Kelet-Magyarország, 2000. november (60. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-11 / 264. szám

2000. november 11., szombat Keleti HÉTVÉGE 8. oldal Groteszk álmok Íínmhkii Judit grafikusművész 1098-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola vizuális kommunikáció szakán. A fiatal művésznő Szegeden született, mégis megyén­ket, Tiszadadát választotta lakóhelyéül. Ké­peinek meseszerű figurái, mintha Judit ál­maiból jelennének meg a vásznon, groteszk figurái úsznak a levegőben. Több kiállítása volt Budapesten, Debrecenben, Szegeden, Nyíregyházán. Legutóbb a Visuart Galériá­ban láthattuk képeit, táblaképeit. Utazás Triptichon Ábránd Brémai muzsikusok Horányi Zsuzsa felvétele Somlyó Zoltán November Ó, november, fűtött szobák szüretje! Ó, bús szivem: novemberi vidék! Ó, téli ablak ködös köntösében ti ráncos vállú szőllővenyigék. Ó, fehér kéz! húga orhideáknak, ó, parfőmterhes téli délután! Ó, teaillat lomha gyöngyözése, 6, mély utak, sötétek, kint Budán... Vakító hósikokra gondolok ma: volt egy telem, szerelmes, szép telem. Szívem ezüstös csendjének vizébe e tél színeit belétördelem. Hadd ússzanak rajt, mint az anyatéjben, az élet forró gyöngyei: a szók. ... Vakító hósikokra hullva, fekszem, mint szökő őz nyomában a bozót. A Bajkál-tó partjától Tanzániáig Kállai Krisztina Hálózsák, hátizsák, hordesz- közök, szike, fotómasina, vi­deokamera, preparáló felsze­relés, s még ki tudja mi min­den sorakozik rendezetten Kocsordon Baloghék elő­szobájában. A felszerelésből talán a laikus is kitalálja, nem egyszerű hazai ki­rándulásra készülnek. Balogh István, a TRIDEA Természetvé­delmi Egyesület elnöke szerdán indul két évente periodikusan is­métlődő, már-már szokásos expe­díciójára. Az úticél ezúttal a Baj­kál-tó vidéke. Gyerekkori álom Évekkel ezelőtt egy kisfiú kóbo­rolt nap mint nap a Körös-par­ton. Leste a vidra nyomot, s összegyűjtött mindent ami a ke­ze ügyébe akadt, a folyómenti növényektől az apró bogarakig. Természetesen ez mással is elő­fordul, de nem mindenki dicse­kedhet nyolcévesen saját készíté­sű, egy Afrika-expedíció kelléke­it bemutató könyvecskével. Ba­logh István, akinek egyébként legkedvesebb gyerekkori olvas­mánya a foldrajzatlasz volt igen. A természethez való ragaszko­dás az évek múlásával sem ha­gyott alább, sőt egyre bővült a távoli tájakról szerzett ismereta­nyaga. A soproni Erdészeti Egyetem vadászati, vadgazdálko­dási szakán szerzett diploma után hivatásos vadászként he­lyezkedett el Békés, később So­mogy, Szolnok majd Szabolcs- Szatmár megyében. S mivel úgy látta, ily módon nem válthatja valóra gyerekkori álmait - meg­ismerni a világot -, éles váltás­sal hivatásos természetvédő lett. A mátészalkai művelődési köz­pontban megalakította a TRI­DEA természetvédő klubot, ami később egyesület lett, majd el­nyerte a regionális oktatóköz­pont címet is. Tevékenységük Ukrajna és Románia területére is kiterjedt, de az igazi „világlá­tás” még váratott magára. Kína helyett a Bajkál-tó 1989-ben felkérték egy, a kína-vi- etnam-laoszi hármashatár ős­erdejébe induló antropológiai ex­pedíció tagjának. Már-már betel­jesedni látszott az álom, amikor a kínai belpolitikai okok miatt megtagadták tőlük a beutazási engedélyt.- Harminckilenc éves voltam, Lapp-földről, Kínáról, Kelet-Afri- káról, a Bajkál-tóról és Alaszká­ról álmodoztam egészen fiatal kölyökkorom óta. Nem tudtam itthon maradni. Nekiláttam hát első, saját expedícióm szervezé­séhez. Cél: a Bajkál. Kilencven nyarán harmadmagammal, lel­Gyönyörű tájakon késén, elméleti tudással felvér­tezve a gyakorlati dolgokat csak sejtve elindultam a Bajkál-tóhoz. A harmincöt napos utat kétéven­te újak követték. Bejártam a Baj- kál-tó környékét, Szibériát, vol­tam Mongóliában, eljutottam Ke­nyába, Tanzániába. A természet mindig tartogatott valami megle­petést számomra.- Négy éve egy nyolctagú ex­pedíciót vezettem, a Bajkál-tó és az azt tápláló folyók vízminősé­gét vizsgáltuk. Épp a Barguzin hegyláncon keltünk át, amikor 2000 méteres magasságban dup­lakagylós bokatörést szenved­tem. Egy társammal két és fél napot vártunk a segítségre, ami önmagában elég megpróbáltatás, de az igazi meglepetés a szállás­helyen ért, amikor a minket mentő helikopterről készített vi­deofelvételt megnéztük. Tisztán látható, a minket néhány méter­ről figyelő medve. Szerencsére nem történt semmi baj. A visszatérés- Utazásaim során olyan élmé­nyekkel gazdagodtam, amit saj­nos nem mindenki élhet meg. S mivel az összegyűjtött tudomá­nyos anyag is kitesz már egy könyvre valót, úgy döntöttem hatodszor is visszamegyek a Baj- kál-tó környékére, kiegészítem, teljessé teszem a korábbi expedí­ciók anyagát, és egy kötetben il­letve filmen átadom másoknak. Balogh István ezúttal egyedül indul anyaggyűjtő útjára. Ez több szempontból is kihívás. Nem mindig könnyű megbirkóz­ni a sokszor nyomasztó társta- lanság, magárautaltság érzésé­vel, másrészt nem kis fizikai erő­Nem mindig könnyű a dolga az expedíció résztvevőinek próba a közel harmincnapos ott­lét sem. Pláne egy olyan ember­nek, aki egy éve igen súlyos műtéten esett át.- A betegség okozta holtpon­ton szeretnék átlendülni ezzel az úttal, ami egyfajta bizonyítás is saját magamnak. Azt gondolom, ami fizikálisán hiányzik, az ki­Magánarchivum tartással, mondhatni fanatiz­mussal pótolható. Volt már rá példa, hogy huszonéveseket ki­gyalogoltam. Az elszántság azonban nem elég egy ilyen expedícióhoz. Szükséges hozzá speciális felsze­relés s némi pénz. A felszerelést illetően nincs nehéz dolga, hisz a korábbi utaknak köszönhetően jó része már megvan, ami hiány­zik azt rendelkezésére bocsájtja a nyíregyházi - a sivatagitól a szibériai körülményekig egya­ránt megfelelő felszereléseket és ruházatot árusító - Pinkerton Kft. Az anyagi támogatásról a Nobilis Rt. és az Eker 96. Rt. mellett számos megyei szponzor gondoskodott. Mostanra minden szükséges dolog együtt van, így szerdán elindulhat Balogh István egyhó­napos bajkáli expedíciójára.- Felkeresem az eddig még nem bejárt területeket, s vízmin­tát gyűjtök az itthoni vízbiológi­ai vizsgálatokhoz. Gyarapítani szeretném a korábban ott készí­tett fotó és videó anyagot illetve az állattani, néprajzi, geológiai, ásványtani gyűjteményt. Részt veszek és megörökítem majd az utolsó nagy őszi behalászást, s ornitológiái, zoológiái megfigye­léseket végzek különös tekintet­tel az őszi vonuló fajokra.- Az expedíció után a tapasz­talatokat felhasználva elkészítek egy egyetemi jegyzetet a Bajkál- tóról, kiadok egy fotókat tartal­mazó élménybeszámoló jellegű kötetet, s elkészítek egy televízi­ós vetítésre is alkalmas filmet, ami az iskolai oktatásban ugyan­csak hasznosítható. Az össze­gyűjtött tárgyakat kiállításon mutatom be, hogy azok is megis­merhessék az általam bejárt te­rületeket, akik oda nem juthat­nak el. Az eddigi expedíciók: * 1990. Bajkál-tó, Szibéria és a tajga, Bajkálon túli területek * 1992. Bajkáloninneni Nem­zeti Park, Bajkálontúli Nemze­ti Park, Mongólia * 1994. Kína, Mongólia, Baj­kál környéke * 1996. Bajkál-tó * 1998. Kenya, Tanzánia, Mongólia, Bajkál-tó Nevezetes­ségeink Sóstó látványa elképzel­hetetlen a képen látható székely kapu nélkül. Mögötte kavicsos ösvény vezet a tóhoz, így van ez már több mint hetven éve, ugyanis alkotója Dienes István 1927-ben készítette ezt a látványos alkotást, amely jól illeszkedik a tájba. Nincs ennek a parknak olyan zuga, épülete, amelyet a fes­tők vagy éremművészek meg ne örökítettek volna. így történt ez a fából készült zsindely­tetős kapuval is, amely számtalan más alkotá­son visszaköszön Elek Emil felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents