Kelet-Magyarország, 2000. október (60. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-21 / 248. szám

2000. október 21., szombat Kelet« HÉTVÉGE 8. oldal Huszár István hetvenöt éves lluszár István helyét a megye művészeti életében elsősorban a szabadiskola határoz­za meg. Ahhoz a nemzedékhez tartozik, me­lyet a - sajnos - közülünk korán eltávozott Pál Gyula és az idegenbe költözött Berecz András mellett Soltész Albertiéi csak ő kép­visel. Ez a nemzedék teremtette meg a me­gyében a képzőművészeti életet, és adott ne­ki saját arculatot. Huszár nyugtalan, min­dig újat kereső szelleme ennek a folyamat­nak jelentős tényezője volt - írta róla Korok- nay Gyula. Az okosok Talicska A templomvágy Elek Emil felvétele MÚZSA Bajza József Őszi dal Köd borong; száll a daru Zúgva fenn az égen; Száll s meleg hazát keres Déli messzeségen; Néki ott virít a hon, Hol nincs tél az ormokon. Sárga a virágbokor, A lomb hervadandó; A mit látsz, oh föld fia, Hamvatag, múlandó. Gyarló létből a kebel Jobb hazába esdekel. Szív, beteg szív, itt az ősz; Lombjaid lehulltak, S többé földileg neked Ők ki nem virulnak; De ne szálljon bú reád: Lelsz te is majd más hazát. A bokortanyák motoros hírvivője Az idős nénik postás bácsinak nevezik Papp Sándort, pedig az unokájuk lehetne Ezzel a motorral járja a bokortanyákat Papp Sándor a szerző felvétele M. Magyar László Amikor éjjel szépeket álmod­va a másik oldalunkra fordu­lunk, ők akkor ébrednek. Öl­töznek, s indulnak a sötét éjszakába. Mennek, hogy az ígérethez híven a reggelihez valóban ott legyen a reggeli lap az előfizetők asztalán. Legyen bár zivatar, hóesés, szélvihar... Közel háromszázan vannak, if­jabbak és idősebbek, férfiak és nők. Ők lapunk, a Kelet-Magyar- ország kézbesítői. Hiába szület­nének meg egy lap számára a legszebb cikkek, riportok, érde­kes interjúk, ha azok nem jutná­nak el általuk az olvasókhoz. Az újságot kihordók közé tartozik Papp Sándor is, aki a saját kézbe­sítői hálózat kiépítése óta hordja a bokortanyák előfizetőinek az újságot. Se gyermekkorában, se szakmunkásként nem gondolt so­hasem arra, hogy egyszer majd kézbesítőként dolgozik. Hirdetés a lapban Az általános iskola elvégzését követően hegesztőnek tanult a nyíregyházi 110. Sz. Szakmun­kásképző Intézetben, majd a ké­pesítés megszerzése után két évig dolgozott a vasas szakmá­ban. Utána hivatásos gépkocsi- vezető lett a MÉH Nyersanyag­hasznosító Vállalatnál, majd az ÉPÍTEK-nél. Ez utóbbi cégnél is­merkedett meg feleségével, s az esküvő után Rozsrétszőlőben épí­tettek egy kis lakást. Közben megszületett Tímea, majd 1991- ben Norbert is, ám ez az eszten­dő azért is él még mélyen benne, mert az ÉPÍTEK megszűntével akkor lett munkanélküli.- A Kelet-Magyarország min­dig járt nekünk, még akkor sem mondtam le róla, amikor mun­kanélküli lettem - eleveníti fel a hét évvel ezelőtti eseményeket Papp Sándor. - 1993 őszén figyel­tem fel a lapban arra a hirdetés­re, amelyben kézbesítőket keres­tek. Ügy gondoltam, megpróbá­lom, hiszen a családomat el kell tartanom. Először itt a lakóhe­lyemen, Rozsrétszőlőben hord­tam az újságot. Hajnali fél ket­tőkor indultam a 100-110 pél­dánnyal, egy óra alatt végeztem is. Aztán mikor a szomszédok látták, hogy az előfizetőknél már hajnalban ott az újság, ők is megrendelték. így felszökkent 150-re a kihordott lapok száma. Válltáskák Aztán szép lassan mind nagyobb területre kezdte hordani az újsá­got. Ma már nemcsak Rozsrét- szőlő tartozik hozzá, hanem Kor­dovánbokor, Bálintbokor, Alsó- badúr, Mandabokor, Szélsőbo­kor, Lóczibokor, Újtelekbokor, Polyákbokor, Nagyszállás és Nyírjestanya is. Sőt még elviszi a lapot a Simái útra néhány bolt­hoz és lakáshoz. Ezt az utat járja be nap mint nap, a motorjával közel száz kilométert megy egy- egy kézbesítéskor. Ma már 380- 400 újságot visz járművén, illet­ve a vállra akasztható táskában, amelynek külön története van.- Kezdetben utazótáskát hasz­náltam, de elszakadt a füle. Az­tán a postások bőrtáskájára gon­doltam, de azt is gyengének ta­láltam. Végül a piacon vettem zsákszerű anyagból készült szatyrokat, s azokból varrtam erős, a pántját a vállamon ke­resztül tehető táskákat. Egy év­ben három ilyen táskát is elhasz­nálok, mivel tönkreteszi az eső, a sós lé, illetve a kutyák kiszag­gatják. Megszoktam már a bo­kortanyákban szabadon engedett kutyákat, ám azért óvatos va­gyok: térdig felérő gumicsizmá­ban járok télen-nyáron. A motor zaját már messziről felismerik a kutyák, idegesek lesznek tőle, néhány méteren keresztül követ­nek is. Természetesen az éjjeli órákban nem találkozom senki­vel sem, ám amikor az előfize­tési díjat szedem, olyankor el is beszélgetek az emberekkel. Ér­zem, hogy szeretnek és tisztel­nek, mert időben megkapják mindig az újságot. Az idős nénik postás bácsinak neveznek, pedig az unokájuk lehetnék. Visszatérés A hét év alatt csak egyszer szakí­totta meg munkáját, s akkor sem önszántából. Az egyik éjjel disz­kóból hazafelé igyekvő fiatalok ütötték el autójukkal, miközben szállította az újságokat. A bal­eset után újra meg kellett tanul­nia járni, s egyévi táppénz után úgy döntött, munkába áll.- Nagyon sokan örömmel fo­gadták visszatérésemet, mert a helyettesítőim bizony gyakran késtek a kézbesítéssel. Ők nem ismerték még olyan jól a tanyá­kat, mint én. Ugyanakkor tudni kell azt is, kinek hova kell beten­ni az újságot. Van, aki a villany­óra dobozába kéri, de teszem a csatorna mögé, a boltoknál a rá­csos raktárba, máshol a gáz­csonkhoz vagy a gázszekrény­hez. Egy családdal úgy állapod­tam meg, hogy egy akácfa két ága közé szorítom a lapot, mert az úttól messze van a ház. Meg­szokták az emberek az újságot, hiszen belőle értesülnek a világ dolgairól. Az idősek a gyászje­lentések miatt olvassák, sokan a sportot szeretik, a vállalkozók pedig főleg a hirdetéseket olvas­sák figyelmesen. Néha lemond­ják, utána pedig jönnek a laká­somra, hogy ismét előfizessenek, mert hiányzik nekik az újság.- Fél hatra, hatra végzek a ki­hordással, s mire a gyermekek felébrednek, már itthon is va­gyok. A feleségem, Ágnes, kávé­val vár, s együtt reggelizik a csa­lád. Utána visszük a gyerekeket óvodába, iskolába. Napközben a magam ura vagyok, ám nem unatkozom. A ház körül mindig van munka. Van kertem, egy kis földem, s tartok jószágot is. Ten­nivalót adott bőven az új lakás is, ugyanis a négy gyermeknek már kicsi lett a régi házunk, épí­tettünk elé egy új lakást. Amit a magam két kezével meg tudtam csinálni a lakásban, azt megcsi­náltam.- Sokan azt hiszik, mennyire fárasztó ez az éjszakai munka. Én megszoktam már, ritkán fek­szem le napközben, hajnali fél kettőkor pedig szinte már auto­matikusan ébredek. A pihenést, a kikapcsolódást a gyermekek - Tímea, Norbert, Richárd, Betti­na - jelenti a számomra. Amikor Bettinával volt a kórházban a hitvesem, Tímea vigyázott a két fiúra, amíg dolgoztam.- Megmondom őszintén, nem bántam meg, hogy elvállaltam a kézbesítést, szeretem csinálni. Ügy érzem, szeretet nélkül nem is lehetne pontosan, felelősség- teljesen elvégezni ezt a munkát. A pihenést, a kikapcsolódást a gyermekek jelentik Nevezetes ségeink I. Rákóczi György a mai Kállay-kastély helyén lévő épületben szállt meg 1644- ben, amikor a kállói várat ostrom alá vette. Az ere­deti kállósemjéni kastély kisebb volt a mai épület­nél; a mai a nyugati szárnyig terjedt ki. Két kandalló s két boltozat­stukkó a káliói megyehá­za mestereinek idejéből való. Eredeti ablakformái nincsenek feltárva. A nyugati szoba festményei elpusztultak, s elhordták az ebédlő szép intarziás padlóját. A műemlék jel­legű épület a XVIII. szá­zad második felében épült Elek Emil felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents