Kelet-Magyarország, 2001. április (61. évfolyam, 77-100. szám)
2001-04-14 / 88. szám
2001. április 14., szombat 9. oldal A HÉT SZTORIJA Ecsetre váltott CSERVENYÁK KATALIN Árnyas József festményeit nézegetve az emberben egyre erősebben megfogalmazódik: sosem késő váltani, valami újat kezdeni. Eredeti szakmája szerszámlakatos - de estin érettségit is szerzett a Kossuthban több mint tiz évig dolgozott a SZÁÉV-nél, majd a nyíregyházi postára került. Hat éve rokkantnyugdíjas, azóta fest. Nem sokkal később 1996-ban - épp abban az évben töltötte be a negyvenedik életévét - már kiállításon szerepelt, amelyen a megyei amatőr képzőművészek alkotásait mutatták be. Első önálló tárlatát 1999-ben rendezték a nyíregyházi tiszti klubban. Most ugyanott láthatók képei a Benczúr Gyula Amatőr Képzőművész Kör tagjainak - akikkel gyakran rendeznek közös tárlatot - munkái között. Álmok és törekvések Persze, mint beszélgetésünk elején kiderül, azért már korábban is szeretett rajzol- gatni - csak nem volt elég ideje rá, hogy komolyabban foglalkozzon vele. A festő és alkotásai A szerző felvétele Szeretettel és szívesen emlékszik vissza általános iskolai rajztanárára, a kiváló pedagógusra, grafikusművészre, Margitíay Jenőre. Meggyőződése: a rajzhoz való vonzódását neki köszönheti. Soltész Albert festőművésznek, a Benczúr Gyula Amatőr Képzőművész Kör vezetőjének pedig azt, hogy munkáit megismerheti az érdeklődő közönség, illetve segíti őt álmainak, festői törekvéseinek megvalósításában. A körbe két éve jár Árnyas József, és azért szereti, mert nagyon sokat tanul ott. Legszívesebben tájképeket fest. Meleg és pasztell színekkel dolgozik, barnát, zöldet és sárgát használ, abból is a napsugara- sabb árnyalatot. Kedvenc témája a Tisza. Korábban horgászni járt, azokat az élményeket jeleníti meg most a vásznon. De van olyan is, hogy a fantáziáját engedi szabadjára - elképzeli, milyen lehet egy hegyorom a felhők között. Szívesen fest téli tájképeket és őszi lombos erdőt. Példaképének a régi magyar tájképfestőket tekinti. Mióta a festőkörbe jár, alakokat is rajzol a munkáira. Itt tanulta meg a mozgást ábrázolni, hisz modelleken gyakorolják ezt az összejöveteleken. Nemcsak a rajzokról esik szó ezen alkalmakkor, hanem arról is, hogyan kell felépíteni egy kompozíciót, hogyan kell elrendezni egy képet - mi az, ami felesleges, azt elhagyni, mi az, ami fontos, azt kiemelni. Jótékonysági árverésen Árnyas József úgy érzi, minden új képpel tanul. Mindig azt tartja a legfontosabbnak, amelyikkel éppen foglalkozik. Édesanyja viszont - akinek egyedüli gyermeke - minden egyes munkájához ragaszkodik. Nagyon sajnálja, amikor fia elad egyet-egyet. Lakásukban a falakon csak Árnyas József festményei, s ahogy belépünk a lakásba, az ajtó fölött rögtön a legelső. Ezt a tájképet már sokan kérték, de nem eladó. Ez az első a legkedvesebb. Az elkelt képekből vásznat, keretet, festéket vesz Árnyas József. A kereteket maga újítja fel, egy régiségkereskedőtől leste el a technikát. Mutatja az egyik hatalmas, antik keretet - a hiányzó mintákat gipszből öntötte ki, majd úgy festette le az egészet. Ez esetben a kerethez készült a kép is. Szobája sarkában csepp kis festőállvány. Mikor kérdezem, miért áll oly rövid lábakon a szerkezet, az amatőr művész elneveti magát. Mert így könnyebb szállítani. Csak a hóna alá kapja, mikor kimennek a kertbe, mert ott szeret igazán festegetni. Végül az is kiderül: nemrég egy jótékonysági árverésre ajánlották fel egy-egy munkájukat a képzőművész kör tagjai. A Magzatgyermek Napjára - melynek fővédnöke a köztársasági elnök felesége, Mádl Ferencné volt - a körből 26 alkotás érkezett. Good bye, Peter Tufo nagykövet úr! Kapcsolatokat épített, befektetőket ajánlott, tanulmányutakat szervezett Peter Tufo búcsúztatása a megyeházán Marik Sándor Peter Tüfo, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete, aki több, mint három esztendeig képviselte hazáját Magyarországon, nemrégiben végleg hazautazott állomáshelyéről. Ritkán fordul elő, hogy külföldi állampolgárnak adományozzák a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyéért kitüntető emlékplakettet. Peter Tufo távozó amerikai nagykövet Nyíregyházán Helmeczy László megyei közgyűlési elnöktől vette át az elismerést. A megyeházán jelen lévő közéleti személyiségektől nagy tapsot kapott; Peter Tufo jól ismert, népszerű ember volt Kelet-Magyarországon. Ipart közvetített A diplomata - aki 1997 novemberétől tevékenykedett Magyarországon -, már küldetésének elején bemutatkozó látogatásra jött Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe és Nyíregyházára. Hamar felismerte, hogy hazánk északkeleti része nagy hátrányban van a fővárossal és a jobban iparosodott, gazdagabb megyékkel szemben. Talán az élet árnyas oldalai iránti érzékenysége tette, talán más, mindenesetre következetesen segítette ezt a régiót, sokszor járt itt. Munkájának köszönhetően jött létre a szabolcsi megyeszékhelyen az amerikai nagykövetség befektetés-szervező irodája, s települtek Nyíregyházára olyan multinacionális cégek, mint a Butler építőipari acélszerkezeteket gyártó nagyvállalat, a Flextronics International, a világ második legnagyobb elektronikai termékeket gyártó cége, a szintén világhírű Cisco, amely számítástechnikai képzőközpont hozott létre Nyíregyházán. A fejlesztések életképesek, további bővítésük máris napirenden van. Peter Tufo megyénkben sok embert ismert személyesen, szívesen hozta össze őket a budapesti Amerikai Kereskedelmi Kamarában tömörült nagy cégek vezetőivel. Gondoskodott arról is, hogy tartós legyen a kapcsolat: az általa elindított USA-Kelet-Magyar- ország Partnerség Kezdeményezés munkáját 2000 nyarától egy hasonló nevű alapítvány folytatja. Nem sokkal magyarországi diplomáciai munkájának befejezése előtt nagyszabású beruházási fórumot szervezett New Yorkban. Ezzel mintegy megkoronázta hivatali működésének Kelet-Ma- gyarországgal kapcsolatos részét, amelynek során következetesen törekedett az országrész beruházási szempontból történő felzárkóztatására, a Dunántúllal szembeni hátrányok mérséklésére. Különleges időszakban volt nagykövet Magyarországon Peter Tufo. Budapesten töltött éveinek egyik legfontosabb változása, hogy Magyarország teljes jogú NATO-taggá vált és jelentős szerepet vállalt a boszniai és koszovói misszióban. Mindig méltatta, hogy a magyar illetékesek az elA szerző felvétele múlt években nem féltek külföldi kézbe adni olyan kulcsiparágak bizonyos részeit, mint a bankszektor, a távközlés, az energetika. Nagyra becsülte az önkormányzatokat, amelyek között számos olyan van, amelyik partnere lehet amerikai befektetőknek. Miközben Peter Tufo sok mindent megtudott rólunk, mi, magyarok is egyre jobban megismertük őt. Megtudtuk: az egyik legkiválóbb amerikai egyetem, a Yale jogi karán végzett, katonai szolgálatát a tengerészgyalogságnál teljesítette. Azt követően érdekes munkái voltak. Neves ügyvédi irodákban, bankházakban dolgozott, szakterülete a fúziók, a cégvásárlás, a hazai és nemzetközi cégfinaszírozás. Később szakmai karrierje összefonódott a közszolgálattal. Tíz évig volt New York város börtönfelügyeletének elnöke, majd a New York Állami Autópálya Hatóság elnök-vezérigazgatói teendőit látta el. Bátran, találékonyan Mindkét tisztségéből vannak már legendává nemesedett történetek. Egy börtönfelkelésnél túszszedésre is sor került. Tufo az egyik biztossal átkúszott a könnygázon, bejutottak a rabok kezén lévő területre, fegyverszünetet kötöttek, megegyeztek a túszok elengedéséről, és véget vetettek a felkelésnek. Az autópálya hatóság elnökeként végzett munkájának máig ható eredménye: kifejlesztették az ország első olyan autópályadíjbeszedő elektronikus rendszerét, amelynek használatához nem kell megállni a kocsival. Diplomata, magánemberként Magyarországon is tapasztalhattuk, a nagykövet kiváló kapcsolatokat ápolt a médiával. Kitűnt: nem véletlenül. Egy időben a Metromedia díjnyertes dokumentumfilm-so- rozatának, A bűn ára című produkciónak volt a házigazdája és kommentátora New Yorkban. Később az Amerikai Televíziós Művészeti Akadémiától a Mentsétek meg iskoláinkat! című, a nagyvárosi oktatás országos problémáit taglaló dokumentumfilm-soro- zatért Emmy-díjat kapott. Peter Tufo azonban első sorban mégis jogász, bankszakember. Búcsúzásakor azt hangoztatta: a jövőben is gyakran tér majd vissza Budapestre üzletemberként, ahol további amerikai befektetéseket kíván szorgalmazni a régióban és Magyarországon. Amely egyébként a munka mellett magánéletének is emlékezetes színhelye: Budapesten kötött házasságot Kimberley Paig New Yorkban élő volt televíziós színésznővel, színházi menedzserrel. VENDÉGSOROK Tanulni egy életen át Balogh Árpád Bolognában 1999. június 19-én dokumentum született az Európai Felsőoktatás Reformprogramjáról, amelyet 17 ország oktatási minisztere írt alá. Ebben megfogalmazták azokat az alapelveket, amelyek mentén „globalizálni” lehetne a felsőoktatást, biztosítva ezzel az alapjaiban egységes képzési szerkezetet (kredit), a képzés tartalmát és annak elismerését. Ha ez megvalósul, akkor akár három vagy több országban is tanulhat majd egy diák és szinte tetszés szerinti egyetemen szerezhet diplomát. Ma már tehát általánosan elismert az oktatás, az oktatásban történő együttműködés fontossága egy stabil, békés és demokratikus társadalom kifejlesztésében, megerősítésében. Az is világosan kirajzolódik, hogy a felsőoktatás Magyarországon új korszakának nyitányát ígéri és teszi elkerülhetetlen programmá. Ennek egyik fontos és új eleme az egész életen át tartó tanulás. Most készül a * * (A szerző egyetemi tanár, a Nyíregyházi Főiskola rektora.) magyar felnőttképzési törvény, amely e fontos kihívást és annak következményeit jogszabályi keretbe foglalja. Eltérő a hagyományostól Az egész életen át tartó tanulásban elsősorban a nem formális és informális tanulás játszik fontos szerepet. Ma ezt legtöbbször még alábecsülik. Pedig ezek a tanulás legősibb formái (informális tanulás), régen léteznek. Gondoljunk arra, hogy a számítástechnika hamarabb tért hódított az otthonokban, mint az oktatásban (Európában). Ma már egy új kifejezés az „élet teljes körére terjedő tanulás” (lifewide learning) egyre elterjedtebb, amely az élet teljes körére kiterjedő (család, szabadidő, közösség, napi munka) ismeretszerzés. Valóban fontos ez, mert szemünk előtt rohamosan változnak a minták a tanulás, az élet és a munka