Kelet-Magyarország, 2000. november (60. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-11 / 264. szám

2000. november 11., szombat 9. oldal HÉTVÉGE Álom: Verdi-opera Bodnár István Fiatal, szép és tehetséges. Magával raga- dóan énekel, legtöbb kortásától eltérően a komolyzene érdekli. Az ő szavaival élve klasszikus zenei ér­deklődésű. Ám mégis meglehet, hogy többen hallották őt könnyűzenét énekelni, olyan számokat például, mint az Úgy szeretném meghálálni, vagy a Mama. Mindezt egy díszes társaság közepette teszi, az élet egyik legszebb és megismétel­hetetlen pillanatában, az esküvői ceremó­nián. Kazár Ticiána sok házasságkötés emlékezetes énekese volt, s talán maga is meglepődne, ha tudná, hány videófelvéte­len örökítették meg ebbeli közreműködé­séért. Az énekléshez némi kitérővel vezetett az út. Évekig zongoraórákra járt. A művé­szeti szakközépiskolában szolfézst, zene­elméletet tanult. Utána a főváros követ­kezett, az ELTE-re iratkozott be, ahol karvezetés szakon végzett. Hamarosan rá­jött, hogy ez sem az igazi, karvezetőként csak általános iskolában érvényesülhetne. Ám Ticiána álmai magasabbra szálltak. Különösen akkor, amikor az egyik tanára, egy fellépésén hallotta szép szóló énekét, és biztatta az énekesi pályára. Kazár Ticiána Balázs Anna felvétele Idejében szóltak, hiszen a komolyzenei pályára igyekvő énekesek az ő korában, 23 évesen kezdenek el igazán tanulni, amikor a hang már fizikailag tejesen érett, és alapjaiban nem változik. Ám a karvezetés szak elvégzése után Budapesten várnia kellett volna egy évet, és így inkább a debreceni továbbtanulást választotta. Ez persze hátránnyal is járhat, hiszen köztu­dott, hogy a főváros az érvényesülés igazi színhelye. Hát még az énekesek számára. Az sem árt persze ebben a szakmában, ha van komoly támogató, aki menedzseli a pályakezdőt. Ilyen viszont Ticiána életé­ben nem akadt. Azaz a papa, Kazár Pál, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulatának zenei vezetője lehetne ez. Ám ő - talán ismerve a buktatókat -, óvta a lányát az énekesi pályától, inkább azt ajánlotta, hogy válasszon valami mást, tanuljon jogot vagy más effélét. Ticiána jövője több kérdőjelet is hordoz. Eljut-e a világot megváltó rangos pódiu­mokra vagy sem? - ez még csak a hit tar­tományába tartozik. Mindenesetre meg­van a lehetősége, de addig két éve még hátra van a főiskolán. Ám a fellépések most sem maradnak ki az életéből. Nyá­ron a múzemfalu hangversenysorozatában önálló esten csillanthatta meg a tehet­ségét, októberben pedig a nyíregyházi ró­mai katolikus templomban Varga László Te Deumában énekelt szólót. A legna­gyobb kihívást számára azonban egy fő­szerepféle jelentette a Didó és Aeneas című barokk operában rangos operaéne­kesek mellett. Ä siker nem maradt el. A beszélgetés közben megjegyzi, hogy hozzá a romantikus szerzők állnak a legköze­lebb: az igazi nagy álom egy Verdi-opera szerepe lenne. Ám az önálló szólóestek­nek, hangversenyeknek is örülne. Olykor a szakma elismerését is átélheti, a múltko­rában a Szegeden rendezett Simándy József énekversenyen szerezte meg a kategóriájában az első helyet. Kazár Ticiána a jövőjét énektanárként is elképzeli. Már most is több tanítványa van, és Debrecenben egy stúdióban is okít­ja a nála fiatalabbakat az éneklés művé­szetére. Ám a jövő még ezernyi buktatót, útvesz­tőt tartogat a számára. Sólyomállvány Odeschalchy hercegnek Világlátás után önállóság • Összetartó csizmadiák • New York, Párizs után a Nyírségben nKuWaxky ]«***-' lános—’ >r.Sxik*zay Anéréu Szahcícfi teranc Zix:űc»r«ttyL 'Bodtaé.r* i jp#y%Qr> «&*&(£** Amikor a mesterek még tablót készítettek: Rozipál János, Tutko- vics Ferenc a kisvárdai ipartestület hatvan évvel ezelőtti tablójá­nak részletén (a képen jelölve) KM-reprodukció Marik Sándor Nemrégiben járt le a határ­idő, s a kamarák létszámá­nak csak alig több, mint ti­zede újította meg tagságát. Bizonyára javul még ez az arány, ám lényegesen aligha változik rövid időn belül. Az iparos céhek, kamarák más történelmi helyzetben is válto­zatos pályát futottak be; voltak sikeres és kevésbé népszerű idő­szakok. Erről tanúskodik egy több, mint hetvenéves irat, ami a napokban került a kezembe. A kereskedelemügyi minisztérium az ipartestületekről szóló állás- foglalása 1928-ban megjegyzi: „A helyi iparosságunk egy része sok helyen rideg álláspontot foglal el saját önkormányzati intézmé­nyével, ipartestületével szem­ben, nem szívesen hoz áldozatot ennek javára.” Mi lenne jó? Felsorolja azt is, hogy mi lenne a jó. „A magyar ipartestület képé­ben egy olyan intézmény lebeg, amelynél a bürokratikus tény­kedés csak másodrendű valami, egy elkerülhetetlen szükséges­ség, az igazi rendeltetés azonban az iparosság gazdasági érdekei­nek istápolása, az iparosság tá­mogatása minden olyan kérdés­ben, amelyből termelőképessége, teherviselő képessége, verseny- képessége függ.” Érdemes elgondolkodni az akkori célokon. „Az ipartestület­nek végig kell kísérnie az ipa­rost inaséveitől kezdve a legény­soron át az önállóság minden fá­zisán s az iparosnak éreznie kell, hogy van egy erkölcsi testület, amelyik őt nehéz helyzetekben is támogatja, amelyik számára kivezető utat talál a legsúlyo­sabb viszonyok közepette is, amelyik tanítja, felvilágosítja, ösztökéli, buzdítja, s mielőtt az élet küzdelmeiben elesik, a hóna alá nyúlva vezeti biztos men- helyre. Az ipartestületnek kell megkezdenie azt az oktató mun­kát, amelyik már a tanoncot megtanítja ésszerűen kalkulálni, amelyek a felszabadult segéd ismereteit szakadatlanul bővíti, az önálló iparos előtt feltárja azokat a lehetőséget, újításokat, eljárási előnyöket, amelyekkel a kisiparos ésszerűen (racionális termelés) tud valamit előállítani s a gyáriparral szemben is meg­állja a helyét.” Remek mesterek Ebben az időben Kisvárdán, Mándokon, Mátészalkán, Nyír­bátorban, Nyíregyházán műkö­dött ipartestület. Nem akármi­lyen mestereik voltak! Csak pél­daképpen néhány név a korbeli dokumentumokból. Kisvárdán Tutkovics Ferenc építőmester Szabolcs és Ung vár­megyék törvényhatósági tagja is volt egyben. A tősgyökeres kis­várdai iparos Nyíregyházán sza­badult, a budapesti felsőépítő ipariskolát 1917-ben végezte. Hét év múlva, huszonöt évesen tár­sult fivérével, közösen vezették vállaltukat. Nevükhöz fűződik a reálgimnázium, a szolgabírói hi­vatal, a zárdaépület, a pénzü­győri laktanya és sok köz- és ma­gánépítkezés. Rozipál János ka­laposmester 1927-ben, harmincöt évesen lett az ipartestület elnö­ke. „Vezetésre predesztinált egyéniség” - írja róla az akkori évkönyv. Budapesten és ceglédi műhelyekben praktizált, huszon­öt évesen már arany éremmel tüntették ki színvonalas szakmai munkájáért. A mándoki Molnár Sándor asztalosmester ifjú korában bu­dapesti, debreceni, szegedi mes­tereknél dolgozott, majd külföldi tanulmányútra ment, amelynek során New York-ban is megfor­dult. Huszonöt évesen, 1901-ben önállósította magát és három segéddel dolgozott. Nagy Sándor szíj- és kocsigyártó 1899-ben Ungváron szabadult, segéd a fővárosban, Kolozsváron, Debre­cenben és Kassán volt. Műhelyét apja 1871-ben alapította, a fiú 1908-tól vezette, színvonalasan. Herceg Odeschalchy Zoárd soly- mászatához ő készítette például a sólyomhordó állványokat, ezek egyike sokáig a Nemzeti Mú­zeum erdészeti osztályán volt közszemlére téve. Roppant te­hetséges ember lehetett, mert a magyar ipar 1929-es almanachja érdemesnek tartotta megemlí­teni, hogy „amerikai szabadal­mazás alatt áll egy víz alatti turbina villanyerő fejlesztésére”. Messzeföldön híresek Nyírbátor csizmadia iparosai messze földön híresek voltak, a céhvilágból átmentették az egy­mást támogatás szép erényét. A nyíregyházi, debreceni, máté­szalkai mestereknél tanult Oláh Elek volt a szakosztály elnöke, a tanonc vizsgabizottság elnöke. Önálló műhelyét 21 évesen, 1905- ben alapította. Minden, a csiz­madia szakmába vágó munkát vállalt, készáruraktára volt saját házában. Tehetséges, aranykezű meste­rek persze ma is vannak, las­sanként beépülnek a város, a megye közéletébe is. Ám a folya­mat lassú, talán azért, mert több­ségük első-, legfeljebb másod­generációs vállalkozó. De ez már egy másik történet. Kiváló fényképészek Egy időben számos kiváló fényképész dolgozott Nyíregy­házán. Mielőtt itt nyitottak szalont, bejárták a világot. Csépány Jenő felvételei közül több megjelent a fővárosi la­pokban is, kormányzói, bel- ügy- és pénzügyminiszteri el­ismerésben is részesült. Fe- renczy József Budapest, Ber­lin, Prága, Bécs, Milánó, Niz­za műtermeiben dolgozott, mielőtt 22 évesen szülővárosá­ban 1927-ben önálló ipart nyi­tott. Gloviczky József is Bécs- ben gyarapította ismereteit, mielőtt itthon megnyitotta műtermét. Károlyi István aranyéremmel kitüntetett fényképészmester segédként hat évig Párizsban dolgozott. 1921-től volt önálló, a debrece­ni kamara ezüst éremmel tün­tette ki már tanuló korában. ■.V • ;;f ■ Követel, de dicsérni sem restell szinte a földet súrolta - idézte fel a nem kívánt időket. - A korábbi vállalat 1993. január 1-jétől részvénytársa­sággá alakult, és azóta tiszta pro­filként végzi a menetrend szerin­ti közúti személy­szállítást. Mind­emellett a cég márkaszervize ellátja a jelenlegi 310 saját, és az autóbuszon utazók száma, pozitív változást csak az utóbbi két-három évben tapasztalunk. Az utasszám alakulása egy­fajta társadalmi korké­pet is rajzol, most némi fellendülés olvasható ki belőle. Az 1997. évi felméréshez képest munkanapokon - 7,5 százalékkal több járaton - már közel tíz százalékkal meg­nőtt az utasszám. Mi több, a k ö ­Lefler György A vizuáltáblán számoszlopok, szöveges elemzések. A Szabolcs Volán Rt. helyközi menetrend szerinti autóbusz-közlekedés helyzetét felvázoló óriáslapok tanulmányozása köti le most ideje nagyobb részét. A megje­lenésében jó svádájú vezérigaz­gató mindezt bal kézzel rajzolta fel, merthogy a jobb, bizony gipszben volt. Aznap vették le a csuklótörését rögzítő kötést.- Foci! - mutatta nevetve, bal kezébe fektetve a jobbot. - Imá­dom a focit, meg a bokszot, és általában véve a sportot. Áldo­zunk is rá, ha van értelme. Kis­pályás meccsen sérültem meg, de a törött végtag három heti maródisága után úgy döntöt­tem: mától a jobb kezem gyó­gyulnak tekintendő. Nincs más választása, dolgozni fog! - s a pihent kéz máris tette a dolgát. A 47 éves Ignácz László ve­zérigazgatónak első munkahe­lye a Szabolcs Volán, 1975-ben lépte át először kapuját. Az idő­közbeni katonáskodást követő­en forgalmi szakterületen kez­dett dolgozni, majd műszaki vonalon folytatta, hogy aztán visszatérhessen a forgalomhoz. Fiatalon, 37 évesen került a ve­zérigazgatói székbe. - A vál­lalat akkori mélyrepülése Ignácz László mind nagyobb számban külső cégek járműjavítását. Össze­függésben a gazdasági-társadal­mi átalakulással a nyolcvanas évektől folyamatosan csökkent A szerző felvétele zelmúltban egy felkért cég által elvégzett utaselégedettségi szondázás szerint a 2854 vála­szolóból 15,6 százalék kiválóra, 48,2 százalék jóra értékelte a szolgáltatásunkat. Közepesnek 30,4, elégségesnek 4,9, és elégte­lennek mindössze 0,9 százalék ítélte meg. Kiemelést érdemel, hogy az utazók kifejezetten elégedettek a gépkocsivezetők udvariasságával (83 százalék).- Szabolcs-Szatmár-Bereg 228 településéből mindössze 83 ér­hető el vasúton. Noha a közle­kedési igényeket csökkenti a magas munkanélküliségi ráta és az országos átlagnál is ked­vezőtlenebb jövedelmi viszo­nyok, a társaságunk célja to­vábbra is a szolgáltatási szín­vonal optimális kialakítása. Bővíteni szándékozzuk a me­gyén belüli távolsági járatok számát, és csökkenteni a hiva­tás-, illetve a hét végi diákfor­galom zsúfoltságát. Ez utóbbit szeretnénk elérni az elővárosi forgalomban is.- A szakma legmagasabb ki­tüntetése, a tavaly október 23-a alkalmából kapott Baross Gá- bor-díj, úgy gondolom nemcsak engem illet, mert az a kátyúból kilábalni képes vállalat töret­len fejlődésének, az egész kol­lektívának szólt - mondta. A vezérigazgató keményen követel, de dicsérni sem restell. Ignácz Lászlónak mindene a két lánya, már egyetemisták, és a hatodikos fia. - Tipikus kos! - állítják közvetlen isme­rősei. E jegy legfőbb jellemzői: akaraterő, impulzivitás, hatá­rozottság, becsvágy, optimiz­mus, bátorság. No és vezetői rátermettség.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents