Kelet-Magyarország, 2001. május (61. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-05 / 104. szám

2001. május 5., szombat Kdét«» HÉTVÉGI 9. oldal A HÉT SZTORIJA Hobbija lett a végzete Fullajtár András Mostanra bizonyossá vált, hogy a kígyóméreg ölte meg B. Zoltán 37 éves volt tatabányai lakost, akit ápri­lis 29-án délelőtt Tiszakerecseny ha­tárában lévő erdőben megmart egy keresztes vipera. A váratlan tragédia híre bejárta az orszá­gos sajtót is, ugyanis a rendkívüli halállal kapcsolatban több olyan hír látott napvilá­got, ami arra tett utalást, hogy a kígyócsí­pés után bevett Tonogen gyógyszer (nem kígyócsípés elleni szérum) oltotta ki a sze­rencsétlen ember életét. Nos, ezt a feltételezést mindenképpen cáfolja a csütörtökön elvégzett igazság­ügyi orvosszakértői boncolás eredménye. A vizsgálat megállapította: a halál beálltá­nak nem volt köze a szemtanúk elmondá­sa szerint beadott Tonogen nevű szerhez. Idegenkezűségre, bűncselekményre utaló körülmény továbbra sem merült fel... Mi is történt valójában a tragédia nap­ján? Erre a választ a rendkívüli haláleset ügyében vizsgálatot folytató Vásárosna- ményi Rendőrkapitányság bűnügyi osz­tályvezetője adta meg. Két harapás A három tatabányai természetbarát a ti- szakerecsenyi vadászházban szállt meg. Nem először jártak a közeli természetvé­delmi területen, ahol az élővilágot tanul­mányozták. (Szó sincs kígyólopásról.) Va­gy néz ki a keresztes vipera, felül a hím, alatta a nőstény KM-reprodukció sámap délelőtt ketten madarakat, míg B. Zoltán távolabb tőlük kígyókat fotózott, miközben egy keresztes vipera mindkét keze fején megmarta. A férfi jelezte társai­nak, hogy mi történt. Az ellenszérumra al­lergiás volt, ám tartott magánál egy injek­ciót (Tonogen), amit beadott magának. (A vadászházban is tartanak ellenszérumot, mivel köztudott, hogy a térségben élnek keresztes viperák.) Aztán mondta a két férfinak: amennyiben elvesztené az eszmé­letét, vigyék orvoshoz. így is történt, elájult, próbálták magához téríteni, de nem sikerült. Elvitték a tiszekerecsenyi háziorvoshoz, aki már csak a halál beáll­tát tudta megállapítani. Az időközben kiérkező mentők is tehetetlenek voltak. Megtudtuk még, hogy az elhalt férfi elismert kígyó szakértő volt. Otthon is tar­tott néhány mérges példányt és korábban is marta meg kígyó. Az egyik ilyen esetnél lett allergiás az ellenszérumra, ezért tar­tott magánál más szert. A szakirodalom szerint a Tonogen allergiás reakciók, he­lyi érzéstelenítők hatásának nyújtására, vérzés, nyálkahártya duzzanat csökkenté­sére alkalmas gyógyszer. Nem mindig halálos Szánthó János, a Nyíregyházi Állatpark igazgatóhelyettese jó ismerője a kígyók­nak. Elmondta: megyénk északi területein honos a keresztes vipera, amelyek Erdély­ből húzódtak át ebbe a térségbe. Hossza ritkán haladja meg az egy métert és ha­sonlít a vízisiklóhoz, de vannak jól meg­különböztető jelek. A vipera nőstények fa­héj- vagy rozsdabarnák, a hímek pedig ké­kesszürkék vagy ezüstfehérek. Tarkóján mindkét ivar egy X vagy Y alakú rajzola­tot visel. Elevenszülő. Normális zajra el­menekül, de ha váratlanul lepik meg, vagy sarokba szorítják, ösztönösen támad. A 4- 5 milliméter hosszú, ívelt, csöves méregfo­gak harapása után egy vagy két piciny pontnyi sérülés marad. A harapása ritkán vezet halálos eredményhez. Függ attól is, hogy mennyire telített a méregzacskó, il­letve veszélyesebb, ha ütőeret talál a csí­pés. A marás felett a testrészt azonnal el kell szorítani és kiszívni a sebet, majd mi­nél előbb orvoshoz kell fordulni. Fajspeci­fikus ellenszerrel orvosolható a vipera csí­pése. Ilyenek vagyunk - francia szemmel Jacques de Chalendar gondolatai a magyarokról, a barátság garanciáiról Nyíregyházán Marik Sándor Megyénkben járt nemrégiben Jacques de Chalendar, a Francia-Magyar Kezdeménye­zések Egyesülete (I.N.F.H.) el­nöke. Az idős úr, aki nyugdí­jas évei előtt magas rangú közhivatalnok volt, hamar belopta magát vendéglátói szívébe. Szelíden, ugyanakkor nagyon cél­tudatosan szervezi a francia-ma­gyar kapcsolatokat. Járatos a ma­gyar történelemben, nem külön­ben a mai magyar politikai élet­ben - rengeteg ismerőse van ha­zánkban. Ám, mint kiderült, job­bára Budapesten és az ország nyugati felében. A megyei köz­gyűlés elnökének egy jó hangula­tú vasárnapi ebéd közben még azt is elárulta: szeretne egyszer eljutni Tokajba. Körülbelül itt tartottunk a be­szélgetésben, amikor Jacques de Chalendar elővett egy füzetet, amelyben személyes benyomá­sait írta le, sok-sok találkozás után. Együtt kezdtük nézegetni. Mi - ott A Magyarországról alkotott kép Franciaországban. Tizenhárom évesen vagy tízszer elolvastam Sándor Mátyás történetét. Az el­ső magyar, aki iránt érdeklőd­tem, egy nemes volt, szép, erős, bátor, hazafias, biztos a jogaiban, az igazság harcosa. A második világháború idején Magyarország csapatokat tobo­roz, hogy segítsen Németország­nak elözönleni a Szovjetuniót. Egy globálisan negatív kép a francia közvélemény számára. Ahhoz, hogy a kép ismét pozitív­vá válhasson, meg kell várni az 1956-os forradalmat. Franciaor­szág szívélyesen fogad negyven ezer menekültet, akiknek többsé­ge Franciaországban marad. Ám a kelet felé való nyitás, amit de Gaulle tábornok akart és Giscart d’Estaing vitt véghez, oda veze­tett, hogy Jugoszlávia, Lengyelor­szág, Románia érdekesebbé vál­tak Franciaország számára, mint I.N.F.H. A magyar-francia intéz­ményrendszert kiegészíti az Initiatives France-Hong- rie (I.N.F.H.) - Francia-Ma­gyar Kezdeményezések -, amit Jacques de Chalendar hozott létre 1994-ben. Célja, hogy gyakorlati együttmű­ködést valósítson meg olyan elsődlegesnek tekin­tett területeken, mint a me­zőgazdaság, az európai uni­ós csatlakozás perspektívá­jában folytatott tisztviselő­képzés, a decentralizált együttműködés és az egye­temi szakemberképzés Magyarország. Viszont 1990 ápri­lisában már ez a véleményi: Ma­gyarország az egyetlen a kelet-eu­rópai országok közül, amely a szükséges garanciákkal szolgál a francia vállalatok számára. Mára majdnem minden francia csoport berendezkedett Budapesten, most a kis- és középvállalkozáso­kon a sor. Ők - itt A Franciaországról alkotott kép Magyarországon. A magyarok szívesen emlékeznek arra, hogy nemzeti történelmük első száza­daiban Franciaország pozitív sze­repet játszott. Egy francia pápa, II. Szilveszter küldte a királyi ko­ronát Szent Istvánnak. Több le­származottja is Capeting herceg­nőt vett feleségül. Francia szerze­tesek segítettek monostoraik épí­tésében és deákjainak oktatásá­ban. A XX. században 1920-ig Franciaország képe kedvező ma­rad Magyarországon. A vezető ré­tegek beszélik a francia nyelvet. A magyar hazafiak többször meg­kísérlik reprodukálni a francia forradalmat. Ebben az időben ír­ja Batsányi országa elnyomóihoz fordulva: „Nyissák ki szemüket: feltűnik előttük a sors, amit szá­mukra Párizsban írnak.” Ez a kedvező