Kelet-Magyarország, 2001. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2001-06-30 / 151. szám
2001. június 30., szombat Keletw HÉTVÉGI 9. oldal HOGY MIK VANNAK? Lencse alatt a békalencse Marik Sándor Kertjük alatt a patakban burjánzott a békalencse - kislegény korában szedte is a kacsáknak - de az álmában sem jutott volna eszébe, hogy valaha éppen a békalencse nemzetközi ismertségű kutatója lesz. Pedig így történt: Szabó Sándor e víz színén úszó apró növényről írta egyetemi szakdolgozatát, doktori-, majd PhD-disz- szertációját, s hívták meg, másodjára, egy hollandiai egyetemre - békalencsét kutatni. Szabó Sándor eddigi életútja más szempontból sem tipikus: miközben megyénk nagy fájdalma, hogy sok innen származott diplomás nem jön vissza ide dolgozni, ő élete párjával Somogyország és a Nagykunság szülötteiként választották Nyíregyházát.- Én a Dunántúlon majdnem hatvan helyre pályáztam sikertelenül, biológusdiplomával a kezemben, mígnem a tanárképző főiskolán, Pál Miklós tanszékén befogadtak - emlékezik a kezdetekre. - Ez tíz esztendeje történt, máig sem bántam meg. Egy félkész házat is vettünk már, kisbabánk született, rengeteg a tennivaló. Ne térjünk el azonban a szakmai sztoritól, hogyan épülhet fel karrier egy olyan apróságra, mint a békalencse. Hamar kitűnik: ez csak a városi kőrengetegben kuriózum, falun vagy víz mellett sokan áldják, vagy éppen küszködnek vele.- Biológushallgatóként egyszer mindenkinek választani kell valamüyen kutatási témát - avat be. - Én olyan témát akartam, ami megfogható, aminek van gyakorlati haszna és közben természetesen lehet laborozni, mérni, analizálni. Amikor Debrecenben Lakatos Gyula professzor megemlítette, meg kellene valakinek nézni a békalencsét, nekem annyi ugrott be, ahogy én már láttam olyat. Elvállaltam. És ahogy egyre többet tudtam meg, úgy találtam még több értelmét a dolognak. A békalencse lényeges tulajdonsága, hogy akár három nap alatt is duplájára szaporoBékalencsés telep Gelsén a szerző felvételei Szabó Sándor dik, ezalatt nagyon sok növényi tápanyagot felvesz a vízből, ami így tisztább lesz, nem algásodik. Ebből kell kiindulni. Ám nemcsak jó oldala van a dolognak: eltömítheti a csatornákat, lefolyókat, még halpusztulást is okozhat. Tehát a jó arányokat kell megtalálni. Ebben vált profivá a fiatal kutató. Érdekes, hogy mindkét oldalnak dolgozott már. Egy nagy amerikai világcég kis települések szennyvizének tisztítására fogta munkába a békalencsét. Technológiájával meg is építették egy zalai település olcsón működő környezetbarát tisztítóművét, de a magyar vállalkozó tönkrement, s vele együtt a tisztító is „bedugult”, elalgásodott. Tavaly Szabó Sándor szakértelmével indították újra a rendszert. Hollandiában, ahová a Széchenyi Alapítvány ösztöndíjával jutott el, éppen fordítva, a békalencse kárára kellett az arányokon változtatni. Könnyű ezt mondani, de a természet részleteibe beavatkozni mindig nagyon kockázatos. Aprólékos, verejtékes út vezetett odáig, mire az élővilág nagyban is engedelmeskedett: a laboratóriumi eredmények után a természetben is az történt, amire a kutató számított. Békalencseügyben - mondhatni - világhírre tett szert a nyíregyházi oktató. Tucatnyi tanulmányát a szaklapokban olvassák a téma iránt érdeklődők: így fedezték fel, hogy ő tudná folytatni az amerikaiak útmutatásával kezdett munkát a Dunántúlon, és több publikációja sokat nyomott a latban, amikor a Wageningeni Egyetem víziökológiai tanszéke féléves ösztöndíjat ajánlott. Örömmel fogadta el a gazdag holland egyetem meghívását, hiszen a jó anyagiak és felszerelések birtokában még tovább juthat az aprócska növény legapróbb titkainak megfejtésében. Hamarosan útra