Kelet-Magyarország, 2000. április (60. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-22 / 95. szám

2000. április 22., szombat Keleti HÉTVÉGE 8. oldal Székhelyi Edit képei C kJ okán tekintették meg a nagykállói művelődési központban Székhelyi Edit fes­tőművész tárlatát az elmúlt napokban. A festő megyénk több városában és Budapes­ten is bemutatkozott műveivel. Finnország­ban, Lengyelországban és Németországban is láthatták már képeit. Hatalmas faliképé a vásárosnaményi szakközépiskolában lát­ható. A művész festményein a vonalak hangsúlyosak és fontosak. Színek és formák I. Színek és formák II. Színek és formák III. Ady Endre A szép Húsvét Odúkat és kriptákat pattant S bús árkokig leér a szava: Ilyen a Húsvét szent tavasza S ilyen marad. Miért tudjon ő az embervérrül, Mikor künn, a Tavaszban Minden csoda csodát csinál S minden drága fizetség megtérül? Óh, Tavasz, óh, Húsvét, Emberek ősi biztatója, Csak azt szórd szét köztünk: állandó a tavaszi óra S ilyen marad. Krisztus támad és eszmél, Odúkat és kriptákat pattant. Van-e gyönyörűbb ennél? Csak látogatóba jött hozzánk Gyógyíthatatlan, de boldog a nyíregyházi gyerek, hisz szülei szeretete övezi Szőke Judit Megkértem, olvassa el a nyers kéziratot. Megbeszél­tük az időpontot, mire felra­gyogott a szeme: majd egye­dül jövök! Ez azt jelenti, hogy Krisztián nélkül. Csak egy kicsit. Csak egy levegö- vételnyire, egy csábító, futó kirakatnézésre. Csipetnyi jó­tékony nyugalomra. Magdi harmincéves. Még csak... — Ha a 11 éves fiam idegen helyen kezd nyugtalan lenni, fel­pörög, szertelenkedik, intézke­dik, hangoskodik, ha látom, ter­hére vagyunk másoknak, lelé­pünk. Három rettenetes betű Teher. Súly, de nem nyűg, hi­szen a gyereke, szerelme gyü­mölcse. Eszébe sem jutott az in­tézet. A kiskamasznak egy igen ritka, gyógyíthatatlan betegsége van — nyelvtörő latin nevét ki­mondani kifogástalanul tudja, noha felfogni képtelen. Hogy mit jelent valójában, azt pedig szív- fájdítóan elszenvedi. Bártfai Krisztiánnak már há­rom hónapos korában rákerült a papírjára a három rettenetes betű: MPS, vagyis mucopolysa- charidozis. Aki ezzel a kórral születik, gyötrelmekkel teli, rö­vid látogatásra érkezett közénk. Az örökletes betegség alattomos, titokzatos, ezerarcú. Ráadásul a végzetes, kijavíthatatlan enzim­hibához más betegségek is tár­sulnak, szívbetegség, járásképte­lenség, autizmus, szűnni nem akaró felsőlégúti vírusfertőzé­sek. A felhalmozódott salak­anyag megtámadja a csontokat és a központi idegrendszert is, a kis beteg folyamatosan épül le, mind szellemileg, mind testileg. Egyszóval nem nátha. MPS-rémálom Az MPS-es gyerek messze lema­rad a kortársaktól. Vannak, akik (nem törpék) kisemberek marad­nak. A születéstől számítva hó­napok, évek telhetnek el, míg ki­derül, hogy a gyerek valahogy Állandó kérdezés Kell pisilni? Nem vagy szom­jas? Nem vagy éhes? Men­jünk haza? Állandó kérdezés a szülők élete, és egy pillanat­nyi megállás, pihenés nélkü­li, nonstop felügyelet. Kriszti­án szépen ír (matekból gyen­gébb), elfogadhatóan rajzol, kiszámíthatatlanul képes bi­zonyos váratlan szellemi tel­jesítményekre, miközben nem tudni, melyik következő pillanatban mutatkozik meg az agy sorvadás. Tudom, hogy te az édesanyám vagy! más. Többnyire először az arca torzul el, kezdődik az állandó be­tegeskedés, a nem evés. Még abból a kevésből sincs két egyforma eset. Krisztián nyolc hónapra született (mint annyian), császármetszéssel (eb­ben sincs semmi különös). Sze­me feltűnő mongoloid alakot öl­tött, túl magas volt a homloka, túl dús a haja, szőrösebb volt az átlagkisdedtől. Sérvek, máj- és lépmegnagyobbodás követték egymást. 1997-ig senki nem mondta el a szülőknek, mit jelent az MPS. Anyuka maga kutakodott. Épp akkortájt tartottak nemzetközi konferenciát a témáról Lilafüre- den. Bekéredzkedett. Az angol professzornő kíméletlenül ki­mondta, amit a többi anyuka már tudott. A szembesülés szik­lává vált, majd kőesőként zuho­gott. Hideg, ezüstszerű, sűrű, tö­mény düh töltötte meg a testét. Csak az idő múlásával tompult a szívén növő bánat. Mert M és P és S egyenlő rém­álom. Az ítélet megfellebezhetet- len: ezek a gyerekek MEG FOG­NAK HALNI. Kivételes esetben maximum húsz év szabatott ki rájuk. Magdi egy olyan beteg magyar lányról tud, aki 18 éves, intézetben gondozzák. Egyik testvére is ebben a kórban szen­ved, a szülők állandóan a külföl­det járták, hogy lehessen egész­séges gyermekük is. Lett egy — a két nagybeteg mellé. Épp óvo­dás volt, mikor a mamájuk meg­halt. Krisztián májdiétán él, heten­te kétszer jár iskolába. Mikor Bártfai Krisztián üdvözli olvasó­inkat ideérünk a beszélgetésben, bele­szól: az iskola bolondok háza. Persze, mert zaj van, nyüzsgés. Jobban kezelhető, szelídebb ma­gányosan. Noha folyamatosan (Magdi türelme csodálatra mél­tó) csitítgatni kell, derűs arccal jön-megy, szavainkba vágva kia­bálja: szeretem az autókat, ne­künk Peugeut-unk van, én meg autószerelő leszek. De a követke­ző pillanatban már azt mutatja, honnan vettek a DNS miatt bőr- biopsziát. A játszótérre csak akkor men­nek ki, ha elnéptelenedik. Mert ott vannak a gazdagok — ugrik ki Krisz tekintete és hangja hir­telen a papír mögül, amit eddig egykedvűen pöcögtetett. — Csúfolnak, leszómak ho­mokkal — bólogat nagyokat, mintha bárki is vitatta volna a Balázs Attila felvétele tényt. A nélkülözhetelen nagy­szülők náluk nem részei a min­dennapi életnek, nem értik meg őket, nem segítenek. Nagyon el­kelne egy kis lelki, érzelmi tá­masz, pótnagyi — mert nem biz­tatják semmivel. Sőt. A gyerek állapota romlani fog. Hogy vállalnak-e még egy gye­reket? Régóta készülődnek gene­tikai vizsgálatra Pécsre. Más apa? Nem! Krisztiánnak meg kü­lönben egy grazi klinikán van az anyaga. — Nekem nem kell testvér! — sikkantott vissza az ajtóból Krisztián, majd rögtön hang­színt váltva újságolt: — Húsvétkor a nyulak elmen­nek piros tojást festeni. És buli lesz, tudod? Meghívtak bennün­ket egy kerti partira az unokate- sóim. Rét, húsvétkor Biztos lesz rét... Egy rét húsvét­kor maga az élet. Bársonyos fűszőnyeg — ruganyos hemper­gő — ingerel, bokrok fákkal ölel­keznek, bimbók illatoznak, tril- láz az aranymálinkó. A mézsza- vú csalogány énekel a mélykék égen hunyorgó csillagoknak. Nem töpreng azon, hogy egyik szebb-e, mint a másik, nem válo­gat, ez kicsit hibás, de ez tökéle­tes. Csak teszi a dolgát. Éljenzi az életet. • •• Elolvasta a kéziratot. Kaptam egy simogatást, s egy nem kevés­bé kedves, fáradt megjegyzést: — Egy kicsit kicsordult a könnyem. Nevezetes­ségeink Érdekes látvány Nyír­egyháza centrumában a Tudomány és Tech­nika Háza. Közel húsz évvel ezelőtt, 1982-ben adták át rendeltetésé­nek. Tervezője Tóth István. Építette a SZÁÉV. Sokféle funk­ciót tölt be. Az épület­ben kapott helyet a TIT, az MTESZ és a Közgazdasági Társa­ság, néhány üzlet és vállalkozás. A múlt év óta pedig a Horizont mozi is itt található Elek Emil felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents