Kelet-Magyarország, 2000. október (60. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-14 / 242. szám
\ 2000. október 14., szombat Kelet« HÉTVÉGE 8. oldal KM-TÁRLAT A lélek belső tükre Az igazi siker az, ha az ember álmai megvalósulnak - írja önvallomásában Vass Etelka festőművész. - Hiszem és vallom, hogy a festészetet emberszeretetünk, a művészettel szembeni alázat, a rácsodálkozás emeli méltó rangjára. A festészet az önkifejezésen túl a lélek belső tükre, egy más formában halhatatlanságra születve. Mayotte Múlt és jövő Tokaji hangulat Balázs Attila felvételei MÚZSA Juhász Gyula Október Szüret tüzei égnek, Szólnak szüreti nóták S a szőlőhegyek hátán Venyige lombja pirkad és megszépül csöndesen Az egész múlandóság. Szüret tüzei mellett Próbáljunk melegedni, Szüret nótái mellett, Míg venyigelomb pirkad, Próbáljuk meg csöndesen A tavaszt elfeledni! Enyém e dalos ősz most, Enyém az őszi pompa, Enyém e bús mosolygás. Venyige lombja pirkad és megszépülsz csöndesen Bánat, nagy őszirózsa! Márványtábla a focicsapat emlékére Már hétéves korában az járt az eszében, hogy egyszer kimegy Amerikába Györke László Lehet, hogy hihetetlennek tűnik, de egy mesekönyv, az Eldorado mozgatta meg a hétéves kisfiú fantáziáját, s attól kezdve arról álmodozott, hogy egyszer kimegy Amerikába. Az álom azonban sokáig álom maradt. Mikor eljött az ideje, megnősült, majd két fia született. Kakuk Mihály imádta a focit, mindent elkövetett - a maga eszközeivel, hisz cipész volt -, hogy a jándi (mezítlábas) futballcsapatnak, melyben jobb szélsőt játszott, legalább rendes cipője legyen. Hosszú várakozás- Ötvenhétben jött el az ideje, hogy gyerekkori álmomat megvalósítsam - kezdi történetét Kakuk Mihály. - Eladtam a jándi házamat, hogy legyen útiköltségre, meg életkezdésre az új világban. Géza fiam akkor tizennégy, Guszti meg kétéves volt. Februárban vágtunk neki, de az első kísérlet kudarcba fulladt: Győrben lebuktunk. Másodszor egy teherautón, a bútorok mögé bújva sikerült eljutnunk a jugoszláv határ közelébe. Gyalog mentünk át, egy tanyán húzódtunk meg. A határőrök onnan kísértek be a gyűjtőhelyre. Két hét múlva a gyerekes családokat egy szállodában helyezték el az egyik szigeten.- A forinttal nem sokra mentünk. Dinárunk meg nem volt. Eladtam a bőrkabátomat, abból vettünk borítékot, levélpapírt, bélyeget, meg ami kellett. A cipőjavításból is csurrant-csep- pent, meg aztán a kőműves mesterséghez is értettem, Sokalac- ban kéményeket építettem. Ebből majdnem baj lett, mert a ju- gók nem akartak addig a bizottság elé engedni, míg két kéményt meg nem építek még.- Már október 8-a volt, mikor végre a bizottság elé kerültünk. Nagyon megtetszett nekik Gusz- tika, akinek gyönyörű fürtös haja volt, azt hitték, kislány. Fontos volt, hogy szimpatikusak legyünk. Előbb Új-Zélandot ajánl- gatták, hogy ott biztos rögtön kapok munkát. De hát én nem erről álmodoztam. Vagy az USA, vagy Kanada, mondtam. Tisztán szabadulni- Már csak egy éjszakát kellett várni, reggel hétkor indult a gép. Hideg este volt, kimentem egy kis hulladék fáért, hogy megrakjam a tüzet, meg ne fázzanak a gyerekek. Hát nem odajön egy részeg magyar és elkezd óbégatni: hogy merem én megdézsmálni a jugoszláv nép vagyonát! Mondom neki: ember, mit ugrál itt, elmúltak azok az idők! Féltem, nehogy beáruljon, mert akkor visszatartanak. Én tisztán akartam innen szabadulni. Később aztán átjött a felesége és bocsánatot kért. Megnyugodtunk.- Délelőtt, 10 óra 15 perckor landolt a gép New Yorkban. A buszon mindenkit egy kis elemó- zsiás csomag várt. Már nagyon éhesek voltunk, mert se indulás előtt a szállodában, se a gépen nem kaptunk enni, csak a gyerekek. A személyzet a sajátját osztotta szét köztük. A St. Goerge hotelbe vittek, ahol Miss Nagy várt bennünket. Kérdezte, van-e rokonunk, aki befogad. Nekünk volt, felhívták telefonon. Azt mondta: mehetünk. Ez volt ugye október elején, de november 25- én, a pulykanapon már mást mondott a kedves rokon. Azt, hogy menjünk a templomba. De ahová mondta, ott nem volt templom. Később értettük meg ez mit jelent: azt, hogy fel is út, le is út. Visszamentünk Miss Nagyhoz, aki megkérdezte, ragaszkodunk-e New Yorkhoz. Mondom, nincs nekünk itt senAz alapító A szerző felvételei kink. Jó lesz-e New Jerseyben egy szép kis városban. A református egyház öt évig segít a hozzánk hasonló ágrólszakadtakon. Még értünk is jönnek. Az első fizetés- Bizalmatlanul fogadtak bennünket, mert előttünk egy magyar család rajtuk élősködött, nem fűlött a foguk a munkához. Hanem mikor látták, hogy milyen házias a feleségem, én meg mindent megjavítgattam a ház körül, még a villanyszerelést is megtanultam, megszeretett a kurátor, meg a pap, el se akartak engedni. Egy drótfonó gyárba szegődtem el hét hétre. Amikor megkaptam az első heti fizetésemet - 56 dollár 30 centet -, azt mondtam a tiszteletes úrnak, hogy az egyházi segélyt^ most már nem fogadhatom el. Ő erősködött, hogy az öt évig jár, vegyem csak el. Nem akarok én senkinek a kegyeiből élni, mondtam neki. Nem akart hinni a fülének. — Hanem aztán amikor kitelt a hét hét a gyárban, csináltam én mindent: garázst, kishidat építettem, rendbe hoztam a nyaralót, vízvezetéket, villanyt szereltem. Aztán beléptem a ,juni- ba”, tudja, a kőművesek egyesületébe. Napi 12-14 órát dolgoztam, de gondoljon bele, 1959. március 25-én már meg tudtam venni egy telket úgy 20-22 mérföldre a városunktól.- Akkorára már 3500 dollárt sikerül összegyűjteni. Akitől a telket vettem egy olasz nagytőkés volt, úgy hívták, hogy Antonio Piocosta. Kérdezte, ki építi majd fel a házat. Mondom, én magam. - Maga kőműves? - Meg ács, asztalos, villany- és vízvezetékszerelő. Meg cipész. - Eljön-e hozzám? Itt építkezek másfél kilométerre. Adok 3,50 órabért. Géza Vietnamban- Persze, hogy elmentem. Tizenhat évet dolgoztam az olasznál. Közben a hét végi napokon egy év alatt a saját kezemmel építettem fel az első házamat. Ezt még három követte később.- Na, most ugrunk egy nagyot időben. Mikor Géza fiam odanőtt, megkapta behívóját az ar- myba. Nem örültünk, mert biztos volt, hogy a kiképzés után elviszik Vietnamba. Megtudtuk, hogy aki jelentkezik a légierőnél „jet” mechanikusnak, az a frontot megúszhatja. így is lett. Első osztályú mechanikus vált belőle. Aztán elvégezte az egyetemet, elektromérnök lett. Három gyermeke van, két lány meg egy fiú. Már mind nagyok.- Hatvankilenc voltam, amikor kilyukadt a gyomrom. Istenem, gondoltam, mikor összerogytam, hát még a hetvenet sem érem meg. A kórházban tértem magamhoz. Később tudtam meg, hogy a reumám kezelésére olyan gyógyszert írt fel az orvosom, amit csak egy másikkal együtt lett volna szabad szedni. Merthogy attól lyukadt ki a gyomrom. No, mondom, ettől az orvostól elválunk.- Huszonhárom éve Floridában élek. Sajnos, három éve itthagyott a feleségem. Mikor tavaly hazajöttem Jándra, első utam a templomba vezetett, hogy meghúzassam érte a harangot. Ebéd a futballpályán Kakuk Mihály első tavalyi útja óta négyszer repült át az óceánon. Bár közvetlen rokona nem él Jándon, úgy döntött, minden közösségi ügyet támogat szülőfalujában: jelentős összeget ajánlott fel a református templom felújítására, a millenniumi emlékműre még többet, teljes felszerelést ajándékozott a focicsapatnak. A foci a szíve csücske, ő alapította az első csapatot ötven éve. A pálya bejáratánál emlékművet emeltetett: a márványtáblára az első csapat játékosainak nevét vésette, a tetején pedig az ő mellszobra áll, melyet egy korabeli fénykép alapján készített el a művész.- Ez persze nem mindenkinek tetszik a faluban. Volt, aki azt mondta, miért nem adom neki a pénzt. Én mindent a szülőfalumnak, a közösségnek adok. Ha meghalok, itt minden, ami utánam marad, az önkormányzatra száll. Október 15-én, vasárnap ebédre várja az emlékműnél az egykori játszótársakat. Sajnos, már csak négyen élnek rajta kívül. Rékasi András, Koncz István és Toldi Sándor jelezték, hogy eljönnek, Koncz Andornak viszont hosszú már az út Kanadából. Nevezetességeink Erdőháton, Vámosoroszi mellett található Kisszekeres, ahol ékszerdobozra emlékeztető református templom látható. A közelmúltban helyreállított templom a 15. században épült. Kétosztatú mér- műves ablakai eredetiek. A befalazott epitáfium tanúsága szerint a rozsályi Kunok családi temetkezési helye volt. A berendezés 18. századi. A templom mellett álló kis műemlék jellegű fa harang- tornyot a múlt században készítették. A kirándulóknak illik tudni, hogy a település keleti része már a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzethez tartozik Elek Emil felvétele Kakuk Mihály és a millenniumi emlékmű