kél - immár hármasban: Ágnes asszonnyal, a feleséggel és a család legfiatalabb tagjával, Zsuzsával. Madártávlatból Szép tiszta időben sikerült lencsevégre kapni Nyíregyházát a Simái út irányából Balázs Attila felvétele Kukoricaszár- „hotel" az országúton Visszaemlékezés egy Nyíregyházán töltött éjszakára, meg az ajándéktriciklire Életem folyamán egyetlen éjszakát töltöttem Nyíregyházán, de azt nem felejtem el, míg élek. 1944-et írtunk - már akinek volt kedve írni azokban a cudar időkben - és mi, a kilencedik Székely Hadosztály egyik hegyiágyús ütegeként, áttörve a szovjet gyűrűt, a Sóstófürdő felól vonultunk vissza. Érdekes helyzet volt a mi hadosztályunké. Bennünket nem vert meg a szovjet hadsereg, meg sem támadott különösebben, csak éppen gyűrűbe fogott és bezárt Erdélybe, elzárva a magyar hadseregtől. így mi rá voltunk kényszerítve a visszavonulásra, a gyűrűből való kitörésre. Közben volt persze jó néhány ütközetünk, míg végül a kitörésünk sikerrel járt. Néhányszor magam is majdnem otthagytam a fogam, mint két jó barátom, Kovács Jóska és Bágyoni zászlósok. Szegény Bágyoni előző nap még azt mondta nekem, hogy ő bizony nagyon vigyáz magára, mert haza akar menni az ő drága menyasszonyához... Tüzelőállásban A sikeres áttörés után vonult a végeláthataüan hosszúságú kocsisor, köztük az ütegünk, melynek én voltam az első tisztje. Előbb Sóstófürdőnél álltunk meg, ahol óriási rendetlenséget találtunk. Egyik teremben német páncélöklökre bukkantam, amikből kettőt felraktam az egyik kocsira. Az udvaron pedig egy háromkerekű gyerek-triciklit találtam, amit azzal a szándékkal raktam egyik kocsira, hogy útközben egy kis srácnak majdcsak oda tudom adni, hagy örüljön. A pihenő után tovább vonultunk, és Nyíregyháza szélén azzal a paranccsal álltunk meg, hogy éjszakára foglaljak tüzelőállást a műút kellős közepén. Felállíttattam hát az ágyúkat, hogy egy esetleges támadás esetén megállíthassuk az ellenséget. Elég hűvösek voltak az éjszakák, mert ha jól emlékszem, november elseje körül járhatott az idő. így hát magamat, az ágyúk mögött szállásoltam el, ahová katonáim kukoricaszárakból állítottak össze éjjeli szállást. Mondanom se kell tán, hogy ruhástul feküdtem le a göcsörtös kukoricaszárakra, és hamarosan elnyomott az álom. Szerencsére az őrségnek nem kellett felköltenie, mert bizonyára az ellenség is aludt. Igazi lovon így történt, hogy békésen tölthettem el azt a bizonyos éjszakát a nyíregyházi „kukoricaszár” szállóban. És mi lett a triciklivel? Men- tünk-mendegéltünk, vagy mit is mesélek? Jó szürke lovam vitt, és a város körüli bokrokhoz érve, egy kisfiút pillantottam meg, amint száj tátva .bámulta a sok katonát. Megálltam a lovammal, és megkérdeztem, hogy volna-e kedve felülni elém egy kicsit. Bátor kis srác volt, mert örömmel vállalkozott. Felvettem hát magam elé, és ekkor jutott eszembe a tricikli. Odalovagoltunk ahhoz a kocsihoz, ahova a kis biciklit tettem. Mivel közben a bokor határához értünk, leszállítottam a kicsit, és kezébe nyomtam a biciklit. Azt az örömet! Sugárzott az arca a boldogságtól. El is hittem, hogy örül, mert én gyerekkoromban mindig szerettem volna egy ilyen biciklit, de bizony sose hozott a Jézuska. Hányszor elmesélhette azóta az unokáinak, hogy mit kapott ő egy katonától, aki nem a térdén, de egy igazi lovon meglovagoltatta őt, ráadásul pedig egy biciklivel is megajándékozta. László Ferenc, obsitos tartalékos zászlós VENDÉGSOROK Ez nem kirakat Kulcsár Attila Az idei árvíz emberi tragédiái mindenkit megráztak. A kitelepítés és a védekezés képei a médiákban felkavarták az ország lakóit közel és távol egyaránt. Mindenki segíteni akar, és ez a jő szándék most az újjáépítés idején sem lankad. Sokan a történelmi faluképet féltették, és az új házak régiekhez való illeszkedésére hívták fel a figyelmet, a beregi, a felső- tisza-vidéki hagyományok védelmében. Az építés során mára tető alá kerültek az első épületek Tákoson -, úgy tűnik az építészeken nem múlik. Az új házak hagyományőrzőbbek lesznek, mint amilyeneket elvitt a víz, mert az ország és a megye jeles Ybl díjas építész, a megyei Építész Kamara elnöke alkotói tervezték őket, akik a történelmi példákat idézik a részletekben is. Tornácos házak A házakkal tehát nem lesz baj a távoli aggódók nyugodtan al- hatnak. De a múltat, a hagyományt nem lehet kampányszerűen ápolni. A házak a károk műszaki, reál elemei. A humán elemek nehezen pótolhatók, itt is és máshol is. A víz a ládafiából elvitte a gyerekkori fényképet, amelyen a barátom a helyi MEDOSZ gólkirályaként feszített a csoportkép közepén 40 évvel ezelőtt, vagy Csarodán Vali néni pauszra rajzolt keresztszemes párnakitűzőjét -, ki pótolja ezeket? Jelentem, a beregi falvakban tornácos házak épülnek, amely fedett átmenet az udvar és a lakás között, ahol esőben is kinn lehet az ember, tengerit morzsolva, varrogatva vagy kvaterkáz- va. És aztán nagy lakókonyhák nyílnak a tornácról, ahol tartózkodni, étkezni és főzni is lehet egyszerre. Ez nem hasonlítható a városokban divatba jött amerikai típusú konyhákhoz, amelyeket a nappaliból pulttal választottak le és a tv-t is lehet nézni főzés közben. Itt kell a hely a disznóöléskor, a rétesnyújtáshoz. Legyen benn a gáz is a lakásban, de az íziket is el szokták tüzelni, a spórban meg a tengericsutka is jól ég. Ha a kaskával behozod, annak is kell a hely. Az amerikai konyha nem a mi hagyományunk. Ott felteheted a leveskockát, a konzerv pulykamellet, és megízlelheted a nemzetközi ízeket. De ez a konyha a hagymadinsztelésre és a csülökfőzésre még gépi elszívással is alkalmatlan. Nálunk a fiú az anyja főztjéért jár haza, arra az ízre, amelyet gyerekkorában megszokott. A magyar konyha nem kirakat, az titkok tanyája. Ahol a nagylány megtanulhatja anyjától a legendás ételek praktikáit. Az anyósom is csak a halálos ágyán árulta el nejemnek a padlizsán pástétoma titkát és házi savanyúsága receptjét. Három dimenzió Szóval a hagyományőrzés nem lehet kampányszerű -, reggel kezdődik. Amikor megmosakszol elölről, oldalról, és hátulról, is. Mert az is látszik, mert az is hozzátartozik testünkhöz. Aztán felöltözöl és a ruhád eleje, oldala és hátulja is hasonló anyagú, és azonos színű. Mégis azután - ha festő a szakmád -, elmész egy házhoz és befested a pillérek elejét sárgával és az oldalát fehérrel. A fal festése nem fordul be az ablakig, a ház hátulja más színű mint az eleje. Ott úgy se látják. A példák Nyíregyházáról valók. A mester annak idején nem tanította meg az inasát, és így maradt. Nem tudja, hogy a házak szerkezetekből, tömegekből állnak, amelyek háromdimenziósak. Régen a pillérek kőből készültek és a kőnek vastagsága volt. A festés a szegénység találmánya, de a követ akarja pótolni, a nemesebb anyagokat, a márványt, a gránitot. A beregi házak népies vakolatdíszítése az oromfalon szakszerű lesz, itt mindenki érti a dolgát. ízlés szerint A modem építészet - less is more - jelszava, „a kevesebb több”, túl sok embert ráéheztetett a díszítésre, az ember elemi igényére. A post modem apostol Venturi szlogenje a less is bore, - „a kevesebb unalmas” - igazabbnak bizonyult. Vagyis a díszítés nem bűn, csak korunk ízlése szerint legyen, és népi hagyományainkból táplálkozó. Európához közeledünk, megint egy nagy közösbe akarunk belépni. De előbb meg kellene találni, fel kellene mutatni saját karakterünket, hogy aztán ne legyünk összetéveszthetők senkivel.