területén. Sokan leegyszerűsítik e kérdést, arra, hogy az egyéneknek egyszerűen alkalmazkodni kell a változáshoz, azaz ismereteiket folyamatosan bővíteni kell. Legalább olyan fontos azonban az is, hogy egyúttal a kialakult, rögződött cselekvési módok is megváltozzanak. Ez utóbbi sokkal nehezebben következik be. Sokkal keservesebb egy megerősödött szokásjogot, cselekvési formát megváltoztatni, mint újabb ismereteket befogadni. De ehhez is meg kell találnunk az utat. Úgy tűnik, hogy ennek velejárója az „egész életen át tartó tanulás”. Kissé idegenkedve kezeljük ezt a problémát, pedig egyszerűsített formájában már nagyon régen gyakoroljuk „a jó pap is holtig tanul” - ma viszont ezt ki kellene bővíteni azzal, hogy „de mit? és hol?”. Ma már nemigen lehet azt mondani valakire, hogy „pályatévesztett”. Az azonban nem mindegy, hogy az új ismeretek megszerzése, a képzés menynyibe kerül az államnak, és/vagy az egyénnek, müyen képzési formában valósul meg. Ma még jócskán találkozunk olyan esetekkel, hogy pl. a főiskolai végzettségű tanári diplomával más pályán helyezkednek el közigazgatásban, bankoknál. Találkoztam már benzinkutassal, vállalkozóval is. Erre mondtuk, hogy pályatévesztett. Ami önmagában nem igaz, csupán az a kérdés, hogy az adott munkakörhöz szükséges-e négy vagy öt évig felsőfokú intézményben tanulni? A törekvésünk éppen az, hogy érettségi után már két-három év után is megszerezhető legyen az a felsőfokú szak- képzettség, amely elegendő egy adott munkakör ellátásához, egyben alapot is adjon a továbbtanuláshoz. A változás erőpróbája Az elkövetkező évtizedben ezt a víziót kell láthatóvá tenni, a gyakorlatban megvalósítani. Ehhez kivétel nélkül mindenkinek biztosítani kell az esélyegyenlőséget, egyébként képtelenek vagyunk igazodni a változásokhoz. Az élet rákényszerít bennünket arra, hogy a képzési, oktatási ellátás egyéni igényeken és szükségleten alapszik majd. Ennek módozatait úgy kell megválasztani, hogy a fizetett munkával töltött évekhez igazodva kialakuljon az, hogy az emberek részt vehessenek az egész életen át tartó tanulásban. Európa ma az ipari forradalomhoz hasonló mértékű változások tanúja. A digitális technológia lenyűgözően gyors fejlődése az emberek számára az élet minden aspektusát átalakítja. Ha ezt összeházasítjuk a biotechnológiával, akkor magát az életet is megváltoztatja (szívritmus szabályozó, szívbillentyű, protézisek). Ezzel együtt az életvitel modernebbé válik, ugyanakkor nagyobb ismerettel kell rendelkeznünk és nem kevésbé nagyobb felelősséget is kell vállalnunk. Tanulási folyószámlák A fentieket figyelembe véve nem kétséges, hogy egy üyen világban a naprakész információ, tudás és készség kelendő portéka és nagyon értékes. Mondhatjuk tehát, hogy tanulunk „bölcsőtől a sírig”. A gyakorlatban ennek úgy lehet megfelelni, ha nagyon jó az alapoktatás, amely után könnyen elsajátíthatók az új ismeretek és készségek. Sok probléma vetődik fel azzal kapcsolatban, hogy miért nem akarnak tanulni? Mert időt, energiát és pénzt fektetnek a tanulásba és továbbtanulásba, de az elsajátított tudást, készséget és szakértelmet még mindig nem ismerik el kellőképpen. Egyes európai országokban már bevezették a „tanulási folyószámlát”. Ennek segítségével a vállalatok/intéz- mények megteremtik a lehetőséget szakembereik folyamatos képzéséhez. Az egész életen át tartó tanulás sikeres megvalósításának kulcsa tehát az egyéni motiváltság és tanulási lehetőségek széles skálája.
