Kelet-Magyarország, 2001. május (61. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-05 / 104. szám

2001. május 5., szombat 8. oldal HÉTVÉGE KM-TÁRLAT A természet festője Oí éve él Kisvárdán a természet festője, Dankó Albert. A ruszin nemzetiségű kár­pátaljai festő élete nagy részét Ungváron töltötte. Munkásságához nagy lendületet az Első Kisvárdai Képzőművészeti Műhely munkájában való aktív részvétel adta meg. Képeivel életmű-kiállításon mutatkozott be a tavasz folyamán. Fagyos reggel Csendélet Kisvárdai vár Elek Emil felvétele Kosztolányi Dezső Anya Megláncoltál megint a karjaiddal, anyám, anyám. Reám raktad a gyöngeséged mázsás bilincseit. Most hordalak fájó lelkemben téged, amint te hordtál. Rád gondolok, kávédra, könnyeidre, özvegyi fődre. Veszekszem én veled és gondjaiddal, foggal-körömmel. Ha vidáman ballagnék egymagámban, mellettem lépkedsz. Első nő rég-elveszett édenemből, Éva leánya. Gyötörsz te is, áldott s én mint gavallér, sírva szeretlek. Törzshely a női napozó mellett Nyár eleji hangulatszondázás a korán nyitott sóstói strand nyugdíjasmedencéjében A törzsközönség: Kiss István, Szabó Mihály, Boros János, Nándi és Kasik László a szerző f ivéteie CSERVENYÁK KATALIN Valami belső kényszer az, ami miatt úgy érzem, az első órában ott kell lennem, ami­kor kinyit a sóstói strand. Első utam a nyugdíjasme­dencéhez vezet. Tudják, ez az, amelyiknek az ülőkéi fö­lött napernyő védi a fürdő­töket a tűző naptól. Létszámellenőrzést tartok. Akkor vagyok nyugodt, ha mindenkit ott találok. A mindenki azt a kis csapatot jelenti, amelyik nélkül nem lenne ez a medence az, ami. A „nyugdíjasnak” hangulata van. Itt nem csak úgy lubickol­nak egymás mellett az emberek. Régről ismerik egymást, tudják, ki, melyik busszal érkezik, ha le­késte vagy elkésett, számíthat a fejmosásra. Nos, az első nap egy kicsit még hűvös volt a víz. Pista bácsi azonban nyugalomra intette kör­nyezetét, mondván, ezen nincs mit csodálkozni. Hideg a beton, hideg a föld a medence körül, át kell előbb melegednie, holnapra minden rendben lesz. Úgy is lett. Pár nap múlva már majdnem forró vízben foly­tatjuk a beszélgetést. János bácsi egy közös ismerősünkről ér­deklődik. Mondom neki, mosta­nában gyakrabban van Spa­nyolországban, mint itthon, azért nem látja.- Egy barátom is ott vett villát 170 millió dollárért! - vágja rá komoly arccal. Hitetlenkedem, az túl drága, de csak erősködik. - Még helikopter-leszálló is van a tetején. Villa „Spanyolban" Töröm a fejem, ki lehet ebben a városban ilyen gazdag, aztán csak megszán:- Benne van a Sztoriban! Le is fényképezték... Hát ki volt az orosz elnök Putyin előtt? Jelcin! Na, ugye. Róla van szó. Témát váltunk. Misi bácsi (Szabó Mihály) és Jani bácsi (Bo­ros János) levágott tetejű mű­anyag flakonból élvezettel locsol­ja magára a vizet.- Jót tesz. A derék a nyomo­rék minálunk - magyarázzák. Jani bácsi özvegy ember, nem jó egyedül a négy fal között. Megebédel a klubban, aztán felül a buszra. Ingyen utazik. Elmúlt 74. Hál’ Istennek - teszi hozzá mert ennyi már megvan. Szóba kerül a nyugdíjemelés. Miska bácsi nem bánná, ha gyakrabban lenne választás.- Május elsején is megint mit ígért Kovács László! - mondja elégedetten. - Ha kétévente vol­na választás, akkor most minden második évben lenne egy jó nyugdíjemelés. Sok az idős sza­vazó, számítanak ránk. De vár­jon csak, hozok én magának egy jó riportalanyt! - s már megy is, hogy visszatérjen a 81 éves, sza- kolyi Kiss Istvánnal:- Két nevem is van - mond­ja bemutatkozáskor -, mert a nagyapámnak az édesapja, aki Kiss volt, meghalt. Dédanyám férjhez ment Gelsihez. így hív­nak engem Kissnek meg Gelsinek. Minden héten egyszer bejön a fürdőbe. Télen a Júliába. Két szemén kétéves kora óta szürke­hályog, de volt katona, és persze hadifogoly. Az Épszertől ment nyugdíjba 60 évesen, 505 forint­tal. Dolgozott három évig Ózdon, a pörköldében (ez volna az érc- tömbösítő), s hogy miért van en­nek akkora súlya, azt Misi bácsi rögtön megvilágítja:- Egészségtelen hely volt az, koma! Az volt az első kémény, amit ledöntöttek. Az öreg azonban szívesebben dicsekedne a disznaival. Mert­hogy szépen gyarapodnak.- Mondom az onokamenyem- nek: kislyányom, vigyél be Bal- kányba, a vásárba, mert Sza- kolyban én vagyok a legszegé­nyebb. Üres a karám. Kaptunk volna 8-9 ezerért malacot, de én azt mondtam: olyat szeretnék, hogy karácsonyra ne bírjam a sódarát bevinni. Találtunk. Vet­tem kettőt harmincezerért. Nem adnám oda őket hetven kilóba! Bejegyeztetné- Falun más káposzta. A túlélés­nek nagyobb az esélye - magya­rázza Misi bácsi. - Ott, ha kikap­csolják a gázt, még fával tüzel­hetsz, ha van vaskályhád. De itt hova dugod be? Még füstlyuk sincs. Ez már igaz - helyeselnek a többiek, majd üdvözlik Nándit, aki úgy döntött, felfüggeszti egy időre a napozást, jár egyet a nyugdíjas környékén.- A női napozó mellett van a törzshelyem - mondja, majd zuhanyzás után újra szemébe húzza a simléderes sapkát. - Be fogom jegyeztetni a nevemre a földhivatalban. Csendes hely. Hat méterre a zuhanyzó, s ha megnyitom a csapot, beállók a ferde vízsugár alá, a két tuja kö­zött rálátok a gyékényemre meg a kistáskámra. Ha valaki bele akarna tenni valamit, már szala­dok is... Tőlem márciusban ki­nyithatna a strand - vált témát.- Április elején már ott dekkol- tam a csónakázótónál. Szomba­ton úsztam is egyet. Kiderül: Nándi bácsi (kora szerint így kellene szólítani, de nem áll rá az ember szája. Szi­kár alakja - köszönhetően vege­táriánus étrendjének és a sport­nak - jóval fiatalosabb az átlag­nyugdíjasétól) még októberben is megmártózott a tóban. Élmény, látvány- 19 és fél fokos volt a víz. Van egy hitelesített mércém. Beme­gyek, ahol már mellig ér, lete­szem a meder aljára és rálépek ott méri az igazi hőmérsékletet. Nándi - míg nyugdíjba nem ment - műszaki ellenőr volt épít­kezéseken. Sehogy sem fér a fejé­be, miért van mostanában annyi engedély nélküli építkezés. Mi az, hogy hónapokig nem jár arra ellenőr, s csak később derül ki, rosszul tűzték ki az alapot? Kifi­zetik a büntetést, aztán kész is. A büntetésről jut eszébe Misi bá­csinak:- Egy ismerősöm szomszédjá­ban valaki kivette bérbe a házat azzal, hogy ruhát fog árulni. Nemsokára varrógépeket állított be a szomszéd falára, azóta nincs nyugta. Feljelentette, az illetőt megbüntették 200 ezer forintra, és most már hivatalosan csinál­ja, amit eddig... De vissza a fürdőhöz! Nyugdí­jasnak a legolcsóbb szórakozás - állítják egybehangzóan. Reggel kijönnek nyitásra, délben egy lángos, a csapból két deci víz, zá­ráskor irány haza. A környéken ilyen olcsó hely nincs. Jó a nánási is, meg Szoboszló, de az utazásról már megoszlanak a vé­lemények. Misi bácsi azt mond­ja: ha ingyen beengednék, se utazna 3 órát (mármint oda- vissza). Különben ismer so i für­dőt Pesten is.- A Széchenyibe 1300 ± int a belépő...- És adnak hozzá egy pár virs­lit, egy sört meg egy felest - vág közbe Nándi.- Dehogyis! - ellenkezik a má­sik - Viszont ha három óra für­dés után elmész, visszakapsz 700, négy óra után 500 forintot, öt órán túl meg semmit. A Lukács­ban egy 500-as a belépő, amiért legalább húszféle szolgáltatást kapsz. Van olyan hidromasszázs kád, úgy jön be a derekadra a le­vegő, hogy nem fáj utána. Na, nem azért, mert meggyógyult, hanem mert úgy elzsibbad. Az egy élményfürdő.- Élmény, látvány, északi fény - ellenkezik Nándi, Sóstó kiáb- rándíthatatlan szerelmese.- A Lukács fala teli régi hála­adó táblákkal. Érdekes. Mosta­nában egy se gyógyult meg az odajárók közül - folytatja nevet­ve Misi bácsi.- Elment egy ismerősöm Szo- boszlóra a múltkor - így Jani bá­csi. - Mankó nélkül jött haza!- Ellopták, mi? - kérdezi Nán­di.- El hát! - hangzik a válasz.- Akárki akármit mond, jó dolgunk van - szögezi le elé­gedetten Jani bácsi, s hogy nyomatékot adjon szavainak, mindkét flakonját megmeríti és kétoldalról önti vállára a me­leg vizet.- Innen is látom a gyékénye­met - nyugszik meg Nándi, aki az előbb már nagyon komolyan gondolkodott azon, vissza kelle­ne menni a női napozó mellé. És tényleg. Van egy pont a medence partján, ahonnan - persze két tu­ja között - épp rálátni a kék fekvőalkalmatosságra. Nándi te­hát marad. De csak azért, hogy megkérdezze:- És tessék mondani? Abból, amit összehordtunk, tényleg össze tetszik rakni a cikket? Nevezetes­ségeink Vásárosnamény főterének északi végén, eldugva a fák és a toldaléképületek mö­gött XVIII. századi szép kis barokk kastély található. Az épületnek igazi barokk téralakítása van, amilyenre az országban kevés példa van. A dombon korábban a Lónyayaknak volt udvarhá­zuk, de a jelenlegi kastély épületét Eötvös Miklós épí­tette két részletben. Múlt századi nagy írónk és gon­dolkodónk, teljes nevén bá­ró vásárosnaményi Eötvös József, Miklós szépunokája Elek Emil felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents