Kelet-Magyarország, 2000. április (60. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-08 / 83. szám

2000. április 8., szombat Ketet« HÉTVÉGE 8. oldal KM-TARLAT Györfi Sándor: Kariatidák Elek Emii felvételei Alkotótelep A Sóstói Nemzetközi Éremművészeti és Kisplasztikái Alkotótelep gyűjtemény a leg­nagyobbak és leggazdagabbak közül való Közép-Európában. Azt mutatja, hogy Nyír­egyházán az elmúlt évek alatt folyamatosan magas színvonalú munka folyt, a város egyúttal lehetőségek biztosított arra is, hogy a művészek találkozzanak, megismerjék egymást. Georgij Franguljan: Piedesztál MÚZSA József Attila Tiszta szívvel Nincsen apám, se anyám, se istenem, se házám, se bölcsőm, se szemfedőm, se csókom, se szeretőm. Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset. Húsz esztendőm hatalom, húsz esztendőm eladom. Hogyha nem kell senkinek, hát az ördög veszi meg. Tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök. Elfognak és felkötnek, áldott földdel elfödnek s halált hozó fű terem gyönyörűszép szívemen. (Április 11-én, József Attila születésnap­ján ünnepüljük a költészet napját.) Akit tényleg a gólya hozott Egész életében azt várta, hogy érte jönnek, de nem kellett senkinek Szőke Judit Hatvanhét éve, azaz hoz­závetőleg 24 ezer 455 napja hiába vár arra, ami a legtöbb embernek megadatott, neki azonban nem, hogy mamája magához ölelje. Vagy lega­lább egy kedves szót szóljon hozzá. Érdeklődjön: aztán hogy vagy kislányom? Hasztalan vágyott puha szavak­ra gyógyszerül. De hát nem min­denkinek jut osztályrészül anyai simogatás. Rajtam nem múlott A most 67 éves Margitka nénit az élet nehéz játszmára szemelte ki. Mióta eszét tudja, az édesany­ját keresi. Szenvedélyes, makacs kutatása eredménnyel járt. A mamája azonban, akihez tavaly határtalan izgalommal a Felső- Szabolcs és Bereg határán lévő Gy-re betoppant, hallani sem akar róla. Kinyitotta a kaput, be­engedte a portára, beszédbe ele­gyedett vele, de mikor a lánya félve, tapintatosan közölte kilé­tét, rázta a fejét (85 éves létére nincs rajta annyi ránc, mint raj­tam — értékelt elégedetten ri­portalanyom) azt válaszolta: ő nem emlékszik. — Nem vártam azt, hogy eny- nyi év után egymás nyakába bo­ruljunk, bár rajtam nem múlott, de a gesztus váratlanul és fájdal­masan ért. Nem kellettem az anyámnak még mindig, nem kel­lettem most se... — nyomott szét egy kis nedvességet a szeme kör­nyékén. Pedig a találkozás pilla­natában mint könnyű hullám, valami a hátára vette, s megrin­gatta... Féltestvérei, azok családjá­nak egyik része gyanakodva fi­gyelte, vajon mit akarhat ez az idegen teremtés, ez az asszony a távolból, tán csak nem az örök­séget? Pedig dehogy, esze ágába sincs. Szerényen, de megvannak, párjával három fiút neveltek fel, a Hajdú megyei Szerepen lak­nak, unokák örülnek érkezté- nek. Mindent megadott szerettei­nek, amit csak bírt. Szerencsére a rokonság másik fele örömmel fogadta, sógornő­A törvényes apa: ... Az anya foglalkozása: cseléd. Lakhelye: ismeretlen. Gyermekmenhelyi felvé­tel oka: anya elhagyta. (Részlet a debreceni Ma­gyar Kir. Állami Gyermek- menhely felvételi dokumen­tumából.) jével szeretetteljes leveleket és telefonokat váltanak. Nézem a levéltárak, anya­könyvi hivatalok, népességnyil­vántartó értesítéseit, hallgatom a szavakat arról, az évtizedek alatt hol, milyen eredménytelen­séggel találkozott, elutasításban részesült Egri Ferencné, született Balogh Margit, aki Mátészalkán látta meg a napvüágot 1933. má­jus 28-án. Három hónaposán, szeptember 8-án került a Magyar Királyi Állami Gyermekmen- helyre, Debrecenbe. Gyermekko­rát (szerencsére) nem intézet­ben, hanem nevelőszülőknél töl­tötte. Bár lehet, hogy jobban járt volna, talán akkor teljesülhetett volna a kitűnő tanuló, jó felfogá­sú, szorgalmas lány álma, tanul­hatott volna. így csak hat elemit végzett. A tanyán, az idős neve­lőknek kellett a segítő kéz. Sze­reztek orvosi igazolást, hogy a tanulás egészségügyi okok miatt nem való neki, nem mehet polgá­riba. Emlékül szeretettel a keresztlá­nyomnak — soha nem találko­zott az édesanyja barátnőjével — A teknő felett görnyedésre, az egész nap tartó lepedőmosás­ra azonban alkalmas voltam, az nem ártott — küzd könnyeivel. A gyerekek csúfolták De hol volt három hónapos korá­ig, míg az anyja és állítólag an­nak barátnője (egyben a kereszt­anya) megtanácskozva a dolgot, úgy döntöttek: el kell kerülni a szégyent, de bűnbe nem esnek. Ezért hát (bizonyos visszaemlé­kezések tanúsága szerint) szép plédbe gondosan csomagolva, jó- szagú ruhácskába öltöztetve le nem tették a Hősök terén egy mérnök kapuja elé. Ki volt az a mérnök, aki végül is gondosko­dott róla, akinél otthagyták, s miért épp őt választották? Any- nyit tudott meg a jóakaróról, hogy a háza előtt szobor volt... Egri Ferencné Debrecenből még kis korában Hajdúszoboszlóra került egy pusztára. Jött egy nő, nem tudni, kicsoda, letette a mocorgó cso­magot, amit valamiért nagyon siratott, s az idős pusztaiakra hagyta: jól gondját viseljék! A kis Margitot folyton csúfol­ták. Nem fért a gyerekek fejébe, hogy nem tudja valaki, ki fia borja, ki az apja, ki az anyja. Uj­jal mutogattak rá: ez az a lány, akit tényleg a gólya hozott — ahogy mesél, a mondatok között átráng rajta egy futó zokogás. Hol voltam eddig, ki vagyok én? Honnan jöttem? Miért nem ke­resnek a vér szerinti szüleim? — tette fel minden este a kérdést, s lefekvéskor lucskosra sírta a párnát. A kétségek csak nem hagyták nyugodni, az életét arra tette fel, hogy kiderítse a gyökereit. Anyakönyvi hivatalok, levéltári kutatások, levelek, nevek, bizo­nyítékok kerültek elő, mígnem szűkült a kör (elég sok cseléd­lány volt akkoriban, az anyja ne­ve pedig a leggyakoribb család­nevek egyike, bár a Pirka bece­név már ritkább volt). A nyomok Mátészalka környé­kére vezettek. B. P.-nek volt 21 éves korára egy pulyája, de sose hozta haza, ő maga is árva volt, onnan menekült a cselédsorba, holott a szép kis barna molett nő (így írták le ismerősei) apja kis­birtokos volt. Egriné egész életében azt hit­te, majd feltámad egyszer az any­ja lelkiismerete, s megkeresi őt, az ő Margitkáját, mint ahogy a szerencse megtörtént annyi min­denki mással. Tavaly, amikor álltak egymással szemben, két idős nő, már megnyugvást sem érzett. Mivel az anyja megtagad­ta, pedig nyilvánvaló, hogy ő szülte, úgy érzi: soha nem akar­ja őt többet látni. Csak valami űr van benne — gyűlölni sosem tudta a szülőanyját. A szerző felvétele Mindenki meghalt már, aki segíthetne, barát, ismerős, szom­széd volt, vagy az idősek emléke­zete a múltba veszett. Aki elvileg mondhatna valamit a kapcsolat­ról, a körülményekről, nem tud vagy nem akar látni, hallani, be­szélni. Pedig levélírónk úgy érzi: joga van ahhoz, hogy ismerje sa­ját múltját. De a lelke azt diktál­ja: ő meg van babonázva, minde­nütt falba ütközik. Történhet-e még lehetetlen vagy csoda? Nyugodjon bele! Ha megvoltak a legfontosabb do­kumentumok, akkor az iktató­számok alatt más gyereknevek voltak, ha megvolt a utalás, ak­kor nem akadtak az irat nyomá­ra. A Vöröskereszt keresőszói: gálata is hiába mozgósította csa­tornáit... Levelet is írtak. A saj­nálatos tény mellett az állt ben­ne: Kérjük, nyugodjon bele... Az Ön születése az ismeretlen édes­anya titka marad. Ne a múltat keresse, leljen örömet gyermeke­iben... Leli ő, leli, de csak nem nyug- hatik. Most újabb kérdés mo­toszkál benne: ki lehetett az ap­ja? Margitka néni legkisebb fia nagyon hasonlít Pirka-mamára. Biztos, hogy rokonok, biztos, hogy a nagymamája. Ha beszél­getnek valakivel, mindketten fél­rebillentik a fejüket. Ugyanúgy. Csak egy csendes árkád presszójának teraszán fér meg ilyen békésen egymás mellett a megbocsátás és a megnyugvás. Vannak pillanatok, amikor az emberben semmi nem marad. Erő sem, hit sem. Még a remény is elgurul az éledő avarban... (A személyiség védelmében nem írtuk ki sem a falu, sem a gyer­mekét elhagyó anya teljes nevét. Kérjük, ha valaki támpontot ad­hat, jelentkezzen! Név és cím a szerkesztőségben.) Nevezetes­ségeink A kisszekeresi góti­kus templom sza­bálytalan alaprajzú, egyterű kis temp­lom, kétosztatú abla­kokkal. Belsejében XVIII. századi búto­rok is vannak. Igazi élményben lesz ré­szük azoknak, akik a harangozás idején vetődnek arra, Wierd György eper­jesi harangöntő ha­rangjának „szava” a megkondításkor erőteljesen csendül fel, s lassan hal el, folyamatosan zengő tiszta hang, amely szinte körülöleli a hallgatót Elek Emil felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents