Kelet-Magyarország, 2000. november (60. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-18 / 270. szám

2000. november 18., szombat HETUEGE 8. oldal Képek az otthonban Szabó Tibor festőművész csak a hozzá kő- zel állók legnagyobb unszolásának engedve jelentkezik némelykor, felbukkanva a csönd mély rétegei alól, hogy képeit megmutassa, mert benne a művészet nem küldetéstudat, nem személyes sikerforrás, hanem közönsé­ges és természetes, belső sikerrel megélt, szi­gorú, mindennapi létforma. Ezért csak üd­vözölni lehet, hogy most a balkányi szeretet­otthonban mutatja meg alkotásait. Ratkó József portréja Magányos ház a télben Ballag a csorda hazafelé Nagy István Attila felvételei MÚZSA Ady Endre Parisban járt az Ősz Párisba tegnap beszökött az Ősz. Szent Mihály útján suhant nesztelen, Kánikulában, halk lombok alatt S találkozott velem. Ballagtam éppen a Szajna felé S égtek lelkemben kis rőzse-dalok: Füstösek, furcsák, búsak, bíborok, Arról, hogy meghalok. Elért az Ősz és súgott valamit, Szent Mihály útja beleremegett, Züm, züm: röpködtek végig az utón Tréfás falevelek. Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé S Párisból az Ősz kacagva szaladt. Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán Nyögő lombok alatt. A Szená-Torok a Niagaránál Templomban is ettek, ittak és daloltak, mégsem szólta meg őket senki Kovács Bertalan Juharország históriájában még soha nem fordult elő, hogy az oda illő szónoklatok helyett énekeltek volna a qué­beci Parlament üléstermében. Igaz, ezúttal sem kanadai honatyák szegtek szabályt, hanem a magyar volt és jelen­legi kollégáikból verbuvált énekkar, a Szená-Torok. A szellemes és egyben mindent kifejező parlamenter kórus nevé­nek keresztapja, egyben egyik alapító tagja az a Koltay Tamás, aki ma Tiszavasvári alpolgármes­teri székében ül. Már amikor ép­pen nem fakad dalra. Márpedig a napokban zengő hangú képviselő- társaival egyetemben ezt tette, ugyanis a vásárosnaményi Iványi Tamás vezette kar kanadai kon- certkörúton szerepelt. Föld alatti kultúra A magyar csoport tagjait Kana­dába való megérkezésük után pár perccel nem kisebb szemé­lyiség mint maga a torontói fő­konzul fogadta. Igaz, a vele és a vendéglátó családokkal való nagy találkozásra a Szent Erzsé­betről elnevezett templom alag- sorában(!) kialakított kulturális teremben került sor. - Ez persze csak nekünk volt furcsa, hiszen mint kiderült, a föld alatti kul­túrtermek ötlete még az ír be­vándorlóktól származik. A derék és leleményes írek tisztán anyagi megfontolásból honosították meg Kanadában ezt a gyakorlatot: ugyanis a különál­ló közösségi házak után adót kel­lett volna fizetniük. No, ebből persze nem kértek, helyette a templomokban dugták el a kö­zösségi lét színtereit. Ezek után talán már nem is csodálkozik azon a nyájas olvasó, hogy a vá­rosnézésről visszatért kórus a templomban ebédelt. A nagy ví­zen túli országban az is igen gya­kori, hogy a templomok mellett úgynevezett hétvégi magyar is­kola működik. Szombatonként tehát magyar nyelvet és irodal­mat, történelmet, földrajzot ta­nulnak a magyar gyökerű nebu­lók, akik sokszor cserkészruhát is öltenek. Normális furcsaságok A pártbéli hovatartozás szerint is sokszínű kórus (a szocialista Kósáné Kovács Magda, a magyar diéta Magyar-Kanadai Baráti Tagozatának elnöke mellett pél­dául a szabaddemokrata