Kelet-Magyarország, 2001. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-28 / 73. szám

2001. március 28., szerda Kelet*» HÁTTÉR 3. oldal /vnikor közel másfél éve az ország monu­mentális fedett létesítménye, a Budapest Sportcsarnok a lángok martalékává vált, még el sem hamvadtak a parazsak, azon melegében rádöbbentünk: a Bujtosi Szaba­didő Csarnoknak nincs párja széles e hazá­ban. A híradások csalókák, ugyanis a pécsi, a zalaegerszegi, vagy például a dunaújvá­rosi katlan befogadóképességéről túlzó né­zőszámok jelennek meg, ténylegesen ezen a helyen férnek el a legtöbben - állapítot­tuk meg a tragédia utáni napokban. Bármennyire is fájó, a páratlan felfedezés után újból beigazolódott, hogy Nyíregyhá­za távol esik a fővárostól (esetünkben: a tűzközeltől), sőt, a Népstadion területén kis­vártatva felépítettek egy rendezvénycsarno­kot, máris háttérbe szorultak a szabolcsiak. A Szabadidő-elnevezés nyomatékosba, hogy nem pusztán sportcéloknak felel meg a tizenhárom esztendeje átadott szentély, kiállítások, vásárok, koncertek, tanácskozá­sok színtere is egyben. Csakhogy amíg ele­get tesz ezen funkcióinak a Buszacsa, rozs­dásodik, korhad, szellősebbé válik, látha­tóan romlik az állaga. Utóbb a Százhalom­batta elleni kézilabda bajnoki mérkőzésen ázott be a tető, de a Nyíregyházi KC sanya­rú sorsa miatt mindezt csupán néhányan látták. Az emeleti sajtóterasz kihasználatlan, mert szó szerint kilátástalan, ezért lebontás­ra vár. Az öltözőkön, a kiszolgáló helyisége­ken kívül a régóta remélt felújítás elmaradt, ugyanis hiába kértek, nem érkezett állami címzett támogatás. Nem adják fel, újból pá­lyáznak, a kedvező elbírálásig helyi forrás­ból látnak hozzá a legszükségesebb munká­latokhoz. Büszkén vesszük tudomásul, ha a vendé­gek dicsérik a Bujtosit (van miért!), ámde a döntéshelyzetben levő - nem városi, nem megyei, hanem országos pozíciót betöltő - illetékeseknek csipkedniük kell magukat azért, hogy a csábító lehetőségeket birtokló Csarnok mihamarabb visszaforduljon a leépülés útján. Emberségből jelesre vizsgáztak Rendszerint hajnalig dolgoztak, aludtak négy órát, s ott folytatták, ahol éjszaka abbahagyták Horányi Zsuzsa Nyíregyháza (KM) - Néhány polgármesteri hivatal meg­kérdőjelezi: szükség van-e a speciális mentőkre az árvízi mentéseknél? Az elmúlt napokban kiderült, rengeteg ember és állat köszön­heti a Magyar Speciális Mentők csapatának az életét, vagyoná­nak megmentését. Mikor átsza­kadt a gát március 6-án, éppen Tarpán homokzsákot pakoltak, így a helyszínen voltak. Percek­kel korábban már tapasztalták, a gát tetején hiába álltak négy sor­ban a homokkal megrakott zsá­kok, az iszonyatos nyomás miatt feltartóztathatatlanul folyt a víz. Leleményesség A speciális mentők a Fővárosi Központi Rendeltetésű Mentő- szervezetbe tömörültek, melynek több mentőcsapat alkotta a légi és földi mentőcsoportját. A földi csapat vezetője, Vincellér Tibor a Kelet-magyarországi Speciális Mentők elnöke volt. Az eddigi árvizeknél homokzsákokat pa­koltak, idén márciusban volt az első igazi speciális mentésük. A tarpai gátszakadást követő másnapon Gulácson dolgoztak, több embert és állatot vittek el az elöntött területekről. Gulácsot hamarabb öntötte el a víz, mint Tarpát, s ott jobban fel is készül­tek az emberek az otthonuk el­hagyására. Gulácson motorcsónakkal jár­tak az aszfaltút fölötti 40-100 centiméteres vízen. Rengeteg ál­lat - birka, sertés - köszönheti nekik az életét. Nem rettentek meg a lehetetlennek tűnő fel­adattól sem. Hogyan lehet egy hárommázsás disznót kivinni a csónakig? Hiába jött a falu fő disznófogója, az állat rúgott, ka­pálózott, tíz ember sem tudta megfogni. Mit tehettek a mentő­csapatok, ha nem ment erővel, a leleményességükre volt szükség, megtanították irányítva úsztatni a hatalmas disznót. A Fővárosi Központi Rendelte­tésű Mentőszervezet 38 tagja a földön, hatan a levegőben dol­goztak. A speciális mentők mel­lett tűzoltók, önkéntesek, mentő­kutyások, orvosok alkották a csapatot. Jándon, Tákoson, Ger- gelyiugornyán, Vámosatyán em­bereket, állatokat, fontosabb ér­tékeket mentettek. Rendszerint hajnalig dolgoztak, aludtak négy órát, s ott folytatták, ahol éjsza­ka abbahagyták. Volt, aki zsákot pakolt, míg mások csónakokkal mentették a menthetőt. A deré­kig érő vízben rettentően fárasz­tó volt az előrehaladás. Ahol te­hették, a vagyont is mentették, a megdőlt, megrogyott házakból pakolták ki az értékeket. A szomszédos házakra veszélyes épületeket bontották. Vincellér Tibor a földrengések alatt is közismert volt veszélyt nem ismerő bátorságáról, vak­merőségéről, amire az árvíz ide­jén is szükség volt. Bement olyan házba személyes értéke­kért, melynek a plafonját már csak a benn lévő bútor tartotta, bármikor leszakadhatott a tető. Az állatokról sem feledkeztek meg, a gazdátlanul maradt házi­állatokat is etették. A mai napig dolgoznak, fertőtlenítenek, ro­mokat takarítanak. Volt, aki nem akarta elhagyni a saját házát, hiába recsegett már minden, s bármelyik pilla­natban összedőlhetett az épület. Előfordult, hogy rendőri segít­séggel tudták csak elvinni a há­zigazdát a romok közül. Ezen nem is csodálkozott senki. Az idős embereknek, akiknek öt- ven-hatvan év alatt összekupor- gatott vagyonuk veszett a házba, annyira elkeseredtek, hogy azt mondogatták: Ha mindenüket visz az ár, ők sem akarnak to­vább élni. Az emberek fegyelme­zetlensége tovább tetőzte a prob­lémát, mert ha gyorsan összepa­koltak, még csónakokkal ment­hették az értékeket. Jelesre vizsgáztak Akadtak pozitívumok is, a hely­beliek annyira hálásak voltak, ha hajnal háromkor fejezték be a munkát, akkor addig várták őket a konyhán, hogy legalább meleg ételt tudjanak adni a se­gítségükre sietőknek. A szi­vattyúzásoknál volt, aki saját házát ajánlotta fel, aludjanak ott, kapnak ennivalót is, ha már fi­zetni nem tudnak, így hálálják meg a munkájukat. Hiszen az el­múlt hónapban a mentőcsapatok egy fillért sem kaptak munkáju­kért, de nem is pénzért dolgoz­tak. Emberségből jelesre vizsgáz­tak a speciális mentők. HÍREK □ Agrárfórum Pócson A Délkelet-Nyírsé­gi Fejlesztési Társulás március 29-én, csütör­tök este hat órától fórumot tart ,A kistérségi agrárstruktúra és vidékfejlesztés" címmel a máriapócsi művelődési házban. A fórumot dr. Madarász Imre és Keindl József szakértők vezetik. □ Közgyűlés A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Honismereti Egyesület március 29- én, 16.30 órától a Megyei Levéltár (Nyíregy­háza, Széchenyi u. 4.) kutatótermében tartja éves közgyűlését. □ Vonatpótló buszok Kedd reggeltől csütörtök este hét óráig valamennyi személy- vonat helyett autóbuszok szállítják az utaso­kat a Nyíregyháza-Vásárosnamény vasútvo­nalon, a vasúti pálya karbantartása miatt. ÉLETKÉPEK A légyott ára Tóth-Máthé Miklós A fiatal mérnöknek nagyon tetszik Klári, a csinos óvónő. Karcsú, akár egy kardvirág, hosszú, fekete haja a derekáig ér, és nem utolsósorban egy la­kótelepi kétszobás szövetkezeti lakás tulajdonosa. Hetek óta járnak együtt, de a lány még a kezét sem engedi megfogni. Tartózkodóbb egy apácánál.- Mindent megtennék érted - mondja a fiatalember -, nem tudnál olyat kérni, amit ne tel­jesítenék rögtön.- Vigyázz! - mondja Klári - mert egyszer még szavadon fog­lak.