Kelet-Magyarország, 2000. április (60. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-22 / 95. szám

9. oldal 2000. április 22., szombat í» HÉTVÉGI Fehérgyarmat tangót jár Györke LÁSZLÓ Április 17-én volt Végh Antal Fehér- gyarmat tangót jár című könyvének bemutatása Budapesten. Ezt az alkal­mat ragadtuk meg egy kis beszélge­tésre. □ Hogyan született meg a legújabb, az 51. kötet? — Ez a most megjelent kötet egy trilógiának a harmadik része. Az első rész két évvel ezelőtt je­lent meg, a máso­dik pedig egy éve. Az elsőnek a cí­me: „Azt mondta, hogy igyi szudá”, a másodiknak pe­dig: „Kruzlics en­gem úgy segél- jen”. A trilógia kötetei az 1944, 45 és 46-os éveket ölelik fel, de egy kicsit visszakacsintanak a mába is. Ez a visszakacsintás úgy megy, hogy minden könyv három részre oszlik: a bevezetőben a korba, a környezetbe tekinthetünk be, a fő rész, maga a regénytest, a cselekmény; a befejezés pedig: ami a regény kora után következik. így aztán visszatekintés a má­ra, a múltba, a jövőbe. Szóval elég kacifán­tos formája van ennek a regénynek. □ Az értékelők szerint műfaját tekintve nem is igazán regény ez a könyv. — Hát igen, van ebben egy kis szociog­ráfia, egy kis néprajz is, de azért a regény­test az a mag, az a legfontosabb. □ A szereplők valóságos személyek, vagy az írói fantázia szüleményei? — A szerepők zömmel valóságos szemé­lyek, és van is belőle bőven konfliktus. Egyrészt a családom tagjai is szerepelnek benne, másrészt a barátok, ismerősök, di­áktársak abból a korból, amelyben a re­gény cselekménye játszódik. De az értékelők a bemutatón nagyon szépen megfogalmazták, hogy tulajdonképpen mit jelent az, ha élő anyaggal dolgozik az író. Nem történelmi regény, de van benne történelem. Az Azt mondta, hogy igyi szudá az oroszok bejövetelének törté­nete, a Kruzlics engem úgy segéljen az 1945-ös szatmárnémeti diákságról szól. Ez is történelem. Vagy a Fehérgyarmat tan­gót jár — az is történelem. Hiszen tény: akkor Fehérgyarmaton volt egy magán- gimnázium, az működött, bizonyítványt adott. □ Mi a regény üzenete a mai olvasónak, Szatmárnak, Majtisnak? — Majtis az szentség, az szent falu. Azt én szent faluvá avattam. Minden további nélkül megállja a helyét a szent falvak so­rában. Én nagyon szeretem, meg ismerem, tudom, milyen múltja volt. A falu pedig — az ott élő az emberek. Az ő hitelük, sza­vuk, hasznosságuk. Ezek mind benne van­nak a regényben. □ A trilógia mind a három kötete egy ko­moly betegségből való felépülés után szüle­tett. Úgy tudjuk, újra kellett tanulni magát a betűvetést is. — Egy nagyon komoly vakbélgyulladás volt, amely perforált is, meg minden, szó­val elég sok differenciám volt vele, nagyon nehezen küszködtem magam ki belőle. Most már nagyjából rendben vagyok. És hát ez a három regény megvan, ezt már le­tettem az asztalra. □ Ezért talán többet is ér az író számá­ra? — Hogy mit ér, azt az utókorra bízom, ítélje meg az. De a bemutatón sok jót hal­lottam róla. Először is dicsérték az őszin­teségét. Hogy hiányosságai, hibái is van­nak, az más kérdés. Az őszinteség — min­denek előtt. Ezt a bírálatot én nagyra is értékelem. □ Véleménye szerint ma, a változás időszakában, mi a szépirodalom szerepe? — Az emberek elfelejtettek olvasni és elfelejtették a könyvet. Most egy olyan könyv, amelyik korábban száz-százhúsze- zer példányban jelent meg, most jó eset­ben kijön négy-ötezerben. És az is szinte eladhatatlan. Válságidőszakot élünk. De én azt hiszem, Magyarország túl lesz ezen a válságon rövidesen. — Optimizmusa azt sugallja, hogy érde­mes írni? O Hogy érdemes-e írni? Az ember nem töpreng ezen. Azért ír, mert írni kell, mert van mondanivalója. O Mit üzen most általam haza, Majtisra. Szatmárba? — Azt, hogy szeretem és csókolom őket. Végh Antal A szerző felvétele Vasárnapi hajnalhasadás „Szombat elmúltával...” — ezzel a két szóval kezdi Máté és Márk evangéliumának berekesztését. „A hét első napján kora hajnal­ban...” (vasárnap) valami rend­kívüli történt Lukács szerint is, bár a galileai aszsonyok nem ezért siettek a sírhoz. János, a szeretett tanítvány — szép fiatal­ságában a zsidók királyának leghűségesebbje — a párját ritkí­tó ragaszkodás rögzítésével tudó­sít Jézus feltámadásának első jeleiről: „... amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz.” Sötét volt, jaj — sötét a szívükben, hogyan láthattak vol­na kinti világosságot? „Jól csak a szívével lát az ember” — olvas­hatjuk A kis hercegben. „Még van szemem, még vak vagyok, / de eljő majd, hogy látlak. / El­múlnak e péntekek, / és eljő a vasárnap.” — vallja versben a társát sirató Zelk Zoltán. Éltünk (nagy) péntekjeiből — hallottainkból — úgy szabadul­hatunk csak, ha titkon reményt zsugorgatunk, hogy hamarosan szakadozik a „csillagoltó sötét­ség”, és mi föl tudjuk kelteni a hajnalt. „A harmadik napon leg­nehezebb, a harmadikon” — is­métli konok következetességgel Juhász Ferenc. A harmadik na­pon Jézus krisztusi döntések napja, rá három napra meg a fel­támadásé. Nagyhét, Fényes Hét megindító liturgiájában kedd már a szenvedésé. A harmadik nap — az a (nagy) csütörtöki — az embert, az Istenembert próbá­ra tevő, gyötrelmesen gyilkos tempójú nap. Elhervadtak már a királyt köszöntő (virágvasárna­pi) pálmaágak, emlékké csönde- sedtek a hozsannák, s hallgat az ég is. Egyedül kell megszenved­nie a kimondott igenért. A vá­lasztottakból választott három is rendre elalszik a közvetlen köze­lében. És mégis „... legyen meg a te akaratod”. Fölkeltheti már Pé­tereket, dorongosok dobaja veri föl a Getszemáni kert csöndjét s illatát. Lorca Siratóénekének zá­ró szavaival („... a gyászos szél Örökké reszket az olajfák közt”) zárul a hegylábi kert kapuja. Fáj a lelke: „Mint valami rabló el­len, úgy vonultatok ki... nap­hosszat együtt voltam veletek...” Mégis bekeríti az irgalmatlanság Hubert van Eyck: Keresztrefeszítés a főpap pöffeszkedő palotájában. Lázár föltámasztása óta módsze­res következetességgel szőtték a hálót. Kész az ítélet, hamis bí­rókról lepattannak az érvek, mi­nek is, kinek is beszélne. Én ta­núskodjak az én peremben — magam ellen: „Kérdezd azokat, akik hallották, mit beszéltem.” Emberi önérzetét védi még: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be...” — mondja az őt arcul ütő pribék­nek. KM-reprodukció Krisztus Pilátus előtt. Az első találkozást drámai erővel ragadja meg Munkácsy ecsetje. A döntő összecsapást látjuk. A Názáreti Jézus fehérben, talpig fehérben, tisztán áll középen, tisztán és erősen, hitesen és mártíromságra készen. Pilátusig a két összekö­tözött kéz vezeti tekintetünket. Rosszkedvű a helytartó, latolgat­ja szavát és mozdulatát, bárha bíborszegélyű fehérben trónol. Látni szeretnénk az Emberfiát a döbbenetes drámában? Előttünk elevenedik meg a debreceni Déry Múzeumban. Ecce, homo, vörös köpenyben, töviskoronásan, nád- szál-jogarral. Most mutatja be a helytartó, most szegezik fel a sze­mek, csak a nők rettennek vissza. Hamuszűrke arccal hanyatlik hátra Mária... A Krisztus-arc meggyötört, igéző szeme megtört, nem válaszol már senkinek az ég­re emelt tekintet. A harmadik Krisztus-trilógia a Golgota. A tragédia beteljese­dett. Munkácsyt — aki a kereszt­re is felkötöztette magát — azok a pillanatok érdeklik, amik a fel­feszítés után tükröződnek a tett­helyről távozók arcán és testtar­tásán. A törvénytudók az előtér­ben hazaindulnak. Van, aki küó- dul a tömegből, fut a lelkiis­meretétől, van aki kételkedik, van aki mentegetődzik, akad tépelődő és közönyös is. És mi melyik leszünk péntek délután? Vörösbe fordult az ég alja, vészt jósló vörösbe. Megtörtént hát a jóvátehetetlen dráma. A középső kereszten — a tábla is eligazít — a Názáreti Jézus, a Zsidók Kirá­lya. Bitója tövén négyen-öten, s fejét fordítja feléje a jobb oldali lator. Hova álljunk hát, mert évente ismétlődik az életdráma, máskor meg naponta?! Hova? Nagyon nehéz első napi döntés is. Ahogy Juhász Ferenc, kínlód­junk mi is: „El kéne szaladni. / Itt kéne maradni... Hiszen én Is­tent nevetve megtagadtam, / tö­visággal vertem ágyékát, s elsza­ladtam.” Húsvétvasárnapi hajnalhasa­dást szeretnénk? Elgörgetett zá­rókövet, otthagyott gyolcsot, fe­hér ruhás angyalokat? Netán (mint Mária Magdolna) nevün­kön szólítást? Tamások vagyunk minduntalan. Egyszer vegyük észbe csak: „Boldog, aki nem lát, mégis hisz.” Maradjon mögöt­tünk ecet és epe, a hitünkbe dö­fött lándzsa, gáncsolóink galád- sága, maradjon mögöttünk a (nagy)szombat pecsételt csöndje s rebbenékeny reménysége. In­duljunk el, merre a szülőföld sej­lik, ifjúságunk tündöklő tisztasá­ga, ahogyan elindult Ő is, a Föl­támadott, az első találkozások ta­vához. Bakajsza András Látványtérben ezeréves történelmünk A sokszínű Magyarország • Gérnyi Gábor kormánybiztos exkluzív interjúja Nagy István Attila Olyan Magyarországot szeret­nénk bemutatni a hannoveri világkiállításon, amelyik mö­gött teljesítmény van. Elisme­rést szeretnénk felébreszteni magunk iránt — mondta saj­tótájékoztatóján Gérnyi Gá­bor kormánybiztos. A 2000. év történelmi mérföldkő a magyarság számára. Ezer éve an­nak, hogy a magyarok fejedelmét, a későbbi Szent Istvánt a római pápától kapott koronával királlyá koronázták. Ezzel a magyarság Európa népei sorában az elsők között az államiság és a keresz­ténység útjára lépett. A Hannoverben sorra kerülő világkiállítás európai államisá­gunk ezeréves ünnepén egyszeri és vissza nem térő lehetőséget te­remt az európai uniós tagság kü­szöbén álló Magyarországról al­kotott kép újrafogalmazására, amelyben alapérték a demokrá­cia, a hatékony működőképesség, a műveltség és a tolarencia. □ Nagy lehetőség a világkiállí­táson való megjelenés. Mit muta­tunk be magunkból? — Az elmúló évezred mérlegé­nek megvonását is célul kitűző világméretű eseményen Magyar- ország nem csupán a számok tük­rében kíván bemutatkozni. Cé­lunk, hogy a Hagyomány-Alkotó- készség-Jövőépítés! jegyében igé­nyes tartalommal, a formák és megoldások sokrétű alkalmazásá­Gérnyi Gábor Martyn Péter felvétele val az ezer éve európai sokszínű kultúrával rendelkező múltjára és jelenére egyaránt büszke — Európa közepén, Kelet és Nyugat, Észak és Dél között híd szerepet vállaló — egyre inkább nyitott vi­lágban létezni kívánó Magyaror­szágot ismerjen meg a vüág. □ Már biztosan készen van a vi­lágkiállítás magyar programja is. — Bemutatkozásunk színtere, a világkiállítás előkelő helyén, a majdani Európa Boulevardon elhelyezkedő, Vadász György Kos­suth- és Ybl-díjas építőművész és fiatal építészekből álló stúdiója tervezte magyar pavilon lesz. A húsz méter magas, vörösfenyő bo­rítású építményt különleges, filo­zófiai mélységeket hordozó for­májával már ma a világkiállítás legfigyelemreméltóbb pavilonjai között tartják számon. — A látványtér két héjában mutatjuk be ezeréves történel­münk meghatározó stációit, vala­mint a magyar alkotószellem eredményeit, az egyetemes fejlő­dést előmozdító vüágszínvonalú találmányokat, felfedezéseket be­mutató kiállításokat. Ezeket egé­szíti ki többek között a magyar előadóművészet és tárgykultúra, képző- és iparművészeti remek­műveink, turisztikai látnivaló­ink, valamint a magyar kony­haművészet és borkultúra bemu­tatása. Az épületfalak által közrefo­gott, középső látványtérben nagy­szabású és izgalmas látványshow is megjelenésünk része. A hagyo­mányos értelemben vett tárgyi és képi bemutatáson túl, a multimé­dia közvetítésével a látogató mél­tán érezheti úgy, mintha a csodák palotájában járna, ahol a testkö­zeli kapcsolat és a virtuális világ élménye egyetlen harmóniában egyesül. A Magyarországról rész­letesebb információra vágyóknak korszerű informatikai rendszer áll a rendelkezésére. □ Mikor lesznek a magyar szempontból fontos események? — A világkiállítás teljes nyit­vatartási ideje alatt, 2000. június 1. és október 31. között a magyar jelenlét fontos eleme az érdek­lődést folyamatosan ébren tartó tudományos, kulturális, idegen- forgalmi és gazdasági rendez­vénysorozat. Jeles eseményeink a 2000. június 26-án sorra kerülő Magyar Nemzeti Nap, az augusz­tus 20-27. között rendezendő Ma­gyar Kulturális Hét, valamint az október 23-i nemzeti Emlékünne­pünk. A Magyar Nemzeti Nap kiemel­kedő eseménye lesz a hannoveri Operaházban, a Nemzeti Filhar­monikusok, Kocsis Zoltán és Rost Andrea fellépésével bemutatásra kerülő gálaest. A Magyar Kultu­rális Hét egy-egy napján a fűm- és videoművészet, a balett- és szín­házművészet, a népzene és tánc, a komoly- és könnyűzene, a képző- és iparművészet, valamint a divat kiemelkedő hazai képviselőivel és produkcióival mutatkoznak be. A Magyar Tánc Napján Markó Iván és a Fesztivál Balett világszínvo­nalú produkciójával lép a közön­ség elé. Kultúránk és művészetünk mellett lehetőség lesz a magyar gazdaság és a turizmus sikerei­nek, a magyarországi befektetési biztonság bemutatására is. A ha­zai szakemberek és az üzletembe­rek számára a bemutatkozásra és a piaci kapcsolatok építésének kitűnő alkalmat jelent a 2000. szeptember utolsó hetében meg­rendezésre kerülő Magyar Gazda­sági Napok eseménysorozata. □ Szőkébb hazánk Szabolcs- Szatmár-Bereg jelen lesz-e a világ- kiállításon? — A Cantemus fellép a látoga­tók előtt, de előadást tart N. Sza­bó József főiskolai tanár is, aki a magyar-német kapcsolatokról be­szél. Nagyon fontosnak tartom, hogy a magyar pavilon szerkeze­tét a nyíregyházi Butler Europe Kft. készítette, amellyel nagy elis­merést vívott ki.

Next

/
Thumbnails
Contents