Kelet-Magyarország, 2000. október (60. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-14 / 242. szám
2000. október 14., szombat HÉTVÉGÉ 9. oldal KÖZELKÉP Védünk és szépítünk! Kovács Bertalan Bármennyire is az ősi települések között jegyzik, Dombrádon az idei évvel új időszámítás veszi kezdetét. Jelesül, a helyiek évek alatti fáradozása meghozta a hőn óhajtott gyümölcsét: városi rangra emelték a nagyközséget. A városi cím azonban nemcsak a jogos büszkeséggel tölti el a helyieket, hanem egyszer s mind tettvágyat is gerjeszt, hiszen jól tudják a dombrádi- ak: sokat kell még dolgozni ahhoz, hogy az urbánus szemlélet is elterjedjen a településen. Ennek egyik első jeleként a napokban több mint negyven fővel megalakult a Dombrádi Városvédő és Városszépítő Egyesület, amely elnökének Vincze Menyhért művelődési ház igazgatót választotta.- Dombrádon születtem, én voltam a negyedik fiú az ötgyermekes családban. Az elemi iskolai tanulmányaim után a fővárosban végeztem esztergályosként. A kulturális szférához 1983-ban kerültem közel, amikor a helyi fiatalsággal újjáélesztettük az ötvenes években hagyományos szüreti mulatságot. Ezt követően lettem az akkoriban igen aktív ifjúsági klub vezetője. Később a művelődési ház vezetését is rám bízták, persze ez azzal járt, hogy képezni kellett magamat. Az érettségi után a tanárképző főiskola kétéves közművelődési szakát végeztem el, majd később művelődésszervező és andragógus diplomát szereztem. A művelődési ház és könyvtár vezetői posztjára két éve kiírt pályázaton való sikeres szereplés után 2003-ig neveztek ki a dombrádi kulturális intézmények vezetésével. Igaz, a korábbi években hol megbízott vezetőként, hol előadóként, de mindvégig az intézmény kötelékében voltam - vázolja szakmai pályafutása mérföldköveit a kultúrház igazgatója. Dombrádon úgy két-három éve lett igazán szerteágazó a még ma is csak egy - a főállású dolgozókat tekintve - ministábbal dolgozó művelődési ház tevékenysége. Ugyanis a könyvtáron kívül (egyébként teljesen logikusan) a helytörténeti gyűjteményt, a vasúti skanzent, sőt az egykori imaházban berendezett képtárat és a mozit is a művelődési intézményhez csatolták. A kultúra dombrádi hajlékára tehát mostanság jobban illenék a ház helyett a központ titulus, annál is inkább, mert az igazgató szerint a helyi művelődési igények kielégítésén túl - régiócentrumhoz illő és méltó módon - igyekeznek a térség kulturális életét is megpezsdíteni.- Tisztában vagyunk vele, hogy a tradicionális dombrádi kulturális kínálatot a jövőben gazdagítani kell, s a jól működő - gyermekeket és felnőtteket egyaránt összefogó - néptánccsoportjaink mellett egyéb más önszerveződő közösségek száA kultúra dombrádi hajléka A szerző felvételei mára is teret kell adnunk. A nemrégiben megújult nyugdíjasklub tagjaira is számíthatunk a közösségek formálásában, de a civil szervezetek - közöttük a két éve 100. születésnapját ünneplő tűzoltó egyesület, valamint a jóval fiatalabb, ám feladatát eredményesen ellátó polgárőrség - tevékenységét is segítenünk kell - fogalmazza meg a városi léthez elengedhetetlenül szükséges feladatokat a városvédők és városszépítők élére (is) állt direktor. Persze, Menyusnak (ahogyan az ifjú városban sokan szólítják) segítőként viszonylag könnyű dolga van, hiszen nemcsak intézményvezető, hanem immáron egy évtizede képviselőként a helyi közéletnek is aktív szereplője és alakítója. Vincze Menyhért hátsó udvara Európa Németh Péter Meglepő, egyben szemléletes Moldova György új könyvének a címe: Európa hátsó udvara... Utal arra, hogy a rendszerváltozás után a földrész nyugati felének szemete itt rakódott le, vagy rakódik ma is: a használt, nyugati márkájú gépkocsiktól az ottani üzemek kiszuperált szövő- és nyomdagépeiig. Moldova írhatott volna másról is a megyében: a dinamikusan fejlődő megyeszékhelyről, Nyíregyházáról, sok, egyre szépülő kistelepülésről - köztük csak Szakoly nevét említem, ahol augusztus 20-án már a hatodik szobrot avatták - arról, hogy egyre több a nyelvet beszélő, a kapitalista versenyben is helytállni tudó fiatal, mégsem ezt tette, s jól tette. Megyénk és háttere Azt a Szatmár-Bereget s kis részben Szabolcsot, s hátterüket: Kárpátalját, a Partiumot mutatja be, amely az itteni és ottani rendszerváltás vesztese. Azokról az emberekről szól a könyve, akik lába alól az elmúlt tíz esztendőben kicsúszott a talaj, akiknek az új államforma, a parlamenti demokrácia, az új demokratikus intézmények semmit vagy alig valamit jelentenek, mert a változás egzisztenciájukban rendítette meg őket. Moldova könyvének a középpontjában tehát a lecsúszottak állnak, a mai magyar társadalom ún. alsó harmada helyzetéről kívánja az értelmiségi és politikai elitet tájékoztatni, érdektelenségüket legalább figyelemmé formálni. Könyvének négy markáns fejezete szól a romákról, a volt tsz-tagokról, s a mai farmerekről, a záhonyi körzet vasutasairól, az átrakókról itt és Csapon, Halmiban, illetve 800 km-rel északabbra Breszt-Li- tovszkban, s az emberi lét peremén, a szociális otthonokban tengődőkről. Előbb rezdül Az író előbb rezdül mint a politika, vagy az azt formáló politikus: amikor a roma-fejezet íródott, szereplői nem voltak a média látókörében, nem voltak Strasbourgban, senki sem csinált pártpolitikai kérdést a cigányügyből. A másik nagy fejezete e megyei szociográfiának a vidék mezőgazdasága. A szerző jól isA könyv Címlapja KM-reprodukció meri, amit az agrárszakemberek tudnak: az irreálisan szétaprózódott birtokszerkezet, a rendezetlen tulajdonviszonyok, a támogatási rendszer „lóugrásos” kiszámíthatatlansága, a csökkenő talajerő, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak kiszolgáltatottsága, a veszteséges termelés különösen ezen országrészben érezteti a hatását, ahova emberek tízezrei menekültek vissza a szocialista korszak azóta megszűnt vállalataiból, gyáraiból. Abban a reményben jöttek haza, hogy a kárpótlással visszaszerzett föld majd élteti őket a nyugdíjig hátralévő éveikben. Nem így történt. Moldova azonban bemutatja a magát meg nem adó, a faluért tenni akaró agrárértelmiség, a köznyelvben egyszerűen csak „zöld bárónak” tituláltak erőfeszítéseit is. Az író harmadik nagy kérdése: mi lesz Záhonyból, a közlekedési korridorból, a logisztikai központból? Csupán a könyv három nagy fejezetét emeltem ki. Nem azokat, amelyekben a jövő is felsejlik, a mátészalkai Zeiss-sztorit, a vásárosnaményi faforgácslap felfutását, avagy a kisvárdai Vár- da-Drink megújulását. A cigányság sorsa, a mezőgazdaság, a záhonyi logisztikai központ jövője politikai döntéseket igényel, s ha ezt nem is mondja ki a szerző, soraiból mégis kiérezzük. Féltő melegség A kétkötetes könyv lapjait forgatók a címlap nélkül is felismerik, hogy Moldovát olvasnak. Megfigyelései, észjárása, párbeszédei a legjobb Moldova-köny- vek világát juttatják eszünkbe, nem véletlenül. A szerző nem futó benyomásokra építve írta legújabb könyvét, a több mint egy éves itt-tartózkodása - hála Zilahi József és Helmeczy László támogatásának - megismertette és nyugodtan mondhatom: megszerettette vele a Nyírség, Szatmár- Bereg tájait, s népét. Ez az őket féltő melegség is tetten érhető a könyv lapjain, őértük, a magyarság itt élő 5 százalékának a boldogulása érdekében íródott az Európa hátsó udvara. E könyvvel azt a bizonyos hátsó udvart szeretné tisztára söpörtetni a szerző, Moldova György. (Részletek a könyv nyíregyházi bemutatóján elhangzott beszédből.) Tájház Nagyarban Bodnár Zsuzsanna A millenniumi rendezvény- sorozat részeként adták át a nagyari tájházat szeptember derekán. Nagyar évszázadokon át őrizte a népélet tárgyi eszközeit, szellemi hagyományait. A tájház a falu közepén, a templom mellett található, a Petőfi u. 42. sz. alatt. A Szarka család tulajdona volt. A ház az 1920-as évek elején épült. Szemet gyönyörködtető a Jakab Ferenc által faragott tulipán oszlopfős palánkke- rítés, melynek eredetije a Sóstói Múzeumfalu egyik portáját díszíti. A szobában vaskályha, a konyhában csi- kósspór található. Berendezése az 1930-as évek falusi lakáskörülményeit, használati tárgyait mutatja be. A tájház berendezésénél alapvető szempont volt, hogy a rendelkezésünkre álló anyagból hiteles képet adjunk az egykori valóságról. A falu népének összefogása, gyűjtő munkája, a hagyományok szeretete és tisztelete hozta létre ezt a kis tájházat. A szoba bútorzata, belső felszereltsége módosabb szintre utalnak: az igényesen megmunkált szekrény, ágyak, asztal, fésülködőtükör, kre- denc, az ülő- és tárolóbútor- ként használt karosláda. Szép példái a paraszti házipari munkának a szalmából font ülőkéjű székek, kanapé, a tulipános függönykamis. Szorgos asszonyi kezek munkáját dicséri a háziszőttes abrosz, törölközők, feliratos falvédők, és más egyebek. A KM VENDÉGE Boldogságos érzéseket éltem át rapszodikus. Nyáron például egy hó napig min den éjsza ka for gátiunk, v a - sárnap kivéte- lével. Az éle tem telje sen felborult. Egy új magyar filmben ját szom, Next lesz a cí- me.Ösz- szevagy rendező szükséges. A főiskolai tanulmányok alatt ezt gyakoroljuk. Minden egyes próbaidőszak arról szól, hogy az ember megtanulja a saját testével és ijkegy elképzelt figurából összegyúrni a színpadon megjelenítettek Már egészen fiatal színészek virtuóz módon bánnak a lelkűkkel. Számomra Csehov olyan szerző, akinél Nagy István Attila T-*uq (imí. Az édesanyja színésznő, az édesapja színházi rendező. Kecskeméten töltötték az életük nagyrészét. Udvaros Dorottya Pesten járt iskolába, jórészt csak az iskolai szünetekben voltak együtt. Végzés után több helyre hívták, Szolnokra esett a választása. Ma már mosolyogva mondja, hogy végzősként teljesen mindegy, hová megy az ember. Nem volt se kutyája, se macskája. Az volt a lényeg, hogy olyan legyen a társulat, ahol jó feladatokat kaphat.- Az a gyönyörű a pályakezdésben, hogy az ember örül minden feladatnak, legyen az kicsi szerep vagy nagy, zenés vagy dráma. Szolnokon a musicaltől kezdve az Amerikai Elektráig mindent játszottam. Abszurdot is. Minden úgy alakult, ahogyan szerettem volna, hiszen kipróbálhattam magamat. ü Ezek szerint jobb vidéken kezdeni. Vannak, akik azt mondják, hogy eltemeti magát a pályakezdő.- Ha rajtam múlna, mindenkit arra ösztönöznék, hogy vidéken kezdjen. Pesten három év alatt három darabban kap szerepet az ember. De Nyíregyházán például három év alatt kilenc alkalommal is színpadra léphet a színész. O Egy órája ért véget A vihar kapujában. Éjfél is elmúlt. Más ilyenkor már az igazak álmát alussza.- A mi szakmánk nagyon Udvaros Dorottya vissza dolgozunk, ezért semmin se csodálkozik az ember. □ Mikor kezdődik és ér véget az előadás?- Előadás előtt szükséges a lelki ráhangolódás, utána pedig mindig beszélgetünk arról, mi történt aznap. Ha nem tennénk, akkor már nem érdekelne bennünket a színház. a Mennyit épít és rombol a személyiségen egy-egy darab?- Mindkettő ritkán fordul elő, ehhez felkavaró darab Balázs Attila felvétele mindig rájövök, hogy megint megtudtam valamit esetleg önmagámról is. Q Gyakran tapasztalni a fővárosiak fanyalgását, ha a vidéki színházakról van szó. Miért vállalta el A vihar kapujában című dráma főszerepét?- Telihay Péterrel még nem dolgoztam együtt, érdekelt a vele való munka. Két színészt már ismertem: Seress Zoltánt és Széles Lászlót, akikkel már dolgoztam együtt. A nyíregyházi színház néhány produkcióját láttam az elmúlt években. Boldogságos érzések voltak azok az előadások, amiket láttam. Úgy gondolom, hogy az elmúlt évek egyik legérdekesebb magyar színházává vált a nyíregyházi. Nagyon jó színészek dolgoznak itt, elképesztő jó a morál, sugárzik a színpadról, hogy a társulat mindenét beleadja az előadásba. Ezek miatt vállaltam. De természetesen tetszik a darab is. O Sikerült-e már megtudnia valamit megyénkről?- Imádom a Sóstót, szeretek sétálni. Voltam Fehérgyarmaton is. Nem hiányzik a zajos fővárosi élet. Szeretem a vidéket, mert lehet az emberekkel beszélni, nyitottabbak. Nem egy ismeretlen masszával áll szemben az ember. Imádok egy- kétemeletes házak között élni, mert az olyan, mint egy ideg- szanatórium. Pesten állandóan küszködnek valami nem létező célokért. ü Túl került-e már a Mai nap balhéján?- Ezen nem lehet túljutni. Szereztem egy érdekes tapasztalatot, s azt el kell raktározni. Megjegyeztem magamnak egy életre. Úgy gondolom, nem árt résen lenni, mert nagy a káosz, az újságíró szakma eléggé felhígult. □ Hetvennyolcban kezdte a pályáját. Azóta sok minden történt a szakmában is...- Megpróbálom magam nagyon derűsen tartani. Kíváncsi vagyok egy csomó mindenre. Érdekelnek az emberek és a feladatok. Ha valami könnyedén összejön, akkor nagyon megijedek. Úgy gondolom, hogy a feladatok jó megoldása feltételezi az elmélyült munkát.