- Ha kell... - hévül tovább az ifjú. - Átúsznám érted a Tiszát a legnagyobb fagyban, a jégtáb­lákat vágva, tologatva magam előtt. Mit a Tiszát? Akár a Je­ges-tengert is. A lány nevet. Tetszik neki ez a heves udvarlás, de a tetszését továbbra sem akarja a gyakor­latban is bizonyítani. Éppen ezért tűnik különösnek, amikor egyik sétájuk közben így szól:- Ha akarod, most felkísér­hetsz a lakásomba. Főzök ne­ked egy jó erős feketét. A mérnök szinte megszédül a lehetőségtől, és bódultán száll be a liftbe. „A nő szívét ki isme­ri...” - jut eszébe a régi sláger, amit legszívesebben rögtön elénekelne, ha nem tartana at­tól, hogy érdes, rekedten hang­jával szétroppantja a kecsegte­tőnek ígérkező idill törékeny burkát. Hanem a lakásba lépve na­gyon meglepődik. Mintha egy üzlet raktárába invitálná a lány, mert amerre néz, üvegek sorakoznak. Pezsgős, boros, sö­rös, üdítős és befőttes üvegek.- Ne tarts részegesnek - mondja Klári, - ez legalább öt év termése. Rokonok, kollégák, ismerősök, névnapok, egyéb al­kalmak.- De hát miért nem vitted vissza? Hiszen járni is alig le­het ezektől.- Igaz, de valahogy restell­tem. Sose volt bátorságom az üres üvegeket visszavinni. Nem is tudom. Talán túl gátlásos va­gyok. A mérnök átbotladozva az üvegeken, leül egy székre. Szép lakás - néz körül - de ez a te­mérdek üveg.- Azt mondtad, mindent meg­tennél értem. - Klári hangja mint a hárfazene. - Akkor csak annyit kérek, vidd vissza az üvegeket.- Ez a legkevesebb. De ugye nem most?- Nem. Ráér holnap, vagy amikor időd van. Megteszed?- Hogyne... De gyere egy ki­csit közelebb.- Majd... Kedvesem. Addig, amíg ez a rengeteg üveg itt van, hidd el, te sem éreznéd jól ma­gad. Várj, főzöm a kávét. A mérnök kedvetlenül bó­lint, de azért amikor elmegy, megígéri, hogy másnap zsákok­kal, szatyrokkal érkezik és visszaviszi az üvegeket. ^Jem jön se másnap, se har­madnap, telefonon sem jelent­kezik többet. „Ez is csak olyan, mint a többi férfi...” - gondolja Klári és nagyon elkeseredik. Nem csoda. A mérnök volt már a tizedik hódolója, aki a munka helyett csak a jutalmat akarta. Én és a tesóm Újabb játékot indítunk lapunkban Könnyű a kistesóknak - még meg sem születtek, máris van testvérük. Bezzeg mennyit vár­nak olykor rájuk a nagyobbak! Hányszor elképzelik, lesz végre otthon is egy játszópajtásuk. Az­tán megszületik az öcsike vagy a hugica - és kezdődnek a bajok. Mert hol sír, akkor vigasztalni kell, hol meg alszik - amiatt pe­dig csendben kell maradni. Vele persze többet foglalkoznak anyuék. Aztán, amikor elkezd nőni, még mindig kicsi. Állan­dóan vigyázni kell rá, meg haza­hozni az oviból, iskolából. Rá­adásul mindenhová menni akar a nővérével vagy a bátyjával. Egyszerűen idegesítő tud lenni. Mégis mennyire lehet szeretni! Hiszen ki másra számíthatna az ember felnőtt korában is, mint a családjára: szüleire, testvérére, párjára, s majdan a saját gyer­mekeire. Újabb játékot indítunk la­I NTERSPAR púnkban, Én és a tesóm címmel. Kérjük a gyerekeket, felnőtteket, írják meg nekünk, miért szere­tik a testvérüket, miért büszkék rá. Szeretnénk, ha levelükhöz fényképet is küldenének. írja­nak, akiknek nagyobbik testvé­rük anyjuk helyett anyjuk volt, vagy akik neki köszönhetik, hogy diplomát szerezhettek, ta­nulhattak, míg ő férfiként dolgo­zott, eltartva a családot. Várunk szomorú és vidám történeteket egyaránt. A beküldési határidő: április 15. Az írásokat lapunk­ban közöljük, a legjobbak a nyír­egyházi Interspar Áruház aján­dékcsomagját kapják. Címünk: Kelet-Magyarország Szerkesz­tősége, Nyíregyháza, Dózsa György u. 4-6. A borítékra kér­jük írják, írjátok rá: Az én tesóm! Balázs Attila illusztrációja Mentik a menthetőt

Next

/
Thumbnails
Contents