Kelet-Magyarország, 2000. november (60. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-18 / 270. szám

2000. november 18., szombat 9. oldal m HÉTVÉGE Az időutazó Galambos Béla Nem tudom hányán vannak, akik nem csak látták egykor eredeti helyén a - 70-es évektől már a Szentendrei Skanzen fényét emelő - nemesborzovai fatornyot, de annak idején vették a fáradságot, felmász­tak a haranghoz, sőt el is olvasták rajta az írást. Sokan nem igen lehetnek, ám én ismerek közülük egyet. Ráadásul akiről szó van: dr. Szőke Lajos a megyei Növény­egészségügyi és Talajvédelmi Állomás idén februárban kinevezett igazgatója, úgy harminc esztendő távlatából még emlékszik is a harangba öntött mondatra : a legnagyobb magyarnak gróf Tisza Ist­vánnak emlékére 1934. Hogy a nemesborzovaiak számára miért pont Tisza gróf volt a legnagyobb, az már talán a feledés homályába merült. Ám az 54 éves kertészmérnök, növényvédelmi szakmérnök, egyben gyomnövény- és gyomirtási specialista állomásigazgató emlékezetében ma is élénken él minden szabolcs-szatmár-bereg megyei település jellegzetes képe, mivel az egyetlen Rápolt kivételével valamennyiben megfordult a három évtizedes állomási múltja során. Dr. Szőke Lajos A szerző felvétele A történelmi Magyarország tájain ha­sonló tájékozottsággal rendelkezik, két lá­bon járó földrajzi és magyar történelmi lexikon. „Amit e témákban elolvastam, mind megmaradt a fejemben. Bárcsak az angollal is ez lenne a helyzet”. Ha a legkedvesebb témája felől érdek­lődne valaki, Szőke Lajos mégis csak baj­ban lenne egy kicsit. Nehezen tudná az előbbiek mögé sorolni a mégis csak leg­kedvesebb hobbijának számító tudomány­ágat: a meteorológiát. Már nem tudja pon­tosan mikor kezdődött, de tény: 1975 óta jegyzi föl a megyei csapadék- és hőmérsék­let-adatokat. Saját, pontosabban négytagú családja nyíregyházi lakásának udvarán pedig tíz éve maga is méri e fontos idő­járást formáló tényezőket. A szántók, rétek, árokpartok gyomnö­vényvilágának megismerése összetétele változásának megfigyelése terelte figyel­mét az időjárásunk alakulására. Úgy huszonöt éve tagja lett az Európában is egyedülálló magyar gyomspecialisták csa­ládjának, amelynek tagjai elvégezték Új­városi professzor nevezetes tanfolyamát Vácrátóton, illetve az egész országot beba­rangolva. így lett alkalma, majd választot­ta kutatási területe megfigyelni, milyen látványosan nyertek teret hazánkban az elmúlt évtizedekben a melegigényes gyom­növények. Adatokat gyűjtött, majd elemzett, végül érdekes következtetéseket vont le. Például azt, hogy az. elmúlt fél év­század során a futottak még kategóriából dobogós helyekig fölszaporodó parlagfű, vagy a csattanó maszlag katasztrofális el­terjedése, az évről évre egyre hosszabb fagymentes periódusok következménye. A adatsorokból egyértelműen kiderült, hogy a késő tavaszi fagyok egyre korábbi idő­pontra, a kora őszi fagyok viszont egyre későbbre tevődnek át. Vizsgálódásainak eredményei felkeltette a Debreceni Egyetem - Szőke itt már két esztendeje címzetes egyetemi docensként oktat - agrometeorológiai professzorának figyel­mét, aki társszerzőjének kérte föl. A most már általa igazgatott növény­egészségügyi és talajvédelmi állomáson már 1969 óta dolgozik különböző beosztá­sokban. így aztán nem csoda, hogy van rálátása a megoldásra váró szakmai prob­lémákra, a liberalizált kereskedelem legve­szélyesebb mellékhatásaiként felfogható rettegett növényi kárositókra is, melyeket álmából felébresztve is sorolni tud: tűzel- halás, burgonya-fonálféreg, kukoricabogár. Nyitott voltam a változásokra- mondja Varga Gyula, aki több mint egy évtizede van távol a közélettől Marik Sándor Varga Gyula 1970-től majd­nem két évtizedig Szabolcs- Szatmár egyik meghatározó személyisége volt, előbb Nyíregyháza, majd a megye első számú politikai vezető­je, parlamenti képviselő. Több, mint tíz éve nem szerepelt a nyilvánosság előtt. Mi történt személyes életében, il­letve miként látta a rendszervál­tozást közvetlenül megelőző idő­szakot azon a kulcsposzton, ame­lyen dolgozott? - erről beszélget­tünk a szerkesztőségben.- Ötvennyolc évesen, 1989. július elsejével kértem nyugdí­jazásomat, miután a megyei kül­döttértekezlet nem választott újra - mondta a bevezetőben. - Személyes életemben nem eg­zisztenciális helyzetem megvál­tozása jelentett gondot, hanem a körülmények. Különleges hely­zet volt akkoriban. Az egész poli­tika jelentősen aktivizálódott. Megyénkben is megjelentek az ellenzéki pártok előszelét jelentő csoportosulások. Felgyülemlett a vezetőellenesség, a lakosság elé­gedetlen volt az életszínvonal stagnálása - bizonyos rétegek esetében romlása - miatt. A párttagság kritikája is érezhető volt, mert Szabolcs-Szatmár lemaradása nem csökkent az én megyei első titkárságom idején sem. Ám kitapintható volt, hogy nemcsak ezek játszottak közre a személyi változás akarásában. Személyes konfliktus □ Ami önnek külön is rosszul esett...- Igen, mert ha csak az előbb említett okok lettek volna, köny- nyebben föl tudtam volna dol­gozni a történteket, hiszen az első titkári poszton akkor még ritka kettős jelölést én is akar­tam. Az viszont személyes kon­fliktust okozott - sőt még ma is érzem a súlyát -, hogy milyen nagy szerepet kapott egy beépí­tett könyvszekrény, a „bútorü­gyem”, amit ma divatos szóval korrupciónak nevezhetnének. Nem tudtam az egész megyének megmagyarázni, hogy én úgy' Varga Gyula kerültem ebbe az ügybe, mint Pilátus a krédóba. És azért fáj ma is, mert aki engem ismer, tudja, hogy nemcsak kifejezetten puritán ember voltam egész életemben, sőt talán túlzásba is vittem néha. Például azzal, hogy városi, megyei vezetőként 48 négyzetméteres másfél szobás második emeleti tanácsi bér­lakásban éltem, volt idő, hogy ötödmagammal. S nem kértem nagyobbat, nem szereztem va­gyont, holott megtehettem volna.- Ami végképp betette az ajtót: később kiderült, hogy saját pár­tomban is többen elítélően véle­kednek rólam. Elkeserítő volt a fegyelmi vizsgálat, a Népsza­badság cikke. Mivel nem akar­tam pártomat nehéz helyzetbe hozni, lemondtam képviselői mandátumomról is. □ És teljesen visszavonult?- Azóta tudatosan nem vállal­tam nyilvános közszereplést, Az első néhány hónap volt hihetet­lenül nehéz. Tegnap még én voltam a megye egyik legfonto­sabb embere, ma pedig már... Persze ésszel felfogtam, hogy a világ nem állt meg, érzelmileg azonban nem volt ugyanolyan egyszerű. Aki ismer, tudja: ne­kem nagyon fontos, hogy tartoz­zam valamilyen közösséghez. Je­lentkeztem a körzeti pártszerve­zetbe, igyekeztem teljes szívvel segíteni. Amikor aztán a párton belül is megindult a pártosodás és programnyilatkozatában az MSZP elhatárolódott a hagyomá­Elek Emil felvétele nyaitól, átjelentkeztem a Mun­káspártba. Azóta ott igyekszem hasznossá tenni magam. ű Ön hosszú időn át részese volt a megyét érintő legfontosabb döntéseknek. Hogyan ítéli meg a hetvenes, nyolcvanas éveket, vajon miért nem tudott a megye ledolgozni valamit a halmozot­tan hátrányos helyzetéből? A város sikertörténet- Egyszerű volna azt mondani, hogy éppen azért nem tudott, amiért azóta sem tud. De nyil­ván ennél bonyolultabb a dolog. Engem a legszebb tíz-tizenöt évem Nyíregyházához köt. Lé­nyegében ez volt áz az időszak, ami megalapozta az igazi, mo­dern mai nagyvárost. Magam sem tudom a magyarázatát adni annak, hogy mig a városnál a legmerészebb tervek is túltel­jesültek, a megyénél a legó­vatosabb tervek sem valósultak meg. Határozatok is segítették a megyét, mégis maradtunk mindig a 18-19. helyen. Holott számos kiváló ember alkotott maradandót a megyében ebben az időben is. □ Moldova György megyénkről szóló új könyvében elég sok min­dent elmond az okokról. Hasonló­képpen vélekedik?- Én nem tudom olyan szépen megfogalmazni, mint egy Kos- suth-díjas író. Mindenki tudja, jó közlekedés, infrastruktúra, kép­zett munkaerő - ez az alap. Tisz­ta szívvel kívánom, hogy az új re­zsim kinyilatkoztatásai váljanak be, megyénket illetően is. A rend­szerváltozás óta eltelt tíz esz­tendő azonban többek között azt is mutatja, nem óhaj kérdése a lényegi, gazdasági változás. Meg­kockáztatom: ma sokan nehezebb körülmények között élnek me­gyénkben, mint tíz, tizenöt éve. Vannak persze, akik jobban. □ Mivel tölti most a napjait?- Feleségem is nyugdíjas, job­bára otthon vagyunk. Örömet je­lent a család, két nagy unokánk van már. A baráti köröm picit szűkült, de alapvetően nem vál­tozott. És, természetesen a köny­vek... Most például Thomas Mannt olvasom, és lenyűgöz, hogyan tudott megírni két olyan, teljesen különböző könyvet, mint például az Egy szélhámos vallomásai, valamint a József és testvérei. A rendszerváltozásról O Magát a politikai rend­szerváltozást miképpen élte meg?- Nekem a KB-ülésekről is voltak információim az ellen­zéki mozgalmakról. Sőt ’88 nyarán a kevés felszólaló egyike voltam, és feltettem a kérdést: miért csinálunk úgy, mintha nem tudnánk, hogy már vannak? Mindemellett az ellenzéki pártok megyei tevé­kenységéről nem volt több, vagy sokkal több informá­cióm, mint általában az olyan, politikai iránt érdeklődő új­ságolvasónak, aki esetleg még a Szabad Európa Rádiót is hallgatta. Az MDF megyei megalakulásáról például csak azt követően értesültem, ami­kor már megtörtént. Én egyébként nyitott voltam a változásokra, többféle megol­dást tudtam elképzelni. Most viszont szomorúan látom, hogy mivé lett a politika: acsarko- dás, sárdobálás. Feltételezem, nem csak én gondoltam más­nak a plurális demokráciát. A daloló régész M. Magyar László Sok felnőtt számára megvaló­síthatatlan gyermekkori álom maradt a föld mélyében lévő kincsek feltárása, ám ez Al- mássy Katalinnak mindenna­pos tevékenység immár. Igaz, ő valóban komolyan is gondolta felsős diákként, hogy egyszer majd ásatások vezetője lesz, s ennek érdekében szenve­délyesen olvasta a történelmi könyveket. Könnyű helyzetben volt, hiszen a magyar-történe­lem szakos édesapa gyűjtemé­nyében megtalálhatta minda­zokat a kiadványokat, amelyek kielégítették kíváncsiságát. Harmadikos zrínyis gimnazis­taként bekopogtatott a Jósa András Múzeumba, hogy gya­korlati ismeretekkel is felvér­tezve vághasson neki a felvéte­linek. Természetesen a legfia­talabb szakemberekhez irányí­tották az érdeklődő diákot, így Istvánovits Eszter és az akkor még Nyíregyházán dolgozó Lő- rinczy Gábor régészek vették pártfogásukba. Két nyarat dol­gozott gimnazistaként ásatáso­kon, s az ott szerzett élmények jobban megerősítették benne a szándékot, ezt kell tanulnia. Tanulta is szorgalmasan az Eötvös Loránd Tudományegye­temen, ahol 1991-ben vehette át a régész diplomát. Utána a Jó­sa András Múzeumban he­lyezkedett el, de egy hónap múlva már adieu-t ____ is intett munka­helyének, mi­vel egy Tem- pus-ösztön- díjjal egy évre Pá- r i z s b a utazha­tott. Az egy év ha­mar elre­pült, s foly­tathatta im már megkezdett munkáját a nyíregy­házi Almássy Katalin múzeumban. 1992 augusztusa óta számtalan ásatáson vett részt. Mentett leletet az autópá­lya nyomvonalán, ahol szak­mailag benne maradt a tüske, mert csak egy keskeny, értel­mezhetetlen sávot lehetett ak­kor feltárni. Sokkal szíveseb­ben mesél arról a tiszalöki munkáról, ahol kelta ház ma­radványait ásta ki. Szűkebb kutatási területe ugyanis az őskoron belül a késő vaskor, vagyis a kelták világa. Órákat lenne képes mesélni a leletekben gazdag csengersimai ásatásról is. Az új ha­tárátkelőhely megépí­tése előtt vallatta a földet munkatársaival együtt, s a rengeteg cseréptöredék mellett több érdekes fémtárgyat is találtak. Az ásatásnál nincs nagyobb él­mény. Igaz, fizikálisán lehet meg­erőltető, gon­doljunk csak a beregi kö­tött agyagra, ám a nyír­ségi homok­ban jóval könnyebb ásni-lapátol- A szerző felvétele ni. Az idő­járás is nehezíti olykor hely­zetünket. A kívülállók jószeri­vel spaknival és ecsetekkel képzelik el a régészt, ám a munkánk sokkal összetettebb - meséli lelkesen. - Az a szép eb­ben a munkában, hogy a talált tárgyakból, illetve töredékek­ből megismerhetjük a régen élt emberek mindennapi életét. Beleremegtem, amikor egy agyaggal kitapasztott gabonás­verem bontása közben végigsi­míthattam egy 1500 évvel ko­rábban élt ember kezenyomán. A régész munkája azonban korántsem csak a föld vallatá­sából áll. A leltározásban, a ki­állítások szervezésében épp úgy részt kell vennie, mint elő­adások megtartásában. Katalin tartott már előadást angolul a keltákról Oroszországban és Ausztriában is. Ám nemcsak munkája révén utazgat, hanem hobbijának köszönhetően is. Mint egykori 4. számú általá­nos iskolás diák, 1992-ben tagja lett a Pro Musica leánykarnak, napjainkban pedig a Cantemus vegyes karban énekel. Mikor ezek a sorok megjelennek, ép­pen Litvániában koncertezik a művészeti együttessel. S vajon mi lehet egy régész álma? Befejezésül ezt is elárul­ta: Kréta szigetében szeretne egyszer szakmai szemmel gyö­nyörködni, valamint az ókori India építészeti remekeit is megcsodálni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents