokra, amely egyszerre volt vergődés és a szállni tudás boldog öröme. Az előbbit az először szólók félelme­ként éltem meg, az utóbbit a gyülekezet elfogadásaként, amely egyszerre megváltoztatta addigi elgondolásomat a lelkészi szolgálatról. Lelkésszé Vető püspök úr szentelt 1965-ben. A segédlelké- szi éveimet Miskolcon, Kővá­góőrsön, Rudabányán és Celldö- mölkön töltöttem. A lelkészi szolgálatot egy dunántúli falucs­kában, Őrimagyarósdon kezd­tem 1968-ban, ahol tíz évig szol­gáltam. Nemrégiben családostól felkerekedtünk, s nagyon jó ér­zés volt abban a szereiben része­sülni, ahogyan - ilyen hosszú idő után is - fogadtak bennün­ket. Felemlítették, amikor a gondnok balesete miatt én áll­tam be aratni. A kínkeserves kaszálásomra (mert hisz de­hogyis tudtam én kaszálni!) úgy emlékeztek, hogy alig győzték a markot utánam szedni. Aztán 1978-ban a nyíregyházi gyüleke­zet meghívására érkeztünk a szabolcsi megyeszékhelyre, ami­nek immár 23 éve. A mögöttünk hagyott csaknem negyedszázad tapasztalata mondatja velem: jó döntés volt, amikor a feleségem­mel együtt elvállaltuk ennek a nagy gyülekezetnek a szolgála­tát. Megszerettük Nyíregyházát a tanyabokraival, amelynek mi is polgárai vagyunk. Az itteni vezetés már korábbról tanúsí­totta érzékenységét minden olyan változásra, amely a város - és ezáltal lakóinak - gyarapo­dását, épülését-szépülését szol­gálja. Az Eötvös utcai Szeretetott­honból terebélyesedett ki az Emmaus Szeretetotthon, ahol száz idős embert gondozunk, lel­kiekben is. Külön öröm szá­momra, hogy 21 éven át végez­hettem ifjúsági munkát, már két évtizeddel korábban is ötvenes létszámú ifjúsági csoporttal fog­lalkozhattam. Az elmúlt héten Sátoraljaújhelyen gyermektá­bort vezettem, az öttől tízéves korú gyermekek nevelése külön kihívást jelent, miként kihívás a javából a lelki gondozás is, amely ugyancsak fontos Krisz­tus szolgálatában - mondta az esperes úr.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents