Kelet-Magyarország, 2000. augusztus (60. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-26 / 200. szám
2000. augusztus 26., szombat lelet# HÉTVÉGE 8. oldal KM-TÁRLAT Üvegműves álmok mindennapi megélhetés biztosítása mellett az üvegben többet lát a nagykállói Garai József üvegműves. Huszonöt éve készít üvegtárgyakat, különböző laboratóriumi eszközeket. Amikor az ideje is engedi, nekilódul a fantáziája, s egymás után születnek a törékeny álmok. Díszüveg Figurális dísztárgy Elek Emil felvételei MÚZSA Reményik Sándor Augusztus, nyárutó Augusztus, nyárutó... A Göncöl tengelye, Mint roppant égi óramutató, Némán, merőn mutat már ősz fele Kigyúlt hajók Suhannak át az égbolt tengerén, Némán, szorongó szívvel nézem én Ott fenn egy fagyos, zuzmarás ajak A forró csillagokra rálehel, - S hullnak, mint itt lenn a falevelek. A csillagok hamarabb kezdik el... Mi jön? Mi megy? Mi hull le még? Nem volt a csillaghullásból elég? Kigyúlt hajók Suhannak át az égbolt tengerén, Jelek, csodák... Némán, szorongó szívvel nézem én. Egy új teremtés reggele előtt Ez tán az Isten vajúdó, szent láza és itt lenn nincs, aki megmagyarázza. 1920 Mindenütt éltek magyarok Nagy István Attila- A déli tengerek, az állandó napsütés, az idegen kultúrák mindnyájunkat vonzanak. Ezért hajlandóak vagyunk szorgalmasan spórolgatni, hogy egy éven át arról az egy-két hétről beszélhessünk, amelyiket szerte a világban másképpen élünk meg, mint megszokott környezetünkben. De milyenek azok a hétköznapok, amelyeket a szomszédunkban élnek meg azok, akiket elsodort az idő, s ma már egy másik ország polgárai? S milyenek azok, akik olyan földön születtek, ahol őseik nem verhettek gyökeret, igazolványukban hiába szerepel a település neve, a föld, a táj történelméhez nincsen semmi közük? Nyíregyházáról Eperjesre vezet az út. II. (Vak) Béla talán csemegézett az itt termő finom eperből, nem tudni, de az biztos, hogy a város címerében ott van a gyümölcs. Sétálunk a városban, valójában azok nyomát keressük, akiknek a későbbi életét meghatározta ennek a „Tarca parti Athénnak” a szellemisége. Itt volt joggyakorno’k Kazinczy Ferenc, Eötvös József, Kossuth Lajos. Petőfi 1845-ben itt ölelte magához barátait, az itt tanító Tompa Mihályt és a helybeli születésű Kerényi Frigyest. Szabad királyi város Szép a Rákócz-ház, tudjuk, hogy ez az épület, amit keresünk. Magyar szóra hiába vadászunk. Sétálunk a jellegzetes főutcán, elköszönünk a városkától s megyünk tovább Bártfa irányába. Még nem tudjuk, hogy késő este még visszaűz ide bennünket a sors. Bártfát a középkori városfalak úgy ölelik körül, mintha sohasem akarnák elengedni. Valamikor Nagy Lajos tette szabad királyi várossá, de a tenyérnyi gyönyörűséges terecskén három nyelv szavaiból próbáljuk összerakni a mondandónkat, amikor a fiatal pincérlánytól rendelünk. A magyarra csodálkozóan emeli ránk a tekintetét. A Szent Egyed-templomot az aranyművesek építtették, itt tartották az első protestáns zsinatot Magyarországon. Járkálunk a kedves hangulatú városkában, de mintha idegenek lennénk. Fáradtak vagyunk, szállást kellene keresni. Nem járunk eredménnyel, de idefelé jövet láttunk egy motelt, talán ott. Irány vissza Eperjes felé. Kiderül, hogy az „egyetlen” szobácska foglalt. Tanácstalanul állunk, oroszul nem hajlandó senki se szót váltani velünk, de a németre akad vállalkozó. Egy jókötésű fiatalember belekortyol a sörébe, felmérjük egymás szókincsét. Közben mégis jön az orosz, ő szlovákul válaszol, én az előbbin magyarázok. Aztán felajánlja, hogy visszajön velünk Bártfa főtere Bártfára, mert tud egy-két címet. Az egyik helyen valahol a konyha zegzugában megtaláljuk az illetékest, de nincs hely, mert a szállás tele van lengyel gyerekekkel. Végül marad a tanács: irány Eper’ • • Krúdy Gyula emléktáblája Podo- linban jes, először balra, aztán jobbra, megint jobbra, két utcával lefelé, ahol van egy barna ház. Szóval ott van a szálloda. Sötétbe burkolózik a város, de a parkoló őre már azért is tíz koronát akar kérni, hogy érdeklődhessünk. A recepción kétnyelvű alkudozás kezdődik. Ezer koronáról lemegyünk hatszázra. Ehhez jön még az autó után a száz korona... Pálinkafőzés közben Szepesváralja után néhány kilométerre úgy magasodik fel előttünk a reggel fényében Szepes várának romja, mint valami csoda. A hatalmas erődítmény méretei lenyűgözőek, elakad az ember szava. Még az Árpádok kezdték építeni 1113-ban. Első parancsnoka Borisz herceg, II. István féltestvére volt. A tatárok ugyan félig el tudták pusztítani, de hamar és sokkal nagyobb méretben épült újjá. Volt egy ideig a préposté, majd Csák Mátéé. (Akinek a nevével felvidéki útjaink során nagyon sokszor találkozunk.) Kalandos története során 1780-ban pálinkafőzés közben kigyulladt a vár, és leégett. Azóta rom, Szlovákia legnagyobb kiterjedésű várromja. Szomorú nyelvi otthontalanságban barangolunk, megpróbáljuk felidézni az elmúlt korokat, az életet, amelyet a várlakók valaha megéltek. Mielőtt szállást keresnénk a Magas-Tátrában teszünk egy kis kitérőt. Itt van a közelben Késmárk és Podolin. Az előbbiben a Thököly-vár érdemel figyelmet. A tizenkettedik század végén épült. Először apácazárda volt, majd a keresztes lovagoké lett. A tizenötödik században a husziták erődítményt csináltak belőle. Száz évvel később Thököly Sebestyén kezén volt, majd Thököly Imre fejedelem bukása után a bécsi udvar lefoglalta a várat, fényűző berendezését Bécsbe szállította. Megvolt ennek a kipróbált gyakorlata... A várnak szépek a belső termei - az útikönyv szerint, mert éppen zárva a múzeum. Krúdy Gyula kedvéért Podolinba igazából Krúdy Gyula kedvéért megyünk. Az író podoli- ni, szepességi élményei számos írásában visszatérnek. Itt találkozik az első szerelemmel is, a híres takácsmester lánya Wittkó Irma személyében, aki öregkori visz- szaemlékezésében diák udvarlóját kitűnő táncosnak, vonzó, hallgatag udvarias fiatalembernek tartotta. Az algimnázium negyedik osztályának elvégzése után a szülői szigor visszaparancsolja Nyíregyházára. Mindössze tizenhárom éves... Podolinban a nagy magyar íróról aligha tudnak, a líceum bejáratánál hazai nevezetességek emléktáblái sorakoznak. Végül, mielőtt teljesen elkeserednénk, a piarista templom egyik oldalfalán csaknem elérhetetlen magasságban ott van Krúdy Gyula emléktáblája. Egy pillanatra érintésnyi távolságra közeledik hozzánk Nyíregyháza. Néhány túra a Magas-Tátrában, majd egy nap Krakkóban, hiszen ez a város ezernyi szállal kötődik a magyar történelemhez. A városban az első meglepetés akkor ér bennünket, amikor kiderül, hogy iszonyúan erős benne a nyüzsgés, illetve az árakat nem a mi pénztárcánkhoz szabták. Egy gömb fagylalt 150 forint, egy óra a parkolóban ötszáz. A zloty átváltása a márkához közelít. De jobban fáj ennél, hogy a Wawel bejáratánál egyetlen magyar nyelvű prospektus sincsen, pedig honfitársaink elég szép számmal vannak. Krakkó az út legtávolabbi pontja, innen a Vág völgyében halad majd Pozsony felé az út. Először az Orova partján az árvái vár romantikus hangulatú, jórészt épségben maradt várának megtekintése következik. Az hosszú idegenvezetés része egy szlovák nyelvű reneszánsz komédia-részlet, majd a lovagteremben reneszánsz hangszereken korfestő muzsika. Szép, csak nagyon sürget bennünket az idő. Pozsonyban, a magyar történelem ölelő szorításában. Itt is éltek magyarok, bár szavukat ma nem hallani. A magyar nagykövetség előtt egy táblán a felirat: Kérjük, legyenek tekintettel arra, hogy az épületben dolgoznak. Az ajtóval szemben egy söröző bejárata, hangos zene, az utcácskában egymást sodorják a járókelők. Amikor a zászlót fotózom csaknem fellök néhány fiatal suhanc. Este fél tíz, a pincér kihozza az Eszter- házy-szeletet, eltelünk békével és nyugalommal. Vége a fárasztó napnak. A parkolóban közben „papucsot” kapott a gépkocsi. A papíron telefonszám. Néhány utcával arrébb taxisok segítségét kérem, akik megnyugtatnak: a helyi rendőrség (parkolóőrök) kivétel nélkül papucsot raknak a külföldi (magyar) rendszámú gépkocsikra... Kilátás az árvái várból A szerző felvételei Nevezetességeink Több mint 500 éve épült a nyírturai gótikus református templom, amelyet a közelmúltban hoztak rendbe. A templom hajóját és a szentélyt támpillérek erősítik. Az épületet a 19. század első felében jelentősen átépítették, ekkor emelték a korábbi fatorony helyén a ma is látható kőtornyot. A bérrendezés 1833-ból való, egyházi edényei 17. századiak Balázs Attila felvétele
