Kelet-Magyarország, 2000. július (60. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-22 / 170. szám

2000. július 22., szombat Kelet« HÉTVÉGE 8. oldal Öröm és bánat Most érettségizett a nyírbátori középisko­lában Petróczki Ákos, aki nem túlzás, de már kisgyermek korában elkötelezte magát a képzőművészettel. Ha bánata volt vagy öröme, mindig rajzban fejezte ki érzéseit. Azóta komoly sikereket ért el. Rendszeres résztvevője a különböző képzőművészeti ki­állításoknak, önállóan is bemutatkozott már alkotásaival. Még magasabb színvona­lon kívánja művelni a festészetet, ezért a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett, ahol egyéves előkészítő kurzuson vesz részt. Az ünnep fájdalma Nyugalom II. Elek Emil felvételei Babits Mihály Július Mint az ölyv két bús madárra vigyázatlan gyenge párra úgy jött ránk e szerelem mint a zápor a határra mint a nyári zivatar oly borúsan és hamar. Most a felhők alatt állunk csillagokra nem találunk: minden csillag elaludt. Vigyázz! most az éjben járunk: sillanó síkos az út - ki tudhatja, hova jut? Láttam amint szeme retten - ó a boldogság kegyetlen, nem valami víg dolog - láttam amint sír ijedten s mint veszélytől aki búj finom feje rám borul. Hallottam hogy hangja csuklóit láttam lelkében a poklot: szeme fényes ablakán félős lelke majd kiugrott óriási ablakán, amint fölvetette rám! Menekülés a 4-es számú főúttól A márciusi rablótámadás óta óvatosabb, körültekintőbb lett a házaspár M. Magyar László Hiába várakozott március 9-én az olasz kamion, Papp László juhtenyésztő és a sok bárány A szerző felvétele Még kora tavasszal, március elején történt. Újfehértóra beszéltem meg találkozót egy juhfelvásárlóval, hogy közelebbről is megismerked­hessen! munkájával. Hiába várakoztam azonban reá a megbeszélt helyen, nem ér­kezett meg.... Útközben kira­bolták. Az elmaradt randevú óta nem ta­lálkoztam Miló Mihállyal, a Nyírség-Juh Kft. ügyvezető igaz­gatójával. Egyszer még kerestem telefonon, de akkor elhárította a riport készítését. Magatartása teljesen érthető, hasonló helyzet­ben én sem igen kerestem volna újságíró társaságát. A héten azonban újra telefo­náltam, s végül személyesen is találkozhattam vele, s feleségé­vel, Etelka asszonnyal, aki azon a szomorúra sikeredett márciusi napon is vele volt. Most már nem is annyira a munkájuk ér­dekelt, hanem az, mennyire vál­toztak meg a rablótámadás óta, mi minden alakult másképpen az életükben. A beszélgetésünk elején akarva-akaratlanul is március 9-ére, a rablótámadás napjára tereltem a szót. Apáról fiúra Olyan családba született Ér­patakon Miló Mihály, amely mindig tartott bárányokat, apáról fiúra szállt a juhok­kal való foglalkozás. Tőle a stafétabotot ifjabbik fia, Csaba veheti át, aki farmer­ként földműveléssel és állat- tenyésztéssel foglalkozik. Talán nem sértődik meg na­gyobbik fia, Mihály, ha stíl­szerűen a család „fekete bárányának” nevezem, ugyanis őt már gyermekko­rában is az autók foglalkoz­tatták jobban a négylábúak helyett, és ma gépészmér­nökként dolgozik.- Rossz emlékek fűznek ahhoz a naphoz, nagyon nehéz beszélni róla - mondta Miló Mihály. - Nem szívesen közlekedem arra a 4-es számú főúton. Előfordult már, hogy Nagykállón keresztül mentem el Újfehértóra.- A hideg szaladgál a háta­mon, valahányszor felidézzük az eseményeket. Szoktunk beszél­getni arról a napról, hiszen a kft. életéből nagyon hiányzik az elra­bolt 6,5 millió forint - kapcsoló­dott a beszélgetésbe Miló Mihályné, aki az adminisztrációs munkát végzi. A számfejtések mellett a termelők kifizetése is az ő feladata, így ott van a férje mellett minden felvásárlási hely­színen. - Sokszor beszélgettünk arról is, mit kellett volna más­képpen tennünk. Én a slusszkul­csot akartam megszerezni, ami­kor lefújtak spray-vel. Azon szoktunk merengeni többek kö­zött, vajon mi történt volna, ha megszerzem a kulcsot. Mi tör­tént volna, ha valaki megáll segí­teni nekünk? Talán az még több erőszakra serkentette volna a rablókat?- Teljesen megváltozott az éle­tünk. Azóta sokkal óvatosabbak, körültekintőbbek vagyunk - folytatta a férj. - Továbbra is a helyszínen fizetjük ki az állat- tenyésztőket, de megtettük a megfelelő biztonsági intézkedé­seket. Egyrészt biztonsági őrök kísérnek bennünket a felvásárlá­sokkor, másrészt pedig szeret­nék önvédelmi fegyverrel ren­delkezni. A tanfolyamot már el­végeztem, a kérvényem bent van a rendőrségen. Sajnos, erre szük­ség van, mert a kifizetéseknél csak így érzem biztonságban ma­gam. Megkérdezheti erre, szük­ség van-e a helyszíni kifizetések­re. A válaszom: igen. A mai gaz­dasági helyzetben ugyanis a ju­hászat nagyon mély ponton van, s a termelők igénylik az azonna­li kifizetéseket. Az elmúlt évek­ben is azonnal fizettem, s a jövőben is a helyszínen szeret­nék fizetni. A biztonság érdeké­ben - már mint minél kevesebb- szer utaztassuk a pénzt a megyé­ben -, úgy döntöttünk, hogy Bor­bányán létrehozunk egy export­rakodót, s oda hozzák majd a ter­melők a külföldre szánt állato­kat. A beszélgetés során bepillan­tást nyerhettem a kft. munkájá­ba is. Az 1994-ben megalakított Nyírség-Juh Kft. saját önálló ex­portjoggal rendelkezik, a bárá­nyokat Olaszországba szállítja. Az, hogy mikor mennyi állat utazik Itáliába, teljesen változó. Van olyan hónap, 'amikor csak egy kamionnal utaznak a gyapja­sok külföldre, van, amikor öt jármű szállítja őket, ám április­ban, húsvét előtt hét kamionra is szükség volt. A kft. három me­gyében számos termelővel tartja a kapcsolatot. Mivel egy kamion­ra általában nyolcszáz darab bá­rány kerül, annyi termelőt hív­nak össze a felvásárlás napjá­ra,amennyire éppen szükség van. Egy-egy átvétel reggel hét órakor kezdődik, s délután 3-4 óráig tart. Miközben ezeket az adatokat jegyzeteltem, az jutott eszembe, vajon a többi felvásár­ló, a konkurencia hogyan fogad­ta a rablótámadás hírét.- Kárörömnek nem láttuk je­lét senkinél sem - felelte a kér­désemre az ügyvezető igazgató. ­Megdöbbenéssel vették tudomá­sul ezt a tényt, ami a számukra is intő példa volt. Okultak az én káromból, azóta ők is sokkal óvatosabbak, körültekintőbbek. Meg kell vallanom, törvénytisz­telő emberként sohasem gondol­tam volna arra, hogy éppen ve­lem történik meg ez a szomorú eset. A legrosszabb érzés az volt egyébként, amikor láttam, hogy elszáguldanak az autómmal és a pénzemmel, s mi ott maradunk ketten a 4-es főút szélén.- Gyanakvóbbak lettünk, ide­geneknek soha nem állunk meg - fűzte hozzá a hitves. - Ha egye­dül utazom, az autót belülről is bezárom. A lakásba idegeneket nem engedünk be. Telefonba senkinek sem nyilatkozunk, nem adunk semmilyen informá­ciót.-Tervezem én is, hogy önvé­delmi fegyverviselési engedélyt szerzek. Nem tudjuk, mennyi idő kell a lelki sebek teljes be- gyógyulásához, de félő, hogy el­felejteni már sohasem lehet... Bál a juhászoknak Az évek óta tartó munka során szoros kapcsolat alakult ki a kft. munkatársai és a juhtenyésztők között. Ezt jelzi, hogy a juhá­szok ügyeik elintézéséhez gyakran kérik a házaspár segítségét. Vagy hivatalos papírokat kell szakszerűen kitölteniük, vagy a különböző támogatások feltételeinek megteremtéséhez kell a se­gítség. Ám nemcsak a munka játssza a főszerepet, olykor szóra­kozásra is jut idő. Miló Mihály évek óta rendszeresen megszer­vezi Érpatakon a juhászbált. Ezeken a rendezvényeken értékeli az elmúlt időszakot, felvázolja az elkövetkező hónapok feladata­it, aztán kezdődhet a mulatozás. Először színvonalas műsor szó­rakoztatja a kft.-vel kapcsolatban álló vendégeket, majd élő ze­nére bizonyíthatják a juhászok, hogy a táncparketten is megáll­ják a helyüket. Nevezetes­ségeink Megyénk jelentős Árpád­kori műemlék temploma a nyírbátori református templom. Utoljára az 1980-as években újították fel, most ismét megszépül a régi épület. Mintegy 6,6 millió forintos, az Árpád­kori templomok felújításá­ra kiírt pályázati pénzből kívül-belül felújítják a templomot, rendezik környezetét. A tervek szerint a munkákkal októberben készülnek el. Elek Emil felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents