Kelet-Magyarország, 2001. március (61. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-28 / 73. szám
2001. március 28., szerda Kelet*» HÁTTÉR 3. oldal /vnikor közel másfél éve az ország monumentális fedett létesítménye, a Budapest Sportcsarnok a lángok martalékává vált, még el sem hamvadtak a parazsak, azon melegében rádöbbentünk: a Bujtosi Szabadidő Csarnoknak nincs párja széles e hazában. A híradások csalókák, ugyanis a pécsi, a zalaegerszegi, vagy például a dunaújvárosi katlan befogadóképességéről túlzó nézőszámok jelennek meg, ténylegesen ezen a helyen férnek el a legtöbben - állapítottuk meg a tragédia utáni napokban. Bármennyire is fájó, a páratlan felfedezés után újból beigazolódott, hogy Nyíregyháza távol esik a fővárostól (esetünkben: a tűzközeltől), sőt, a Népstadion területén kisvártatva felépítettek egy rendezvénycsarnokot, máris háttérbe szorultak a szabolcsiak. A Szabadidő-elnevezés nyomatékosba, hogy nem pusztán sportcéloknak felel meg a tizenhárom esztendeje átadott szentély, kiállítások, vásárok, koncertek, tanácskozások színtere is egyben. Csakhogy amíg eleget tesz ezen funkcióinak a Buszacsa, rozsdásodik, korhad, szellősebbé válik, láthatóan romlik az állaga. Utóbb a Százhalombatta elleni kézilabda bajnoki mérkőzésen ázott be a tető, de a Nyíregyházi KC sanyarú sorsa miatt mindezt csupán néhányan látták. Az emeleti sajtóterasz kihasználatlan, mert szó szerint kilátástalan, ezért lebontásra vár. Az öltözőkön, a kiszolgáló helyiségeken kívül a régóta remélt felújítás elmaradt, ugyanis hiába kértek, nem érkezett állami címzett támogatás. Nem adják fel, újból pályáznak, a kedvező elbírálásig helyi forrásból látnak hozzá a legszükségesebb munkálatokhoz. Büszkén vesszük tudomásul, ha a vendégek dicsérik a Bujtosit (van miért!), ámde a döntéshelyzetben levő - nem városi, nem megyei, hanem országos pozíciót betöltő - illetékeseknek csipkedniük kell magukat azért, hogy a csábító lehetőségeket birtokló Csarnok mihamarabb visszaforduljon a leépülés útján. Emberségből jelesre vizsgáztak Rendszerint hajnalig dolgoztak, aludtak négy órát, s ott folytatták, ahol éjszaka abbahagyták Horányi Zsuzsa Nyíregyháza (KM) - Néhány polgármesteri hivatal megkérdőjelezi: szükség van-e a speciális mentőkre az árvízi mentéseknél? Az elmúlt napokban kiderült, rengeteg ember és állat köszönheti a Magyar Speciális Mentők csapatának az életét, vagyonának megmentését. Mikor átszakadt a gát március 6-án, éppen Tarpán homokzsákot pakoltak, így a helyszínen voltak. Percekkel korábban már tapasztalták, a gát tetején hiába álltak négy sorban a homokkal megrakott zsákok, az iszonyatos nyomás miatt feltartóztathatatlanul folyt a víz. Leleményesség A speciális mentők a Fővárosi Központi Rendeltetésű Mentő- szervezetbe tömörültek, melynek több mentőcsapat alkotta a légi és földi mentőcsoportját. A földi csapat vezetője, Vincellér Tibor a Kelet-magyarországi Speciális Mentők elnöke volt. Az eddigi árvizeknél homokzsákokat pakoltak, idén márciusban volt az első igazi speciális mentésük. A tarpai gátszakadást követő másnapon Gulácson dolgoztak, több embert és állatot vittek el az elöntött területekről. Gulácsot hamarabb öntötte el a víz, mint Tarpát, s ott jobban fel is készültek az emberek az otthonuk elhagyására. Gulácson motorcsónakkal jártak az aszfaltút fölötti 40-100 centiméteres vízen. Rengeteg állat - birka, sertés - köszönheti nekik az életét. Nem rettentek meg a lehetetlennek tűnő feladattól sem. Hogyan lehet egy hárommázsás disznót kivinni a csónakig? Hiába jött a falu fő disznófogója, az állat rúgott, kapálózott, tíz ember sem tudta megfogni. Mit tehettek a mentőcsapatok, ha nem ment erővel, a leleményességükre volt szükség, megtanították irányítva úsztatni a hatalmas disznót. A Fővárosi Központi Rendeltetésű Mentőszervezet 38 tagja a földön, hatan a levegőben dolgoztak. A speciális mentők mellett tűzoltók, önkéntesek, mentőkutyások, orvosok alkották a csapatot. Jándon, Tákoson, Ger- gelyiugornyán, Vámosatyán embereket, állatokat, fontosabb értékeket mentettek. Rendszerint hajnalig dolgoztak, aludtak négy órát, s ott folytatták, ahol éjszaka abbahagyták. Volt, aki zsákot pakolt, míg mások csónakokkal mentették a menthetőt. A derékig érő vízben rettentően fárasztó volt az előrehaladás. Ahol tehették, a vagyont is mentették, a megdőlt, megrogyott házakból pakolták ki az értékeket. A szomszédos házakra veszélyes épületeket bontották. Vincellér Tibor a földrengések alatt is közismert volt veszélyt nem ismerő bátorságáról, vakmerőségéről, amire az árvíz idején is szükség volt. Bement olyan házba személyes értékekért, melynek a plafonját már csak a benn lévő bútor tartotta, bármikor leszakadhatott a tető. Az állatokról sem feledkeztek meg, a gazdátlanul maradt háziállatokat is etették. A mai napig dolgoznak, fertőtlenítenek, romokat takarítanak. Volt, aki nem akarta elhagyni a saját házát, hiába recsegett már minden, s bármelyik pillanatban összedőlhetett az épület. Előfordult, hogy rendőri segítséggel tudták csak elvinni a házigazdát a romok közül. Ezen nem is csodálkozott senki. Az idős embereknek, akiknek öt- ven-hatvan év alatt összekupor- gatott vagyonuk veszett a házba, annyira elkeseredtek, hogy azt mondogatták: Ha mindenüket visz az ár, ők sem akarnak tovább élni. Az emberek fegyelmezetlensége tovább tetőzte a problémát, mert ha gyorsan összepakoltak, még csónakokkal menthették az értékeket. Jelesre vizsgáztak Akadtak pozitívumok is, a helybeliek annyira hálásak voltak, ha hajnal háromkor fejezték be a munkát, akkor addig várták őket a konyhán, hogy legalább meleg ételt tudjanak adni a segítségükre sietőknek. A szivattyúzásoknál volt, aki saját házát ajánlotta fel, aludjanak ott, kapnak ennivalót is, ha már fizetni nem tudnak, így hálálják meg a munkájukat. Hiszen az elmúlt hónapban a mentőcsapatok egy fillért sem kaptak munkájukért, de nem is pénzért dolgoztak. Emberségből jelesre vizsgáztak a speciális mentők. HÍREK □ Agrárfórum Pócson A Délkelet-Nyírségi Fejlesztési Társulás március 29-én, csütörtök este hat órától fórumot tart ,A kistérségi agrárstruktúra és vidékfejlesztés" címmel a máriapócsi művelődési házban. A fórumot dr. Madarász Imre és Keindl József szakértők vezetik. □ Közgyűlés A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Honismereti Egyesület március 29- én, 16.30 órától a Megyei Levéltár (Nyíregyháza, Széchenyi u. 4.) kutatótermében tartja éves közgyűlését. □ Vonatpótló buszok Kedd reggeltől csütörtök este hét óráig valamennyi személy- vonat helyett autóbuszok szállítják az utasokat a Nyíregyháza-Vásárosnamény vasútvonalon, a vasúti pálya karbantartása miatt. ÉLETKÉPEK A légyott ára Tóth-Máthé Miklós A fiatal mérnöknek nagyon tetszik Klári, a csinos óvónő. Karcsú, akár egy kardvirág, hosszú, fekete haja a derekáig ér, és nem utolsósorban egy lakótelepi kétszobás szövetkezeti lakás tulajdonosa. Hetek óta járnak együtt, de a lány még a kezét sem engedi megfogni. Tartózkodóbb egy apácánál.- Mindent megtennék érted - mondja a fiatalember -, nem tudnál olyat kérni, amit ne teljesítenék rögtön.- Vigyázz! - mondja Klári - mert egyszer még szavadon foglak.- Ha kell... - hévül tovább az ifjú. - Átúsznám érted a Tiszát a legnagyobb fagyban, a jégtáblákat vágva, tologatva magam előtt. Mit a Tiszát? Akár a Jeges-tengert is. A lány nevet. Tetszik neki ez a heves udvarlás, de a tetszését továbbra sem akarja a gyakorlatban is bizonyítani. Éppen ezért tűnik különösnek, amikor egyik sétájuk közben így szól:- Ha akarod, most felkísérhetsz a lakásomba. Főzök neked egy jó erős feketét. A mérnök szinte megszédül a lehetőségtől, és bódultán száll be a liftbe. „A nő szívét ki ismeri...” - jut eszébe a régi sláger, amit legszívesebben rögtön elénekelne, ha nem tartana attól, hogy érdes, rekedten hangjával szétroppantja a kecsegtetőnek ígérkező idill törékeny burkát. Hanem a lakásba lépve nagyon meglepődik. Mintha egy üzlet raktárába invitálná a lány, mert amerre néz, üvegek sorakoznak. Pezsgős, boros, sörös, üdítős és befőttes üvegek.- Ne tarts részegesnek - mondja Klári, - ez legalább öt év termése. Rokonok, kollégák, ismerősök, névnapok, egyéb alkalmak.- De hát miért nem vitted vissza? Hiszen járni is alig lehet ezektől.- Igaz, de valahogy restelltem. Sose volt bátorságom az üres üvegeket visszavinni. Nem is tudom. Talán túl gátlásos vagyok. A mérnök átbotladozva az üvegeken, leül egy székre. Szép lakás - néz körül - de ez a temérdek üveg.- Azt mondtad, mindent megtennél értem. - Klári hangja mint a hárfazene. - Akkor csak annyit kérek, vidd vissza az üvegeket.- Ez a legkevesebb. De ugye nem most?- Nem. Ráér holnap, vagy amikor időd van. Megteszed?- Hogyne... De gyere egy kicsit közelebb.- Majd... Kedvesem. Addig, amíg ez a rengeteg üveg itt van, hidd el, te sem éreznéd jól magad. Várj, főzöm a kávét. A mérnök kedvetlenül bólint, de azért amikor elmegy, megígéri, hogy másnap zsákokkal, szatyrokkal érkezik és visszaviszi az üvegeket. ^Jem jön se másnap, se harmadnap, telefonon sem jelentkezik többet. „Ez is csak olyan, mint a többi férfi...” - gondolja Klári és nagyon elkeseredik. Nem csoda. A mérnök volt már a tizedik hódolója, aki a munka helyett csak a jutalmat akarta. Én és a tesóm Újabb játékot indítunk lapunkban Könnyű a kistesóknak - még meg sem születtek, máris van testvérük. Bezzeg mennyit várnak olykor rájuk a nagyobbak! Hányszor elképzelik, lesz végre otthon is egy játszópajtásuk. Aztán megszületik az öcsike vagy a hugica - és kezdődnek a bajok. Mert hol sír, akkor vigasztalni kell, hol meg alszik - amiatt pedig csendben kell maradni. Vele persze többet foglalkoznak anyuék. Aztán, amikor elkezd nőni, még mindig kicsi. Állandóan vigyázni kell rá, meg hazahozni az oviból, iskolából. Ráadásul mindenhová menni akar a nővérével vagy a bátyjával. Egyszerűen idegesítő tud lenni. Mégis mennyire lehet szeretni! Hiszen ki másra számíthatna az ember felnőtt korában is, mint a családjára: szüleire, testvérére, párjára, s majdan a saját gyermekeire. Újabb játékot indítunk laI NTERSPAR púnkban, Én és a tesóm címmel. Kérjük a gyerekeket, felnőtteket, írják meg nekünk, miért szeretik a testvérüket, miért büszkék rá. Szeretnénk, ha levelükhöz fényképet is küldenének. írjanak, akiknek nagyobbik testvérük anyjuk helyett anyjuk volt, vagy akik neki köszönhetik, hogy diplomát szerezhettek, tanulhattak, míg ő férfiként dolgozott, eltartva a családot. Várunk szomorú és vidám történeteket egyaránt. A beküldési határidő: április 15. Az írásokat lapunkban közöljük, a legjobbak a nyíregyházi Interspar Áruház ajándékcsomagját kapják. Címünk: Kelet-Magyarország Szerkesztősége, Nyíregyháza, Dózsa György u. 4-6. A borítékra kérjük írják, írjátok rá: Az én tesóm! Balázs Attila illusztrációja Mentik a menthetőt