exál- lamtitkár, Kovács Kálmán is osz­lopos tag) egyéb furcsaságot is tapasztalt a jéghoki mellett whis- kyjéről is híres, hivatalosan is kétnyelvű országban. A kar­A Szená-Torok koncertje az ottawai Parlamentben Amatör felvételek szerves részét jelentő kőrútján a Kanadai Magyarok Kereskedel­mi Kamarája látta vendégül az énekkart, amely a magyar nép­dalok és kórusművek mellett egyéb különlegességet is vitt tar­solyában a kanadai magyarok­nak. A kar állandó zongorakísérője Bartók-darabokkal, a magyar parlament egykori alelnöke ver­sekkel, két másik kórustag pedig mezőségi táncokkal örvendeztet­te meg a közönséget. A québeci parlament házelnöke az egyik koncert után rukkol elő az ötlet­tel: precedenst teremtve énekel­jenek a parlamenti ülésterem­ben is. A produkció kitörölhetet­lenül vonult be a kanadai törté­nelembe, ugyanis az éneklés té­nye a jegyzőkönyvbe is bevése- tett. A kulturális delegációnk tag­jai, ha panoptikumba egyelőre nem is, de egy közismert butik­ba mindenképpen bekerülnek majd: egy operatőr társaságában ugyanis a zenemániájáról ismert Juhász Előd is velük utazott. segélyakción kívül az alapítvány magyarságismereti mozgótábora is érdekes kezdeményezés. Arról már nem is szólva, hogy Kanadá­ba szakadt hazánk fiai és leányai inkább szeretnék üzleti, diplo­máciai, sajtó-, és egyéb tapaszta­lataikat önzetlenül átadni, mint­sem rendszeresen a magyar ál­lam pénzén az óhazába zarándo­kolni a világszövetségi ökörsüté­sekre. Butikban a honatyák Persze a parlamenti énekkarunk azért többször is dalra fakadt, még a Niagara-vízesésnél is. A Magyarok mozgótábora Az anyaország határain túl élő fiatalok számára immár hetedik alkalommal szervezte meg Magyarságismereti Moz­gótáborát a kanadai Rákóczi Alapítvány. A millenniumi esztendőben Budapesten kö­zel másfélszáz kimagasló tel­jesítményt nyújtó diák és az őket kísérő tanárok sereglet­tek össze négy országból. A mozgótábor tizenhét napja alatt a fiatalok körbejárták Magyarországot, felkeresve szinte valamennyi nevezetes helyet. A 2000. esztendőben köszönthették a tábor ezredik résztvevőjét, akit persze sor­solással választottak ki. A sze­rencsés táborozó a kárpátaljai Forgolányban élő Szabó Éva lett, akinek Marta Moszczens- ka kanadai nagykövet adta át a jövő kulcsát. nagy, Iványi Tamás az egyik, amúgy normális furcsaságról ezt mondta:- A torontói Rákóczi Alapít­vány és a főkonzul fogadásán ki­derült, hogy a számos kelet-euró­pai, közöttük főleg kárpátaljai spontán éneklések mellett a ke­vés híján kéthetes turnéjuk alatt több nagyvárosban: Torontó­ban, Montreálban, Ottavában és Vindsorban hat igazi hangver­senyt is adtak. A Magyar Millen­nium kanadai rendezvényeinek Iványi Tamás karnagy Kósáné Kovács Magdával és Pap László montreáli főkonzullal Városi Galéria Nyíregyháza egykoron egyik legszebb polgárháza volt, amely napjainkban a városi-megyei képzőmű­vészeti kiállítások köz­pontja. Ezerháromszáz da­rabos éremgyűjteménye Európa-szerte híressé teszi. 1988-ban nyílt meg az intézmény, elsősorban a nemzetközi művésztelep szervezője, lebonyolítója. Időszaki kiállításai a kor­társ képző- és iparművé­szet jeles és hazai képvi­selőinek tárlatain, vala­mint a városban élő mű­vészek bemutatkozásán túl neves, már nem élő magyar magyar művészek munkáit is bemutatják Elek Emil felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents