Kelet-Magyarország, 2000. október (60. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-07 / 236. szám
2000. október 7., szombat Keletw hétvégi 8. oldal ííaÍLlIé' RLAT Ilii •MMMMMIU Rohanás Balázs Attila felvételei Elvomt és konkrét jTx matematika és a rajz látszólag messze vannak egymástól, de mindkét tantárgyban egyszerre je lenik meg a konkrét és az absztrakt, s jó érzés végigjárni, besétálni az utakat a konkrét és az absztrakt között. Napraforgókat is le lehet festeni több módon. Nyújthat megnyugtató, harmonikus, naturalista látványt, de ki lehet vele fejezni örömöt, szorongást, nyugtalanságot is. Takácsné Bartha Éva matematika-rajz szakos tanárnő festményei ennek az útnak a lehetséges állomásait, fordulópontjait mutatják. Számítások Rés MSSIMWUIBKBB Ady Endre Október 6. Őszi napnak mosolygása, Őszi rózsa hervadása, Őszi szélnek bús keserve. Egy-egy könny a szentelt helyre, Hol megváltott - hősi áron - Becsületet, dicsőséget Az aradi tizenhárom. Az aradi Golgotára Ráragyog a nap súgóra, Oda hull az őszi rózsa, Hulló levél búcsúcsókja; Bánat sir a száraz ágon, Ott alussza csendes álmát Az aradi tizenhárom. Őszi napnak csendes fénye, Tűzz reá a fényes égre, Bús szívünknek enyhe fényed Adjon nyugvást, békességet; Sugáridon szellem járjon S keressen fel küzdelminkben Az aradi tizenhárom. Ha elveszítelek, nekem végem A szerelem, a vágy egyszerű tétel: szükségem van valakire, akinek szüksége van rám Szőke Judit Mint a filmeken. Mint abban a híres-botrányos 9 és fél hétben. Csak a helyszín, a szereplők neve, foglalkozása, a hőfok, az időtartam más. De a sztori alaptémája kísértetiesen hasonló, s valahol ugyanolyan drámai: hogyan lehet megbabonázni valakit, s hogyan szabadulhat meg egy nő egy férfitól, aki érzelmileg, az emlékek, a szép múlt és bizonyos önös érdekek által gúzsba köti, fogva tartja, tulajdonképpen érzelmileg zsarolja, aki olykor a tulajdonának tekinti, akivel akkor szórakozik, lelkizik, amikor neki tetszik. Ha szüksége van rá, hívja, felkeresi, ha nincs, másvalakivel él, akivel közös gyereket is vállal. Lehet-e következmények nélkül, büntetlenül egy másik emberrel, aki feltétel és fenntartások nélkül tisztán szeret, mint macska az egérrel, játszani? Egyik sem akarja? Ülünk a munkahelyén. Locsogunk. A nő Kim Basinger alias Liz (nevezzük így, filmbélien) 35 éves. Mindenféle volt már életében, évekig vállalkozóskodott. Sztereotip mondatok sorjáznak. Hirtelen kiderül, hogy amikor üzlete leszálló ágba ért, épp akkor került lelki válságba. Lefogyott, kétségbeesett, szemébe pókháló került. Emlékszem rá ebből az időből, de azt gondoltam, anyagi gondjai vannak. Kiderült: az is. De főleg az tagiózta le, tette zavarttá, hogy szétesett egy fontos partnerkapcsolata. Vagyis inkább fellazult. Vagyis inkább fojtogatni kezdte. Nincs pontos szó a helyzetértékelésre, de majd meglátja az olvasó. Három éve találkoztak. A pasas belépett akárhol egy ajtón, s Lizt megrázta az áram. Feszültség alá került, megbénult. Szép, nagy, mély szerelem volt. Munkájában tápászkodik fel, de a férfi nem engedi magát „kiradírozni”. A nő nem tudja a férfit, a férfi nem akarja a nőt elengedni. Még Budapestről sem. Ha úgy érzi, lazul a kötelék, telefonál, de van, hogy nem szól bele. Vagy pusztán annyit mond: csak a hangod akartam hallani. Máskor az autópályáról csörög: mindjárt ott vagyok nálad. És az soha nem kétséges, így is lesz.- Miközben már egyéves a gyereke egy másik nőtől, különben nem élnek házasságban, meg úgy sejtem, nem is boldog. A gyerek is egy kellemes együtt- létünk alkalmával derült ki, amikor jött a telefon: félórás fájásaim vannak... Hogy lehettem ilyen naív! Elvarázsolt ez a férfi, Megbabonázott... ha kapcsolatba kerülök vele, egy másik világban érzem magam. Amikor már kezd elcsendesedni bennem, akkor hív. Már megváltoztattam a telefonszámomat, de megtudta az újat. A telefonberregésből érzem, hogy ő van a vonal másik végén. Látnád a lakását! Ugyanolyan titokzatos, mint ő maga. Most jövök csak rá, milyen érdekes, soha egyetlen egy jelet, egy bizonyítékot nem hagyott magáról, egy kézírást, egy tárgyat. A gyerekkoráról viszont sokat mesélt... Kettős titok □ Nem volt az anyjával rossz viszonyban? Nem verték? - ágaskodik bennem a tudálékos kérdés (lehet, hogy a kelleténél több pszichothillert nézek mostanában?), talán joggal, mert hallottunk is már effélét.- De, de, igen. Én lelki szemetesláda voltam számára. Azt gyakorta emlegette, hogy én olyan szépen, kedvesen beszélgetek vele, én egy igazi nő vagyok, neki pont egy ilyen kell, meg „hogy ha elveszítelek, nekem végem”. Ilyenkor mindig lelkiismeretfur- dalásom támadt, tehetek-e vele ilyet, miközben persze kezdett elegem lenni ebből a szerepből. Mindenáron azt akarta, hogy költözzek fel Pestre én is. Ő különben, csak sejtem, jól keres, a pénz az istene, nyelveket beszél, járja a külföldet, igen intelligens, karrierista. Meg akartam fejteni az ő, illetve a kettőnk titkát, mindenfélével próbálkoztam, pszichiáterrel, ugyanis valami azt súgta, ez egy szeretetreméltó pszichopata, némi skizofrén hajlammal. Azt tanácsolta a szakember, sürgősen kerüljön ettől a fickótól minél távolabbra, s megjegyezte: ezt kifogta! A mi nyíregyházi Elisabe- thünk volt asztrológusnál is, de ...szeretném eldobni A szerző felvételei a grafológiai elemzéshez például kevés volt a használható anyag. Néha attól félt, belerángatja valamibe. Borzong, de nem is titkolta, nagyon szerette. Szerencsére nem költözött fel. Ha ritkán összeszólalkoztak, mindig mindenért őt hibáztatta. Az ösz- szes önbizalmát el akarta venni, nem egyszer meg is alázta. □ Úgy szívta el az energiádat, a lelki erődet, mint a villamos áramszedője? - kérdem, mint aki jártas az szituációban. - Azzal nyilván tisztában van, hogy érzelmet, odaadást nem tud az ember három-négy, de még csak két helyről sem kapni, az akkor csak alamizsna, ő pedig akkor koldus.- Ahogy telnek a napok, talán egy kicsit könnyebb is, mindig elhatározom, ha legközelebb hív, elküldöm a francba. De kapok a telefon után, húz, mint a mágnes, s elgyengülök, ha meghallom: én vagyok... Mert csak ennyit szokott belebúgni a kagylóba. El nem tudod képzelni, hogy tudja ezt mondani! Papírlapokra előre, Rokon lelkek A lelki társakat Platón írja le először. Az egyik fő kelepce az, amikor egy lélek két része ismét összetalálkozik. A két fél olyannyira átengedi magát a szerelemnek, olyannyira függővé válik a párjától, hogy a különváláskor mindketten elsorvadnak. Hasonló dolog történt például Arthur Koestlerékkel. Ez a fajta teljes egyesülés, amikor egyik nem tud a másik nélkül élni, néha teljesen kiszívja az emberből az erőt, s valamelyik fél számára előbb-utóbb lét- fontosságú a kapcsolat felbontása. (Judy Hall) nagy betűkkel, kemény, hárító, lezáró, szakító mondatokat írtam, hogy ne tántorodjak meg, s a telefon mellé tettem. De hiába. □ Milyen a kontaktusa a másik nővel? Egyáltalán ő milyen?- Buta. Ő élettársnak nem olyat választ, mint én. Hanem ostobát, aki kiszolgálja, nem vitatkozik. Aki olyan, mint egy használati tárgy. A nő egyszer felhívott, s a másfél órás telefon- beszélgetés után egészen megváltozott. Úgy éreztem, neki is elege van belőle, csakhogy őt eltartja. A megélhetését nyilván nem fogja veszni hagyni. Megkérdezte tőlem: kell neked, John? (így hívták a filmben a férfi főszereplőt). Felháborodtam, miközben megérdemelte a hangsúlyt, és visszakérdeztem: miért beszélsz róla így, mi ő, egy daráló?- Csak vergődök, látod, valamivel úgy magához láncolt, hogy képtelen vagyok szabadulni. Belementem ebbe az őrült játékba. S embertelen erőfeszítésembe kerül, hogy kiszálljak. Már régóta többszáz kilométerre van, de az ő gondolatai szerint gondolkodom, az ő programja szerint élek. Ha választok, az ő ízlését követem - vajon neki tetszene-e? ez az első kérdésem... Visszatérő álom Két napig éjjel-nappal hurcoltam, cipeltem a kettős kontaktust magamban. Ezer epizódot említhettem volna, s hányat hagyhattam volna el! Túlcsordult bennem az élmény. S hogy mi legyen ennek a szokatlan írásnak a zárásával? Kértem volna fel egy szakértőt, ítélje meg, minősítsen ő? Megoldhatatlan, hálátlan feladat elé állítottam volna. Gondoltam, az utolsó pillanatig várok, csakazértis kihordom magamban. S a leadás előtt este, abban a pillanatban, amikor épp készült magára rántani a sötétkék leplet a város, kitoppant a mi Lizánk az egyik sarok mögül:- Tudod, van egy visszatérő álmom. Lélekszakadva futok, egy gyerek kezét fogom, nem tudom, fiú-e vagy kislány, de az enyém. És az övé. Átvergődünk egy óriási arctalan tömegen. Nagyon elfáradok, de mindvégig futunk felé, mert látom már végtelen messziről. Elibénk mozdul, így hamarabb összetalálkozunk. Egy pillantást vet a kicsire, nincs szüksége magyarázatra. És onnan kezdve csak szorítjuk, öleljük egymást. Ennek a bonyolult, hűtlen elhagyásnak, különös, szinte földöntúli összetartozásnak borzongató erőtere van. Engem is megpróbált becibálni a szimbiotikus körbe. Pedig ott idegennek nincs semmiféle keresnivalója. Hogy akkor én hogy kerültem oda? Istenemre, magam sem értem. Nevezetességeink Immár három templommal is dicsekedhet Nyírbátor déli végétől alig 5 kilométerre fekvő, majd 2000 lakosú Piricse. A 13. században épült román stílusú műemlék református és görögkatolikus templom mellett a múlt esztendő végén készült el a gyönyörű római katolikus templom. Az építkezést - többek között - a debreceni püspökség, a helyi önkormányzat és egy külföldi segélyszervezet támogatta anyagilag Elek Emil felvétele
