Kelet-Magyarország, 2000. augusztus (60. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-26 / 200. szám
2000. augusztus 26., szombat 9. oldal ri'm HÉTVÉGE ALI.L'IÓIICI. 1 Az ötvös szerelme Bodnár István Dániel Péter Balázs Attila felvétele Sokoldalú alkotó ember Dániel Péter. A régebbi korokban afféle reneszánsz embernek számított volna, hiszen sok mindenhez ért. Tanít, rajzol, farag, de a plasztika áll hozzá a legközelebb. Bizonyára sok hölgy hordja az ő általa készített eredeti ékszert. Dániel Péter - mint sok más tehetséges diák -, a nyíregyházi tanárképző főiskolán végzett földrajz-rajz szakon. Több mindennel próbálkozott, előbb mint ötvös dolgozott a Vagépnél, aztán tanított Balkányban és másutt. Végül a sors az alma materhez vezette vissza, de immár tanárként. A gyakorló iskolákban (most a 2-es gyakorlóban tanít) és a főiskolán okítja a fiatalokat vizuális nevelésre. Nagy szerencsének érzi, hogy ily módon az első elemitől a főiskola befejeztéig szinte minden korú fiatal tehetségének a kibontakozásában részt vehet. A tehetség kibontakoztatása mellett igyekszik a képzőművészetek iránti fogékonyságot is fejleszteni a gyerekekben. Ennek a fontosságát azzal indokolja, hogy elsősorban a televíziónak köszönhetően nálunk is alattomos vizuális agymosás folyik. A mindent elöntő képek áradatának köszönhetően a gyerek passzívá válik. A tevékenységet nem ismeri meg, nem sajátítja el. Hívható ez akár amerikanizálódásnak is. A sablon rajzfilmek, figurák és nem Nyakék Balázs Attila felvétele egyszer agresszív történetek egyfajta látásmódot fejlesztenek ki. A szépség értelme is másféle értelmezést nyerhet, az igazi művészetre és a természetben lévő szépségre kevésbé lesz fogékony a gyerek. Nézegetjük fényképeken Dániel Péter alkotásait: valóban sokoldalú ember. A millenniumi év, mint más művészeknek az ő számára is szerencsésnek bizonyult, több megbízást is kapott. Éppen augusztus 20. alkalmából avatták fel Balkányban fából készült millenniumi emlékművét, amelyhez a kopjafa adta az alapötletet, de tulipán is felfedezhető a munkán. Nagy, háromméteres alkotás, jól uralja a teret. Egy másik mű Kék községben látható. Első és második világháborús emlékmű. Tímárra szintén fából készült, honfoglalást idéző emlékmű került. Dombrádon pedig egy plakett tekinthető meg. Új kihívásnak ígérkezik egy címer készítése, amellyel Mérk község bízta meg az ötvöst. Ennek megtervezése azért is érdekes, mert nincs előzménye, a településnek még nem volt címere. Gyanítom azonban, hogy Dániel Péter mégis leginkább ékszereket tervez, készít. Vallja is, ez számára az örök szerelem. A műfaj kis helyet, kevés anyagot igényel, de annál több fantáziát. Az ékszer nem lehet ormótlan, az anyaga nem sértheti a hordozó testfelületet. A felületének pedig különös fény-árnyék játékot kell tükröznie. Ez egyfajta mozgalmasságot ad. Alkotójuk nem szereti az élénk színeket, inkább az anyag természetességét hangsúlyozza. Örömmel használja fel, foglalja keretbe a természetben megtalálható ásványokat, köveket, a kvarckristályokat, az ametisztet, vagy akár az áttetszőén sejtelmes hegyikristályt. Koronák Nyíregyházán 1895-re elkészült a három utcára nyíló elegáns külsejű nagy szálloda-vendéglő együttes A múlt század húszas éveiben a mai Dózsa György utcában, az 5. sz. ház helyén állt a középső kocsma. Akkoriban született határozat egy üzletház építésére: „a város és a piac ékesítésére”. 1829 őszén már kialakultak a szomszédos telken a 33 ölnyi (=62 méter) hosszú épület körvonalai és a látványt dísztelennek találták. Elhatároztatott, hogy a közepe fölé frontospiciumot, afféle háromszög díszítést alkalmaznak. 1830 nyarán még továbbléptek; a háromszögbe „aszerint mint a magyar korona látszik”, nemes díszítés kerüljön. Ezt a bodrogkereszturi kőfaragó 10 pengőforintért készíti el. Szeptemberre ez is megtörtént: azóta ezt a 7 üzlethelyiséges együttest koronaháznak, koronái háznak hívták. - Nosza, az eladdig névtelen, szomszédos kocsma is korona-kocsmává lépett elő. A börtön céljaira Nyíregyházára 1871-ben telepítették a törvényszéket. Az ehhez szükséges irodákat túlnyomó- részt az éppen e célból emeletesre növelt városháza ban helyezték el. A börtön céljaira a koronaépületet ajánlották fel, és két évtizeden át itt őrizték a rabokat. A korona zavartalanul díszíthette továbbra is az épületet, hiszen kincstári bérletben szolgált - 1891-ig. Az orosi (Bocskai) utca elejére tervezett igazságügyi épületegyüttes első kész épületét, a fogházat akkor vehették használatba. (Ez egyébként az első háromemeletes építménye városunknak.) - A koronaházat majd 1894 tavaszán kezdik bontani, mert hely kell Alpár Ignác leú- jabb tervéhez, az új vendéglőnek, szállodának. Mivel pedig az 1896. évi millenniumkor - emlékezetnek okáért - a város emeletes leány- polgári iskola építésével ünnepel, a nagytömegű koronaház bontási anyagát ehhez használják fel. (Nyíregyházi Hírlap, 1894. máj. 17.) Helye: a mai Luther házzal szemben, az új sávház sarkánál. 1933-tól Apponyi Albert nevét viseli, majd V. sz. általános iskola - 1973. évi lebontásáig. 1895-re el is készült - a máig is működő -, három utcára nyíló elegáns külsejű nagy szálloda-vendéglő együttes: Korona lett a neve. Falaira azonban soha nem került koronás disz. Napjainkban a Kossuth tér sarki Meinl-csemege bejáratánál emléktábla hirdeti, hogy a telkén hajdan városháza és patika (is) működött. Ennek cégére Magyar Korona. (Itt született Benczúr Gyula, a festő 1844-ben.) Később a házban kocsma is nyílt, szintén korona-cégérrel. Amikor pedig már elkészült Alpár Ignác Koronája, ez a kocsma azontúl Kiskorona címmel büszkélkedett, 1944-ig. Korona nélkül Idetartozik az a történelmi esemény, amely szerint Napóleon 1805-ben és 1809-ben elfoglalta Bécset. Az uralkodó felesége és a trónörökös, a későbbi V. Ferdi- nánd együtt menekült előle, és a Felvidék peremén vezető úton vitték magukkal 1805-ben Szent István koronáját is Munkács várába. 1809-ben is „időszerűvé vált” a menekülés, akkor a délebbre húzódott útvonalakon jártak, ekkor azonban már korona nélkül, és közben itt a sarki városházán, egy júniusi napon megpihentek. Legenda Később keletkezett ebből a legenda, hogy 1809-i útjukon velük volt a korona is, és hogy ennek emlékét őrzi a sok korona cégér a mai Kossuth téren. - Jó, ha ezt „helyesen” tudjuk, de akkor sem lesz semmi bajunk, ha valaki a városunk legendáriumában mégiscsak helyet ad a korona egykori itt jártának... Margócsy József Petőfi nyomdokain járva Bodnár István Meghatóan szépen szólt, szállt a szívtől az égig Hegedűs D. Géza színművész Szózata hét végén az ibrányi közösségi házban. Ugyancsak mély átéléssel tolmácsolta a művész Dsida Jenő szép versét a művész Nyíregyházán, az augusztus 20-i ünnepségen. De lírai hevülettel beszél a népszerű színész a régmúlt időkről, a kötődésről és a gyermekeiről, valamint arról a lehetőségről, mely ősztől adatik meg neki, ugyanis a Színművészeti Egyetemen tanít majd színészi mesterséget. Ismeretes, hogy szabolcsi útjai során egy kicsit hazajön, hiszen ibrányi származású, és ma is családi, rokoni szálak fűzik a várossá vált településhez.- Sok ibrányi embertől kaptam útravalót. Láttam, mennyire ragaszkodnak a munkájukhoz, hogy fájdalmaikkal együtt tudnak élni, s ha valamit elhatároznak, azt foggal-körömmel nagyon szívósan végigviszik - mondja. Bizonyára ezért is fogadta el Hegedűs D. Géza a meghívást Ibránytól, ahol méltó módon ünnepelték meg az államalapítás- ezredik évfordulóját.- Nagy örömmel jöttem el erre a találkozóra. Negyvenhét éves vagyok, és egyre többet gondolok a gyermekkoromra. Sok érett barátommal találkoztam és beszélgettem, az ibrá- nyiak vüágtalálkozóján, amelyre Kanadától Ausztráliáig eljöttek. Érdekes volt látni, ahogy beszélgetés közben a sok szép régi történet felidézésekor kisimulnak az arcok, a hátak kiegyenesednek, a szemek tört fénye pedig ismét csillogóvá válik. Találkoztam például az egyik legjobb régi barátommal, akiknek az udvarán egy nagy eperfa állott. Milyen jólesett régen az az eper! A leg- meghatóbb élményem talán mégis az volt, hogy elém került J egy hatvanéves fénykép, amelyen az édesapám ifjú korában mint focista volt látható. A kisváros színészfia arról is szívesen beszélt, hogy milyen nagy öröm számára az a tempó, amellyel Ibrány városi- asodik.- Döb- ben- ten Hegedűs D. Géza tapasztaltam azt a hihetetlen dinamizmust, ahogy a város fejlődik. A város főtere is erről tanús- k o d i k . Ugyanakkor öröm látni, hogy sok a házasságkötés, és több gyerek születik, mint amenynyi az elhalálozás. Racskó Tibor felvétele Mindez azt jelenti, hogy Ibrányban ott a jövő. Hegedűs D. Géza most csak néhány napot töltött megyénkben, mint mondta, sietnie kellett vissza Budapestre, a Vígszínházba, ahol már megkezdődnek Shakespeare: Lóvá tett lovag című vígjátékának próbái. Ám beszélgetés közben kiderül, hogy a két lányával ezen a nyáron is itthon töltött két hetet, és többször is megfüröd- tek az oly kedves folyóban, a Tiszában. Fanni és Barbara 12, ületve 14 évesek.- Azért is kedvelem annyira a nyarat, mert ilyenkor meglehetősen sok időt tölthetek a lányokkal. Rácsodálkozhatok eredetiségükre, kedves, természetes megnyilvánulásaikra. Az igazán nagy színészek is megőriztek valamit a gyermekből. Páger Antal élete végéig nagy gyerek volt, de Rutt- kai Éva arca is mindig olyan volt, mint egy kislányé. Ám Hegedűs D. Géza életébe a színház is sok örömet hoz. Mint például azt, hogy ősztől a Színművészeti Egyetemen színészmesterséget tanít.- Rendkívüli kihívás ez számomra, mert innnentől kezdve több főiskolásnak, majd színésznek az egész életén keresztül a sikereit vagy kudarcait az is meghatározza, amit nálunk tanul. Bizonyára sokszor elhangzik majd, hogy Hegedűs D. Géza volt a mesterem. A beszélgetés végén előkerülnek a színművész rokonai, lassan mennie kell. Azért még megjegyzi:- Tudom, hogy a Kelet-Ma- gyarország sok helyre eljut, talán a határon túlra is. Ezért kérem, írja meg, hogy szeptember 3-án Koltóra utazom, Petőfi nyomdokain járva.
