Kelet-Magyarország, 2001. április (61. évfolyam, 77-100. szám)
2001-04-14 / 88. szám
2001. április 14., szombat 8. oldal Ikonok a templomban Gyönyörű ikonosztáz látható a demecseri görög katolikus templomban. Összeállításunk is innen való. Festője tehetséges fiatalember: Janka Ferenc, Nyíregyházán élő teológiatanár. Más templomokban is vannak már képei, például Szakolyban, Csengerben és Szegeden. Az ikonfestő az örökkévalóságnak fest. Kötik a hagyomány szabályai, de némi művészi szabadsággal is élhet. A mostani összeállításunk a nagyhéthez, a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódik. Keresztrefeszítés Feltámadás Elek Emil reprodukciói MÚZSA Tóth Árpád Tavasz van! Gyönyörű! Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, A vén Duna karcsú gőzösökre gondol, Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik Mezei szagokkal a tavaszi szél. Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne, Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás. Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán! Minden gyerek lelkes, jóízű kacagás! Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél! Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel - A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél! Tavaszünnep - hímesekkel Nagypénteken a sonkát főzik, szombaton a kalácsot sütik, vasárnap szentelnek Elek Emil felvétele a tavasz ünnepe. Ezt a napot - az egyházi ünnepélyesség mellett - nem utolsó sorban a hosszú böjt miatt a korlátlan evés-ivás jellemezte. Húsvétvasámap délelőttjén főtt tojást, sonkát, kolbászt, bort, pálinkát és kalácsot raknak egy kosárba, amit egy pász- kakendővel letakarnak és a templomba visznek. Sonka és kőttészta A nagyszombati sütés-főzés tehát igencsak indokolt. Érthető, hogy a hagyományok ápolását, megőrzését zászlajára tűző Sóstói Falumúzeumban a húsvétot megelőző napokban igencsak megpezsdül az élet. A tojásfestés után a kalácssütés, illetve a mi megyénkben igencsak népszerű sárgatúró készítése következik. Farkas Sándomé és Szilvási Andrásné már a korareggeli órákban befűtenek az anarcsi ház kemencéjébe.- Nagypénteken a sonkát főzzük, szombaton a kalácsot sütjük - mondják. - A kőttészta da- gasztását akkor kell abbahagyni, amfkor a tészta hólyagos, amikor már a padlás csepeg. Utóbbi egyébként annyit tesz, hogy a dagasztást végző homloka a nehéz munkától izzadni kezd. Amíg a kalács sül, készül a sárgatúró. Tojás, cukor, tej, fahéj a legfontosabb kelléke ennek a csemegének, amely készülhet édes és sós változatban is. KovAcs Éva A húsvét az egyházban a feltámadás, a népszokásokban pedig a tavasz, a természet megújulásának ünnepe. Nem csoda hát, ha rendkívüli várakozás, szeretettel teli készülődés előzi meg. A fazekakban színes, a kívülálló számára első pillantásra tisztázatlan eredetűnek tűnő lé ro- tyog. Bizonyára furcsán szemlélhetem, mert Botrágyi Károlyné, aki gyermekként még Szatmárnémetiben festett először hlmest, ma pedig már hivatalos tojásfestő, szinte kérdés nélkül mondja: A festés technikája- Hagymahéj fő a fazekakban, ez a legősibb tojásfestő technika. Erre a célra a lila, illetve a vöröshagyma összegyűjtött héját használjuk, de gyakran csinálunk főzetet a bodza bogyójából is. Ezektől szebb színe lesz a tojásnak, mint bármely modern festéktől lenne. Amíg beszélgetünk, gyermekek sokasága érkezik. A Sóstói Falumúzeumban javában tart az ünnepi készülődés. A hosszú asztaloknál a tojásfestés különféle technikáit sajátíthatják el a gyerekek. Botrágyiné asztalánál éppen a leveles tojások készülnek.- A tavaszi növények, a bürök, vagy a petrezselyem mutatós levelét gyűjtjük össze. Ezt rásimítjuk a megvizezett tojásra, majd ezzel együtt szorosan egy kis harisnyadarabba kötjük. így rakjuk a tojásfestő lébe, s mindaddig főzzük, amíg a tojás kemény nem lesz. A levél nyomot hagy, a festék beszínezi a tojást. Lyuggatott kanállal vesszük ki, hogy ne karcolódjanak, majd szalonnabőrrel áttöröljük, ettől nemcsak gyönyörű színe, de gyönyörű fénye is lesz a hímesek- nek. Az apró kezecskék mindegyikében egy-egy tojás, no meg egy speciális célszerszám. Ennél az asztalnál a karcos tojások készülnek. Kökéndy Mária népműSárgatúró és a szentelésre előkészített finomságok velő Nagykikindáról származik, édesapja is ott született. A művészi hajlam az egész családra jellemző. Marika valamikor a Néprajzi Múzeumban tanulta a tojásfestést, melynek hazai fajtáiból neki leginkább a karcolásos módszer tetszett. A mintázás eszköze egykoron a hegyes bicska volt, ma azonban a tapétavágókés a méltó helyettesítője.- A karcolás férfimunka, valamikor a ráérős terelőjuhászok foglalatossága volt. Egy-egy motívum kirajzolása akár fél napot, napot is igénybe vett! Örök körforgás Kollár Lajosné és kislánya, Erika éppen a maga készítette karcos tojással kezdenek szedelőz- ködni. Megvannak a hímesek, jöhetnek a locsolkodók. Bak Sándorné az irókázást, Piros tojások Aztán vasárnap reggelre vége lesz a nagy készülődésnek. Az emberek templomba mennek, a sok finomságból jókat esznek. Hétfő a locsolkodás napja. A lányos házaknál remélhetőleg ezen a napon is sokszor hangzik majd el a nyírségiek legkedvesebb locsolóverse: Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam Bárány húzta rengő kocsit, mindjárt oda szálltam. Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom, Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom! Németh Péterné, a tarpai lelkész tanítónő felesége az aranyos tojásfestést tanítja a gyerekeknek.- Nagymamámtól, Vámosoro- sziban tanultam ezt a módszert, amely ősi technika, de sokáig elszigetelt volt, ma azonban ismét egyre népszerűbb. A tojásfestés az élet örök körforgását, a harsány, vidám színek a feltámadást, az életörömöt jelentik - magyaráz Némethné. Magyar népszokások című könyvében Dömötör Tekla azt írja: A húsvét két legnépszerűbb szokása az öntözés és a tojásfestés. Mindkét szokást falu és város a mai napig gyakorolja, népszerűségük egyelőre nem látszik csökkenni. A különbség az, hogy amíg régen a kútból húzott vízzel öntötték le a leányokat, ma már falun is szagos vízzel locsolnak. A locsolás, akárcsak az egyes helyeken szokásban lévő vesszőzés, egyaránt a jelképes megtermékenyítést, a rituális megtisztulást célozza. A húsvéti locsolás régiségéről sok emlék tanúskodik, a középkorban is ismerték a vizbevetélő hétfő, vízbehányó kedd kifejezést. A tojás szinte egész Európában és Ázsiában a termékenység jelképe. Hazánk területén népvándorlás kori és avar sírokban gyakran találtak sírmellékletként tojást, sőt, díszített tojáshéjat is. Erdész Sándor Nyírség című könyvében ez olvasható: Húsvét Nevezetességeink Jánkmajtison az egykori Szuhányi- Válly-kastély eredetileg klasszicista stílusú volt. Központi épületéhez két oldalt egy-egy félig nyitott oszlop- tornácos szárny csatlakozott. Később emeletet is húztak rá. Az 1980-as évekre a jobb oldali szárny tönkrement, lebontásával az épület elvesztette impozáns jellegét Balázs Attila felvétele