kép az első világháború végéig marad fenn. Elsősorban Franciaországnak, Clemenceau- nak tulajdonítják a magyarok ezeréves királyságuk feladarabo- lását. Még 1994-ben is, első talál­kozásaink alkalmával, magyar tárgyalófeleink soha nem felejtet­ték el felhozni ezt a fájdalmas emléket. Az utóbbi években sok minden megváltozott. Jacques de Chalendar jól megjegyezte Göncz Árpád szavait: „Magyarország re­ménytelen szerelemmel szerette Franciaországot, ma ez a remény születik újjá.” A jövőről Mit jelent az, hogy magyar? összességében bátor, rafinált, le­leményes emberek, elkötelezettek a családjuk és a hazájuk iránt. Egy nép, amely megőrizte hu­morérzékét és becsületérzékét is. Furcsamód magyar barátaim gyakran pesszimistáik, legalábbis szóban, felszínesen, leginkább a külföldiekkel szemben gyanak- vóak. Optimisták, dinamikusak, átlagban és hosszú távon. Né­mely pillanatban mintha kisebb­ségi komplexus kerülgetné őket. Pár szó a jövőről. Hatvan évvel Jacques de Chalendar a megye­házán A szerző felvétele ezelőtt Magyarország feldarabo­lása után a francia politikusok és diplomaták féltek, hogy ez az or­szág destabilizáló szerepet fog ját­szani. Az ellenkezője történt. Ma­gyarország stabilizáló elem volt a közelmúltban és lesz a jövőben is. Az Európai Unióba való belépés pedig egyebek mellett segíteni fog a magyaroknak, hogy elfelejt­sék Trianon rossz emlékét. A kapcsolatok számokban • Évente közel 50 ezer magyar tanul franciául, ebből 30 ezer a középiskolában • Nyíregyhá­za partnervárosa Franciaor­szágban Massy, Nyírbátoré Montoban • Francia export Magyarország irányába 7,4 milliárd forint, magyar export Franciaország irányába 8,7 milliárd forint, ami éves szin­ten 2,4 milliárd dolláros keres­kedelmi forgalomnak felel meg (1999.évi adatok) • A francia leányvállalatok 41 ezer alkalmazottat foglalkoztatnak hazánkban. Franciaország 7,39 milliárd frankkal 1999-ben Ma­gyarország ötödik szállítója. Magyarország viszont csupán a harminckettedik szállító és a harmincnyolcadik üzleti part­ner Franciaországban. VENDÉGSOROK A Kisváros látogatása után Tasnádi Csaba 2-ocU (Ao^ Régebben mindenkinek, vagy legalább majdnem mindenkinek volt amerikai nagybácsija. A job­baké impresszárió Los Angeles­ben vagy biotechnológus San Franciscóban esetleg New York-i műkereskedő - holott idehaza egy téeszirodán sínylődött két kolléga és egy porlepett szan- szevéria között - de az se panasz­kodhatott, akié idehaza kohómér­nök volt Miskolcon, odakint meg kohómérnök lett Clevelandben, mert amikor az hazalátogatott Clevelandből, akkor hódító volt és hódító, trükkös szerkentyűket és megfejthetetlen feliratokkal ékeskedő pólókat hozott. Osztatlan siker A trükkös szerkentyűket általá­ban sehogy se lehetett összebékí- teni a kettőhússzal, így aztán a villanyszerelőnél végezték, a feliratos cuccok viszont osztatlan sikert arattak, akinek akkoriban * (A szerző a Móricz Zsigmond Színház igazgatója) feliratos cucca volt, azt megsüve- gelték. Vagy igazoltatták, ami ak­koriban felért egy megsüvegelés- sel. Akkoriban az egész ország, legalábbis az államháztartás élt úgy, ahogy ma már csak a színé­szek: hogy hozómra, aztán lesz, ami lesz. A színész tehát fizetésnap kö­zeledtével számlákkal kezd ál­modni, jeges sivatagban botorkál álmában, és egy jéggé fagyott számlát sodor feléje a hóvihar, rég megboldogult rokona jelenik meg álmában, belibben a licht- hófból és egy ezüstös fényű szám­lát lobogtat, jön feléje a kalauz az álombéli vonaton és hirtelen számlává változik, ilyesmik: fize­tésnapon, miután a számlát kiegyenlítette, még napokig nya­logatja a sebeit, csak hó közepén, azon néhány napon, amikor a múlt már messzi, a jövő még tá­vol, akkor hejehujázik felelőtle­nül. De akkor nagyon, tivornya váltja a bacchanáliát, fröccs röp­pen fröccs nyomába, pezseg a könnyű vér, akár az államháztar­tás egykoron. Az a néhány nap tehát, amit a Kisváros stábja a nyíregyházi színházban töltött, sok szempont­ból legalább olyan mély nyomo­kat hagy majd maga után, mint az amerikai nagybácsi látogatása azokban az egyébként gyászos emlékezetű években, amelyekre most nosztalgiázni szokás. A té­vések mások. Pénzük nyilvánva­lóan a tévéseknek sincs, pénze senkinek sincs, feltehetően még az amerikai nagybácsinak se volt, csak megtanult úgy tenni, ahogy a tévések is megtanultak. Munkaruhában A Kisváros stábjának nyíregyhá­zi vizitációja alatt (azon felül, hogy ebből az alkalomból a mű­vészetükbe jócskán belefekete- dett színháziak kaptak egy pár napnyi ízelítőt a nagyvilág színes és felszínes forgatagából, míg a népszerű sorozat révén egy or­szág lelkes és értő közönsége is­merkedhet meg új arcokkal, ráadásul rögtön épp akkor, ami­kor azok új arcot vágnak) olyan sajátos mikroklíma alakult ki, amelyekért vagyont fizetnének a humánetológia kedvelői és műve­lői. Egy idő után, ha kicsit odafi­gyelt az ember, nem kellett is­mernie ahhoz senkit, hogy mégis pontosan tudja, ki melyik cso­porthoz tartozik. Nem, nem a ruhák miatt: egy forgatás elsősorban meló, amihez ki-ki munkaruhát ölt, és munka­ruhában mindenki egyforma: nem is a mozgás intenzitása, mert egy forgatás elsősorban me­ló, amelyben vagy egy feladat közben cammog, vagy két feladat között iszkol bárki anyaszülte: hanem ahogy rendelnek a büfé­pultnál. A feszes, mégis könnyednek ható kisterpesz, a tévésé, ahogy megáll, mondja, kapja, fizeti, majd tovalibben életének erről a percnyi kikötőjéből új kalandok és megpróbáltatások felé, melye­ken úrrá lesz majd minden bi­zonnyal, ahogy úrrá lett az eddi­gieken is, bármit cikkezzen és huhogjon is a köztévé hányatta­tásairól a sajtó és felpaprikázott közvélemény - és a kicsit hajlott hátú, nem alázatot, de az élet esetlegességét leképező póz, amelyben a színész a hátát, eset­leg az oldalát a büfépultnak veti, akárha majdani síremlékének tá­maszkodna a színészek virtuális tamagocsi-temetőjében. Ahogy a tekintetük, még így, félig háttal fordulva is találkozik a pult mögött szorgoskodó lányok megértéstől meleg, anyás pillan­tásával, ahogy ebben a szemvilla­násában összegződik egy pilla­natra minden, amit Csehov dok­tor úr, vagy épp Krúdy volt szí­ves az emberiség kibogozhatatlan fájdalmáról és erre vonatkozó fittyhányásáról összehordani. Ahogy marad, még ha egyszer máshova szerződik, akkor is, va­lami itt marad belőle, talán csak egy árnyék emléke, ahogy a pult­nak támaszkodik és a tarkójával néz egy pillanatra, csak annyi, de annyi marad, miközben ő maga, az ámyékvető, esetleg elmegy, de a ruhája és az arca ráncai között elvisz magával valamit innen. A Kisváros nyíregyházi epi­zódjait egyébként májusban és júniusban láthatja az értő és lel­kes közönség, a nyíregyházi né­zők, ha kedvük és idejük engedi, legyenek szívesek észrevenni eze­ket a pillanatokat is. Valahol ott kell, hogy legyenek mindhárom epizódban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents