Kelet-Magyarország, 2001. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2001-06-30 / 151. szám
2001. június 30., szombat m HÉTVÉGI 8. oldal KM-TÁRLAT Kő és fa Ferenc György pályája kezdetén a népi fa- faragás motívumait jelenítette meg alkotásaiban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint tíznél több köztéri szobra, ún. életfája. A népi motívumokat továbbfejlesztve történelmi és bibliai témákat dolgoz fel. Az utóbbi években azonban már a kő válik dominánssá művészetében, mely nemcsak kisplasztikákban, hanem köztéri szobrokban is megnyilvánul. Művei megtalálhatók hazai múzeumok gyűjteményeiben és sok magángyűjteményben. Arc II. Elek Emil felvételei MÚZSA Komjáthy Jenő A nyár dalai L Hadd zengje más a méla őszt! A nyár szerelme hév dalom. Ujjongok: ez az én időm, Én a nyarat magasztalom! És a napot, a perzselőt, Zenit napját üdvözlöm én; Szivembe hull minden sugár, Szivembül árad szét a fény. Nyolc testvér új otthonra lelt Akkor érezzük jól magunkat, ha zajlik az élet, ha sokan vannak körülöttünk, mondja a mama Kovács Éva A Nagyhalász főutcáján álló házról első pillantásra látszik, hogy valamikor jómódú emberek otthona volt. Kulákház- nak mondták az ilyen épületeket annak idején, most másféle jelzőkkel illetik a viszonylagos jómódban élő emberek hajlékait. Pedig a nagyudvaros, hatalmas kerttel rendelkező épületről ez idő szerint sok minden elmondható, csak az nem, hogy lakói gazdagok. Igaz, ez az állítás csak akkor helyénvaló, ha az anyagiak alapján minősítünk, ha a pénzt, a módot tekintjük alapvetőnek. Mert ha nem, akkor nagyon is igazat beszélünk. Az érzelmek, a szeretet, a törődés tekintetében ugyanis egyenesen dúsgazdag ez a ház, s bizony sok-sok pénzes családnál boldogabbak, akik benne élnek. Az Óperencián túl Csikós János és felesége három sajátja mellett nyolc állami gondozott gyermeket, nyolc testvért is nevel.- A sajátok lassan már felnőnek - mondja Csikós Jánosné szemmel látható büszkeséggel, s rögvest sorolja is: közülük a legnagyobb számítógépes informatikus, most éppen Kanadában dolgozik, az „Óperenciás tengeren túl” próbál szerencsét, a két kisebb, a két lány pedig Nyíregyházán gimnazista.- Mindig nagy családot akartunk. Már jó tíz éve foglalkoztunk a gondolattal, hogy a sajátjaink mellett állami gondozott gyermekeket is neveljünk, de édesapám megbetegedett, évekig őt ápoltuk, mellette nem vállalhattunk más feladatot. Nagy családban nőttem fel, a rokonságban volt nevelőszülő is, s engem mindig meghatott az a ragaszkodás, amit ezeknél a gyermekeknél láttam. Jómagam amúgy is olyan „kotlóstípus” vagyok, szerencsére a férjem ebben méltó társam. Mindketten akkor érezzük jól magunkat, ha zajlik az élet, ha sokan vannak körülöttünk - mondja szinte egyszuszra Csikósné, a fiatal mama. Hát, ami azt illeti, akkor mostanában nincs okuk panaszra, sőt, igencsak jól érezhetik magukat, hiszen gyermekzsivajból kijut nekik rendesen. Barátságos méhkas A ház leginkább egy kedves, barátságos méhkashoz hasonlít. A szülőkön és a két saját lányon kívül itt van a nyolc testvér, előző nap óta az a három év körüli kisfiú, akit korábban ők neveltek, de most más családban van, s csak vendégségbe érkezett, eljött a nyolcadikos Miki ballagására Napkoron élő unokatestvére, legjobb barátja, s vagyunk mi, Csepely Barnáné gyermekvédelmi felügyelő, aki megkülönböztetett szeretettel jár a nagyhalászi Csikósék otthonába, és azt mondja:- Számomra rendkívüli öröm látni, hogy a korábban oly szomorú, már-már lelki beteg gyermekek egyre jobban kivirulnak, napról napra jobban érzik magukat. Ez egy nyitott ház, ide mindenki önként, szívesen jön, s ha egyszer itt volt, szívesen visszajár. A nevelőszülők valóságos, ösztönös pedagógusok, született pszichiáterek, akik értenek a gyermekek nyelvén, nyugalmat, szeretetet sugároznak maguk körül. Alig tudom összeszámolni, hányán is vagyunk. Amíg ugyanis a nagyobbak éppen a tévé előtt ülnek, a kisebbek szinte egyetlen percre sem állnak le. Egyiknek pisilni kell, a másik szomjas, a harmadik meg az apa ölébe kívánkozik, de nemigen marad ott soká, annak kezét húzva mutatja, mehetnékje van, vágyik ki az udvarra. Ha pedig vágyik, akkor menni kell, a negyvenes, vidám arcú férfi minden zokszó nélkül hagyja ott a beszélgetést, s indul a picivel az ajtó felé. Együtt a testvérek A Csikós házaspár számára korán indul a nap. A szülők ötkor, fél 6-kor kelnek, útnak indítják a két gimnazistát. A többiek, akik a helyi iskolába járnak, fél 7 körűiig az ágyban maradhatnak. Kicsit lustálkodnak, majd kezdődik a reggelizés. A terítésbe, készülődésbe az ovisokon kívül mindenki besegít, másképp képtelenség lenne boldogulni ennyi gyermek között. Aztán ki-ki dolgára, óvodába, iskolába indul, kezdődik a nap.- Korábban is neveltünk állami gondozott gyermekeket, de ennyien egyszerre még soha nem voltunk. A testvérek közül hatot ez év májusában hoztunk ki. A nagyfiú akkor még szülőfalujában, Napkoron maradt, hogy befejezze az iskolai évet. Látogatóba jött, s másodszor már azt kérte, maradhasson ő is a testvéreivel, velünk. A nyolc közül a legkisebb, a hároméves Márk érkezett utoljára, testvérei sírva köszönték meg, hogy végre mindnyájan együtt lehetnek. Hosszú évek óta tartó viszálykodásnak vetett véget az a tragédia, amelynek során a nyolc testvér állami gondozásra kényszerült. Az apa megszúrta feleségét, aki a kórházban belehalt sérüléseibe, apjukat azonnal letartóztatták, jelenleg küenc évig tartó börtön- büntetését tölti. Márkó, mintha csak érezné, hogy róla van szó, odatotyog a mamához, s karjait nyújtva jelzi, szeretne az ölébe ülni. Amikor elfészkel a puha ölben, érdeklődve figyeli, mit csinálnak körülötte a többiek. A nyolc félárva közül négy lány, négy fiú. Mindegyikük ugyanazzal a gyönyörű, hatalmas szemmel, el se lehetne őket téveszteni. Hasonlóak abban is, hogy látható fesztelenséggel közlekednek a házban, éppen ügy, mint aki otthon van.- Sajátjaink közül már csak a két lány van velünk, örültem hát nagyon a fiuknak. Gondoltam, viszem őket magammal mindenhová. Imádom a kertet, van benne munka is elég, úgy terveztem, tanítgatom őket mindenre, beszélgetve, játszva az idő is könnyebben telik majd nekem is, ők mindent megtanulnak, én meg nem fáradok el annyira. Nem így lett, nem kedvelik a kertet, inkább engem csalnak a házba, az udvarra. Egyik focizni szeretne, a másik fára mászni, a harmadik azt kéri, hintáztassam egy kicsit - mondja az apa, miközben le nem veszi szemét a csemetékről. Harminc kifli A háztartás minden gondja természetesen itt is többnyire a mamára marad. Amikor arra kérem, próbáljuk meg összeszámolni, élelmiszerekből mennyi kell naponta, nevetve mondja: rengeteg.- Reggelenként harminc kifli vagy zsömle, 3-4 liter tej fogy el. Parizert, szalámifélét nem dekára, hanem rúdra vásárolunk, a Metróból persze, hogy olcsóbb legyen. A vacsora többnyire kívánság szerinti, attól függ, az óvodában, iskolában éppen mi volt az ebéd. A főzés, a háztartás terhe csak egy a gondok közül, s talán azt is mondhatjuk, azoknak csak a kisebbik része. A nagyobbik a törődés, a figyelem, mindazoknak a lelki sérelmeknek orvoslása, melyeket ezek a gyermekek fiatal koruk ellenére máris átélni kényszerültek. A szemük előtt zajló, évekig tartó civakodás, veszekedés, alkoholizálás igencsak megviselte idegeiket, anyjuk halálát nehezen tudják, ha egyáltalán ki tudják heverni. Nevelőanyjukat szólítják anyának, s mint megtudom, ezt nem felszólításra, hanem önként teszik.- Engem nem hoztak, én magamtól jöttem ide - mondja Miki, a legnagyobb, aki szeptembertől Nyíregyházán kőművesnek tanul. Nemcsak azért, mert itt vannak a testvéreim. Ez egy normális család, ahol ha akad is vita, de van megértés, törődés és szeretet is. Kukucs A szerző felvételei Nevezetességeink A szamosújlaki református templom keleti vége a nyolcszög három oldaláról záródik. A nyugati homlokzatának sarkánál álló hatalmas fát túl későn vágták ki, láthatjuk kártételét a képen, illetve a falon. A templom alatt az Ajtay család sírboltja volt. Belül még két fakarzat, közülük a nyugati a dí- szítettebb, s az 1867-ben készült eklektikus berendezés, amit 1936-ban felújítottak, és 170 ülőhelye van. A gótikus eredetű templom műemlék jellegű Balázs Attüa felvétele Együtt - majdnem az egész család
